Changmin egy épület tetején ült a sötétben és egy hozzá közel lévő másik tetejét bámulta, ahol ott ült szerelme és egyben mestere. Láthatóan nagyon megtört és képtelen volt elfogadni, hogy nem lehetnek együtt. Kétségbeesett sóhaj hagyta el ajkait és csillapíthatatlan sírógörcs lett úrrá rajta tehetetlenségében. Nem tudta elviselni a fájdalmat, amit okozott mindkettejüknek és bárhogy próbálkozott, képtelen volt távol tartania magát Jan-től.
Legszívesebben odament volna hozzá, hogy a karjaiban megnyugodott volna, de nem tette, mert eszébe jutott Kazuko fenyegetése. Tudta, hogy Yunho ismét tarkón billenti ezért, de inkább ő veszekedjen vele, mint volt mestere. Legördült néhány könnycsepp az arcán és mire észrevette volna magát, már cselekedett is. Ott találta magát a tetőn Jan-nel a karjaiban és próbálta nyugtatni. Az őt fojtogató érzelmek mintha megszűntek volna. Mohón lélegezte be szerelme illatát, amit úgy szeretett.
Eltartott egy ideig, míg sikerült megvigasztalnia, de még akkor sem tágított mellőle. A fájdalmas csendet is élvezte, ami rájuk telepedett a sírás után, hisz vele minden jó volt. Nem tudta mi ütött belé, de úgy érezte mondania kell valamit.
- Képtelen vagyok távol tartani magam tőled! - a szavak maguktól törtek elő. - Azért tettem, mert megfenyegetett, hogy megöl téged. - Jan felemelte a fejét és ránézett, de nem mondott semmit.
- Nekem ez nem megy. - ennyi volt Jan válasza, mielőtt eltűnt volna a szeme elől.
Napokig kereste szerelmét mindenhol, de nem találta sehol. Visszament a családi házhoz is, de Yunho kivételével senkit sem talált ott. Kétségbeesetten kutatott fel minden zugot, de semmit sem talált. Bement Jan szobájába is, de mintha ott sem járt volna. Minden ruhája eltűnt, az illata sem volt már ott, az ágyneműt is átmosták és új huzat került rá. Lerohant Yunho-hoz, hogy kifaggassa mi történt.
- Hyung, hol van Jan? - Yunho nem akart válaszolni neki. - Mondd már el! Ugyan már,csak tudni akarom, hogy jól van-e!. Kérlek.
Yunho nagy nehezen rászánta magát. - Hazament Los Angeles-be.
Jan mélyen magába szívta az Angyalok városának édes levegőjét, ami mindig az otthonát jelentette, hisz ide született. Egyetlen szippantásból tudta, hogy otthon van. Egy kocsi várta őket a reptérnél, ami egyenesen a hatalmas családi házba vitte őket. Jaejoong mosolyogva húzta magához és gyengéden cirógatta a vállát, amitől legszívesebben dorombolni támadt volna kedve, de még korainak tartotta a dolgot.
A napok gyorsan teltek és eltartott egy kis ideig, míg bejárta éjjelente az ismerős utcákat és csak emlékeibe merülve fedezte fel őket. Bárhová ment mindig a családtagjaival futott össze, ami nagyon megnyugtató volt számára. Néha még egy-egy sztriptíz bárba is betért, hogy élvezhesse a figyelmet, amit két szintén családtagtól kaphatott meg, méghozzá nem is akárkiktől, hanem Amerika legjobb sztrippereitől. Ők és a családi ügyek segítettek elvonnia a figyelmét Changmin-ről.
A szobájában állt az erkélyen, az ajtaja nyitva volt és csak bámulta a hajnal fenséges csodáját, amint az égre kúszott. Először sápadt fénnyel érkezett, majd minden aranyban pompázott, aztán átváltott halvány lilába, amitől mindig elcsodálkozott. Abban a pár pillanatban mintha érezte volna ahogy Changmin átölelte és gyengéden végigsimított az egyik karján. Nem mert máshová nézni, mert félt, hogy eltűnik és egyedül marad, így csak bámulta tovább a napfelkeltét.
A színek narancsban és pirosban játszottak, míg lassan reggel lett és a város ébredezni kezdett. A kora reggeli illatok még mindig bódítóak voltak. Bármit megadott volna azért, hogy Changmin-nel egyszer átélhesse ezt, még ha többé nem is érinthetik egymást szeretőkként. Még mindig érezte az illatát, minden apró rezdülését, teste melegét, ahogy karjaival szorosabban ölelte magához, mert tudta, hogy el kell válniuk egymástól. Összefűzte ujjaikat, talán az életben utoljára, majd hagyta, hogy a fiú megfordítsa és gyengéden összeérintse ajkaikat. Hosszan csókolták egymást. Amint a csók megszakadt, Changmin eltűnt, de a szellő a bódító illatok mellett egy hamarosan érkező eljövetelét hozta magával.
- Mi ez a hang? - szólalt meg mögötte hirtelen Jaejoong.
- Valaki jön. - válaszolta, majd elmerült az ölelésben, mikor a fiú átkarolta a derekát.
- Aggódnunk kellene?
- Nem. - Béke töltötte el.
Changmin sírva nézte tovább az ébredező New Orleans-t. Élénken élt benne az a pár nap, amit a Mardi Gras-n töltöttek el és jókat buliztak. Halvány mosoly jelent meg az arcán, amikor látta magukat felszabadultan nevetni és ölelkezni. Most már mindez a múlté, de ezúttal ő tehet róla. Jan legutóbb szembefordult Minwoo-val azért, hogy ők ketten nyugodtan lehessenek és bárki fenyegette meg, rövid úton véget vetett neki. Ha szerelme képes volt küzdeni értük, akkor ő miért képes? Egyszerűen csak meg kellene mondania Kazuko-nak, hogy Jan-hez tartozik! Ő a mestere, szerelme és a családja egyszerre és ha ez nem tetszik neki, akkor elmehet a pokolba és ha bántani meri vagy a közelébe merészkedik, habozás nélkül megöli!
- Akkor tedd meg. - szólalt meg mellette egy ismeretlen és mély férfi hang.
Számára egy ismeretlen férfi állt mellette, fehér inget, fekete farmert viselt, haja hosszú és fekete volt. - Te ki vagy?
- A nevem Tsubasa. - a név hallatára kikerekedtek a szemei.
- Az a Tsubasa? - tudta, hogy a férfi érteni fogja a kérdést.
A férfi csak bólintott, majd folytatta a mondókáját. - Miért hagytad el Jan-t? Már nem szereted? - ez a férfi mindent tud?
- Megakartam védeni a régi mesteremtől, Kazuko-tól. - válaszolta.
- Megérte a szenvedést? - a kérdés szinte vádló volt. Minden kétséget kizáróan Tsubasa nagyon is tisztában van a dolgokkal és láthatóan nagyon szereti Jan-t és ezért viselkedik furcsán.
- Nem, de ha nem teszem baja esett volna! - gyenge mentegetőzés volt, de igaz volt, legalábbis úgy hitte.
- Ne becsüld alá Jan-t! Sokkal erősebb, mint amilyennek mutatja magát és ő vigyáz ránk. Hamarabb halt volna meg Kazuko, mint gondolnád! - Tsubasa-nak igaza volt, hisz legutóbb is könnyedén törte ki volt mestere nyakát. - Menj utána és Kazuko-t bízd csak rám.
- Nem! - ellenkezett. - Nekem kell megmondanom neki, hogy vége!
Tsubasa nagy nehezen belement a dolgokba, de tudta, hogy nem hagyja egyedül, amíg meg nem oldja a helyzetet volt mesterével. Míg vártak, az interneten a jegyeket nézte Los Angeles-be és bepakolta cuccait. Teljesen kifáradt a keresgélés közben és a laptopjánál aludt el. Mire felébredt már alkonyodott. Gyorsan összeszedte magát, lezuhanyzott, átöltözött, a bőröndjét a bejárati ajtóhoz készítette, hogy indulásra készen várja amikor visszamegy érte.
Alig sétált néhány utcát a háztól és megtalálta volt mesterét egy kizárólag vámpírok számára üzemeltetett klubban. A nő már nagyon várta, hisz minden alkalommal abban reménykedett, hogy végre beadta a derekát, ami egyet jelentett azzal, hogy az övé lehet. Kazuko kiszállt a férfiak gyűrűiből és elindult egy csendesebb szoba felé, hogy kettesben lehessenek és ő követte. Három méterre állt meg volt mesterétől és egyáltalán nem vágyott arra, hogy megérintse, sőt, inkább viszolygott tőle.
- Nos, drága Changmin, meggondoltad magad? - Már a hangjától felfordult a gyomra.
- Megmondtam, hogy sosem kapsz meg!
- Emlékeztetlek az egyezségünkre. - a nő érintésétől rosszul volt.
- Sosem leszek a tiéd és nem is voltam! Azt ajánlom ne állj az utamba és ne fenyegetőzz, különben megöllek! Megértetted? - tajtékzott a dühtől, ettől pedig Kazuko ijedten húzódott el tőle. - Tetszik vagy sem elmegyek és semmivel nem tudsz megállítani!
- Hozzá mész? Kockára teszed a testi épségét? - a fenyegető hangnem nem hatotta meg.
- Ő az, akire mindig is vágytam! Tíz évig figyeltem, míg végül volt bátorságom lépni! Jól tudod, hogy sosem tartoztam hozzád! - ömlöttek belőle a szavak. - Valahol mindig is tudtam, hogy az övé vagyok.
- Mit tud az a lány amit én nem? Mit tud neked ajánlani?
- Életet, szerelmet és családot! - szemei könnybe lábadtak. - Mellette érzem, hogy élek! Közéjük tartozom és ha ezt nem akarod megérteni, akkor szívtelenebb vagy, mint gondoltam! - Forrt a dühtől. - Nem érdekel mivel fenyegetőzöl, megvédem a családomat!
Nem mondott többet, csak állt ott dühösen, a könnyeivel küszködve és fújtatott. Kazuko álla leesett, hisz tudta, hogy nem ezt várta tőle. Lépteket hallott, amik visszhangzottak, majd az ajtó kinyílt és belépett rajta valaki. Az a valaki megállt mellette és a vállára tette a kezét és nagyon meglepődött, amikor Tsubasa-val találta szemben magát. A férfi elmosolyodott, mintha mindent hallott volna, amit a nő fejéhez vágott. Kazuko azonnal megfagyott, amint meglátta, de nem mondtak egymásnak semmit, majd Tsubasa jelzett neki és együtt indultak el kifelé.
A reptér felé mentek. Nem ment vissza a csomagjáért, mert Tsubasa mondta neki, hogy kivitette a repülőhöz. Boldog volt és büszke magára, hogy megtette és szembefordult Kazuko-val, de tudta, hogy nem lesz könnyű Jan-t visszahódítania, hisz túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy megbízzon benne. Kétségek gyötörték. Képes lesz megbocsátani valaha is neki? Rettegett attól, hogy talán soha többé nem akarja majd látni. Bárhogy is alakul, mindig a közelében lesz és támogatni fogja, sőt azt is elviseli, ha talál magának valaki mást és eggyé válik a többi családtaggal.
Egy kéz simult az övére. - Ne aggódj, megbékél. - Tsubasa olvasott a gondolataiban.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy jól ismerem. - A mondatra valami szöget ütött a fejébe. Lehetséges, hogy ők korábban együtt jártak? - Igen és a mai napig bánom, hogy elengedtem.
- Hogy ismerkedtetek meg? - Amint kiejtette a szavakat, rögtön meg is bánta.
Tsubasa először elmosolyodott, majd elmerült az emlékeiben. - Akkoriban nagyon magányos volt. Szenvedett. Abba a kriptába szaladt be sírni, ahol én aludtam. Vérének édes illata felébresztett és mikor előtte álltam, zokogva kért, hogy öljem meg. - Szünetet tartott és megnyalta ajkait. - A csuklója véres volt. Megkóstoltam és akkor éreztem mennyire szenved. Úgy érezte senki sem érti meg és a barátai is bántották. Megöleltem és elhatároztam, hogy mindig mellette leszek és sosem hagyom el, mert ő tudta, hogy mit éreztem annó, amikor ugyanezért álomba szenderültem.
- Lelki társak vagytok. - elcsodálkozott a felismeréstől.
- Igen. - erősítette meg Tsubasa. - Értelmet adott az életemnek és maga mellé emelt. Lett célom és jobb emberré tett és bármikor szükségem volt rá, ő ott volt.
- Tanács?
- Soha nem add fel! - Tsubasa elkomolyodott. - Készülj fel rá, hogy nem kapod vissza egykönnyen és nagyon meg kell küzdened érte. Nagy játékos.
Kikerekedtek a szemei. - Úgy érted a szexben?
- Abban is. - ez komolyabb volt, mint gondolta. - Bármit csinálj ne inogj meg, de tudd, hogy mikor vonulj vissza és hagyj neki egy kis teret. Sokszor lesz szüksége a magányra.
- Mi lesz ha bajba kerül?
- Ne aggódj, nem esik baja. A város tele van családtagokkal.
Tsubasa szavai kicsit megnyugtatták. Mire felocsúdott, a gép már le is szállt és egy kocsi várta őket a reptéren. Izgatottan ült be a kocsiba és a kezeit tördelve, hatalmasakat sóhajtva várta, hogy újra találkozzanak. Vajon milyen lesz? Haragszik még rá? Netán gyűlöli vagy még mindig szereti? A legjobbakat remélte, de felkészült a legrosszabbra is. Azt biztosan tudta, hogy nem lesz könnyű dolga és jobb, ha felköti a gatyáját.
A kocsi hamarosan lassított, majd begurultak egy hatalmas bejárón, ami egészen a házig vitte őket. Először Tsubasa szállt ki a kocsiból, nagyot szippantott a levegőből, majd megkönnyebbülten fújta ki. Erőt vett magán és követte a férfi példáját. Szemei azonnal megakadtak az erkélyen álló és elgondolkodott szerelmén. Gyönyörű volt. Egy spagettipántos majdnem földig érő nyári ruhát viselt, korall vörös tincsei lágyan lengedeztek a szellőben. Csak bámulni tudta őt és a lélegzete is elállt. Alkonyodott és a fényjátékban Jan még gyönyörűbbnek hatott, legalábbis számára. Szíve irdatlan iramban zakatolt, szája kiszáradt és csak egyetlen mosolyra vágyott szerelmétől.
- Tsubasa! - kiáltotta nevetve Jan, majd futni kezdett és szó szerint a férfi ölében landolt.
Jan boldog volt, mert az a személy, akire most mindenkinél jobban szüksége volt ott ölelte és minden rendben is volt, ameddig meg nem pillantotta az őt bámuló Changmin-t. Értetlenül nézett Tsubasa-ra, össze volt zavarodva, semmit nem értett. Hogy került oda a fiú, ha Kazuko-val kellett volna lennie? Belső énje és vágya megtestesítője is értetlenül álltak a dolog előtt, de minden porcikája azt súgta neki, hogy megnyugodhat és Changmin csak az övé. Néha érdemes volt a benne szunnyadó szörnyetegre hallgatni, elvégre miatta tartoznak össze és lett a fiú a vérvonala tagjává.
Nem sokat gondolkodott, mikor Tsubasa letette az öléből és azonnal megölelte szerelmét. Érezte, hogy Changmin megkönnyebbült és hatalmas sóhajjal engedte el minden aggodalmát, ami addig kínozta. Nagyon szerette volna megcsókolni, ennek ellenére mégis ellenállt a kísértésnek, mert azt hitte ezzel még jobban kivívja Kazuko ellenszenvét.
A vacsora már készen volt és tálalásra várva hívogatta őket. Mindannyian egyszerre ültek le az asztalhoz, mégpedig a hagyományoknak megfelelően. Az új szülöttei ültek le közvetlenül mellé, Changmin a jobb oldalára, mellé Yunho, míg a baljára Jaejoong és Jessica, a többiek pedig tetszés szerint. Tudta, hogy Tsubasa intézte úgy, hogy szerelme pont mellé kerüljön és az elégedettségből, ami az arcán ült, szinte ordított. Már a desszertnél tartottak, amikor Tsubasa rákacsintott, válaszul egy mosolyt kapott cserébe, így a játszmájukat lebeszélték a többiek tudta nélkül.
Kiment az erkélyre és a csillagokat bámulta. Megnyugtató volt a gondolat, hogy Changmin nem azzal a nővel van, aki minden alkalommal arra akarta kényszeríteni, hogy feküdjön le vele. Szemei kikerekedtek. Mi van ha megunta a követelést vagy egyszerűen álmában kikötözte és megerőszakolta Kazuko? Megőrült a gondolattól. Könnyek szöktek ki a szeméből. Meg kell tudnia, hogy Changmin még mindig az övé és semmit se tett vele az a nő. Megrázta a fejét és megfordult. Már készült elindulni, amikor beleütközött valakibe és mikor felnézett nagyon meglepődött, mert a fiúval találta magát szemben. Szíve kihagyott néhány ütemet. Beharapta alsó ajkát, amikor hátráltak néhány lépést, majd Changmin megragadta a tarkóját és gyengéden összeérintette ajkaikat. Ezúttal nem hallgatott az eszére és visszacsókolt.
Nem volt ura többé a testének és akárhogy próbálkozott az esze felé fordulni, az már felmondta a szolgálatot. A csók elmélyült, nyelveik vad táncot jártak, miközben kezeik felfedezőútra indultak. Mire feleszmélt, már az erkély széles padkáján ült, combjai között Changmin-nel. Mindketten reszkettek a vágytól, ahogy ajkaik elváltak, de innen már nem volt megállás. Meglepetten nyögött fel, amikor Changmin lassan belé hatolt, de rögtön el is felejtette minden aggodalmát, még a feléjük közeledő néhány családtagot is ahogy mozogni kezdtek.
Alig lökött Changmin néhányat, amikor Jaejoong hangját hallották meg. - Basszus, bocsi.
A többiek is nagyot néztek, legfőképp Tsubasa, aki egyáltalán nem számított arra, hogy néhány órán belül egymásnak esnek. Mindketten belevörösödtek és úgy érezték, mintha próbálkozó tinik lennének, akik lebuktak volna a szülei ágyában. Hirtelen tisztult ki a feje és Changmin is gyorsan összekapta magát, persze úgy, hogy a többiek semmit se lássanak belőle. Feszélyezve fújtatott és szinte segélykérően nézett szerelmére, de ő sem tudott kinyögni egyetlen épkézláb mondatot sem. Tsubasa megragadta a jobb csuklóját, majd húzni kezdte magával és a szobájáig meg sem álltak, és bevágta maguk mögött az ajtót.
- Tsubasa...
- Tényleg szeretitek egymást.
- Hiába, Kazuki miatt nem lehet. - a félelmet felváltotta a szomorúság.
- Nem rondít bele többet a kapcsolatotokba. - Jól hallotta? - Changmin megmondta neki, hogy téged akar és ha a közeledbe jön, akkor megöli. - A mondatra teljesen lefagyott.
- Az még nem jelent semmit! Bármikor utána jöhet.
- Úgy látom nem érted a dolgokat. - Tsubasa megragadta és nem engedte el. - Szembeszállt Kazuko-val és utána rögtön hazajött.
- Ez még nem bizonyít semmit.
- És az előbbi egymásnak esésetek?
- Csak tudni akartam, hogy nem feküdt le a nővel.
- Ő még mindig a tiéd. Ha ennyire tartasz attól, hogy visszamenne hozzá, akkor tedd próbára! Jó játékos vagy, a legjobbtól tanultál.
- Mi lesz ha ismét elgyengülök?
- Néha neked is adnod kell valamit, hogy tudja jó úton jár.
Úgy érezte járnia kell egyet, különben megőrül. Útja egyenesen az egyik klubba vezetett, ahol a tömeg extázisban, egyszerre mozgott a zenére. A pulthoz ment, ahol kért egy erős Mojito-t, majd egy jó nagyot kortyolt bele. Szüksége volt egy kis kikapcsolódásra vagy egy jó táncpartnerre, akivel összegabalyodhat néhány forró táncra és ahogy rágondolt, megjelent Jason. Vele úgy viselkedhetett, mintha együtt lennének, de nem csókolták meg egymást, mióta Changmin-nel volt. A dallamok elvarázsolták és rábízta magát Jason-re.
Az agya kikapcsolt, nem volt helye a felesleges gondolatoknak, csak a pillanat és az érzés számított. A teste automatikusan mozgott a zenére, Jason-nel úgy fonódtak össze, mint a világ legszerelmesebb párja, de nem csókolták meg egymást és csak úgy simogatták egymást ahogy a forró tánc megkövetelte. A fiú szinte gyerekkora óta vele volt, együtt tanulták meg az összes táncfélét és régebben vele is előfordult, hogy egy-egy ilyen lazítás szeretkezéssel végződött. A családjából, szövetségeseikből és a barátai közül is többen megtanulták ugyanazokat, hogy lépést tarthassanak vele.
A szeme sarkából látta Changmin-t Tsubasa-val, ahogy őket figyelték és valószínűleg róluk beszélhettek. Egy gyorsabb dal következett, amit már nagyon jól ismertek és tánc közben együtt énekeltek. Remekül lehetett rá salsazni és ezt ki is használták. Aki csak ott volt és tudott táncolni, extázisban úgy kezdett el mozogni a zenére, hogy észre sem vette. Tsubasa próbálta Changmin-t az alaplépésekre tanítani és nagy meglepődésére elég jól ment neki. A következő az egyik legjobb salsa dal volt, és a tömeggel közösen, ugyanazt a koreográfiát járták.
Teljesen kifulladásig táncoltak. Láthatóan Changmin is élvezte az estét annak ellenére is, hogy nem együtt táncoltak. Alig néhány óra alatt annyira belejött a táncba, hogy Tsubasa hívott hozzá egy táncos lányt, akivel gyakorolhatott, de láthatóan feszélyezett volt a társaságában. A féltékenység felütötte a fejét és szeretett volna a fiúval is táncolni, ezért intett nekik és elindultak a csajok társaságában. Aki szerelmével volt, nem akarta elengedni és folyamatosan csak faggatta, hogy van-e barátnője. Changmin csak mosolygott.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem vagyunk melegek? - Tsubasa jól szórakozott a lányok teóriáin.
- Akkor hogy lehet, hogy együtt táncoltatok?
- Csak tanítom. - válaszolta Tsubasa.
- Akkor ez azt jelenti, hogy mindketten szabadok vagytok? - Changmin táncpartnerének felcsillantak a szemei.
- Nem igazán. - kezdte Tsubasa. - A srác fülig szerelmes a csajába.
- Szerencsés lány. - mondta kicsit keserűen Changmin mellett.
- Amíg ámuldoztok, én addig felkérem a barátnődet. - kacsintott először Changmin-re Tsubasa, majd rá és elkezdtek táncolni.
Tsubasa karjaiban ugyanúgy el tudta engedni magát, mint Jason-ében. Vele is sokat bújtak össze tánc közben, sőt szinte már forrt köztük a levegő. Néha odapillantott Changmin-re, akit ezúttal Jason tanított, hogy hasonló hatást tudjon elérni, ha együtt táncolnak. A két lány bárhogy próbálkozott nem tudta elérni azt a hatást, ami közöttük jött létre, de azon hogy Jason mennyire ellazult és könnyedén tudta mozgatni egyiküket elámultak.
Kiszökött ajkai közül néhány sóhaj, amikor Tsubasa úgy érintette tánc közben, ahogy Changmin-re vágyott. Tudta, hogy mit gondolt a néhány órával ezelőtti összegabalyodásukról Changmin-nel, de nem szólt semmit, csak táncoltak tovább. Kicsit feszélyezve érezte magát, de ez nem látszódott vagy érződött a táncán, csak időről-időre elgondolkodott. A legváratlanabb pillanatban Tsubasa ledöntötte, majd amikor felhúzta magához szorosan átölelte és úgy táncoltak tovább.
- Ne küzdj tovább. - suttogta a férfi a fülébe.
- Tessék? - gondolatai kezdtek eltűnni a fejébe és csak Changmin-re tudott gondolni.
- Érzem, hogy vágysz rá, ahogy vacsi után is. Nem viccből kezdtetek szeretkezni az erkélyen. - a felismerés úgy vágott át ködös elméjén, mint egy éles késpenge.
- Korai lenne. - Zavartságában megköszörülte a torkát. - Nem akarom már az elején megadni magam.
Tsubasa néhány pillanatra elvált tőle, megperdítette, majd visszazárta karjaiba. - Emlékszel mit mondtam neked utána? - Oh igen! Néha adnia kell valamit, hogy Changmin tudja még akarja őt. Bólintott és érezte, hogy partnere elmosolyodott.
- Nem korai még?
- Jól ismerlek. Úgyis az lenne a vége, hogy a fürdőben vagy valamelyikőtök szobájában egymásnak esnétek. - Mosolyognia kellett. Tsubasa túlságosan is jól ismerte már. - Addig nem tudnátok aludni, amíg nem szexeltetek, de élvezd ki, mert utána kezdődik a játék.
- Nem helyes! Nem ismeri a szabályokat és a játék menetet.
- Azt bízd csak rám. - Tsubasa elégedett mosolya vészjósló volt.
A salsa mixnek vége volt és visszamentek a többiekhez. Changmin nagyon jól haladt, méghozzá annyira, hogy a haladó részét is átvették a lépéseknek. Szerelmével folyamatosan csak egymást bámulták és a másik két lánynak ez furcsa volt. Nagyot nyelt, mert majd felfalták egymást a szemeikkel. Jason a legváratlanabb pillanatban mindenkinek egy Mojito-t nyomott a kezébe. Changmin-nel nevetni kezdtek, mert azt a napot juttatta eszükbe, amikor a családi bulin összejöttek, mikor Yunho-val és néhány menyasszonyával utána mentek.
Ivás közben automatikusan mozogni kezdtek és élvezték egymás társaságát. Közelebb lépett Changmin-hez, megfogta a a szabadon lévő jobb kezét és a derekára tette, majd ő is ezt tette és együtt ringatóztak a zenére. Néha belekortyoltak az italukba, persze egy pillanatra sem tévesztették egymást szem elől. Annyira egymásra hangolódtak, hogy észre sem vették a melléjük vetődő Jaejoong-ot és Yunho-t, akik próbálták felvenni a ritmust, de ahelyett, hogy salsaztak volna, inkább csak ringatóztak.Tsubasa jelent meg, miután az utolsó korttyal kivégezték a Mojito-jukat és kivette a kezükből a poharat, majd jelzett, hogy táncolhatnak normálisan. Lassan közeledtek egymás felé, miközben egyszerre mozogtak. Egyszerre mozdult meg a kezük, Changmin-é a lapockájára csúszott, míg az övé a vállára és megfogták egymás kezét. Szinte érezte magukon a sok meglepett szemet, ráadásul a tulajdonosaiknak még az álluk is leesett.
- Lazíts. - mondta a fiúnak, aki feszélyezve érezte magát a rájuk szegeződő szempárok miatt. - Csak rám figyelj.
- Ok. - sóhajtotta Changmin, majd azt tette amit mondott.
Forrt közöttük a levegő és minden egyes mozdulat felpezsdítette a vérüket. Changmin nagyon jól vette az akadályokat, és el kellett ismernie magában, hogy a két fiú nagyon jól megtanította táncolni. Legalább egy órája táncolhattak, amikor úgy ítélte, hogy Changmin megérdemel egy kis gyengédséget és átölelte mozgás közben, homlokuk összeért, ajkaik pedig csak néhány centire voltak egymástól. Nem telt bele néhány perc és Changmin máris bezárta kettejük között a távolságot és gyengéden összeérintette a szájukat. Megálltak a mozgásban és elmélyítették a csókot.
- Ajjaj. - szólalt meg Jaejoong.
- Mi az? - kérdezte Tsubasa.
- Nézz rájuk. - intett Yunho feléjük.
Jason azonnal kapcsolt. - Na nem! Csak nem gondolod, hogy pont itt!
- Csinálták már nyilvánosabb helyen is. - mondta Jaejoong és Yunho csak bólogatott megerősítésképp.
- Ennyi ember előtt csak nem kezdik el. - Jason még mindig nem tudta elképzelni.
- Ne vegyél rá mérget. - cáfolta meg Jae. - Csinálták néhányszor már az utcán.
A beszélgetés hamar véget ért, mert a pár visszatért hozzájuk. Elindultak haza, hisz Changmin és Tsubasa már biztosan fáradtak lehettek. Ahogy beértek a házba, Jan ránézett az órára és nagyon meglepődött. Hajnali kettő volt. Lassan mindenki nyugovóra tért. Míg Changmin a szobájában vetkőzött, addig gyorsan elment zuhanyozni, hogy kicsit lehűthesse magát, de a víz és az emlékek csak fokozták kínzó vágyát. Olyan gyorsan törölközött meg, ahogy csak lehetséges volt és mire felnézett Changmin ott állt előtte meztelenül.
Parázsló szemekkel találta magát szemben. Elállt a lélegzete, ahogy végignézett a fiú kidolgozott mellkasán, a gyönyörű kockáin és a hatalmas, megkeményedett tagján. Szíve kihagyott néhány ütemet, majd amikor kicsit sikerült magához térnie nagyot nyelt és levette tekintetét róla. Gyorsan összekapkodta a ledobált ruhadarabjait, amiket a szennyes tartóba dobott. Legnagyobb meglepetésére Changmin egy centit sem mozdult el korábbi helyéről. Nagy levegőt vett és miután kifújta elindult felé. Ahogy mellé ért, a fiú megragadta a csuklóját, majd a legközelebbi falhoz nyomta, egyik kezét a tarkójára csúsztatta és megcsókolta. Belenyögött a csókba meglepetésében, de esze ágában sem volt eltolni magától. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben Changmin másik keze felcsúszott a törölközőjéig, kereste a begyűrt kis csücsköt, hogy megszabadíthassa tőle. Éppen abban a pillanatban kopogtak, amikor megtalálta. Morogva váltak el egymástól, hogy megnézze ki zavarta meg őket és mikor kinyitotta az ajtót, cseppet sem lepődött meg, hogy Jaejoong volt a kéretlen zavarkodó.
- Bocsi a zavarásért, de Tsubasa kért meg, hogy adjam oda ezeket. - a fiú kezében néhány doboz óvszer volt. Most igazán utálta a férfit. - Akkor jó éjt. - szinte azonnal kapcsolt.
- Jó éjt. - köszönt el, majd miután bezárta az ajtót maga mögött, a kulcsot is elfordította a zárban.
Letette a dobozkákat az éjjeli szekrényre és visszasétált a fürdőbe, de Changmin addigra már a zuhany alatt állt. Csalódottan, de egyben megkönnyebbülten sóhajtott fel. Az ajtót, ami a szobája és a Changmin-nel közös fürdő között volt csak résnyire hagyta nyitva, megtörölte a még mindig vizes haját és felöltözött. Egy térdig érő selyem hálóinget válaszott fehér színben és hozzá színben passzoló bugyit. Az ablaka nyitva volt, hisz a hőség elviselhetetlen volt annak ellenére, hogy ment a légkondi. Jólesően sóhajtott fel, mikor befeküdt a kellemesen hűvös ágyneműjébe, de bárhogy is próbálkozott képtelen volt elaludni.
Tudta, hogy Changmin sem alszik, csak forgolódik az ágyában és gondolkodik. Megfordult a fejében, hogy ezúttal kezdeményez, kikászálódik az ágyából, átmasírozik a fürdőn, be Changmin szobájába és meg sem áll az ágyáig. Folytatni akarta amit az erkélyen és a fürdőszobában elkezdtek. Ha Jaejoong nem zavarta volna meg őket folyton, akkor mindez az álmatlanság meg sem történt volna. Komolyan tervezte, hogy elbeszélget vele a rossz időzítéseiről, de most nagyobb baja is volt. Mérgesen fújtatott egyet, kitakarta magát és felült az ágyában.




