2015. október 27., kedd

Bloody Kisses 19.fejezet

A Shim házaspár végre nászúton volt. Jan-en kezdett látszani a terhesség, hiszen átlépte a negyedik hónapot. Úsztak a boldogságban és ezt senki sem vehette el őket. Rómában található házukat választották, de nem mentek egyedül, mert Yunho, Anne és Raze is velük tartott néhány vérfarkassal együtt. Szabadok voltak és nem akarta megölni őket senki. Kazuko és Minwoo minden bizonnyal otthon szövögették a terveiket, de ez most nem érdekelte őket, mert a lényeg az volt, hogy a lány épségben kihordja és megszülje a gyereküket. 
Jan édesen mosolygott férjére. Enni jó dolog nem történhetett volna vele annak ellenére, hogy a legrosszabbkor. Sosem gondolta volna, hogy megtalálja a szerelmet és néhány év múlva megszüli első gyermeküket. Annak idején nem erre mutattak a jelek. Sok mindenen mentek át együtt. Összejöttek, állandóan egymásra vágytak, majd a fiúk mesterének és Minwoo aljasságának köszönhetően szétmentek, de valaminek köszönhetően ismét együtt vannak és családot alapítottak. Ez a szívdöglesztően szexi pasi az övé és nem akar mással lenni!

Gyengéden végigsimított a hasán és egy nagyot sóhajtott. - Minden rendben? - kérdezte Changmin aggódva.

- Igen. - mosolyodott el, majd közel hajolt hozzá és gyengéden összeérintette ajkaikat.

A csók hamar elmélyült. Nyelveik vad csatát vívtak és akkor jött rá, hogy utoljára hetekkel azelőtt voltak együtt. Nagyon vágyott már arra, hogy kettesben lehessenek, ráadásul most sem Jaejoong se senki nem nyithatott rájuk, mert Yunho és Anne is egymással foglalkoznak. Nehezen, de elengedte férjét és folytatták tovább a megkezdett sétájukat. Már kezdett sötétedni, amikor a baba jelzett, hogy éhes. Egy kellemes vendéglőbe tértek be, ahol leültek az asztalhoz és mindketten spagettit rendeltek. Jóízűen rágcsálták az előételt, amikor váratlanul ismerős arcok tűntek fel az asztaluk mellett.

- Sziasztok! - mondta Giselle. Akkor látta meg a nő nagy hasát és a férje is csatlakozott hozzájuk.

- Ezt a kellemes meglepetést! - mondta Giorgo. - Nem is mondtad, hogy Rómába jössz.

Elmosolyodott a mondatra. - Nászúton vagyunk.

- Gratulálunk! - visította a nő.

Sejtelmesen mosolyogtak egymásra, ami mindent elárult. - Hozhatnák már a spagettit! - sóhajtotta. - Éhen halok!

- Elnézést! - intette le Changmin a pincért, aki felvette a rendelésüket. - Mikor lesz készen a vacsoránk? 

- Azonnal hozom. - kacsintott rá a pincér, amitől végre megnyugodott.

Giselle és Giorgo csatlakoztak hozzájuk. Changmin átült mellé és a pincér is kihozta végre az ételt. Nagyon jól elbeszélgettek. A pincérek nagyon jól ismerték már és előző nap megkérte őket, hogy neki semmi alkoholosat ne hozzanak, kivéve ha az alkoholmentes sör. Élete szerelme is nagyon vigyázott rá és szolidaritásból ő is csak üdítőt ivott a vacsorához. Folyamatosan egymást figyelték és amikor csak lehetett megfogták egymás kezét.

- Szerencsés srác vagy. - mondta Giorgo szerelmének.

- Tudom. - mosolyodott el, miközben ránézett.

- Jó feleség és anya lesz belőle. - sejtelmesen kezdett mosolyogni, mire Changmin megsimogatta a hasát. Bal kezét átcsúsztatta a hasán és összefűzte ujjaikat. - Még mindig az az álmod, hogy itt szüld meg a gyerekedet?

- Nem tudom. - válaszolta őszintén, bár megfordult a fejében, hogy Thaiföldön kellene. Gyönyörű a tengerpart és mindig meleg van.

Changmin feszülten figyelt, mert eddig még nem beszélgettek arról, hogy hol fog megszületni a gyerek. Bólintott egyet, mert látta rajta, hogy szeretne büszkélkedni azzal, hogy apa lesz. - Van még néhány hónapunk addig.

- Gratulálunk! - mondták mindketten. - Tudjátok már a nemét?

- Még nem. - mondta Changmin büszkén. - Szeretnénk ha meglepetés lenne.

A desszert után lassan búcsúzkodtak Giselle-éktől és indultak haza. Mielőtt hazaértek betértek egy gyors kajáldába, ahol pizzát és egyéb finomságokat vettek arra az esetre, ha Anne-ék és ők is megéheznének. Changmin szája szélén egy huncut mosoly ült, mert valami olyat rejtegetett előle, aminek mindig örült. Ahogy hazaértek, a konyhában elkezdte kipakolni a táskák tartalmát és felcsillant a szeme, amikor meglátott három nagy bödön jégkrémet. 
Nem bírt tovább várni. Amint Changmin visszatért a konyhába, belekóstolt az egyikbe és elmélázva nyalakodott. A kanálról lassan szopogatta le a jégkrémet és ez láthatóan szerelmét is lenyűgözte, mert amikor rápillantott vágyakozó tekintettel és tátott szájjal bámult rá. Folytatta tovább a majszolást, de Changmin tekintetétől nem tudott szabadulni. Biztatásképpen kacsintott rá, hogy ezzel is ösztönözze arra, amit megakart tenni.

Szerelme odaállt mellé és csak bámulta. - Mi az? - kérdezte, amikor lenyelt egy újabb adaggal a jégkrémből.

- Gyönyörű vagy! - mondta, majd megcsókolta.

Changmin úgy csókolta, hogy alig kapott levegőt és ez valósággal feltüzelte. Régen akarta már ennyire és ha csak ketten lettek volna a házban, biztos engedte volna, hogy a konyhában csinálják. Belenyögött a csókba, amikor Changmin teljesen hozzápréselődött és érezte keménységét a hasának nyomódni. Szándékosan nem érintette meg még nadrágon keresztül sem, mert ezzel is hergelni akarta a fiút. A terve bevált, mert férje olyan gyorsan ültette fel a konyhapultra, amilyet még nem tapasztalt. Önuralma vészesen fogyott, amikor azok az éhes ajkak levándoroltak a nyakára és finoman szívogatni kezdte érzékeny bőrét a bal oldalon az ütőérénél.
Kicsit meglepetten sóhajtott fel és vetette hátra a fejét, amikor szerelme finoman végignyalt a nyakán, majd hegyes szemfogait is végighúzta rajta. Önuralmának utolsó cseppje akkor fogyott el, amikor nekinyomta bejáratának keménységét. Nem vártak tovább. Szerelme felkapta az ölébe és elindultak a lépcső felé. Míg megtették a lépcsőfokokat végig Changmin nyakát csókolgatta. Elmosolyodott, amikor reszketni kezdett és fogait összeszorítva sziszegett, mert nem akarta, hogy Yunho-ék meghallják. Mikor felértek, megtámasztotta magukat az ajtónál és halkan felnyögött.
Annyira élvezte, hogy Changmin küzd a vágyaival, hogy kicsit lejjebb csúszott az ölében és ezzel kiváltott belőle egy halk nyögést. Végre rászánta magát és bementek, majd azzal az erővel bevágta mögöttük az ajtót és az ágyon kötöttek ki. Úgy tépkedték egymásról a ruhát, mint akik megőrültek. A fiú befészkelte magát a combjai közé és már belé akart hatolni, de az utolsó pillanatban fordított a helyzeten és meg sem várta mit akart, egyszerűen ráereszkedett keménységére. A szobát megtöltötte mindkettejük nyögése. Szándékosan nem vetette hátra a fejét, mert látni akarta párját az első lökésnél és lenyűgözte amit látott.
Amint a fiú kinyitotta a szemét, vágyakozó tekintettel nézett rá, ami arra késztette, hogy mozogjon. Lassan mozgott annak ellenére, hogy vadul és gyorsan akarta tenni. Erősen küzdött azzal, hogy el ne veszítse a fejét, de ez a szándéka meghiúsult, amikor egy ujj kezdett finoman körözni a csiklóját. Felvette a Changmin keze által diktált gyorsabb iramot és hagyta, hogy ezzel a módszerrel ő diktáljon. Nem telt bele néhány perc, a teste megfeszült és reszketve lendült át a határon. Szereleme nem engedte, hogy kiélvezze a dolgot, mert fordított a helyzeten és ő került alulra és azonnal mozogni kezdett. Az érzés leírhatatlan volt. 
Feljebb emelte a lábát, egészen a fiú feneke fölé, hogy mélyebbre hatolhasson benne. Ajkaival a mellére tapadt és nyelvével körözni kezdett rajta. Az érzéstől megemelte a csípőjét, amitől Changmin még jobban felbátorodott. Hamarosan erősen a fiúba kapaszkodott, teste ismét megfeszült, gyomrában megnőtt nyomás a tetőfokára sokszorozódott, majd fényes apró darabokra robbant. Changmin nagyot nyögve és reszketve élvezett bele a testébe. Fáradtan hullott erőtlen testére és egy gyengéd csókkal próbálták elűzni a nemrég átélt orgazmus utóhatásait. Minden annyira békés volt és kényelmes.
-------------------------------------------------------------------------

1 évvel később:

Jan hét hónappal ezelőtt egy gyönyörű és egészséges kisfiúnak adott életet. Changho éppen a karjaiban volt, amikor megérkezett Changmin és Yunho a bevásárlásból. A medencében úszkáltak, mert nem akart lemenni a partra. Imádta Thaiföldet, de Changmin nélkül nem érezte jól magát ott. Mondania sem kellett, hogy hol vannak, mert mielőtt segíthetett volna Yunho-nak, kiment hozzájuk és beugrott a medencébe. A kicsi hangosan nevetni kezdett, amint Changmin felbukkant a víz alól. 

- Szia Babó. - mosolygott Changmin a fiukra és megpuszilta. - Anyának is jár egy. - Gyengéden összeérintették ajkaikat, de a csókot nem hagyták abba.

- Gyere kisöreg! - Húzta ki Yunho a kezükből a gyereket. - Hagyjuk kettesben a szüleidet.

Ahogy Yunho bevitte magukhoz a babájukat és gügyögött neki, azonnal elnevette magát. Imádtak szülők lenni, de nem nagyon voltak együtt, mióta Changho megszületett, hiszen minden idejüket lefoglalta és estére teljesen kifáradtak. Szorosabbra fonta karjait Changmin nyaka körül és teljesen átadta magát neki. Minden egyes másodpercet teljes mértékig kihasználtak, amit kettesben töltöttek. Megkereste a fiú pólójának alját és lehúzta róla. Elváltak egymástól és amikor szerelme gyönyörű szemeibe nézett, mindent elárultak neki. Vad vágyat látott bennük, aminek képtelen volt ellenállni. Lehunyta a szemeit és halkan nyögött egyet, amikor férje ajkai a nyakára tapadtak. 

- Changmin! - suttogta vágytól ködös elmével. - Ne itt!

- Jó! - lihegte a fiú. - Menjünk fel! 

Bólintott, majd eszébe jutott a gyerek. - Changho!

- Megkérem Hyung-ot, hogy vigyázzon rá egy kicsit. 

Néhány nap múlva indultak vissza Olaszországba. Changho gond nélkül átaludta az utat és így legalább nekik is volt idejük pihenni kicsit. Összefűzték ujjaikat és úgy ültek a repülőn egy darabig. Hála Changmin-nek, képes volt lazítani és elaludt. Újra a thai tengerparton találta magát. A vízben nem messze a parttól meglátta Changmin-t, ahogy a gyerekükkel játszott. Elmosolyodott. Keze automatikusan a hasára tévedt és akkor jött rá, hogy ismét terhes. Lehetséges ez egyáltalán? Vajon tényleg lehet még gyerekük?

Arra ébredt, hogy valakik puszilgatják. Nagyon lassan nyitotta ki a szemeit, mert nem akart felébredni abból a csodás álomból.

- Ébresztő! - hallotta meg Changmin hangját. - Adj anyának egy fincsi puszit. - A gyerkőc megtette.

Egyszerre ölelte át őket, mire mindannyian nevetni kezdtek. - Hmmm... ez finom.

- Mindjárt leszállunk. - Akkor vette észre, hogy a repülőn lévő hálószobában fekszenek az ágyon. Magára húzta Changmin-t és szenvedélyesen megcsókolta. Nagyon küzdöttek a vágyaikkal, de most nem élhették meg őket. Changmin sziszegve vált el tőle. - Valamelyik este randizhatnánk.

- Az jó lenne. - mosolyodott el, majd Changho-ra nézett.

- Anya és Apa randizni fognak. - gügyögött a fiuknak. - Mit szólsz? - a baba hangosan nevetgélni kezdett.

- Rátok is férne! - szólalt meg a semmiből Yunho. Tekintetük az ajtó felé irányult. - Szépek vagytok együtt. - mind elmosolyodtak.

Nagy nehezen feltápászkodtak és kiültek a többiekhez. Alig várták, hogy végre landoljanak. Amint kiléptek a repülőből, mélyen beszippantotta Róma illatát. Hiányzott már neki az az illat. Eszébe jutott amikor legutóbb itt voltak. Akkor még Changho meg sem született. 

- Mintha legalább ezer éve lett volna! - szólalt meg Changmin.

Changho a karjában ült és hatalmas szemekkel nézte a számára ismeretlen helyet. Biztatóan mosolygott rá, mire ő is ugyanazzal válaszolt. Raze előrement, hogy a kocsikkal várhassák őket és mikor odaértek, beültek. Nosztalgikus érzések szálltak meg és finoman végigsimított a hasán, mert eszébe jutott az álma is. Tudta, hogy másik gyerekre egyenlőre nem gondolhatott, hisz nem bujkálhatnak örökké Kazuko-ék elől és valamikor úgyis megtalálják őket. Changmin a csábító mosolyával próbálta elűzni a rossz gondolatait.
Hamarosan kiszálltak a kocsiból és elindultak befelé. Azonnal megnyugodott, amikor megérezte a sok vérfarkas nyújtotta védelmet, de nem lankadt a figyelme, még akkor sem, amikor Changho édes puszit nyomott az arcára. Amint letették a csomagjaikat, elindultak, hogy bevásároljanak, hiszen üresen hagyták ott a hűtőt. Changmin beleültette a kicsit a bevásárlókocsiba és úgy tolta. Nem tudta megállni, hogy ne bohóckodjon neki és Changmin is így tett. Felnézett, amikor egy fényképező kattanását hallotta. Yunho fényképezgette őket és Anne is. Remekül elszórakoztak. Szülők révén még maguk is gyerekek voltak legbelül, talán ezért is voltak olyan jó szülők. 

Az idő gyorsan telt és Changho betöltötte az 1-et, ami koreai idő szerint 2 volt. Édes kis tortát készített a gyerkőcnek Anne-nel  és a többieknek is nagyon tetszett. Nem tartottak nagy bulit, hiszen idősebb korában amúgy sem fog emlékezni rá, de nekik emlékezetes maradt és erről a rengeteg kép is tanúskodott. Egyik este kitervelték, hogy Raze-re bízzák néhány órára a kicsit, amíg ők csavarognak egyet az éjszakai városban, amit úgy szeretett. A két fiú előre ment, míg ők Anne-nel lefektették Changho-t és végre elindulhattak.



Changmin egy oszlopnak dőlve várta Hyung-ját, aki nehezen akart elválni szerelmétől. Az utcán sorra mentek el a szebbnél szebb lányok, akik mind végigmérték, de őt nem érdekelte. Nagyokat sóhajtott, hiszen nem szeretett sokat várni és Jan nélkül sem volt olyan jó. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egyedül legyen. Megfordult a fejében, hogy hazafelé elkapja feleségét az egyik sötét utcában, de itt nem olyan volt, mint Los Angeles-ben vagy Seoul-ban. Minden utca ki volt világítva és így semmi nem maradhatott rejtve. Már nagyon vágyott arra, hogy ismét kettesben lehessenek egy kicsit.
Csak remélni tudta, hogy még egy ideig távol lehetnek a régi életüktől és addig Changho-ra sem les veszély mindenhol. Élvezte a nyugodt életet és ezt nem vehette el tőle senki. A számára két legfontosabb személy biztonsága a legfontosabb! Kazuko és Minwoo meg fog fizetni minden aljasságért, amit eddig tettek velük! Türelmetlenül fújtatott egyet. Hol lehet Yunho? Merről fog érkezni? Idegesen túrt a zsebébe, hogy megnézze az időt. Remek! Majdnem húsz percet késett! Már a legrosszabbra gondolt, amikor hirtelen felbukkant. Megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Úgy pacsiztak egymással, mintha Isten tudja mióta nem találkoztak volna. Végre nem volt egyedül. Eszébe jutott, hogy nem mondott Yunho-nak elégszer köszönetet a sok segítségért, amit tőle kapott. Hálás volt, hogy akkor nem Kazuko-t választotta, hanem őt és azt soha nem tudja elégszer megköszönni neki. Néhány pillanatra elszomorodott, mert Yoochun és Junsu a nővel voltak. Vajon Jaejoong nem bánta meg, hogy őket választotta? Kiöntötték egymásnak a lelküket, ezzel kiűzve magukból minden bizonytalanságot.

- Hogy álltok Anne-nel? - kérdezett rá, amitől barátja elmosolyodott.

- Nagyon szeretem őt. - vallotta be neki. - Ő az a bizonyos, akivel leélném az életem. - Itt tartott egy kis szünetet. - Changmin-ah!

- Hmmm?

- Te honnan tudtad, hogy Jan lesz az igazi? - Már várta ezt a kérdést.

- Már akkor éreztem, amikor először megláttam. - válaszolta és Yunho-nak leesett az álla. - Minden pillanatban vele akartam lenni. Megérinteni, megölelni, megcsókolni és mellette felébredni. - itt nevetni kezdett.

- Úgy irigyellek. - Kicsit meglepte, hogy barátja zavarban volt. - Neked megadatott az, amiről én csak álmodozhatok. Családod van és ez nem kis dolog! Szeretitek egymást és remek szülők vagytok!

- Ti is azok lesztek, ha jön a baba. - Yunho elmosolyodott.

- Tényleg így gondolod?

- Láttalak Changho-val és nagyon jól bántál vele. - a dicsérettől látszott rajta, hogy büszke volt magára és már nagyon szeretne egy babát.

A téma hamar félbeszakadt, mert megérezték a lányok jelenlétét az egyik közeli klubban. Összenéztek és egyöntetűen indultak le a lépcsőn. Rengeteg csinos lány ment velük szemben, akik vagy megunták a klubbot vagy cigizni mehettek ki. Két lány furcsa volt nekik, mert nagyon megnézték őket, de nem akartak velük foglalkozni. Izgatott volt, hogy vajon mit csinálhatnak a lányok. Ahogy beléptek a szájuk is tátva maradt, mert szerelmeik a tömeg közepén táncoltak egymással. Nem tetszett neki, hogy annyi pasi figyeli a feleségét és Yunho is kifejezte a nemtetszését. Ki tudja miket gondolhattak róluk.
Lassan közelítették meg őket és kicsit zavarban voltak, amikor minden női szempár rájuk szegeződött. Jan-hez egy pasi dörgölőzött tánc közben cseppet sem zavarba ejtő módon és a csípőjére csúszott a keze. Már majdnem ideges lett, amikor a lány odébb táncolt Anne-nel és felejtette magáról a srác kezét. Kuncogva nézett össze Yunho-val és akkor már boldog volt. Egyetértettek abban, hogy lassan cserkészik be a lányokat, hogy mindenki láthassa ők összetartoznak. Próbáltak olyan szexisen táncolni, ahogy csak tudtak, miközben a többi nő egyszerre sikított fel örömükben.
Gyengéden feleségéhez simult és elmosolyodott, amikor nem feszült meg a karjai között úgy, mint az előbb a srácéiban. Együtt ringatóztak a zenére és elmosolyodott, amikor meglátta Yunho-t Anne-nel összegabalyodva. Maga felé fordította szerelmét és gyengéden végigsimított a nyakán, amivel elérte, hogy beharapja alsó és ez felért egy vallomással. Megismételte a mozdulatot és ugyanazt kapta válaszul. Lassan közelített felé és ennek meg is lett az eredménye.


 Jan úgy húzta magához, hogy a lélegzete is elállt. Régen érezte, hogy ennyire kívánta. Ha tehette volna, akkor ott helyben a magáévá tette volna, de erre még várniuk kellett. Elszórakoztak még egy kis ideig, mielőtt úgy döntöttek, hogy hazamennek. Végre egy kicsit szórakozhattak és ez már nagyon rájuk fért. Jókedvűen nevetgélve indultak fel a lépcsőn és megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor kiértek az utcára. Jan-en is látszott, hogy felszabadultabb volt és ez mindent megért. 
Már a hajnali órákban jártak, amikor beültek egy hangulatos kis étterembe és rendeltek. Egy hatalmas adag Lassagne-t rendeltek, amit négyfelé osztottak el. A desszertre vártak és miután kihozták, Yunho a korábban megbeszéltek alapján térdre ereszkedett Anne előtt és egy kis dobozkát vett elő a zsebéből. A két lány egymásra nézett és abban a pillanatban meg is hatódtak. Hyung-ja vett egy nagy levegőt és feltette a kérdést.

- Anne Hatcher! Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz? - A lány először nem tudott mit mondani, majd erőt gyűjtött és megszólalt.

- Igen! - Yunho megkönnyebbült, amikor azt a választ kapta, amit remélt.

Az étteremben lévők egyként tapsoltak és gratuláltak a jegyespárnak és amikor minden szem rájuk szegeződött, felemelték a kezüket, hogy megmutassák a gyűrűiket. Újabb boldog nap, amit semmi sem tudott tönkretenni. Már hiányzott nekik Changho, ezért megkérték a pincért, hogy csomagolja be a sütiket, hogy indulhassanak. Yunho-val végig vigyorogtak egymásra és ez a lányoknak is feltűnt. Tudta, hogy Jan rájön, hogy együtt tervelték ki az egészet.

Amikor hazaértek, Changmin-nel azonnal a szobájukba mentek, hogy megnézzék Changho-t. A csöppség édesen aludt az ágyában és Raze ott ült mellette. Mosolyogva néztek össze, majd lementek a konyhába. Éppen a sütiket csomagolta ki, amikor a telefonjára kapott egy üzenetet és lehervadt a mosoly az arcáról, amikor meglátta mi állt benne. Lucian arra kérte, hogy sürgősen menjenek haza, mert Kazuko és Minwoo nemrég mészárlást rendezett az egyik semleges vámpír klubban és őket keresték.
Nem gondolkodott semmit, csak kiment a házból és a néhány méterre lévő partig meg sem állt. Ilyen szerencséjük is csak nekik lehet! Gondolkodnia kellett, hiába akart a fiával lenni. A gondtalan időknek vége és erről csak az a két aljas tehet! A sziklákhoz ment, hogy egyedül lehessen kicsit. Régebben Changmin-nel ide jártak, amikor kettesben akartak lenni. Ki kellett találnia, hogy megvédhesse a családját, de legfőképpen Changho-t. Leült a sziklák elé és csak a tengert nézte.
Már pirkadt, amikor meglátta Changmin-t és Yunho-t beszélgetni. Vajon mire gondolhatnak most? Biztos rossz anyának tartják, hogy csak úgy elvonult és nem a gyerekkel foglalkozik. Bűntudata támadt és ez csak még jobban fájt neki. Láthatóan Changmin is nagyon aggódott, ami nem jelentett jót, mert érezte, hogy miatta. Nagyot sóhajtott és úgy döntött, hogy kisírja magát. Már majdnem megnyugodott, amikor meglátta Changmin-t felé közeledni. Alig várta, hogy odaérjen hozzá és megölelje. Míg várt, addig Raze nem ment oda hozzá.

- Mekkora szarban vagyunk? - innen sejtette, hogy tudja.

- Elég nagyban. - válaszolta a férfinek.

- Ne aggódj, nem hagyjuk, hogy a gyereknek baja essen!

A nap további része csendben telt. Igyekezett lefoglalni magát és állandóan Changho közelében volt. Úgy volt vele, hogy ráér akkor aggódni az otthoni dolgokon, amikor hazaértek. Changmin állandóan leste a kívánságait és besegített neki. A két napi alváshiány megtette hatását és annyira kimerült volt, hogy lassan már hallucinált is. Még csak dél körül járhatott, de nem bírta tovább. Fiával együtt leheveredett a kanapéra és azonnal el is nyomta az álom.
A nappaliban találta magát és gyereksírásra lett figyelmes. Úgy ült fel, mintha a kanapé égette volna és kikerekedtek a szemei, amikor nem találta ott Changho-t. Azonnal a keresésére indult, de sehol sem találta meg. Pánikolni kezdett és hiába hívta a többieket, nem válaszoltak. A part felől hallotta a sírást és azonnal arra futott. Ledermedt amikor meglátta fiát Kazuko karjaiban, aki hangosan nevetett és néhány talpnyalójával cipeltette az ájult Changmin-t és Yunho-t, Anne-t nem messze tőle holtan találta. Sikítani akart, de nem tudott. Kénytelen volt végignézni, hogy mindenki, aki fontos volt számára elhurcolták vagy megölték. Sikítva riadt fel rémálmából. Hirtelen nem tudta beazonosítani, de valaki átölelte és nyugtatni próbálta.

- Shhhh. - A hangból azonnal rájött, hogy Changmin volt az. - Csak álmodtál.

- Hol van Changho? - kérdezte riadtan férjét.

- Kint van Yunho-val a medencénél. - válaszolta és akkor végre megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Minden rendben?

- Igen. - hazudta. - Megyek lezuhanyozom.

- Ok. - mosolygott rá Changmin.

A hűsítő zuhany jót tett neki, mert minden aggodalmat és fáradtságot kiűzött a fejéből és az agyából. Akkor jött csak rá, hogy szerelmén fehér ing volt és a haja sem borzos tincsekben lógott. Mire készülhet vajon Changmin? Nagyon kíváncsi volt. Felvett egy fehér spagettipántos ruhát, a haját leengedte, majd néhány felesleges tincset a fülei mögé csatolt és indult is lefelé. A házban csend volt. Valami azt súgta neki, hogy menjen ki a medencéhez és amikor kiért, leesett az álla. A medence körül és a bokrokon be voltak kapcsolva a fények és egy gyertyafényben úszó asztalt pillantott meg, amin öt személyre volt megterítve.

- Tetszik? - kérdezte szívdöglesztő férje.

- Nagyon. - Kellemes meglepetésben volt tésze és Changmin-től is elállt a lélegzete. - A ma este még a miénk.

Leültek és megvacsoráztak. Annyira elterelték a figyelmét a többiek, hogy eszébe sem jutott, hogy következő nap már indulniuk kell haza. Changmin végig fogva tartotta, amiért hálás volt. Éppen a desszertet majszolták, amikor odafordult Changho-hoz és akkor látta meg, hogy álmos. Anyai ösztönei erősebbek voltak a Changmin iránti vágyánál. Már felakart állni, hogy ölbe vegye és bevigye, amikor férje elkapta és megindult vele a medence irányába.

- Mit csinálsz? - kérdezte nevetve, amikor a vállára csapta. - Tegyél le!

- Eszemben sincs! - mondta, mielőtt beugrottak a medencébe.

Ideje sem volt reagálni, mert a víz alatt kötöttek ki. Igyekezett a felszínre keveredni és amikor Changmin is felért, lefröcskölte. - Aljas! - Hatalmas vizi csata kezdődött közöttük, amit nagyon élveztek.

- Néha milyen gyerekesek a szüleid! - rázta nevetve a fejét Yunho.

- Hallottuk! - szólaltak meg egyszerre, mire bevitte és lefektette a gyereket. 

Szinte gondtalanul úszkált a vízben és a csillagokat bámulta. Sokáig akart még ilyen maradni. Hirtelen Changmin kimászott és utána kihúzta őt is a vízből. Az egyik napozóágyra ültek és a fiú az ölébe húzta. Mélyen férje szemeibe nézett és teljesen elveszett, mert ugyanaz a csillogás volt bennük, mint évekkel ezelőtt, amikor a kapcsolatuk kezdődött. Egyik keze felcsúszott a vállára, míg a másikkal a tarkóját simogatta, időnként a hajába túrva. Megakarta állítani a pillanatot és úgy maradni. Bezárta közöttük a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat. 
Egy gyengéd kéz simult a jobb mellére, miközben csókjuk elmélyült és egy nyelv simított végig alsó ajkán. Belenyögött a csókba és ezzel megadta neki az engedélyt. Changmin elengedte a száját és ajkai levándoroltak a nyakára, ezzel még több halk nyögést kicsalva belőle. Hátra hajtotta a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Vágytól zihálva hajolt vissza a fiúhoz és miközben ismét birtokba vette ajkait, kigombolta az ingét és lesimította válláról az anyagot. Szerelme hátrébb csúsztatta az ölében és ügyes kezekkel lehúzta róla a bugyiját. Changmin nagyot sóhajtott, amikor kibontotta a nadrágját, ezzel kiszabadítva hatalmasra duzzadt keménységét.
Néhány pillanat múlva Changmin visszahúzta az ölébe, majd ráengedte keménységére és mélyen nyögött fel, miközben hátra vetette a fejét. Nem bírta tovább és ő is így tett. Nagyon lassan kezdett mozogni, miután kiélvezték az első lökést, ezzel is megőrjítve mindkettejüket. Szerelme a fülébe sziszegett, hogy jelezze, hogy azt szeretné gyorsítson. Kihasználta a lehetőséget, hogy kínozhatja egy kicsit Changmin-t és még jobban lelassított, sőt volt, hogy két lökés között szünetet tartott. Szerencsétlenségégre a fiú hamar rájött mit akart, de keresztül húzta a számításait azzal, hogy fordított a helyzeten és ő került alulra. 
Azt remélte, hogy folytatja amit elkezdett, de legnagyobb meglepetésére gyorsított a tempón és a lökések is keményebbek lettek. Akaratlanul engedte ki a hangját, de abban a helyzetben képtelen volt visszanyelni a nyögéseit. Changmin ugyanúgy uralta a testét, mint mikor először szeretkeztek. Vad volt, tele vággyal, eszméletlenül szexis és csak az övé. Szorosan kapaszkodott belé és próbálta tartani a ritmust egészen addig, amíg teste ívbe feszült és ezer apró kis darabra robbant. Changmin teste is reszketni kezdett és szinte egy időben lendültek át a határon és néhány erőtlen lökés után egy elégedett sóhaj kíséretében hullott rá. Eltartott egy jó ideig, míg minden visszatért a régi iramba. Agyából kiürültek a felesleges gondolatok és csak Changmin körül jártak.

- Ez Isteni volt. - törte meg a csendet.

- Mmmm. - helyeselt a fiú. - Hiányzott már ez.

Csak bólogatni tudott. Korábban sosem gondolta, hogy kell majd egy ilyen pasinak, mint Changmin és tessék, nemcsak, hogy szerelmesek lettek, de házasok is és van egy gyönyörű kisfiúk is. Ezért sosem lehetett elég hálás a sorsnak. Na igen! Ahogy hazaérnek, vissza kell térnie a régi önmagához.

- Mire gondolsz? - szakította ki gondolataiból imádott férje.

Felemelte a fejét és a szemeibe nézett. - Szeretlek!

- Én is szeretlek! - mondta a fiú, majd megcsókolta. Visszacsúszott az ölébe és aznap este másodszor szeretkeztek.

Másnap dél közelében indultak a reptérre, hogy hazautazhassanak. Egyáltalán nem volt szándéka hazamenni, hiszen boldog volt úgy, ahogy volt. Senki sem akarta megölni vagy elválasztani őket és ez így volt jó. Amint visszatérnek Kazuko-ék ismét elkezdik hadjáratukat és akkor Changho is veszélyben lesz, pláne ha rájönnek, hogy az ő gyerekük. Görcsbe rándult a gyomra, de igyekezett nem kimutatni, hogy mennyire aggódik és fél. Amint leszállnak és hazaérnek, azon fog dolgozni, hogy megvédje a többieket, de legfőképp a fiukat. 
Amikor leszálltak, igyekezett Changho-ra mosolyogni, hogy semmit se vegyen észre az idegességéből és ebben Changmin is nagy segítségére volt. Alig értek be a kapun, máris Jaejoong és Jessica rohantak ki hozzájuk, hogy megölelhessék őket. Annyira összhangban voltak szerelmével, hogy ugyanúgy és pontosan akkor mozdultak meg. Babájuk a karjaiban volt, míg Changmin a csomagokat vitte be és segített neki kipakolni. Mire végeztek, addig Changho-t elnyomta az álom Changmin ölében. Az ajtóban Jaejoong jelent meg és mondania sem kellett, hogy beszélni akart vele.

Changmin-re nézett pont úgy, mintha engedélyt kért volna. - Menj. - suttogta, majd lehúzta egy csókra.

Sejtette, hogy miről akart vele beszélni, de addig nem mondott semmit, amíg zavarni nem kezdte, hogy folyamatosan bámulta. - Mi az?

- Megváltoztál. - mondta Jaejoong lágy hangon. - Egészen más vagy, mióta gyereketek született. - mosolya kicsit felvidította.

A napok gyorsan teltek és ő hamar visszaszokott a régi életritmusához. Minden idejében, amit nem a családjával töltött azzal foglalkozott, hogy minden eshetőségre felkészülhessenek Kazuko-ékkal kapcsolatban. Annyira lefoglalta minden, hogy nem sok ideje maradt a pihenésre és bizony ennek ő itta meg a levét, mert egy idő után annyira kimerült, hogy hallucinált is. Changmin nagyon aggódott érte és állandóan azon volt, hogy pihenjen, de nem tudott, mert nem tehette meg. Egyik délután annyira fáradt volt, hogy férje ölében aludt el, miközben a babájukkal foglalkoztak. 
Amikor legközelebb felébredt, már valamivel jobban volt. Ásítva ült fel és azonnal keresni kezdte Changho-t, de nem találta. Kikászálódott az ágyból és elindult lefelé, hátha valamelyik fiú vitte ki, hogy ne zavarja, de a szobák és a ház is üres volt. Pánikolni kezdett, mert olyan még sosem volt, hogy nem tudta hol van a gyerek és mindig voltak néhányan a házban és körülötte. Amint kilépett az udvarra, azonnal meghűlt benne a vér, mert az ott tartózkodó vérfarkasok mindegyike holtan feküdt a földön. 

2015. augusztus 21., péntek

Bloody Kisses 18.fejezet

Jan napok óta rosszul volt. Alig maradt meg a gyomrában valami, fáradt volt és émelygett. Először mindenki gyomorrontásra gondolt, mondván, hogy legutóbb túl sok vért szívott magába, de akkor bevillant számára az is, hogy akkor éjjel Changmin-nel védekezés nélkül szeretkeztek a szenvedély hevében. Azonnal elhessegette a gondolatot, hisz annak idején a kapcsolatuk elején is csinálták gumi nélkül és nem esett teherbe, de nem tudott nem foglalkozni a lehetőséggel. Alaposan átgondolta a dolgokat és rájött, hogy szívesen vállalna Changmin-től gyereket.
A nap sugarai arany színűre festették az épületeket, mikor hirtelen felült és a fürdőbe rohant. Percekig görnyedt a wc kagyló felett, majd megmosta az arcát, kiöblítette száját és visszafeküdt Changmin-hoz az ágyba. Nagyot sóhajtott és a hátára feküdt, nehogy megnyomódjon a gyomra. Néhány óra múlva megunta az örökös émelygést és lement a földszintre, hogy megkérje Tsubasa-t vigye el az orvoshoz. Legnagyobb meglepetésére Jaejoong is ment velük és nem hagyta szó nélkül, hogy ennyire elhanyagolja őket.

- Mi van veled mostanában? - nem igazán tudott koncentrálni, mert émelygett a kocsiban.

- Hagyd már! - mordult rá Tsubasa. - Nem látod, hogy beteg?

- Még mindig rosszul vagy? - ekkor jött rá, hogy Jaejoong igazán törődik vele és a hangszíne nyugodt.

Próbált nagy levegőt venni és lazítani, amiben Tsubasa nagy segítségére volt, mert szabad kezével lehelet finoman a hasát simogatta. Rövid idő múlva a rosszulléte csillapodni kezdett és egész jól érezte magát. A kórházban el kellett válnia a két fiútól és egy rakás vizsgálatot végeztek el rajta. Amíg a vérvétel eredményére vártak, az orvos behívta egy ultrahangra és faggatni kezdte.

- Szexuálisan aktív?

- Igen. - válaszolta.

- Van állandó partnere?

- Van. 

- Mikor kezdődtek a rosszullétei?

- Néhány nappal ezelőtt.

A doki az ultrahang bigyóját a méhéhez tette és egy erős szívdobogás hangját hallották meg. 

- Nos, úgy látom megvan a rosszullét oka. - mondta a férfi. - Ms. Hatcher, gratulálok, ön terhes.

Eleredtek a könnyei. Nem hitte, hogy lehetséges, hogy teherbe eshet, de ezek szerint nem hiába szajkózta neki Lucian, hogy addig védekezzenek, ameddig nem állnak készen a családalapításra. Azt tudta, hogy megakarja tartani és felnevelni, hiszen az utóbbi időben egyre többet gondolt arra, hogy babát szeretne. Az orvos adott neki egy kendőt, amivel letörölgethette a hasáról a zselét és addig kiment a fiúkhoz. Egyszerre volt izgatott és félt is, mert ha Kazuko és Minwoo fülébe jut, hogy terhes Changmin-től, akkor elszabadul a pokol.
A doki épp a fiúkkal kezdett beszélgetni, amikor csatlakozott hozzájuk és Tsubasa anélkül ölelte át és gratulált neki, hogy bármit is mondtak volna. Jaejoong először nem értette a helyzetet, sőt el is gondolkodott, hogy mit titkolhatnak el előle, sőt Tsubasa ugyanúgy simogatta a hasát, mint korábban a kocsiban. Néhány pillanat múlva Sheppard is csatlakozott hozzájuk és láthatóan nagyon aggódott érte.

- Mi a helyzet? - kérdezte Sheppard.

- Nos, szívből gratulálok Derek. Hamarosan újabb taggal bővül a családotok. - férfi vállon paskolta.

- Terhes vagy? - csak bólogatni tudott, mire Derek felemelte és megpördült vele.

- Írtam fel önnek vitamint. - adta az orvos a receptet a kezébe. - Nincs alkohol, cipekedés és próbálják megóvni a sok stressztől.

- Mi a helyzet a terhesség alatti szexszel? - Jaejoong a legjobbkor dobta be a témát.

- Nyugodtan szeretkezzenek. - mondta a doki. - Jót tesz a babának és erősíti a méhfalat. Élje csak a  megszokott életét. Mindent lehet csak mértékkel és ameddig bírja, de ne hajtsa túl magát. Egy hónap múlva jöjjön vissza - tette hozzá, majd elindult, de néhány lépés után megállt. - Oh, gratulálok.

- Köszönjük! - szólaltak meg egyszerre.

- Alig hiszem el. - ölelte meg újra Derek. - Changmin tudja már?

- Még nem. - Hirtelen úgy érezte, mintha ráültek volna a mellkasára. Vajon Changmin hogy fogadja majd a hírt?

Egész úton attól rettegett, hogy Changmin megharagszik rá és egy bődületes veszekedés veszi kezdetét, vagy ne adj Isten otthagyja őket. Akárhogy is lesz, felneveli a babát és az sem számít, ha nem lesz apja! Ekkor eszébe jutott, hogy neki sem voltak szülei és elsírta magát. Nem akarta, hogy az ő gyermeke is szülők nélkül nőjön fel! Még egy lelki sérült nem lesz a Hatcher-ök vérvonalában! Jaejoong automatikusan vigasztalni kezdte és addig nem hagyta abba, amíg be nem fejezte a sírást. Mire megnyugodott, már hazaértek és leparkoltak a ház előtt.

-----------------------------------------------------------------------------


Napok teltek el a vizsgálat óta, de nem merte elmondani a hírt Changmin-nek. A levegőben érezhető volt a feszültség és ez csak neki volt köszönhető. Jaejoong minden alkalmat megragadott, hogy a kedvére tegyen és gyakran ült le hozzá beszélgetni, közben pedig a hasát simogatta. Anne is tudott a terhességéről, hiszen kénytelen volt beavatni, amikor két napja ismét rosszul lett egy illattól, amit korábban imádott. Kevesen tudták, de akinek a legfőképpen kellett volna nem. 

Changmin lesétált a nappaliba, hogy megnézze hogy van, de rögtön mérges lett, amikor meglátta, hogy Jaejoong a hasát simogatta és puszilgatta. Legszívesebben megütötte volna hyung-ját, de nem tehette, mert tudta a család szabályait, amit saját maga hozott azért, hogy mindenkinek jó legyen és normális életkörülmények között élhessenek. A nyugalom első számú követelmény Jan számára és nem fog csalódást okozni neki. Egy idő után nem bírta tovább és végül rákérdezett.

- Mi van köztetek? - a kérdésre mindketten lefagytak.

- Hogyhogy mi van köztünk? - kérdezett vissza Jaejoong.

- Válaszolj, hyung! - nagyon mérges volt és tudta, hogy tisztázniuk kell a dolgot, különben megőrül!

- Semmi nincs köztünk. - válaszolta végül az idősebb.

- Akkor mi ez a susmus és a simogatás?

- A rosszulléte miatt. - válaszolta hyung-ja. - Segít elviselni az émelygést.

- Még mindig beteg vagy? - nézett szerelmére aggódóan. - Mit mondott a doki?

- Azt, hogy semmiképpen sem gyomorrontás és nem lehet elkapni. - mondta elfojtott hanggal a lány.

- Akkor mit titkoltok? - tért a lényegre, mert nagyon nem tetszett neki a dolog. - Szerelmes vagy Jan-be?

- Mi? - Jaejoong láthatóan nem hitt a fülének.

- Azt kérdeztem szerelmes vagy Jan-be?!

- Changmin, te akkora barom vagy! - fújta ki a levegőt az idősebb. - Még ha az is lennék, esélyem sem lenne nála! - Jaejoong nagyot fújtatott. - Na jó, ha annyira kíváncsi vagy, akkor elmondom!

- Jae, ne! - szólt rá szerelme, de ő hajthatatlan volt.

- Ha ennyire tudni akarod, a barátnőd terhes! - hát kimondta végre, de csak pislogni tudott. - Próbálom enyhíteni a rosszullétét!

- Ezzel azt akarod mondani, hogy....

- Igen, tökfej! - Jaejoong nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. - Apa leszel!

Amint sikerült felfognia a dolgot, azonnal szerelméhez rohant és megölelte. Ezzel végre teljesülhet minden álma és ezt az a lány adta meg neki, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret. Korábbi bizonytalansága dühe azonnal elszállt, mert csak szerelmére és gyermekükre tudott gondolni és arra, hogy bármi áron meg kell őket védenie Kazuko-tól. Vajon mit fog hozzászólni, ha megtudja, hogy hamarosan gyerekük születik? Csak remélni tudta, hogy nem mondta el neki senki és nyugodtan lehetnek.

------------------------------------------------------------------------------

Hónapok teltek el a kis összezördülés óta Changmin és Jaejoong között. Mire feleszméltek, már átlépte a három hónapot a terhességében. Végre eltűnt állandó rosszulléte és a többiek sem aggódtak annyira érte, sőt az orvosnál is minden rendben ment. Changmin-nel közben a lehető legszolidabban összeházasodtak és felvette a nevét is. Nagy volt a boldogság, miközben nem is sejtették, hogy Kazuko és Minwoo milyen tervet eszelt ki ellenük. A kocsiban ültek és arra készültek, hogy bevásárolnak mindenből, amit csak megkívánhat, sőt a kicsinek is vesznek néhány dolgot.
A bevásárlóközpontban mosolyogva nézegették a cukibbnál cukibb ruhákat és magának is nézett valamit. Míg élete szerelme a gyerkőcnek válogatott, addig neki Anne segített kismama cuccokat beszerezni, persze nem hagyta, hogy bármit is cipeljen, ami kicsit zavarta is, de nem mondott semmit. Beszélgettek Yunho-ról és róla és kiderült, hogy halálosan egymásba estek, aminek csak örülni tudott. Nagyon jó párost alkottak és persze látta, hogy lopva vetnek egymásra néhány pillantást.
Érezte magán Changmin pillantását, de különösebben nem zavarta a dolog, sőt még élvezte is. Egyik alkalommal Anne-nel cinkosan összenéztek és úgy válogattak szexi fehérneműt, hogy a fiúk ne láthassák. Mikor végeztek, eltüntették a szexi meglepiket a táska aljára, hogy még véletlenül se láthassák meg a fiúk és csak kuncogtak egyet, mire összenéztek. A tervük tehát készen állt, már csak megvalósításra várt. Izgatottak voltak, mert nem tudták mit szólnak majd a pihenős legszórakoztatóbb módjához.

A nagy bevásárlás után hazafelé vették az irányt. Nem tudta mi ütött belé, de legszívesebben leteperte volna Changmin-t a kocsiban. Vadul akart vele szeretkezni, pont úgy, ahogy régen és arra vágyott, hogy ezt párja kezdeményezze. Már el is felejtette, hogy Changmin hallja a gondolatait és mire reagálhatott volna, máris szenvedélyes csókban forrtak össze. Amint megérkeztek, Changmin felkapta az ölébe és a lépcső felé vette az irányt, majd a szobáikba mentek és bezárták maguk mögött az ajtót. 
Régen kívánta már ennyire szerelmét. Belenyögött minden egyes csókba és akkor is hangot adott az élvezetének, amikor a fiú simogatta. Mivel terhes volt, mellőzték a gumit és hosszas előjáték után végre belevágtak a dolgokba. Changmin belepréselte a matracba és a derekát fogta, miután belé hatolt. Teste lángra gyúlt, vágya teljesen elemésztette, miközben megkapta, amit annyira akart. Hiába élvezett el már sokadjára, kielégíthetetlennek érezte magát és egyre többet akart. 
Alsó ajkát beharapva nyögött fel, amikor Changmin a nyakánál időzött és arra várt, hogy mikor harap belé. Hirtelen meg is feledkezett a benne növekvő életről, de vele ellentétben a fiú nem. Teste ívbe feszült, de nem sikerült átlendülnie a határon addig, ameddig nem kapta meg amit akart. Jól hallhatóan Changmin küzdött a belőle előtörni készülő vámpírral, aki ugyanazt akarta, mint ő. Egy keményebb lökésnél végre kiszakadt belőle, amit annyira mondani akart.

- Changmin, kérlek! - könyörgött a fiúnak.

- Nem szabad! - küzdött még mindig magával, de nem hagyta abba.

- Kérlek! - elégedetlenül kezdett nyöszörögni.

Nagyot sóhajtva és majdnem könnyes szemekkel lemondott róla és nagyon váratlanul érte, amikor szerelme végre megkegyelmezett neki és belemélyesztette fogait finom bőrébe. Nagyot sikított az élvezettől és szinte karmolta Changmin hátát. A határ küszöbén volt, de mielőtt átlendült volna rajta fordított a helyzeten és ő került felülre. Szerelme elengedte a nyakát és akkor ő következett. Az élvezet a tetőfokára hágott és szinte egy időben, reszketve és elégedetten lendültek át a határon. Erőtlenül hullott rá Changmin-re és utána rögtön el is nyomta az álom. Halványan érezte, hogy szerelme elhelyezkedett mellette és betakarta, ezután minden megszűnt körülötte.

2015. április 20., hétfő

Bloody Kisses 17.fejezet

Gondolkodás nélkül indult el a fürdőszoba irányába és amikor a zuhanyzóhoz ért kikerekedtek a szemei, mert nyitva volt Changmin szobájának ajtaja. Távolról is jól látta, hogy csak ki van takarózva és csak egy fekete boxer van rajta. Nagyot nyelt, mert nem tudott nem vágyakozni utána, pláne ha ilyen szexis. Szemei csukva voltak, de jól tudta, hogy nem alszik, csak pihen. Megállt az ajtajában és észre sem vette, hogy elmélázott, miközben őt figyelte.

- Mi a baj? - Changmin hangjára hirtelen összerezzent.

- Megőrjít a meleg. - válaszolta. - Nem tudok aludni.

- Én sem. - mondta a fiú és akkor beindult a fantáziája.

Changmin tekintete valósággal égette. - Hozok egy kis fagyit. Kérsz te is?

- Igen, az jól esne. - legszívesebben letámadta volna, de inkább megfordult és elindult fagyiért.

A hűtő tele volt jeges vízzel, étellel és a fagyasztóban finomabbnál finomabb jégkrémek voltak. Reménykedett benne, hogy Changmin nem követte, hisz nem szerette volna, ha valaki a konyhában kapta volna rajta őket, ahogy vadul szeretkeznek. Egy tálkába tett jeget, Megragadott néhány jeges vizes palackot, kivett két kanalat a fiókból és egy doboz vanília fagyival együtt mindezzel elindult felfelé. Halkan ment a lépcsőn felfelé, nehogy meghallják a többiek és valaki megkérdezze mi a baja. 
Ahogy felért a szobája ajtajához meglepődött, mert Changmin kinyitotta az ajtót és beengedte. Visszamentek a fiú szobájába és leültek az ágyára, majd elkezdték majszolni a jégkrémet. Visszaemlékezett, hogy néhány hónappal ezelőtt pontosan így voltak, szintén vanília jégkrémet ettek, aminek egy hatalmas és egész éjjen át tartó szeretkezés volt a vége. Még a felénél sem jártak, amikor a nyaka bal oldala hirtelen lüktetni és égni kezdett. Automatikusan a jeges tálkába nyúlt és egy darabkával dörzsölgetni kezdte a fájó területet.
Beharapta alsó ajkát, amit a jég a bőréhez ért, de még így sem tudta visszafojtani teljesen a nyögését. Szabad kezével a takarót markolászta az ágy szélén. Hallotta, hogy Changmin elengedte a kanalat, majd a jégkrémes dobozt letette az ágy melletti szekrényre, megragadta a nyakánál lévő kezét és az ölébe húzta. Belenyúlt a jeges tálba, a szájába vett kis darabkát, majd a nyakához érintette és nedves csíkot húzott vele egészen a szájáig. Changmin átejtette szájába a darabkát, hűvös ajkai a nyakára tévedtek, és egy kellemes fájdalom hasított a gerincébe, amitől hangosan felnyögött.
Halk szürcsölést hallott és egy nyelv bökdöste mohón a nyakát. Akaratlanul is mozogni kezdett a fiú ölében, hiába választotta el őket az alsóneműjük. Az érzés annyira mámorító volt, hogy egyre gyorsabban mozgott és Changmin is belenyögött. Egy kéz csúszott a bugyijába és ujjak hatoltak belé, hogy fokozzák a vágyát és elvegyék azt a kevés önuralmát is, ami maradt. Két hosszú ujj mozgott benne és egy harmadik simult a csiklójára, körkörösen simogatva. 

- Changmin! - nyögte önkívületben, mikor érezte, hogy közel van a határhoz. A fiú megállt, kihúzta ujjait és nagyon cuppanva vált el a nyakától. Benyúlt a hálóinge alá és egyetlen mozdulattal letépte róla a bugyit, de nem hagyta, hogy újból megérintse.

Hűvös ajkaival lassan levándorolt a fiú nyakán, hogy viszonozza a szívességet. Nyelvével benedvesítette az ütőerénél, majd finoman belemélyesztette a fogait és szívni kezdte a vérét. Changmin egy hatalmas nyögéssel hátravetette a fejét, miközben két kezével szorosan a derekát fogta, és a boxerén keresztül érezte a hatalmas duzzanatot. Csak addig szívta, ameddig szerelmének könnyebb nem lett, de a hatalmas problémával is kellett valamit kezdenie, ami a combjai között dörzsölte a bejáratát.
Lenyúlt a testeik közé, ujjaival lágyan Changmin alsójába csúszott és merevsége köré fonta őket. Lassan végigsimított rajta a tövéig, majd egészen fel és ezt sokszor megtette. Mielőtt elvált volna a nyakától, nyelvével végigsiklott a sebeken és lezárta őket. Lenyalt egy keveset a fiú véréből a szájáról, de amint beharapta alsó ajkát, egy kéz kúszott a tarkójára és húzta közelebb. Éhes ajkak vették birtokba az övét, miközben egy kéz a hálóingével játszott. A csók csak néhány pillanatra szakadt meg, ameddig Changmin meg nem szabadította a maradék ruhadarabjától, majd átfordult vele az ágy másik oldalára és bele nem passzírozta a matracba.
Néhány másodpercre felemelkedett róla, majd amikor visszatért hozzá, érezte, hogy az alsója eltűnt róla. Kicsit fészkelődött a combjai között, majd egy hatalmas lökéssel belé hatolt. Egy kéjes nyögés kíséretében vetette hátra a fejét az érzéstől, ahogy szerelme kitöltötte, de nem állt meg, hogy kiélvezzék az első lökést. Szerencsére ismerték már egymást annyira, hogy szex közben tudják kinek mi a jó. A tempó vad volt, gyors és a lökések kemények. Ajkak záródtak a jobb melle körül és egy játékos nyelv bökdöste a mellbimbóját, miközben egy ujj simult a csiklójára. Az érzés vakító volt.
Minden egyes nyögésük itt vibrált bennünk, ahogy lassan elöntötte őket a forróság és kúszott felfelé a lábujjaiktól egészen a medencéjükig. Gyomrában nőtt a nyomás, majd hirtelen megfeszült a teste és apró darabkákra robbant. Changmin reszketve lendült át a határon rögtön utána, férfias nyögése betöltötte a szobát és néhány erőtlen lökés után fáradtan hullott rá. Zihálva feküdtek egymáson, testük remegett és csak fürdőztek az érzésben. 
Még sötét volt, amikor felébredt. A bal oldalán feküdt, feje Changmin mellkasán pihent, jobb karjával a derekát ölelte. Óvatosan felült és az innivalókat nézte, amiket korábban bevitt magával. Tudta, hogy a fiú felébred, ha kimászik az ágyból, ezért belecsúszott az ölébe és az egyik vizes palackért nyúlt, amiben legnagyobb meglepetésére még ott volt a jég. Ránézett az órára és nem hitt a szemének, mert még csak hajnali negyed öt volt. Alig negyvenöt percet szundikált? Halkan kinyitotta és hatalmasakat kortyolt a hűsítő vízből. Miután eleget ivott és visszarakta a saját az éjjeli szekrényre, Changmin halkan ébredezni kezdett. 
Meglepetten vette észre az összegyűrt zsebkendőt és a belőle kissé kikandikáló óvszert, aminek össze volt csomózva a vége, nehogy kijöjjön belőle a sperma. Elmosolyodott, mert nem hitte volna, hogy abban az önkívületi állapotban bármelyiküknek is eszében lesz, hogy védekezniük kellene. Visszanézett szerelmére és akkor vette észre, hogy őt figyelte. Visszaakart csúszni mellé, de ő nem engedte, kezeivel erősen tartotta. Mélyen a szemeibe nézett és jól tudta mit akart. Ismét a vizéért nyúlt, nagyot kortyolt belőle, majd lehajolt hozzá és csók közben átengedte a szájába. 
Changmin halkan nyögve nyelte le a folyadékot, és ez újabb ötletet adott neki a folytatásra. Egy jégkockát vett ajkai közé és megcsókolta, de csak lehelet finoman és néhány pillanatra, majd elindult lefelé. Egy kis ideig elidőzött a nyakánál és élvezte a reakciót amit minden alkalommal kapott. A fiú először nagyot nyögött ahogy a bőréhez ért a jég, majd ez átment zihálásba. A kulcscsontjánál körözött vele, majd áttért a mellkasára és szépen haladt lefelé a hasán, de mielőtt keménységéhez ért volna megragadta az állát és felhúzta magához. A maradék jeget egy újabb csók közben átejtette a szájába és míg azzal volt elfoglalva, folytatta, amit elkezdett.
A nyakát szívogatta, amikor Changmin felült és átvette tőle a stafétát. Éhesen tapadt a nyakára, felváltva szívogatta gyengéden és erősebben érzékeny bőrét pontosan ott, ahol korábban megharapta és ez feltüzelte. Legnagyobb meglepetésére nem harapta meg, hanem áttért a melleire. Míg az egyikét nyalogatta és szívogatta, a másikat simogatta egészen addig, ameddig kezdte elveszíteni az eszét. Már kezdett volna beletörődni, hogy vesztett, amikor szerelme abbahagyta a kényeztetését, de rögtön elmosolyodott, amikor meglátta, hogy felszakította az apró kis csomagocskát. 
Changmin szakszerűen görgette le keménységén az óvszert egészen a tövéig, majd megragadta a csípőjét és elkezdte lassan rácsúsztatni, de nem érte el amit szeretett volna. Beharapta alsó ajkát és küzdeni kezdett az irányításért, amit a fiú nem akart megadni neki. Mivel nem állt kötélnek, egyszerűen átfordultak a másik oldalra, így ő került alulra, a kezeit a feje fölé nyomta. Felemelte a csípőjét és mocorogni kezdett alatta, hogy kétség se férjen ahhoz, hogy még mindig küzd vele. Szerencsére szerelme ennél sokkal találékonyabb volt, egy mozdulattal lenyomta őt az ágyra és azonnal belé hatolt.
Az érzéstől azonnal felsikított, ráadásul eltalálta benne azt a pontot, amitől csillagokat látott. Ezúttal kiélvezték az első lökést és nem kezdtek el mozogni, ameddig Changmin meg nem mozdult. Zihált és reszketett a vágytól. Felemelte a fejét és nyújtózkodott a fiú felé, hogy csókot csikarhasson ki belőle, de ő nem engedte és minden alkalommal visszanyomta az ágyra. Utoljára megpróbálkozott és ezúttal kétségbeesetten is nyöszörgött hozzá, sőt mozogni kezdett alatta, mire megkegyelmezett neki és egy hatalmas lökés kíséretében ajkaik összeértek. 
Tiltakozása és az, hogy küzdött Changmin-nel meghozta gyümölcsét, mert egyre erősebbeket lökött, mélyebbre hatolva, mint eddig. Sokkal másabb érzés volt így, hogy lefogta a kezét és nem engedte felemelkedni az ágyról. Másra sem volt képes, mint élvezni és nyögni, ha hagyta neki. Visszanyelt egy nyögést, amikor szerelme elengedte a kezeit és közelebb bújt hozzá. Már nem volt ura önmagának. Számolni se tudta hányszor élvezett el alatta, folyton csak zuhant a semmibe, teste egyre közelebb került a véghez és Changmin-nel pontosan egyszerre lendült át a határon.
Halványan érezte, hogy a fiú ráhullott, de ezután minden megszűnt körülötte. Már világos volt, amikor kezdett magához térni. Átakart fordulni a másik oldalára, de nem tudott, mert valami ránehezedett. Rémülten emelte fel a fejét és akkor látta meg a rajta édesen alvó Changmin-t. Finoman cirógatta a hátát, hátha felébred és a gyönyörű szemeivel találja magát szemben. Gyengéden puha tincseibe túrt, mire ő édesen morogva felemelte a fejét és ráhunyorgott. Nem tágított tőle, csak átfordultak az oldalukra és szerelme már aludt is. Tudta, hogy felébred szinte azonnal, ha kimászik az ágyból, ezért inkább megadta magát és visszaaludt még egy kicsit.
Mikor legközelebb kinyitotta a szemeit, Changmin mosolygott rá és az arcát cirógatta. Ujjai lesimultak a nyakára, onnan a vállára, az oldalára, majd a csípőjére és a fenekére. Nagyon hiányzott neki már ez. Közelebb húzódott és úgy cirógatta tovább. 

- Annyira gyönyörű vagy. - suttogta neki Changmin. - Örökké így tudnék maradni.

Nagyon fáradtak voltak. Régebben ha kimerülésig szeretkeztek az egész napot ágyban töltötték és ki sem mozdultak a szobájukból, csak akkor ha már nagyon éhesek voltak. Néhány pillanatig eltűnődött, hogy vajon tudják majd onnan folytatni ahol abbahagyták Kazuko miatt? Tényleg elengedte Changmin-t és nem kell miatta aggódniuk soha többet? Hirtelen nagyot kordult mindkettejük gyomra, ami azt jelezte, hogy ideje lemenni és pótolni az elhasznált energiát. Míg Changmin öltözködött, hogy legalább egy atléta és mackó legyen rajta, addig beállt a zuhany alá és alaposan megfürdött.
Már éppen törölközött, amikor belépett hozzá a fiú, anyaszült meztelenül, majd odament hozzá és megcsókolta. Ezúttal sikerült lebontani róla a törölközőt, de nem hagyta magát, hisz így is alig állt a lábán és nem bírna ki még egy menetet étel nélkül. Azok az ajkak, amik az előbb őt csókolták levándoroltak a nyaka bal oldalára és fájdalmasan szisszent fel. A tükörhöz ment és amikor meglátta a harapást és a körülötte éktelenkedő lilásfekete foltot nagyon megijedt. Changmin-nek is volt egy pont ugyanúgy kinéző folt a harapással.
Ennyire bedurvultak volna az éjjel? Tudta hogy ha lemennek, a többieknek meg kell majd magyarázni hogyan is szerezték őket. Kellemes sajgást és lüktetést érzett a combjai között és bevillantak az éjszaka történtek. Meztelenül állt a tükör előtt és a combjai belsejét nézegette, ahol szintén talált lilás foltokat, hogy az oldalán is, ahol szerelme megfogta és lenyomta az ágyra, amikor küzdött ellene. Közben a zuhanykabinban elhallgatott a víz csobogása. Nem tudott nem odanézni, amikor Changmin kilépett a fülkéből és elállt a lélegzete. Parázsló tekintet, kidolgozott tökéletes test, amin százával csorogtak le a vízcseppek.
Nem hitte, hogy képes lesz rá az éjszaka után, de megkívánta Changmin-t és nagyon nyelt, amikor elindult felé. Ő is elindult felé és ahelyett hogy hagyta volna hogy a fiú kapja el, inkább neki lökte a falnak és rávetette magát. Nem értette mi ütött belé, de most erre volt szüksége. Két kéz csusszant a fenekére, majd szerelme ölében kötött ki és néhány másodperc múlva a hideg csempének nyomva találta magát. A gyönyörű barna szemek amiket annyira imádott éj feketévé váltak, ami azt jelentette, hogy súlyosabb lesz a nyakán lévő seb állapota, mint amilyen volt. Fájdalmasan sikított fel, amikor végre fogak mélyedtek a friss sebbe, de hagyta, hogy szerelme igyon belőle. Amint elengedte, a fejét a nyakához nyomta és ő is ugyanúgy reagált a harapására, mint ő korábban.
A vággyal küzdöttek, de ilyen állapotban egyiküknek sem lett volna kellemes egy újabb vad menet, hiába kívánták egymást. Nehezen, de elváltak, ellátták sebeiket, aztán lementek a konyhába, ahol már néhányan beszélgettek reggeli közben. A vérveszteségtől farkas éhes volt és alig várta, hogy egyen valamit. A pulthoz ültek le Changmin-nel egymással szemben és rávetették magukat az ételre. Jason sétált oda hozzájuk és majdnem elájult, mikor meglátta a nyakukon lévő sebeket. A hűtőhöz ment és kivett valamit belőle, de nem figyelte mit.

- Ti aztán jól bedurvultatok. - utalt a foltokra a fiú.

Thom feléjük fordult, majd megnézte Changmin sebét és folytatta a reggeli készítést. - Ez a hőség mindenkit megőrjít.

- Pláne ha begerjedt vámpír vagy. - szólalt meg Jaejoong, akit nem tudott mikor csatlakozott hozzájuk. - Szép sebek.

- Utálom ezt a forróságot. - a hangra megfagyott és még a rágást is abbahagyta. Úgy nézte a férfit, mintha szellemet látna. - Szia Baby. - csókolta meg, majd leült mellé.

- Borzasztó ez a meleg! Hűvöset akarok! - Jessica morcossága elárulta, hogy ő sem aludt valami sokat az éjjel.

- Csak a magad nevében beszélj. - Yunho a semmiből termett ott, de Anne nem volt vele.

- Neked biztos jó éjszakád volt! Nem lehetett nem hallani. - cukkolta Jaejoong. - Oh Anne!

- Csak irigykedsz, Hyung! - Jaejoong erre a mondatra csak sokat sejtetően kacsintott egyet és mindenki nevetésben tört ki.

- Szóval, hogy szereztétek ezeket a gyönyörű sebeket? - motyogta Jae két falat palacsinta között.

- Hagyd már enni őket! - szólt rá Jason, miközben egy kötést tett először az ő nyakára, majd Changmin-ére. - Kötelező meginni. - két bögrét tett a tányérjuk mellé és a benne lévő folyadék illatát nagyon jól ismerte.

Már az utolsó palacsintájukat majszolták, amikor Anne is lekászálódott az emeletről és azonnal Yunho felé vette az irányt. Hatalmas csókcsata kerekedett, amit még maga Jaejoong is megirigyelt és csak ujjongtak. Imádott a családjával lenni, mert mindig történt valami érdekes és unalmas lett volna, ha csak csendben ettek volna. 

- Imádom ezt a családot. - nevetett Thom.

- Egy átlagos szombat reggel. - csatlakozott hozzá Jason és akkor esett le neki, hogy átaludták az egész napot.

- Másnak reggel nyolckor kezdődik a nap, nekünk délután. - nyögte álmosan Tsubasa. - Este mi a program?

- Vadulós csajos buli. - vágta rá Jessica és mind elmosolyodtak.

- Add át üdvözletem Mike-nak. - kacsintott rá Brian.

- Ok. - mondta tele szájjal, majd miután lenyelte a falatot, nagyot kortyolt a bögre tartalmából. 

Reggeli után mosogatni készült, de annyira eluralkodott rajta a fáradtság, hogy a tányérok összeszedése után szinte azonnal elaludt állva. Már alkonyodott, mikor felriadt. A saját ágyában találta magát egyedül, de a nyaka még mindig fájt. Kipihentem nyújtózott egyet az ágyban majd lassan kikászálódott és Changmin-t kezdte keresni, de sehol sem találta, ahogy Brian-t és Tsubasa-t sem.

Changmin a két férfivel a városban egy kedves kis vendéglőben üldögélt, ahol alig volt néhány vendég rajtuk kívül, így nyugodtan beszélgethettek. Fogalma sem volt, hogy mit akartak tőle, de annyiban bizonyos volt, hogy Jan-hez van köze és akkor tudnia kellett róla. Kivittek nekik három óriás pizzát néhány sör társaságában és enni kezdtek. Két szelet után Tsubasa végre megszólalt.

- Tudod miért jöttünk ide? - megrázta a fejét.

- Azért, hogy Jan-ről beszéljünk. - folytatta Brian. Bingó! Tehát mégis igaza volt.

- Tegnap a repülőn említettem neked, hogy nem kapod meg egykönnyen és játszanod kell ha úgy hozza a helyzet? - bólintott. - A nyakatokon lévő sebekből látszik, hogy tegnap küzdöttetek egymás ellen és Jan nem adta könnyen magát, de te álltad a sarat. - ismét bólintott. - Nos, Brian a világ legnagyobb játékosa és Jan tőle tanult mindent. Segíteni fog neked, hogy jól jöhess ki egy-egy játékból.

- Elmondom a szabályokat, amiket mindig be kell tartanod, még akkor is ha ő megszegi őket. - Brian komolyabbnak tűnt, mint valaha. - első szabály: Mindig állj készen! Bármikor elindulhat a játék. Kettes szabály: Sose lépd át a határt! Hármas: Sose csald meg! Tilos mással a csók, orális szex, nyakra puszi, de még a merevedés is, ha nem neki szól! Négyes: Legyen nálad minimum három óvszer! Minimum! Néha elég kielégíthetetlen. Ötös: Állj készen a legbizarrabb helyzetekre! Előfordulhat, hogy metróban, a nyílt utcán, egy klubban vagy egy wc-ben kell elkapnod. Hatos: Éreztesd vele, hogy mennyire kívánod és ne légy szégyenlős! Megőrül attól, ha elmondod mit tennél vele. Hetes: Tüzeld fel! Egy kis előjáték vagy összesimulás mindig jól jön. Nyolcas: Küzdj vele! Ha megnyered, sokkal odaadóbb tud lenni. Kilences: Légy türelmes és húzd az agyát! Nincs jobb annál, mintha éhesen rád veti magát, de akkor ne finomkodj vele. Tízes: Ne erőltess rá semmit! Ha éppen nem akar dugni vonulj vissza és várd a megfelelő alkalmat.

Nagyot kellett nyelnie a rengeteg információra, de jól megjegyezte a szabályokat. - Egyéb tanács?

- Vigyázz vele, mert a legjobb játékosok közé tartozik! Brian jól kitanította. - mondta Tsubasa és hálás volt neki a segítségért.

- Keféld szét az agyát! Ha hátulról csináljátok keményebben lökj. - a mondatra kicsit összehúzta a szemöldökét, mert ő sosem szerette, ha olyan pózban csinálták, amiben nem csókolhatta meg. - Szoktátok hátulról csinálni, ugye? - megrázta a fejét. - Nagy hiba! Lesznek olyan szituk, amikor csak úgy tudjátok csinálni.

- Ne aggódj, segítünk ha kell, csak bízz magadban. - egy újabb megnyugtató mondat Tsubasa-tól. - Buliig még van néhány óránk. Addig pihenj és ne próbáld meg elcsábítani.

A házban csend volt, mert mindenki pihenni próbált és készültek a nagy estére, főként a lányok. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek és átment Jan szobájába, amint felért az emeletre. Szerelme az ágyában feküdt, a takarója a combjai között, kezeivel a párnáját markolta és a szájából halk nyögések törtek utat maguknak. Akaratlanul is megkeményedett a látványra, vágyának illata teljesen eltompította érzékeit és minden idegszálával csak rá figyelt. Férfiassága fájón lüktetett a nadrágjában, de bárhogy is szerette volna megkapni a lányt, tudta, hogy nem lehet és ekkor visszaemlékezett a reggeli dologra a fürdőszobában, amikor képtelenek voltak egymásnak esni.
Nehézségek árán, de rávette magát arra, hogy ott hagyja és mikor befeküdt az ágyába kényszerítette magát, hogy aludjon. Amint elaludt az ágyában találta magát meztelenül, szerelmén feküdve és hatalmasakat lökve. Karok ölelték magukhoz, ajkak nyomódtak a nyakára és nem sok kellett, hogy átlendüljön a határon. Zihálva és izzadtan riadt fel álmából és mikor felült akkor vette észre, hogy a boxere nedves. Úgy reszketett a teste, mintha az előbb szeretkezett volna egy hatalmasat. Amikor benézett az alsójába meglepetten vette észre, hogy az álom miatt elélvezett. Fújtatott egyet, majd mérgesen visszadőlt az ágyba és csak pihegett. 
Érezte, hogy valaki szép lassan felé térdelt, majd beleereszkedett az ölébe. Riadtan nyitotta ki a szemét és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amikor meglátta, hogy szerelme az. Hátrébb húzódott az ölében, hogy lehúzhassa róla a boxerét, majd egy kéz ragadta meg még mindig kemény férfiasságát.

- Nincs rajtam gumi. - suttogta azzal a kevés önuralmával, ami vészesen fogyatkozott, de hiába, mert a lány folytatta, amit elkezdett. - Az előbb mentem el. - lehelte, de nem állt meg, hanem lassan kezdett rácsúszni a férfiasságára. Már a makkja becsúszott, amikor abbahagyta a küzdelmet. Bassza meg az önuralom! Jan szeretkezni akar és ő megfogja adni neki! Két kézzel megragadta a csípőjét és egy mozdulattal teljesen belenyomta az ölébe. Az érzéstől hátravetette a fejét, majd rögtön szemeivel Jan-t kezdte kutatni. Még mielőtt elkezdtek volna mozogni, kopogtak az ajtón.

- Gyerünk gerlepár, ideje készülődni! - Komolyan utálta most Jaejoong-ot, hogy állandóan ő zavarja meg őket és mindig ilyen helyzetben.

- Majd utánatok megyünk. - kiáltotta, de hyung-ja nem hagyta annyiban.

- Haladjunk, különben betöröm az ajtót és lerángatlak a Jan-ről! Tudod, hogy nem viccelek!

Mérgesen fújtatott egyet, de ez elég volt, hogy leemelje magáról szerelmét és elkezdjen készülni. Mire teljesen összeszedte magát, a lányok már otthon sem voltak és a többiek csak rá vártak. Egy fekete ujjatlan pólót vett fel, hozzá színben illő nadrággal, cipővel és bőrdzsekivel. Tincset kissé összekócolta, hogy szexibbnek hasson Jan számára és már indulhattak is. A tegnap esti klubba mentek. Belépve oda megrohamozták az éjszaka emlékei és ahogy lenézett a korlátnál, meglátta a lányokat a bárpultnál, amint iszogattak és salsaztak. Még sosem látta ennyire felszabadultnak Jan-t, folyton csak nevetett, de alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint amikor vele volt.
Leakart menni hozzá, de a többiek megállították és kérték, hogy várjon, mert ez most az ő estéjük és ráér utána bevetni magát. Azt tette, amit mondtak neki és csak figyelte őket. A zene váratlanul lehalkult és négy jóképű srác tartott Jan-ék felé, akik megölelték őket mikor odaértek és az italukkal a kezükben elindultak velük egy másik helyiségbe. Brian-nek is intett egy másik srác, így ő is utánuk sietett és a csajok után mentek. Idegesen fújtatott egyet, hisz nem tudta mit várhat. A legrosszabb dolog is megfordult a fejében.

- Nyugi, nem fog megcsalni. - próbálta nyugtatni Tsubasa.

- Honnan veszed olyan biztosra? - kezdett nagyon ideges lenni.

- Ezek a pasik stiptease táncosok és csak szórakoznak. - nem hatotta meg a dolog, ezért Tsubasa megragadta a csuklóját és húzta magával.

Azon az ajtón mentek keresztül, amiken a csajok is nemrég és egy teljesen más klubban találták magukat. Rengeteg nő ült az asztaloknál és szemük a színpadra szegeződött, amikor azok a pasik tűntek fel, akik bekísérték Jan-éket és táncolni kezdtek. Simogatták magukat, vonaglottak, vágyakozó tekintetükkel rabul ejtették a nőket, miközben egyre kevesebb ruha volt rajtuk. Remekül rálátott a színpadra és meglátta közvetlenül előtte a lányokat, akik torkuk szakadtából visítottak a nekik vetkőző férfiaknak. 
Egyikük teljesen a színpad végéhez ment és elkapta szerelmét, majd beleült az ölébe és úgy táncolt neki. Megfogta a kezeit és végigsimíttatta velük az egész testét, aztán lemászott róla, ölbe kapta és a színpadon összesimulva, teljesen egymásra hangolódva táncoltak a zenére. Ha nem tudta volna, hogy szerelme őt kívánja, biztosra vette volna, hogy a tánc után szeretkeztek volna egy hatalmasat. Igyekezett az emlékeibe vésni a mozdulatokat, mert tudta, hogy egyszer még nagy hasznukat veheti. Brian annak a pasinak udvarolt, aki becsábította a klubba, majd az egyik függöny mögött eltűntek.
Most az egyszer örült volna Jaejoong-nak, de persze amikor kellett volna, nem volt ott. Hiába tudta, hogy csak ártatlan szórakozás az egész, a zöld szemű szörnyeteg teljes életnagyságban kísértette. Elképzelte, hogy ő táncol Jan-nel, ajkaik éhesen tépik egymást, a zene ütemére lazulnak, majd vadul szeretkeznek a színpadon. Az egy órával ezelőtti kósza kis ötletnek meg kellett volna valósulnia. Ujjaival végigsimított a nyakán lévő kötésen és amikor felszisszent elégedetten mosolyodott el, mert az éjszaka az övék volt. Tsubasa-ra nézett és a mosoly miatt eszébe jutott az egyik szabály, amit Brian mondott neki: Mindig állj készen! Bármikor elkezdődhet a játék. 
Ezt a játékot ketten játsszák. Elhatározta, hogy egyik este ő is fellép, amikor Jan az első sorban ül és akkor meglátja, hogy kit kell felfalnia a szemeivel. Ahogy az előadásnak vége volt, Brian is visszatért hozzájuk és akkor látta meg a két nagy játékost, ahogy egymással szórakoznak. Elhúzta a száját, mert ő nem lesz képes így játszani Jan-nel és a csábítási képességeiben is kezdett kételkedni, de abból még semmi sem lehet ha megpróbálja. Tsubasa-val visszamentek és a bárpultnál iszogattak. Alaposan szemügyre vette Brian csábítási technikáját és lenyűgöző volt, hogy különösebb nyomulás nélkül próbálta becserkészni szerelmét.
A lányok jókedvűen és teljesen elvillanyozva mentek oda hozzájuk és közvetlenül mellette állt meg, néha hozzáért, ahogy megmozdult és ez tetszett neki. Egyszer csak úgy tett, mintha megbotlott volna a karjaiban kötött ki. Egy kéz csusszant a nadrágján keresztül a férfiasságára, ami nagyon jól esett neki és úgy látta itt az ideje annak, hogy elkezdjenek játszani. Vissza kellett fognia a nyögést, de nem hagyta viszonzatlanul, mert rámarkolt a fenekére és a nyakához hajolt. Érezte, hogy Jan beleremegett az érintésbe és ahogy az alsó ajkába harapott teljesen megőrjítette. 

Hetek teltek el úgy, hogy csak szórakoztak egymással, de nem szeretkeztek. A többiek lassan kezdtek aggódni, hiszen a hőség a tetőfokára hágott és a közöttük vibráló szexuális feszültség egyre nyomasztóbb volt, ráadásul Kazuko és Minwoo is a városban voltak, legfőbb céljuk pedig az volt, hogy szétválasszák a párt.

Changmin elérte a határait és már képtelen volt visszafogni magát. Egyik délután gondolkodás nélkül bemasírozott a fürdőbe, leült a kád szélére, benyúlt a nadrágjába és megmarkolta keményen követelőző férfiasságát. Ujjait lassan mozgatta fel-le teljes hosszán, közben pedig Jan-re gondolt. Nem volt olyan jó, mint mikor ő csinálta vagy lovagolt rajta, de kényszerhelyzetben nem válogathatott. Az, hogy érezte szerelme vágyát egy cseppet sem segített a dolgon, sőt, csak még inkább felajzotta, de annyira észhez térítette, hogy abbahagyja.

- Bocs. - hallotta meg szerelme hangját és rögtön kinyitotta a szemeit. - Én... én nem...

Kihúzta a kezét a nadrágjából, megtámaszkodott vele a kádon, míg a másikkal a nyakán simított végig és hátra hajtott fejjel lehunyta a szemeit. - Már ez sem segít. - sóhajtotta és mikor kinyitotta a szemeit, azok könnyesek voltak.  - Őrülten kívánlak! Annyira, hogy lassan beleőrülök!

Ahogy kimondta, érezte, hogy lehúzzák róla a nadrágját az alsójával együtt, majd fólia szakadást hallott és két kéz fonódott keménysége köré, amik hozzáértően görgettek le valamit a tövéig. Nem merte kinyitni a szemét, igazság szerint nem is kellett, mert a következő pillanatban szerelme az ölébe ült és ráereszkedett keménységére. Éhes ajkak simultak az övére és néhány pillanatra rá mozogni kezdtek. Két kezével megragadta szerelme csípőjét, hogy segítsen neki a mozgásban és mire elmerültek volna benne, izmai összerándultak körülötte és együtt lendültek át reszketve a határon.
Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba, de nem engedték el egymást egy pillanatra sem. Ahogy érzékelte, Jan már elaludt közvetlen utána, így óvatosan az ölében vele felállt és az ágyhoz mentek, ahol lefektette. Lehúzta férfiasságáról a használt gumit, megtakarította magát, majd felhúzta a nadrágját és befészkelte magát szerelme mellé. 

Már alkonyodott, mikor Jan magához tért. Az, hogy Changmin-nel szeretkeztek csillapította kicsit a vágyát, de a dühét egyáltalán nem. Óvatosan kimászott az ágyból, lezuhanyozott, felöltözött és elment sétálni. Magányosan rótta az utcákat, az emberek csoportban vagy párosával jártak és szórakozni indultak. Szombat este volt. Megőrült a gondolattól, hogy Minwoo Kazuko társaságában utánuk ment a szülővárosába és őket keresik. 
Morogva tett meg minden egyes métert és az egyik utcában összeakadt egy csapat bajkeverővel, akik rá fenték a fogukat. Dühödt vadállatként harcolt velük és minden útjába akadót közülük megcsonkított. Éppen az egyik vérét szipolyozta, amikor egyszerre hárman is készültek rátámadni. Még mielőtt elérhették volna, öt ismerős arc tűnt fel a semmiből, köztük Changmin és Tsubasa. Végignézett a fiúkon és akkor látta, hogy Jaejoong bajban van. Gyorsan átvágott a tömegen és lerángatta a fiúról a három rohadékot. Tsubasa-val a régi megszokott stílusban nyomták, minden eléjük kerülő ellenséget darabokra téptek és tisztogattak a többiek körül.
Egy pillanatra megfagyott, mikor Changmin közelében meglátta Rain-t, aki kíméletlenül törte el ellenségei nyakát és tépte ki a gigájukat. A vér illatától és a verekedéstől teljesen bekattant és miután lerendezték mindet, morogva szaladt tovább. Néhány házzal odébb megállt és elbújt a sötétben, hogy kivárhassa azt, aki követte. Úgy tűnt senki nem ment utána, de amint kilépett a sötétből Changmin-nel találta szemben magát. Vicsorogtak és morogtak egymásra, miközben kerülgették egymást.
Hirtelen elindultak egymás felé, megragadták a másikat és mire feleszmélt, a sötétben volt a fiúval. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben kezeik felfedezőútra indultak. Felszisszent, amikor szerelme neki nyomta szeméremdombjának méretes keménységét és másra sem tudott gondolni, minthogy benne legyen. Egy kéz nyúlt be a ruhája alá, hogy félrehúzza a bugyiját, majd egy cipzár hangja csapta meg a fülét és hirtelen felemelték. Lábait automatikusan a csípője köré kulcsolta, karjaival a nyakát ölelte át és várta a következő lépést.Hatalmasat nyögött, amikor Changmin végre belé hatolt. Elfelejtette, hogy miért is volt dühös, csak arra tudott koncentrálni, hogy szerelmének is ugyanolyan jó legyen. 
Tempójuk vad, mégis lassú volt, ajkaik felváltva forrtak össze és csókolták egymás nyakát. Annyira elmerültek egymásban, hogy észre sem vették a rájuk leselkedő veszélyt. Egy férfi és egy nő figyelte őket nem is olyan messziről, az egyik épület árnyékából. Mindkettejük keze ökölbe szorult a látványon, hogy ők felszabadultan szeretkeznek. Belenyögve a csókba, reszketve és megkönnyebbülten lendültek át a határon. Zihálásuk lassan betöltötte a kis utca terét és a többiek is beérték őket.