A nő megindult Jan felé. Changmin hiába kiabált vagy könyörgött, már nem lehetett megállítani. Mielőtt elérhette volna szerelmét, ő kinyúlt és megragadta mestere torkát, majd a levegőbe emelte.
- Te lennél a nagy mester, akitől a fiúk tartanak? - hangosan nevetni kezdett.
- Mi olyan nevetséges? - nyögte fájdalmasan a nő.
- Akkor sem tudtál parancsolni neki és rávenni, hogy a vágyaid szolgálja! Most már nem is fog menni!
Kazuko kénytelen volt belátni, hogy igaza van. Ráadásul Changmin felállt és odasétált hozzájuk, de ahelyett, hogy kérte volna engedje el, átölelte a lányt. Mivel tudta ennyire megbabonázni? Mit ígért neki? Úgy nézett rá, mint egy édes kiskutya. Míg együtt voltak, rá sosem nézett rá gyűlölet nélkül.
A többiek annyira védték tőle, hogy észre sem vette, hogy a fiú nem úgy kötődik hozzá, ahogy ő akarta. Ennek ellenére nem fogja feladni és addig fog ügyködni, míg a Changmin be nem adja a derekát és a szeretője nem lesz.
- Changmin... - szólította a legkedvesebben. - Édes Changmin... bármit megadok neked csak gyere haza.
- Mikor fogod már fel, hogy sosem leszek a tiéd? - csattant fel a fiú. - Sosem tartoztam hozzád! Nem megyek veled sehová!
Ahogy tüzetesebben megvizsgálta őt, már nem azt az ártatlan fiatal srácot látta, hanem egy szerelmes férfit, aki pontosan tudta mit akar. Nem tudott egyetlen dolgot sem, amivel magához csábítaná. Úgy tűnt minden elveszett, mikor Junsu váratlanul átállt az ő oldalára, legalábbis úgy tűnt.
- Engedd el Kazuko-t! - követelte Junsu.
- Mi? Elment az eszed? - kérte számon Yunho. - Már nem emlékszel miket művelt velünk?
- Akkor is a mesterünk!
Rain alaposan végignézett mindenkin. Csodálattal töltötte el, ahogy Changmin nemcsak szerelemből, hanem a vérvonalhoz kapcsolódó kötelékéből is ragaszkodik a lányhoz. Ilyen még sosem volt. Ezek szerint már akkor megvolt Changmin-ban mindenfajta kötődés Jan iránt, mielőtt még találkoztak volna? Ezt a köteléket nem tudja megbontani Kazuko? Vajon köztük is így van?
Jaejoong-ban szintén megvolt ugyanez, hisz pár nap alatt nem lehetettek ennyire jóban és ahogy látta, Yunho-ban is megvolt valahol. Védik egymást, ahogy ők is teszik a Hatcher családban. Érdekes volt nézni, ahogy a másik két srác is fokozatosan válik olyanná, mint ők.
Ahogy a többiek közelebb jöttek és körülállták őket, Changmin hátulról átölelte Jan-t és ajkaival a nyakára tapadt. Amint a lány kezdett engedni és elengedte régi mestere nyakát, maga felé fordította, majd felkapta az ölébe és legközelebbi falhoz vitte.
Amint a falhoz értek, Changmin éhesen vette birtokba ajkait és teljesen hozzápréselte magát.
Kazuko és a többiek ledöbbenten nézték őket, de a fiúk nem voltak meglepve az akciótól, hisz korábban már előttük is csinálták. A nő képtelen volt végignézni, hogy a lánnyal olyan dolgokat csinál, amiket vele sosem.
- Ezt nem hiszem el, hogy itt akarják! - csattant fel Junsu.
- Csak fordulj el. - mondta Yunho.
Kazuko nem bírta tovább nézni. - Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják?
- Hidd el, jobb ha hagyjuk. - nézett rá Yoochun.
Jaejoong ránézett mesterére és tetszett neki, hogy szenvedni látja. Végre kicsit elégedett lehet, hogy nem kapja meg, amit akar. Egyre dühösebb lett, ahogy eszébe jutott, hogy ő ölte meg évekkel ezelőtt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretett.
Ránézett a nőre. - Fáj? - kérdezte dühösen. - Helyes! Legalább lesz valami fogalmad arról, hogy milyen, ha elveszítesz valakit!
A nő támadott, mert nem bírta elviselni a jelentet és Changmin elégedett nyögéseit, amikor a lány belekóstolt a vérébe.
- Kívánlak! - nyögte Changmin.
Mielőtt bármit válaszolhatott volna, meglátta a nőt feléjük sétálni dühösen. Elengedte Changmin-t és ismét megragadta a torkát, majd a falnak lökte. Nem sokat teketóriázott, szinte azonnal kitörte a nyakát és elengedte, hogy a földre hulljon.
Changmin parázsló tekintettel nézett rá, mikor visszafordult hozzá. Ahelyett, hogy letámadta volna, inkább gyorsan eltűnt az éjszakában. Sok volt neki ez. Mire felocsúdott, a kedvenc helyén volt, ahonnan rá lehetett látni az egész városra. Várta, hogy visszatérjen a nő, hisz egyetlen vámpírral sem lehet úgy végezni, hogy a nyakát törik.
2013. augusztus 22., csütörtök
2013. június 21., péntek
Bloody Kisses 10.fejezet
Jan és a vámpír farkasszemet néztek egymással. A vele szemben állón csuklya volt, de annyit kivett, hogy ő is nő. Lassan sétáltak körbe az utcában, majd a másik rátámadt. Az első mozdulattal letépte fejéről a csuklyát és a falhoz rúgta. Ellenfele fájdalmasat nyögve csapódott a falnak, majd gyorsan megrázta magát és átváltozott.
Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.
Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.
Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.
Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.
Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.
Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki.
Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg.
A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.
Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.
- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.
A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.
- Titeket. - érkezett a válasz.
Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!
A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!
A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.
A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!
Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.
- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.
- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?
- Azt mondtam állj le és tűnj el!
- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.
Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.
- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.
- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!
A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?
- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.
Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.
Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.
Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel. - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.
Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.
Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.
Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.
Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.
Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.
Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki.
Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg.
A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.
Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.
- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.
A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.
- Titeket. - érkezett a válasz.
Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!
A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!
A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.
A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!
Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.
- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.
- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?
- Azt mondtam állj le és tűnj el!
- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.
Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.
- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.
- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!
A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?
- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.
Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.
Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.
Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel. - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.
2013. június 18., kedd
Bloody Kisses 9. fejezet
Changmin egész úton mást sem nézett, csak a lányt, de igyekezett megjegyezni az útvonalat a szobájához. Mikor beértek, Jan azonnal vetkőzni kezdett és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem teketóriázott, ő is vetkőzni kezdett és követte. Beállt a zuhany alá és élvezte a kellemes meleg víz masszírozását.
Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.
Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.
Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.
Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját.
Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.
Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.
Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.
Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt. Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong megborzongott, csak játéknak gondolta.
Zoey szélesre tátotta száját és Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe, felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
- Árthatott volna neked.
- Nem bántana! És én sem őt!
- Ezt a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette.
Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.
Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.
Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.
Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.
Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.
Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.
Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját.
Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.
Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.
Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.
Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt. Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong megborzongott, csak játéknak gondolta.
Zoey szélesre tátotta száját és Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe, felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
- Árthatott volna neked.
- Nem bántana! És én sem őt!
- Ezt a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette.
Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.
Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.
Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.
2013. június 1., szombat
Bloody Kisses 8. fejezet
Jaejoong órákig feküdt az ágyon a plafont bámulva. Szomorú volt, úgy érezte soha többé nem látja a lányt. Újra és újra megjelent előtte az arca, a szemei. Érezte ajkait a sajátján, kezeit a nyakában. Junsu kopogtatása zavarta meg képzelgését.
-Rain hívat. Azt mondta vidd magaddal Changmint is.
-Rendben.- mondta, majd elindult Changminért.
-Gyere, velem kell jönnöd.- mondta, és már fordult is vissza, hogy indulhasson.
-Hova?-kérdezte Changmin és követte őt.
-Rainhez. Ő hívott minket.
-Muszáj?
-Igen.- válaszolta, a vitát lezárva. Nem volt kedve még egyszer végighallgatni az oktató szöveget, amit Rain papol, de a barátjáért bármit megtenne. Az odavezető úton nem nagyon szóltak egymáshoz. Jaejoong még mindig a lány miatt duzzogott, magától nem szólt csak pár szót.
-Megjöttek.- mondta egy férfi Rainnek, aki intett és beengedték a két fiút.
-Üdvözletem, uraim.- köszöntötte őket Rain vigyorogva.
-Rám van szükséged, vagy mehetek?- kérdezte Jaejoong erőszakos hangsúllyal.
-Milyen morcos vagy. Majd megenyhülsz...- mondta Rain, arrébb lépett és elhúzta a mögötte lévő függönyt. A függöny takarásából az a bizonyos lány tűnt elő, a falhoz láncolt karokkal. Jaejoong arca elsápadt, szemei kikerekedtek. Közelebb lépett, de Rain nem hagyta odamenni.
-Mit műveltél?- kérdezte Jaejoong Raint, majd hátrébb lépett és teljes erejéből megpróbálta eltolni. Rain azonban stabilan és mozdulatlanul állt továbbra is a lány előtt.
-A neve Zoey Dinicole.- kezdte Rain.- Az apja Marek egy jómódú Hatcher szövetséges. Fiatalka még. Nem is neked való.
-Te csak ne mond meg, mi a nekem való.- mondta, majd a lányra nézett. Pár tincse az arcába lógott, láthatóan fáradt volt és éhes.
-Sajnálom Jaejoong, nem engedhetem.- amint Rain befejezte mondatát nyílt az ajtó. Changmin megfordult és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Jan az, aki csatlakozik hozzájuk.
-Édesem, csak hogy itt vagy!- mosolygott rá kéjesen Rain.- Szükségünk van rád.
-Mi a frászt műveltek? Mégis mi folyik itt?- kérdezte Jan Changmin mellett állva. Jaejoong aggódó, mégis ölni vágyó tekintettel fordult hátra. Semmi más nem érdekelte, csak hogy Zoey biztonságban vele legyen.
-Van számodra valamim.- mondta Rain.
-Mi van?
-Ez a te ügyed.- intett fejével Zoey felé. Jaejoongot odalökte Changmin karjaiba és utasította, hogy ne engedje el. Lassan visszalépkedett a lányhoz és álla alá fogott, hogy megemelje fejét.- Ez a drágaság tiltás ellenére gyilkolt. Nem egyszer... Nem kétszer... Azt hitted megúszod?
Zoey nem válaszolt. Próbált elfordulni, de nem volt elég erős. A láncok csörögtek, ahogy megrántotta magát. Túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa magát, már tényleg csak a lánc tartotta függőleges helyzetben.
-Azért vagy ilyen gyenge, mert koplalsz. Tudod, aki túl sokat csinál valamit, és hirtelen abbahagyja, elvonási tünetekkel is rendelkezik.- Rain rosszallóan ingatta a fejét. Újra Jan felé fordult.- A döntés a te kezedben. Ki kéne mennem, amíg letudod, de eszem ágában sincs kihagyni a jelenetet, amikor kinyírod.
-Jan, kérlek...- Jaejoong arcán egyre jobban tükröződött a félelem. A lány a fiúra nézett és az őt tartó szerelmére. Nagyot sóhajtva fordult vissza, majd lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta őket feketén izzottak és düh áradt belőlük. Sosem tűrte el, ha valaki beleártotta magát a dolgaiba, pláne ha szándékosan tette. Kezeit ökölbe szorította, majd elindult Rain és a lány felé. Fejét bal oldalra billentette. A legváratlanabb pillanatban túlvilági hangon kezdett morogni.
-Erezd el.- morogta a férfit a falhoz nyomva.
-Tessék?
-Nagyon jól tudod mennyire utálom, ha a dolgaimba ártod magad.- sziszegett rá ijesztően. Rain még mindig nem hitt a fülének.
-Nem akarod megölni?
A lány újra morogni kezdett. Mindenki összerezzent a hatására és végre Rain is megértette mi a dolga. Lassan engedte le Zoey-t és nagyot nézett, mikor Jan közelebb ment hozzá, majd a nyakánál mélyen beszívta illatát. Jaejoong annyira megrémült, hogy reszketni kezdett barátja karjaiban.
-Tudtam, hogy megteszed.- mondta elégedett mosollyal Rain.
-Pofa be!- mordult rá újból a lány. Ami most következett, arra egyikük sem készült fel. Jan óvatosan felmarta bal csuklóját és a lány szájához tette, majd hátravetette a fejét, mikor a másik inni kezdett belőle. Kis idő múlva Zoey nyakához hajolt és megkóstolta vérét. Rain és a két fiú teljesen lefagyva nézte a történet előre haladását. Mikor elengedték egymást a két fiú hozzájuk szaladt és Jaejoong megölelte Jan-t.
-Köszönöm.- suttogta fülébe, majd megpuszilta az arcát.
Nem sokkal később a terem ajtaja kinyílt és Jan egyik menyasszonya, Lucy vitt be nekik néhány kancsó vért. Először Jan-nek és Changmin-nak adott oda párat, majd Jaejoong-nak is, aki azonnal megitatta a másik lányt.
-Most már a tiéd.- mondta Rain Jan-nek.
-Mi van az apjával?- kérdezte Jaejoong.
-Majd jelentkezik, ha kell neki. Jobb lenne, ha távoznátok.- intett hanyagul, majd egy másik ajtón távozott.
-Jan.- fordult meg Zoey.- Köszönöm.
-Majd később találkozunk.- mondta, miközben rákacsintott, majd Changmin-nal kézen fogva kimentek a teremből.
Jaejoong magához ölelte Zoey-t, majd szorosan maga mellett tartva elindultak hazafelé.
-Rain hívat. Azt mondta vidd magaddal Changmint is.
-Rendben.- mondta, majd elindult Changminért.
-Gyere, velem kell jönnöd.- mondta, és már fordult is vissza, hogy indulhasson.
-Hova?-kérdezte Changmin és követte őt.
-Rainhez. Ő hívott minket.
-Muszáj?
-Igen.- válaszolta, a vitát lezárva. Nem volt kedve még egyszer végighallgatni az oktató szöveget, amit Rain papol, de a barátjáért bármit megtenne. Az odavezető úton nem nagyon szóltak egymáshoz. Jaejoong még mindig a lány miatt duzzogott, magától nem szólt csak pár szót.
-Megjöttek.- mondta egy férfi Rainnek, aki intett és beengedték a két fiút.
-Üdvözletem, uraim.- köszöntötte őket Rain vigyorogva.
-Rám van szükséged, vagy mehetek?- kérdezte Jaejoong erőszakos hangsúllyal.
-Milyen morcos vagy. Majd megenyhülsz...- mondta Rain, arrébb lépett és elhúzta a mögötte lévő függönyt. A függöny takarásából az a bizonyos lány tűnt elő, a falhoz láncolt karokkal. Jaejoong arca elsápadt, szemei kikerekedtek. Közelebb lépett, de Rain nem hagyta odamenni.
-Mit műveltél?- kérdezte Jaejoong Raint, majd hátrébb lépett és teljes erejéből megpróbálta eltolni. Rain azonban stabilan és mozdulatlanul állt továbbra is a lány előtt.
-A neve Zoey Dinicole.- kezdte Rain.- Az apja Marek egy jómódú Hatcher szövetséges. Fiatalka még. Nem is neked való.
-Te csak ne mond meg, mi a nekem való.- mondta, majd a lányra nézett. Pár tincse az arcába lógott, láthatóan fáradt volt és éhes.
-Sajnálom Jaejoong, nem engedhetem.- amint Rain befejezte mondatát nyílt az ajtó. Changmin megfordult és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Jan az, aki csatlakozik hozzájuk.
-Édesem, csak hogy itt vagy!- mosolygott rá kéjesen Rain.- Szükségünk van rád.
-Mi a frászt műveltek? Mégis mi folyik itt?- kérdezte Jan Changmin mellett állva. Jaejoong aggódó, mégis ölni vágyó tekintettel fordult hátra. Semmi más nem érdekelte, csak hogy Zoey biztonságban vele legyen.
-Van számodra valamim.- mondta Rain.
-Mi van?
-Ez a te ügyed.- intett fejével Zoey felé. Jaejoongot odalökte Changmin karjaiba és utasította, hogy ne engedje el. Lassan visszalépkedett a lányhoz és álla alá fogott, hogy megemelje fejét.- Ez a drágaság tiltás ellenére gyilkolt. Nem egyszer... Nem kétszer... Azt hitted megúszod?
Zoey nem válaszolt. Próbált elfordulni, de nem volt elég erős. A láncok csörögtek, ahogy megrántotta magát. Túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa magát, már tényleg csak a lánc tartotta függőleges helyzetben.
-Azért vagy ilyen gyenge, mert koplalsz. Tudod, aki túl sokat csinál valamit, és hirtelen abbahagyja, elvonási tünetekkel is rendelkezik.- Rain rosszallóan ingatta a fejét. Újra Jan felé fordult.- A döntés a te kezedben. Ki kéne mennem, amíg letudod, de eszem ágában sincs kihagyni a jelenetet, amikor kinyírod.
-Jan, kérlek...- Jaejoong arcán egyre jobban tükröződött a félelem. A lány a fiúra nézett és az őt tartó szerelmére. Nagyot sóhajtva fordult vissza, majd lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta őket feketén izzottak és düh áradt belőlük. Sosem tűrte el, ha valaki beleártotta magát a dolgaiba, pláne ha szándékosan tette. Kezeit ökölbe szorította, majd elindult Rain és a lány felé. Fejét bal oldalra billentette. A legváratlanabb pillanatban túlvilági hangon kezdett morogni.
-Erezd el.- morogta a férfit a falhoz nyomva.
-Tessék?
-Nagyon jól tudod mennyire utálom, ha a dolgaimba ártod magad.- sziszegett rá ijesztően. Rain még mindig nem hitt a fülének.
-Nem akarod megölni?
A lány újra morogni kezdett. Mindenki összerezzent a hatására és végre Rain is megértette mi a dolga. Lassan engedte le Zoey-t és nagyot nézett, mikor Jan közelebb ment hozzá, majd a nyakánál mélyen beszívta illatát. Jaejoong annyira megrémült, hogy reszketni kezdett barátja karjaiban.
-Tudtam, hogy megteszed.- mondta elégedett mosollyal Rain.
-Pofa be!- mordult rá újból a lány. Ami most következett, arra egyikük sem készült fel. Jan óvatosan felmarta bal csuklóját és a lány szájához tette, majd hátravetette a fejét, mikor a másik inni kezdett belőle. Kis idő múlva Zoey nyakához hajolt és megkóstolta vérét. Rain és a két fiú teljesen lefagyva nézte a történet előre haladását. Mikor elengedték egymást a két fiú hozzájuk szaladt és Jaejoong megölelte Jan-t.
-Köszönöm.- suttogta fülébe, majd megpuszilta az arcát.
Nem sokkal később a terem ajtaja kinyílt és Jan egyik menyasszonya, Lucy vitt be nekik néhány kancsó vért. Először Jan-nek és Changmin-nak adott oda párat, majd Jaejoong-nak is, aki azonnal megitatta a másik lányt.
-Most már a tiéd.- mondta Rain Jan-nek.
-Mi van az apjával?- kérdezte Jaejoong.
-Majd jelentkezik, ha kell neki. Jobb lenne, ha távoznátok.- intett hanyagul, majd egy másik ajtón távozott.
-Jan.- fordult meg Zoey.- Köszönöm.
-Majd később találkozunk.- mondta, miközben rákacsintott, majd Changmin-nal kézen fogva kimentek a teremből.
Jaejoong magához ölelte Zoey-t, majd szorosan maga mellett tartva elindultak hazafelé.
2013. május 31., péntek
Bloody Kisses 7. fejezet
Mire Jan felébredt, már esteledett. Ahogy kinyitotta a szemét, rögtön kitakarózott, kipattant az ágyból és halk léptekkel elindult a pince felé. Mikor leért a lépcsőn és a cella felé nézett, elmosolyodott. Changmin már ébren volt és az ágyon ült.
Mikor felnézett és meglátta a lányt, azonnal felállt és a rácsokhoz sétált.Elégedett mosollyal nézett rá és mikor megnyalta a száját, Jan nem bírta tovább.
Gondolkodás nélkül az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd miután belépett bevágta maga után. Changmin nem teketóriázott, azonnal magához húzta és ajkaira tapadva a cella rácsaihoz hátráltak. Most senki és semmi nem fogja megzavarni őket.
- Hol vannak a többiek? - suttogta a csókok közben.
- Még alszanak. - válaszolta Jan.
A lánynak ideje sem volt feleszmélni, mert Changmin közben már megtette a következő lépést. Miközben éhesen tépte ajkait, egyik keze elindult lefelé a ruhája aljáig, majd ott visszaindult és megállapodott az egyik mellén. Ujjbegyeivel és tenyerével úgy masszírozta, hogy belenyögött a csókba.
Elengedte a száját, és a nyakára kezdett el apró csókokat hinteni, majd levette róla a ruháját és nyelvével a melleire tapadt. Kezdett türelmetlen lenni és még mielőtt elégedetlenül elkezdhetett volna nyöszörögni, a fiú egyik keze lassan becsusszant a bugyijába és simogatni kezdte gyenge pontját. Az érzéstől összecsuklott volna, ha Changmin nem tartja őt szorosan.
Changmin őrjítően lassan simogatta Jan-t a combjai között, nyelvével vadul, mégis gyengéden kényeztette szerelme mellét, majd kis idő múlva szinte egyszerre tette mindkettőt. Elmosolyodott, mikor egy hangos nyögés hagyta el szerelme ajkait.
A nyögések egyre hangosodtak és sűrűbben törtek elő a lány torkából. Alig volt néhány simításra a határtól, mikor megállította a fiú a kezét. - Állj meg. - suttogta bizonytalan hangon. Még nem akart elmenni. Legnagyobb örömére, a fiú nem engedelmeskedett neki és tovább folytatta. Nemsokára reszketve és a nevét nyögve ért a csúcsra.
Mikor sikerült lenyugodnia, megragadta a fiút és az ágyig meg sem álltak. Egyetlen mozdulattal levette róla a pólóját, letolta a nadrágját az alsójával együtt, majd lerúgta magáról a bugyit és lelökte az ágyra. Pillanatok alatt az ölébe ült és ajkaira tapadt.
Changmin belenyögött a csókba, ahogy a lány bejárata hozzáért a makkjához. Közben megérezte a nyakán a lány forró leheletét, majd nyelvét, ahogy lassan végignyal rajta. Mikor azt hitte, hogy fogaival felsérti a bőrét, a lány megragadta férfiasságát és lassan ráereszkedett. Hátravetette fejét, mikor Jan teste teljes hosszában magába fogadta, majd rögtön utána ajkait kezdte el keresni.
A fiú megragadta a tarkóját csókra invitálva és mikor ajkaik találkoztak, lassan mozogni kezdett. Mindketten belenyögtek a csókba, majd a lány néhány lökés után ismét átlendült a határon. Reszketett a fiú karjaiban és szorosan hozzábújt, amíg újra le nem nyugodott. Néhány percnyi pihenés után ismét mozogni kezdett, őrjítően lassan, hogy a fiú átvehesse az irányítást.
Changmin a lány nyakát kezdte el behinteni apró csókokkal, majd óvatosan belemélyesztette fogait a bőrébe és finoman a vérét kezdte szívni. A lány szájából hangos nyögések törtek fel és hátravetette a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Mikor elhajolt tőle, ideje sem volt levegőt venni, mert a lány azonnal a szájára tapadt és a vért nyalogatta le róla.
Csók közben a lány felsértette Changmin alsó ajkát és úgy ízlelgette a vérét egészen addig, ameddig mindketten nagyot nyögve el nem élveztek. Fáradtan ölelte magához a fiút és a hátát simogatta, de nem hagyott neki időt lenyugodni. Changmin egyetlen mozdulattal maga alá gyűrte és mozogni kezdett. Tempója vad iramot vett fel, minden lökésnél érintve azt a bizonyos pontot benne. Ujjaival a hajába túrt, mikor elhallgatta őt egy csókkal, másik kezével pedig a fenekét markolászta.
Kis idő múlva a beteljesülés villámcsapásként csapott a testükbe és szinte egyszerre érték el. Changmin erőtlenül zuhant a lányra, de ajkait még mindig ostromolta. Nem akart megállni, így tovább folytatta a mozgást. Nem tudni pontosan hanyadik után fáradtak ki teljesen, de miután kihúzódott a lányból, lustán magukra húzta a takarót és visszabújt hozzá.
Jaejoong és a többiek egymást ugratva mentek le a pincébe. A látványtól mindannyian lefagytak és csak a békésen szunyókáló párt nézték. Mosolyogva nézte, ahogy Rain megrázta a fejét és próbálta nem elfogadni a helyzetet, miszerint megbukott ő is és az elmélete is a reménnyel együtt, hogy a lány is az övé lehet. Elégedetten nézett Changmin-en és Jan-en végig, majd ujjaival ajkait kezdte simogatni arra a lányra gondolva, akivel az utcán futott össze. Sosem hitte volna, hogy szerelme halála után három évvel ismét megtörténik. Intett a többieknek és elindultak felfelé a lépcsőn.
Mikor felnézett és meglátta a lányt, azonnal felállt és a rácsokhoz sétált.Elégedett mosollyal nézett rá és mikor megnyalta a száját, Jan nem bírta tovább.
Gondolkodás nélkül az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd miután belépett bevágta maga után. Changmin nem teketóriázott, azonnal magához húzta és ajkaira tapadva a cella rácsaihoz hátráltak. Most senki és semmi nem fogja megzavarni őket.
- Hol vannak a többiek? - suttogta a csókok közben.
- Még alszanak. - válaszolta Jan.
A lánynak ideje sem volt feleszmélni, mert Changmin közben már megtette a következő lépést. Miközben éhesen tépte ajkait, egyik keze elindult lefelé a ruhája aljáig, majd ott visszaindult és megállapodott az egyik mellén. Ujjbegyeivel és tenyerével úgy masszírozta, hogy belenyögött a csókba.
Elengedte a száját, és a nyakára kezdett el apró csókokat hinteni, majd levette róla a ruháját és nyelvével a melleire tapadt. Kezdett türelmetlen lenni és még mielőtt elégedetlenül elkezdhetett volna nyöszörögni, a fiú egyik keze lassan becsusszant a bugyijába és simogatni kezdte gyenge pontját. Az érzéstől összecsuklott volna, ha Changmin nem tartja őt szorosan.
Changmin őrjítően lassan simogatta Jan-t a combjai között, nyelvével vadul, mégis gyengéden kényeztette szerelme mellét, majd kis idő múlva szinte egyszerre tette mindkettőt. Elmosolyodott, mikor egy hangos nyögés hagyta el szerelme ajkait.
A nyögések egyre hangosodtak és sűrűbben törtek elő a lány torkából. Alig volt néhány simításra a határtól, mikor megállította a fiú a kezét. - Állj meg. - suttogta bizonytalan hangon. Még nem akart elmenni. Legnagyobb örömére, a fiú nem engedelmeskedett neki és tovább folytatta. Nemsokára reszketve és a nevét nyögve ért a csúcsra.
Mikor sikerült lenyugodnia, megragadta a fiút és az ágyig meg sem álltak. Egyetlen mozdulattal levette róla a pólóját, letolta a nadrágját az alsójával együtt, majd lerúgta magáról a bugyit és lelökte az ágyra. Pillanatok alatt az ölébe ült és ajkaira tapadt.
Changmin belenyögött a csókba, ahogy a lány bejárata hozzáért a makkjához. Közben megérezte a nyakán a lány forró leheletét, majd nyelvét, ahogy lassan végignyal rajta. Mikor azt hitte, hogy fogaival felsérti a bőrét, a lány megragadta férfiasságát és lassan ráereszkedett. Hátravetette fejét, mikor Jan teste teljes hosszában magába fogadta, majd rögtön utána ajkait kezdte el keresni.
A fiú megragadta a tarkóját csókra invitálva és mikor ajkaik találkoztak, lassan mozogni kezdett. Mindketten belenyögtek a csókba, majd a lány néhány lökés után ismét átlendült a határon. Reszketett a fiú karjaiban és szorosan hozzábújt, amíg újra le nem nyugodott. Néhány percnyi pihenés után ismét mozogni kezdett, őrjítően lassan, hogy a fiú átvehesse az irányítást.
Changmin a lány nyakát kezdte el behinteni apró csókokkal, majd óvatosan belemélyesztette fogait a bőrébe és finoman a vérét kezdte szívni. A lány szájából hangos nyögések törtek fel és hátravetette a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Mikor elhajolt tőle, ideje sem volt levegőt venni, mert a lány azonnal a szájára tapadt és a vért nyalogatta le róla.
Csók közben a lány felsértette Changmin alsó ajkát és úgy ízlelgette a vérét egészen addig, ameddig mindketten nagyot nyögve el nem élveztek. Fáradtan ölelte magához a fiút és a hátát simogatta, de nem hagyott neki időt lenyugodni. Changmin egyetlen mozdulattal maga alá gyűrte és mozogni kezdett. Tempója vad iramot vett fel, minden lökésnél érintve azt a bizonyos pontot benne. Ujjaival a hajába túrt, mikor elhallgatta őt egy csókkal, másik kezével pedig a fenekét markolászta.
Kis idő múlva a beteljesülés villámcsapásként csapott a testükbe és szinte egyszerre érték el. Changmin erőtlenül zuhant a lányra, de ajkait még mindig ostromolta. Nem akart megállni, így tovább folytatta a mozgást. Nem tudni pontosan hanyadik után fáradtak ki teljesen, de miután kihúzódott a lányból, lustán magukra húzta a takarót és visszabújt hozzá.
Jaejoong és a többiek egymást ugratva mentek le a pincébe. A látványtól mindannyian lefagytak és csak a békésen szunyókáló párt nézték. Mosolyogva nézte, ahogy Rain megrázta a fejét és próbálta nem elfogadni a helyzetet, miszerint megbukott ő is és az elmélete is a reménnyel együtt, hogy a lány is az övé lehet. Elégedetten nézett Changmin-en és Jan-en végig, majd ujjaival ajkait kezdte simogatni arra a lányra gondolva, akivel az utcán futott össze. Sosem hitte volna, hogy szerelme halála után három évvel ismét megtörténik. Intett a többieknek és elindultak felfelé a lépcsőn.
2013. május 28., kedd
Bloody Kisses 6. fejezet
Jaejoong az este hiába próbált nyugodtan aludni, nem nagyon sikerült neki. Úgy határozott, egy séta az utcákon jót tenne. Sötét volt, melegebb, az átlagnál, kellemes ahhoz, hogy egy rövid ujjúban ellegyen. Farmerje zsebébe süllyesztette kezeit, úgy sétált utcáról utcára. Csak céltalanul bolyongott a sikátorokban, mégis érezte, hogy valami felismerhetetlen erő vezeti őt.
Tudta nagyon jól, hogy hiába lenne Changminnal van Jannal, semmi esélye megállítani őket. Vágyott rá, hogy neki is legyen hasonló érzése valakivel szemben. Talán jobban megértené Changmint. Mégis tudta, hogyha barátjának ekkora kín távol tartani magát a lánytól, neki talán még nehezebb lenne.
Gondolatait halk motoszkálás zaja zavarta meg. Felnézett, a sikátor felett egy árnyat látott átsuhanni. Finom illatot érzett, megtorpant és csendesen figyelt. Várta, hall e még zajt. Halk lépteket hallott távolabbról. Futás neszei voltak, szélsebesen kutatta forrását. Rohanva üldözte kémlelőjét, majd egy zsákutcába futott.
-Tudom, hogy ott vagy...- suttogta huncut mosollyal az arcán. A személy levetette magát a sikátor faláról és azonnal Jaejoongnak esett. A falnak nyomta és nyakához bújt. Nyelvét lassan és ingerlően húzta egészen Jaejoong füléig, majd megállt.
-Tudom, hogy ott vagy...- suttogta huncut mosollyal az arcán. A személy levetette magát a sikátor faláról és azonnal Jaejoongnak esett. A falnak nyomta és nyakához bújt. Nyelvét lassan és ingerlően húzta egészen Jaejoong füléig, majd megállt.
-Most...Meghalsz.- suttogta a női hang veszedelmesen, de Jaejoong csak elmosolyodott, és mielőtt bármi történhetett volna fordított a helyzeten. Két ujjával felemelte támadója állát és szemeibe nézett. Smaragdzöld tekintettel találta szembe magát, amit egy távolabbi utcai lámpa tett alig láthatóvá. Beletúrt a dús fekete hajba és szenvedélyes csókkal kapta el a lány ajkait. Viszonzást azonban nem kapott. Elvált tőle, elengedte arcát és leeresztette karjait. A lány ekkor hirtelen átkarolta Jaejoong nyakát és vadul csókolni kezdte. Jaejoong keze a derekára simult és magához szorította. Talán sohasem vágyott még így senkire. Levegőt is alig vettek. Befejezetlen csókjuk perceket rabolt el életükből. Aztán kiabálás hallatszott.
-Jaejoong! Hol vagy?- Junsu és Yoochun keresték őt. A lány elvált partnere ajkaitól, elmosolyodott, kezét mellkasára nyomta, majd egyik falról a másikra ugrálva felmászott az épület tetejére és eltűnt az éjszakában. Jaejoong bánatosan, mégis boldogan nézett utána. Újra követni kezdte mit sem törődve az őt kereső társakkal. Tetőről tetőre ugráltak, csak háromháznyira volt tőle a lány. Mikor észrevette, hogy Jaejoong követi, leugrott egy másik sikátorba, követője pedig utána.
-Jaejoong! Hol vagy?- Junsu és Yoochun keresték őt. A lány elvált partnere ajkaitól, elmosolyodott, kezét mellkasára nyomta, majd egyik falról a másikra ugrálva felmászott az épület tetejére és eltűnt az éjszakában. Jaejoong bánatosan, mégis boldogan nézett utána. Újra követni kezdte mit sem törődve az őt kereső társakkal. Tetőről tetőre ugráltak, csak háromháznyira volt tőle a lány. Mikor észrevette, hogy Jaejoong követi, leugrott egy másik sikátorba, követője pedig utána.
-Lelépsz, pedig a nevedet sem tudom.- lépett hozzá közelebb Jaejoong.
-Nem is kell tudnod.- mondta, miközben hátrált. Jaejoong addig közeledett felé, míg nem hagyott neki más választást. Ki kellett lépnie az utcai lámpa fénye alá. Hosszú fekete haja laza hullámokban omlott háta közepéig. Szemei már nem zöldek, sokkal inkább feketék voltak. Fehér felsője mellkasánál szakadt volt, csípőnadrágja és pólója között kilátszott medencecsontja. Jaejoong szívverése gyorsult. Elvarázsolta a lány egésze. Újra közelebb lépett, hogy megcsókolja, de a lány elfordította arcát.
-Most mennem kell.- suttogta, majd rohanni kezdett.
-Jaejoong! Hát itt vagy!- mondta Junsu, miután befordult a sarkon.
-Ja, itt.- vetette oda hanyagul és kissé mérgesen. Biztos volt benne, hogy a lány miattuk hagyta őt ott.
-Hm, mi ez az illat?- kérdezte Rain, miután ő is kilépett melléjük. Felnézett pár házzal arrébb és elmosolyodott, majd huncut mosollyal Jaejoongra nézett. Ez a mosoly mindent elárult.
-Hm, mi ez az illat?- kérdezte Rain, miután ő is kilépett melléjük. Felnézett pár házzal arrébb és elmosolyodott, majd huncut mosollyal Jaejoongra nézett. Ez a mosoly mindent elárult.
-Ezt még megbeszéljük.- veregette meg Jaejoong vállát. - Menjünk, semmi keresnivalónk nincs már idekint.- intett a többieknek, majd elindultak haza.
Jaejoong nem tudta kiverni a fejéből a lány tekintetét és azt az érzést, ami még most is fojtogatta. Az ajtó előtt megállt, felnézett az égre és hatalmasat sóhajtott.
-Ilyen ez a szerelem, Jaejoong.- mondta Rain, majd utat adott a fiúnak a lakáshoz, ő pedig elindult saját otthonába.
Bloody Kisses 5. fejezet
Changmin néhány óra után megunta a könyörgést és sokkal határozottabb hangvételre váltott. Előjött belőle a követelőző és dühös vámpír. Megtalálta a titkos folyosót, ami a hálószobájához vezetett, majd bement és a fal bezáródott mögötte. Néhány pillanat alatt a szobája ajtaja előtt találta magát. Nem hezitált, egyszerűen csak kinyitotta az ajtót és bement.
A többiek a folyosón elbújva nézték végig a jelenetet. Yunho aggódva vakarta meg a fejét. Nem tudta mi tévő legyen. - Mit tegyünk?
- Ne aggódj. - próbálta nyugtatni Jaejoong.
- De a lány ott van bent. - folytatta tovább Yunho.
- Épp ideje lenne kettesben lenniük. - fordult oda hozzá Yoochun.
- Jan-t nemrég hazakísértem. Nem fognak találkozni. - nyögte be végül Jae.
Junsu nagyot sóhajtott és megforgatta a szemeit. Szó szerint irritálta, hogy a Leader ennyire beleszól Changmin és a lány életébe. Ha így halad tovább, egész további életükben is részt fog venni. Ennyire nem kellene naivan Rain-re hallgatnia. A következő pillanatban Changmin rontott ki a szobából és morogva tűnt el a szemük elől.
Changmin dühös vadállatként rótta az utcákat és a lányt kereste. Árnyékként suhant át a város összes utcáin, de nem talált rá. Eszébe sem jutott, hogy a házukhoz menjen. A vágy helyett a kiolthatatlan vérszomj erősebbnek bizonyult és vámpírdémonként keresett áldozatot magának.
Nemsokkal később egy fiatal lányt talált magának. Éhesen vetette rá magát és áldozata nem is ellenállt egy pillanatig sem. Az a lány volt, aki évek óta járt utána és minden alkalommal, mikor a vérét itta kérlelte, hogy társává és szerelmévé emelje.
- Oppa, kérlek tégy a magadévá. - nyöszörögte a lány. - Olyan akarok lenni, mint te.
Changmin elhúzódott a nyakától és morogva lökte kicsit távolabb magát. A lány sírt és követelte, hogy tegye meg, végül már sikítozott és rángatta őt. Végül dühösen megragadta őt és a csuklójánál a falhoz szorította.
- Tényleg azt akarod, hogy megerőszakoljalak és megöljelek? - nézett csábítóan a lányra. - Ilyen szörnyeteggé akarsz válni?
- Én csak veled akarok lenni. - szipogott a lány a könnyeit nyelve.
- Hányszor mondjam még el, hogy van valakim?
A lány csak sírni tudott. Nem tetszett neki, hogy a fiú mást szeret és azt forgatta a fejében, hogy mindent azért, hogy a belé szeressen és elfelejtse a másik lányt. Abbahagyta a sírás és kikerekedett szemekkel nézett a fiú háta mögé.
Changmin meglepetten engedte el a lányt és fordult meg. Szinte lefagyott, mikor meglátta szerelmét alig pár méterre tőle. Mindketten hangosan szedték a levegőt és csak bámulták egymást. Mikor elindult felé, a többiek elkapták és egészen hazáig húzták, majd egy másik tömlöcfélébe lökték.
Jaejoong megragadta a lányt és távolabb vitte a cellától, mert kíváncsi volt mit reagál rá barátja. Changmin dühösen kezdte rázni a "ketrec" falait. Mikor rájött, hogy nem tudja kidönteni, rugdosni kezdte. Jae elmosolyodott.
- Engedjetek ki! - követelte Changmin.
- Nem lehet. Ez a te érdekedben van. - válaszolt Jaejoong.
Mikor látta, hogy vele a lányhoz fordult. Ujjait átfűzte a rácsokon és csábító tekintettel nézett rá. Úgy tűnt jó úton jár, mert Jan ránézett és elveszett a tekintetében. Nagyokat nyelt és elindult felé.
Jae látta mire megy ki a játék és mielőtt a lány odaért volna a fiúhoz, visszarántotta magához és átölelte. Changmin dühösebben rugdosta a rácsot, mint eddig és ha lehetősége lenne, talán megfojtaná őt. A fiú fekete szemekkel nézett rájuk, ami megrémítette őt.
A legváratlanabb pillanatban Rain csatlakozott hozzájuk, kirángatta a lányt Jaejoong karjaiból és a nyakához hajolva mélyen beszívta az illatát.
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, nagyon megbánod! - fenyegetőzött Changmin.
Rain felemelte a fejét és elmosolyodott. - Ha nem hagyod abba a fenyegetőzést.... - kezdte el és a hangjából ítélve komolyan is gondolta. - Megmutatom neked hogyan lehet kielégíteni egy nőt anélkül, hogy megdugnád.
Changmin még dühösebb lett. - Nincs olyan, amit ne láttam volna! - rúgott egyet ismét a rácsba.
Jaejoong próbálta menteni a helyzetet. - Hyung, engedd el! Changmin megfog ölni, ha kijut és nemcsak ő!
Rain ránézett a lányra, majd lassan hátrálni kezdett és a lépcsőig meg sem állt. Jaejoong-al együtt felmentek a lépcsőn és magára hagyták a két fiatalt.
A többiek a folyosón elbújva nézték végig a jelenetet. Yunho aggódva vakarta meg a fejét. Nem tudta mi tévő legyen. - Mit tegyünk?
- Ne aggódj. - próbálta nyugtatni Jaejoong.
- De a lány ott van bent. - folytatta tovább Yunho.
- Épp ideje lenne kettesben lenniük. - fordult oda hozzá Yoochun.
- Jan-t nemrég hazakísértem. Nem fognak találkozni. - nyögte be végül Jae.
Junsu nagyot sóhajtott és megforgatta a szemeit. Szó szerint irritálta, hogy a Leader ennyire beleszól Changmin és a lány életébe. Ha így halad tovább, egész további életükben is részt fog venni. Ennyire nem kellene naivan Rain-re hallgatnia. A következő pillanatban Changmin rontott ki a szobából és morogva tűnt el a szemük elől.
Changmin dühös vadállatként rótta az utcákat és a lányt kereste. Árnyékként suhant át a város összes utcáin, de nem talált rá. Eszébe sem jutott, hogy a házukhoz menjen. A vágy helyett a kiolthatatlan vérszomj erősebbnek bizonyult és vámpírdémonként keresett áldozatot magának.
Nemsokkal később egy fiatal lányt talált magának. Éhesen vetette rá magát és áldozata nem is ellenállt egy pillanatig sem. Az a lány volt, aki évek óta járt utána és minden alkalommal, mikor a vérét itta kérlelte, hogy társává és szerelmévé emelje.
- Oppa, kérlek tégy a magadévá. - nyöszörögte a lány. - Olyan akarok lenni, mint te.
Changmin elhúzódott a nyakától és morogva lökte kicsit távolabb magát. A lány sírt és követelte, hogy tegye meg, végül már sikítozott és rángatta őt. Végül dühösen megragadta őt és a csuklójánál a falhoz szorította.
- Tényleg azt akarod, hogy megerőszakoljalak és megöljelek? - nézett csábítóan a lányra. - Ilyen szörnyeteggé akarsz válni?
- Én csak veled akarok lenni. - szipogott a lány a könnyeit nyelve.
- Hányszor mondjam még el, hogy van valakim?
A lány csak sírni tudott. Nem tetszett neki, hogy a fiú mást szeret és azt forgatta a fejében, hogy mindent azért, hogy a belé szeressen és elfelejtse a másik lányt. Abbahagyta a sírás és kikerekedett szemekkel nézett a fiú háta mögé.
Changmin meglepetten engedte el a lányt és fordult meg. Szinte lefagyott, mikor meglátta szerelmét alig pár méterre tőle. Mindketten hangosan szedték a levegőt és csak bámulták egymást. Mikor elindult felé, a többiek elkapták és egészen hazáig húzták, majd egy másik tömlöcfélébe lökték.
Jaejoong megragadta a lányt és távolabb vitte a cellától, mert kíváncsi volt mit reagál rá barátja. Changmin dühösen kezdte rázni a "ketrec" falait. Mikor rájött, hogy nem tudja kidönteni, rugdosni kezdte. Jae elmosolyodott.
- Engedjetek ki! - követelte Changmin.
- Nem lehet. Ez a te érdekedben van. - válaszolt Jaejoong.
Mikor látta, hogy vele a lányhoz fordult. Ujjait átfűzte a rácsokon és csábító tekintettel nézett rá. Úgy tűnt jó úton jár, mert Jan ránézett és elveszett a tekintetében. Nagyokat nyelt és elindult felé.
A legváratlanabb pillanatban Rain csatlakozott hozzájuk, kirángatta a lányt Jaejoong karjaiból és a nyakához hajolva mélyen beszívta az illatát.
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, nagyon megbánod! - fenyegetőzött Changmin.
Rain felemelte a fejét és elmosolyodott. - Ha nem hagyod abba a fenyegetőzést.... - kezdte el és a hangjából ítélve komolyan is gondolta. - Megmutatom neked hogyan lehet kielégíteni egy nőt anélkül, hogy megdugnád.
Changmin még dühösebb lett. - Nincs olyan, amit ne láttam volna! - rúgott egyet ismét a rácsba.
Jaejoong próbálta menteni a helyzetet. - Hyung, engedd el! Changmin megfog ölni, ha kijut és nemcsak ő!
Rain ránézett a lányra, majd lassan hátrálni kezdett és a lépcsőig meg sem állt. Jaejoong-al együtt felmentek a lépcsőn és magára hagyták a két fiatalt.
Changmin elégedetten mosolyodott el, mikor Jan ismét felé vette az irányt. Mindketten tudták, hogy Jae és Rain figyelik őket. Megvárta, hogy odaérjen hozzá és a rácsokon átnyúlva magához húzta, hogy megcsókolja. Most nem volt türelmetlen, sőt élvezte a helyzetet, hogy korlátozva vannak a képességei.
Gyengéden vette birtokba szerelme ajkait, cseppet sem éreztetve vele, hogy mennyire akarja őt. Úgy tűnt ő is lecsillapodik kicsit, mert megkapta, amit akart, még ha nem is teljesen úgy, ahogy szerette volna, de végre érezhette őt. A csók gyengéd és édes volt, amibe könnyen elmerült.
Most jó ötletnek tartotta, hogy nem tudtak teljesen egymáshoz férni, mert nem volt biztos benne, hogy sokáig kibírná anélkül, hogy letámadná a lányt. Nem figyelték az időt, csak csókolták egymás szünet nélkül. Már majdnem reggel volt, amikor elváltak és lefeküdtek egymással szemben, ujjaikat a rácsokon keresztül összefűzve.
Jaejoong még utoljára lenézett a pincébe a két fiatalra és mikor leért, elmosolyodott. Mindketten édesen aludtak egymással szemben, ujjaikat összefűzve. Mikor odalépett hozzájuk, egyikük sem ébredt fel, így finoman felvette a lányt az ölébe és elindult vele a lépcső felé.
Changmin szobájáig meg sem állt. Óvatosan nyitotta ki és zárta be az ajtót, majd befektette az ágyba és betakarta. Amint menni készült, a lány elkapta a csuklóját és álmában motyogott valamit, majd valami olyasmit hallott, hogy ne menjen és bújjon be mellé. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de a lány hajthatatlan volt. Eleget tett a kérésének, befeküdt mögé és szorosan hozzábújt. Szíve őrült módon zakatolt a mellkasában. Igyekezett lenyugtatni magát és mire megnyugodott, a lány békésen szuszogott a karjaiban.
Mikor úgy ítélte, hogy már mélyen alszik, óvatosan felemelte a karját és lassan kicsusszant mellőle. Halkan bezárta az ajtót és átrohant a szobájába. Nagyokat lélegzett, miközben átöltözött és befeküdt az ágyába. Érezte magán az illatát, ami kezdte nyugtalanítani. Gyorsan beszaladt a fürdőbe és vett egy jéghideg zuhanyt. Hosszú órákba telt, mire sikerült elaludnia.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)