Jan édesen mosolygott férjére. Enni jó dolog nem történhetett volna vele annak ellenére, hogy a legrosszabbkor. Sosem gondolta volna, hogy megtalálja a szerelmet és néhány év múlva megszüli első gyermeküket. Annak idején nem erre mutattak a jelek. Sok mindenen mentek át együtt. Összejöttek, állandóan egymásra vágytak, majd a fiúk mesterének és Minwoo aljasságának köszönhetően szétmentek, de valaminek köszönhetően ismét együtt vannak és családot alapítottak. Ez a szívdöglesztően szexi pasi az övé és nem akar mással lenni!
Gyengéden végigsimított a hasán és egy nagyot sóhajtott. - Minden rendben? - kérdezte Changmin aggódva.
- Igen. - mosolyodott el, majd közel hajolt hozzá és gyengéden összeérintette ajkaikat.
A csók hamar elmélyült. Nyelveik vad csatát vívtak és akkor jött rá, hogy utoljára hetekkel azelőtt voltak együtt. Nagyon vágyott már arra, hogy kettesben lehessenek, ráadásul most sem Jaejoong se senki nem nyithatott rájuk, mert Yunho és Anne is egymással foglalkoznak. Nehezen, de elengedte férjét és folytatták tovább a megkezdett sétájukat. Már kezdett sötétedni, amikor a baba jelzett, hogy éhes. Egy kellemes vendéglőbe tértek be, ahol leültek az asztalhoz és mindketten spagettit rendeltek. Jóízűen rágcsálták az előételt, amikor váratlanul ismerős arcok tűntek fel az asztaluk mellett.
- Sziasztok! - mondta Giselle. Akkor látta meg a nő nagy hasát és a férje is csatlakozott hozzájuk.
- Ezt a kellemes meglepetést! - mondta Giorgo. - Nem is mondtad, hogy Rómába jössz.
Elmosolyodott a mondatra. - Nászúton vagyunk.
- Gratulálunk! - visította a nő.
Sejtelmesen mosolyogtak egymásra, ami mindent elárult. - Hozhatnák már a spagettit! - sóhajtotta. - Éhen halok!
- Elnézést! - intette le Changmin a pincért, aki felvette a rendelésüket. - Mikor lesz készen a vacsoránk?
- Azonnal hozom. - kacsintott rá a pincér, amitől végre megnyugodott.
Giselle és Giorgo csatlakoztak hozzájuk. Changmin átült mellé és a pincér is kihozta végre az ételt. Nagyon jól elbeszélgettek. A pincérek nagyon jól ismerték már és előző nap megkérte őket, hogy neki semmi alkoholosat ne hozzanak, kivéve ha az alkoholmentes sör. Élete szerelme is nagyon vigyázott rá és szolidaritásból ő is csak üdítőt ivott a vacsorához. Folyamatosan egymást figyelték és amikor csak lehetett megfogták egymás kezét.
- Szerencsés srác vagy. - mondta Giorgo szerelmének.
- Tudom. - mosolyodott el, miközben ránézett.
- Jó feleség és anya lesz belőle. - sejtelmesen kezdett mosolyogni, mire Changmin megsimogatta a hasát. Bal kezét átcsúsztatta a hasán és összefűzte ujjaikat. - Még mindig az az álmod, hogy itt szüld meg a gyerekedet?
- Nem tudom. - válaszolta őszintén, bár megfordult a fejében, hogy Thaiföldön kellene. Gyönyörű a tengerpart és mindig meleg van.
Changmin feszülten figyelt, mert eddig még nem beszélgettek arról, hogy hol fog megszületni a gyerek. Bólintott egyet, mert látta rajta, hogy szeretne büszkélkedni azzal, hogy apa lesz. - Van még néhány hónapunk addig.
- Gratulálunk! - mondták mindketten. - Tudjátok már a nemét?
- Még nem. - mondta Changmin büszkén. - Szeretnénk ha meglepetés lenne.
A desszert után lassan búcsúzkodtak Giselle-éktől és indultak haza. Mielőtt hazaértek betértek egy gyors kajáldába, ahol pizzát és egyéb finomságokat vettek arra az esetre, ha Anne-ék és ők is megéheznének. Changmin szája szélén egy huncut mosoly ült, mert valami olyat rejtegetett előle, aminek mindig örült. Ahogy hazaértek, a konyhában elkezdte kipakolni a táskák tartalmát és felcsillant a szeme, amikor meglátott három nagy bödön jégkrémet.
Nem bírt tovább várni. Amint Changmin visszatért a konyhába, belekóstolt az egyikbe és elmélázva nyalakodott. A kanálról lassan szopogatta le a jégkrémet és ez láthatóan szerelmét is lenyűgözte, mert amikor rápillantott vágyakozó tekintettel és tátott szájjal bámult rá. Folytatta tovább a majszolást, de Changmin tekintetétől nem tudott szabadulni. Biztatásképpen kacsintott rá, hogy ezzel is ösztönözze arra, amit megakart tenni.
Szerelme odaállt mellé és csak bámulta. - Mi az? - kérdezte, amikor lenyelt egy újabb adaggal a jégkrémből.
- Gyönyörű vagy! - mondta, majd megcsókolta.
Changmin úgy csókolta, hogy alig kapott levegőt és ez valósággal feltüzelte. Régen akarta már ennyire és ha csak ketten lettek volna a házban, biztos engedte volna, hogy a konyhában csinálják. Belenyögött a csókba, amikor Changmin teljesen hozzápréselődött és érezte keménységét a hasának nyomódni. Szándékosan nem érintette meg még nadrágon keresztül sem, mert ezzel is hergelni akarta a fiút. A terve bevált, mert férje olyan gyorsan ültette fel a konyhapultra, amilyet még nem tapasztalt. Önuralma vészesen fogyott, amikor azok az éhes ajkak levándoroltak a nyakára és finoman szívogatni kezdte érzékeny bőrét a bal oldalon az ütőérénél.
Kicsit meglepetten sóhajtott fel és vetette hátra a fejét, amikor szerelme finoman végignyalt a nyakán, majd hegyes szemfogait is végighúzta rajta. Önuralmának utolsó cseppje akkor fogyott el, amikor nekinyomta bejáratának keménységét. Nem vártak tovább. Szerelme felkapta az ölébe és elindultak a lépcső felé. Míg megtették a lépcsőfokokat végig Changmin nyakát csókolgatta. Elmosolyodott, amikor reszketni kezdett és fogait összeszorítva sziszegett, mert nem akarta, hogy Yunho-ék meghallják. Mikor felértek, megtámasztotta magukat az ajtónál és halkan felnyögött.
Annyira élvezte, hogy Changmin küzd a vágyaival, hogy kicsit lejjebb csúszott az ölében és ezzel kiváltott belőle egy halk nyögést. Végre rászánta magát és bementek, majd azzal az erővel bevágta mögöttük az ajtót és az ágyon kötöttek ki. Úgy tépkedték egymásról a ruhát, mint akik megőrültek. A fiú befészkelte magát a combjai közé és már belé akart hatolni, de az utolsó pillanatban fordított a helyzeten és meg sem várta mit akart, egyszerűen ráereszkedett keménységére. A szobát megtöltötte mindkettejük nyögése. Szándékosan nem vetette hátra a fejét, mert látni akarta párját az első lökésnél és lenyűgözte amit látott.
Amint a fiú kinyitotta a szemét, vágyakozó tekintettel nézett rá, ami arra késztette, hogy mozogjon. Lassan mozgott annak ellenére, hogy vadul és gyorsan akarta tenni. Erősen küzdött azzal, hogy el ne veszítse a fejét, de ez a szándéka meghiúsult, amikor egy ujj kezdett finoman körözni a csiklóját. Felvette a Changmin keze által diktált gyorsabb iramot és hagyta, hogy ezzel a módszerrel ő diktáljon. Nem telt bele néhány perc, a teste megfeszült és reszketve lendült át a határon. Szereleme nem engedte, hogy kiélvezze a dolgot, mert fordított a helyzeten és ő került alulra és azonnal mozogni kezdett. Az érzés leírhatatlan volt.
Feljebb emelte a lábát, egészen a fiú feneke fölé, hogy mélyebbre hatolhasson benne. Ajkaival a mellére tapadt és nyelvével körözni kezdett rajta. Az érzéstől megemelte a csípőjét, amitől Changmin még jobban felbátorodott. Hamarosan erősen a fiúba kapaszkodott, teste ismét megfeszült, gyomrában megnőtt nyomás a tetőfokára sokszorozódott, majd fényes apró darabokra robbant. Changmin nagyot nyögve és reszketve élvezett bele a testébe. Fáradtan hullott erőtlen testére és egy gyengéd csókkal próbálták elűzni a nemrég átélt orgazmus utóhatásait. Minden annyira békés volt és kényelmes.
-------------------------------------------------------------------------
1 évvel később:
Jan hét hónappal ezelőtt egy gyönyörű és egészséges kisfiúnak adott életet. Changho éppen a karjaiban volt, amikor megérkezett Changmin és Yunho a bevásárlásból. A medencében úszkáltak, mert nem akart lemenni a partra. Imádta Thaiföldet, de Changmin nélkül nem érezte jól magát ott. Mondania sem kellett, hogy hol vannak, mert mielőtt segíthetett volna Yunho-nak, kiment hozzájuk és beugrott a medencébe. A kicsi hangosan nevetni kezdett, amint Changmin felbukkant a víz alól. - Szia Babó. - mosolygott Changmin a fiukra és megpuszilta. - Anyának is jár egy. - Gyengéden összeérintették ajkaikat, de a csókot nem hagyták abba.
- Gyere kisöreg! - Húzta ki Yunho a kezükből a gyereket. - Hagyjuk kettesben a szüleidet.
Ahogy Yunho bevitte magukhoz a babájukat és gügyögött neki, azonnal elnevette magát. Imádtak szülők lenni, de nem nagyon voltak együtt, mióta Changho megszületett, hiszen minden idejüket lefoglalta és estére teljesen kifáradtak. Szorosabbra fonta karjait Changmin nyaka körül és teljesen átadta magát neki. Minden egyes másodpercet teljes mértékig kihasználtak, amit kettesben töltöttek. Megkereste a fiú pólójának alját és lehúzta róla. Elváltak egymástól és amikor szerelme gyönyörű szemeibe nézett, mindent elárultak neki. Vad vágyat látott bennük, aminek képtelen volt ellenállni. Lehunyta a szemeit és halkan nyögött egyet, amikor férje ajkai a nyakára tapadtak.
- Changmin! - suttogta vágytól ködös elmével. - Ne itt!
- Jó! - lihegte a fiú. - Menjünk fel!
Bólintott, majd eszébe jutott a gyerek. - Changho!
- Megkérem Hyung-ot, hogy vigyázzon rá egy kicsit.
Néhány nap múlva indultak vissza Olaszországba. Changho gond nélkül átaludta az utat és így legalább nekik is volt idejük pihenni kicsit. Összefűzték ujjaikat és úgy ültek a repülőn egy darabig. Hála Changmin-nek, képes volt lazítani és elaludt. Újra a thai tengerparton találta magát. A vízben nem messze a parttól meglátta Changmin-t, ahogy a gyerekükkel játszott. Elmosolyodott. Keze automatikusan a hasára tévedt és akkor jött rá, hogy ismét terhes. Lehetséges ez egyáltalán? Vajon tényleg lehet még gyerekük?
Arra ébredt, hogy valakik puszilgatják. Nagyon lassan nyitotta ki a szemeit, mert nem akart felébredni abból a csodás álomból.
- Ébresztő! - hallotta meg Changmin hangját. - Adj anyának egy fincsi puszit. - A gyerkőc megtette.
Egyszerre ölelte át őket, mire mindannyian nevetni kezdtek. - Hmmm... ez finom.
- Mindjárt leszállunk. - Akkor vette észre, hogy a repülőn lévő hálószobában fekszenek az ágyon. Magára húzta Changmin-t és szenvedélyesen megcsókolta. Nagyon küzdöttek a vágyaikkal, de most nem élhették meg őket. Changmin sziszegve vált el tőle. - Valamelyik este randizhatnánk.
- Az jó lenne. - mosolyodott el, majd Changho-ra nézett.
- Anya és Apa randizni fognak. - gügyögött a fiuknak. - Mit szólsz? - a baba hangosan nevetgélni kezdett.
- Rátok is férne! - szólalt meg a semmiből Yunho. Tekintetük az ajtó felé irányult. - Szépek vagytok együtt. - mind elmosolyodtak.
Nagy nehezen feltápászkodtak és kiültek a többiekhez. Alig várták, hogy végre landoljanak. Amint kiléptek a repülőből, mélyen beszippantotta Róma illatát. Hiányzott már neki az az illat. Eszébe jutott amikor legutóbb itt voltak. Akkor még Changho meg sem született.
- Mintha legalább ezer éve lett volna! - szólalt meg Changmin.
Changho a karjában ült és hatalmas szemekkel nézte a számára ismeretlen helyet. Biztatóan mosolygott rá, mire ő is ugyanazzal válaszolt. Raze előrement, hogy a kocsikkal várhassák őket és mikor odaértek, beültek. Nosztalgikus érzések szálltak meg és finoman végigsimított a hasán, mert eszébe jutott az álma is. Tudta, hogy másik gyerekre egyenlőre nem gondolhatott, hisz nem bujkálhatnak örökké Kazuko-ék elől és valamikor úgyis megtalálják őket. Changmin a csábító mosolyával próbálta elűzni a rossz gondolatait.
Hamarosan kiszálltak a kocsiból és elindultak befelé. Azonnal megnyugodott, amikor megérezte a sok vérfarkas nyújtotta védelmet, de nem lankadt a figyelme, még akkor sem, amikor Changho édes puszit nyomott az arcára. Amint letették a csomagjaikat, elindultak, hogy bevásároljanak, hiszen üresen hagyták ott a hűtőt. Changmin beleültette a kicsit a bevásárlókocsiba és úgy tolta. Nem tudta megállni, hogy ne bohóckodjon neki és Changmin is így tett. Felnézett, amikor egy fényképező kattanását hallotta. Yunho fényképezgette őket és Anne is. Remekül elszórakoztak. Szülők révén még maguk is gyerekek voltak legbelül, talán ezért is voltak olyan jó szülők.
Az idő gyorsan telt és Changho betöltötte az 1-et, ami koreai idő szerint 2 volt. Édes kis tortát készített a gyerkőcnek Anne-nel és a többieknek is nagyon tetszett. Nem tartottak nagy bulit, hiszen idősebb korában amúgy sem fog emlékezni rá, de nekik emlékezetes maradt és erről a rengeteg kép is tanúskodott. Egyik este kitervelték, hogy Raze-re bízzák néhány órára a kicsit, amíg ők csavarognak egyet az éjszakai városban, amit úgy szeretett. A két fiú előre ment, míg ők Anne-nel lefektették Changho-t és végre elindulhattak.
Changmin egy oszlopnak dőlve várta Hyung-ját, aki nehezen akart elválni szerelmétől. Az utcán sorra mentek el a szebbnél szebb lányok, akik mind végigmérték, de őt nem érdekelte. Nagyokat sóhajtott, hiszen nem szeretett sokat várni és Jan nélkül sem volt olyan jó. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egyedül legyen. Megfordult a fejében, hogy hazafelé elkapja feleségét az egyik sötét utcában, de itt nem olyan volt, mint Los Angeles-ben vagy Seoul-ban. Minden utca ki volt világítva és így semmi nem maradhatott rejtve. Már nagyon vágyott arra, hogy ismét kettesben lehessenek egy kicsit.
Csak remélni tudta, hogy még egy ideig távol lehetnek a régi életüktől és addig Changho-ra sem les veszély mindenhol. Élvezte a nyugodt életet és ezt nem vehette el tőle senki. A számára két legfontosabb személy biztonsága a legfontosabb! Kazuko és Minwoo meg fog fizetni minden aljasságért, amit eddig tettek velük! Türelmetlenül fújtatott egyet. Hol lehet Yunho? Merről fog érkezni? Idegesen túrt a zsebébe, hogy megnézze az időt. Remek! Majdnem húsz percet késett! Már a legrosszabbra gondolt, amikor hirtelen felbukkant. Megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Úgy pacsiztak egymással, mintha Isten tudja mióta nem találkoztak volna. Végre nem volt egyedül. Eszébe jutott, hogy nem mondott Yunho-nak elégszer köszönetet a sok segítségért, amit tőle kapott. Hálás volt, hogy akkor nem Kazuko-t választotta, hanem őt és azt soha nem tudja elégszer megköszönni neki. Néhány pillanatra elszomorodott, mert Yoochun és Junsu a nővel voltak. Vajon Jaejoong nem bánta meg, hogy őket választotta? Kiöntötték egymásnak a lelküket, ezzel kiűzve magukból minden bizonytalanságot.- Hogy álltok Anne-nel? - kérdezett rá, amitől barátja elmosolyodott.
- Nagyon szeretem őt. - vallotta be neki. - Ő az a bizonyos, akivel leélném az életem. - Itt tartott egy kis szünetet. - Changmin-ah!
- Hmmm?
- Te honnan tudtad, hogy Jan lesz az igazi? - Már várta ezt a kérdést.
- Már akkor éreztem, amikor először megláttam. - válaszolta és Yunho-nak leesett az álla. - Minden pillanatban vele akartam lenni. Megérinteni, megölelni, megcsókolni és mellette felébredni. - itt nevetni kezdett.
- Úgy irigyellek. - Kicsit meglepte, hogy barátja zavarban volt. - Neked megadatott az, amiről én csak álmodozhatok. Családod van és ez nem kis dolog! Szeretitek egymást és remek szülők vagytok!
- Ti is azok lesztek, ha jön a baba. - Yunho elmosolyodott.
- Tényleg így gondolod?
- Láttalak Changho-val és nagyon jól bántál vele. - a dicsérettől látszott rajta, hogy büszke volt magára és már nagyon szeretne egy babát.
A téma hamar félbeszakadt, mert megérezték a lányok jelenlétét az egyik közeli klubban. Összenéztek és egyöntetűen indultak le a lépcsőn. Rengeteg csinos lány ment velük szemben, akik vagy megunták a klubbot vagy cigizni mehettek ki. Két lány furcsa volt nekik, mert nagyon megnézték őket, de nem akartak velük foglalkozni. Izgatott volt, hogy vajon mit csinálhatnak a lányok. Ahogy beléptek a szájuk is tátva maradt, mert szerelmeik a tömeg közepén táncoltak egymással. Nem tetszett neki, hogy annyi pasi figyeli a feleségét és Yunho is kifejezte a nemtetszését. Ki tudja miket gondolhattak róluk.
Lassan közelítették meg őket és kicsit zavarban voltak, amikor minden női szempár rájuk szegeződött. Jan-hez egy pasi dörgölőzött tánc közben cseppet sem zavarba ejtő módon és a csípőjére csúszott a keze. Már majdnem ideges lett, amikor a lány odébb táncolt Anne-nel és felejtette magáról a srác kezét. Kuncogva nézett össze Yunho-val és akkor már boldog volt. Egyetértettek abban, hogy lassan cserkészik be a lányokat, hogy mindenki láthassa ők összetartoznak. Próbáltak olyan szexisen táncolni, ahogy csak tudtak, miközben a többi nő egyszerre sikított fel örömükben.
Gyengéden feleségéhez simult és elmosolyodott, amikor nem feszült meg a karjai között úgy, mint az előbb a srácéiban. Együtt ringatóztak a zenére és elmosolyodott, amikor meglátta Yunho-t Anne-nel összegabalyodva. Maga felé fordította szerelmét és gyengéden végigsimított a nyakán, amivel elérte, hogy beharapja alsó és ez felért egy vallomással. Megismételte a mozdulatot és ugyanazt kapta válaszul. Lassan közelített felé és ennek meg is lett az eredménye.
Jan úgy húzta magához, hogy a lélegzete is elállt. Régen érezte, hogy ennyire kívánta. Ha tehette volna, akkor ott helyben a magáévá tette volna, de erre még várniuk kellett. Elszórakoztak még egy kis ideig, mielőtt úgy döntöttek, hogy hazamennek. Végre egy kicsit szórakozhattak és ez már nagyon rájuk fért. Jókedvűen nevetgélve indultak fel a lépcsőn és megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor kiértek az utcára. Jan-en is látszott, hogy felszabadultabb volt és ez mindent megért.
Már a hajnali órákban jártak, amikor beültek egy hangulatos kis étterembe és rendeltek. Egy hatalmas adag Lassagne-t rendeltek, amit négyfelé osztottak el. A desszertre vártak és miután kihozták, Yunho a korábban megbeszéltek alapján térdre ereszkedett Anne előtt és egy kis dobozkát vett elő a zsebéből. A két lány egymásra nézett és abban a pillanatban meg is hatódtak. Hyung-ja vett egy nagy levegőt és feltette a kérdést.
- Anne Hatcher! Megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz? - A lány először nem tudott mit mondani, majd erőt gyűjtött és megszólalt.
- Igen! - Yunho megkönnyebbült, amikor azt a választ kapta, amit remélt.
Az étteremben lévők egyként tapsoltak és gratuláltak a jegyespárnak és amikor minden szem rájuk szegeződött, felemelték a kezüket, hogy megmutassák a gyűrűiket. Újabb boldog nap, amit semmi sem tudott tönkretenni. Már hiányzott nekik Changho, ezért megkérték a pincért, hogy csomagolja be a sütiket, hogy indulhassanak. Yunho-val végig vigyorogtak egymásra és ez a lányoknak is feltűnt. Tudta, hogy Jan rájön, hogy együtt tervelték ki az egészet.
Amikor hazaértek, Changmin-nel azonnal a szobájukba mentek, hogy megnézzék Changho-t. A csöppség édesen aludt az ágyában és Raze ott ült mellette. Mosolyogva néztek össze, majd lementek a konyhába. Éppen a sütiket csomagolta ki, amikor a telefonjára kapott egy üzenetet és lehervadt a mosoly az arcáról, amikor meglátta mi állt benne. Lucian arra kérte, hogy sürgősen menjenek haza, mert Kazuko és Minwoo nemrég mészárlást rendezett az egyik semleges vámpír klubban és őket keresték.
Nem gondolkodott semmit, csak kiment a házból és a néhány méterre lévő partig meg sem állt. Ilyen szerencséjük is csak nekik lehet! Gondolkodnia kellett, hiába akart a fiával lenni. A gondtalan időknek vége és erről csak az a két aljas tehet! A sziklákhoz ment, hogy egyedül lehessen kicsit. Régebben Changmin-nel ide jártak, amikor kettesben akartak lenni. Ki kellett találnia, hogy megvédhesse a családját, de legfőképpen Changho-t. Leült a sziklák elé és csak a tengert nézte.
Már pirkadt, amikor meglátta Changmin-t és Yunho-t beszélgetni. Vajon mire gondolhatnak most? Biztos rossz anyának tartják, hogy csak úgy elvonult és nem a gyerekkel foglalkozik. Bűntudata támadt és ez csak még jobban fájt neki. Láthatóan Changmin is nagyon aggódott, ami nem jelentett jót, mert érezte, hogy miatta. Nagyot sóhajtott és úgy döntött, hogy kisírja magát. Már majdnem megnyugodott, amikor meglátta Changmin-t felé közeledni. Alig várta, hogy odaérjen hozzá és megölelje. Míg várt, addig Raze nem ment oda hozzá.- Mekkora szarban vagyunk? - innen sejtette, hogy tudja.
- Elég nagyban. - válaszolta a férfinek.
- Ne aggódj, nem hagyjuk, hogy a gyereknek baja essen!
A nap további része csendben telt. Igyekezett lefoglalni magát és állandóan Changho közelében volt. Úgy volt vele, hogy ráér akkor aggódni az otthoni dolgokon, amikor hazaértek. Changmin állandóan leste a kívánságait és besegített neki. A két napi alváshiány megtette hatását és annyira kimerült volt, hogy lassan már hallucinált is. Még csak dél körül járhatott, de nem bírta tovább. Fiával együtt leheveredett a kanapéra és azonnal el is nyomta az álom.
A nappaliban találta magát és gyereksírásra lett figyelmes. Úgy ült fel, mintha a kanapé égette volna és kikerekedtek a szemei, amikor nem találta ott Changho-t. Azonnal a keresésére indult, de sehol sem találta meg. Pánikolni kezdett és hiába hívta a többieket, nem válaszoltak. A part felől hallotta a sírást és azonnal arra futott. Ledermedt amikor meglátta fiát Kazuko karjaiban, aki hangosan nevetett és néhány talpnyalójával cipeltette az ájult Changmin-t és Yunho-t, Anne-t nem messze tőle holtan találta. Sikítani akart, de nem tudott. Kénytelen volt végignézni, hogy mindenki, aki fontos volt számára elhurcolták vagy megölték. Sikítva riadt fel rémálmából. Hirtelen nem tudta beazonosítani, de valaki átölelte és nyugtatni próbálta.
- Shhhh. - A hangból azonnal rájött, hogy Changmin volt az. - Csak álmodtál.
- Hol van Changho? - kérdezte riadtan férjét.
- Kint van Yunho-val a medencénél. - válaszolta és akkor végre megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Minden rendben?
- Igen. - hazudta. - Megyek lezuhanyozom.
- Ok. - mosolygott rá Changmin.
A hűsítő zuhany jót tett neki, mert minden aggodalmat és fáradtságot kiűzött a fejéből és az agyából. Akkor jött csak rá, hogy szerelmén fehér ing volt és a haja sem borzos tincsekben lógott. Mire készülhet vajon Changmin? Nagyon kíváncsi volt. Felvett egy fehér spagettipántos ruhát, a haját leengedte, majd néhány felesleges tincset a fülei mögé csatolt és indult is lefelé. A házban csend volt. Valami azt súgta neki, hogy menjen ki a medencéhez és amikor kiért, leesett az álla. A medence körül és a bokrokon be voltak kapcsolva a fények és egy gyertyafényben úszó asztalt pillantott meg, amin öt személyre volt megterítve.
- Tetszik? - kérdezte szívdöglesztő férje.- Nagyon. - Kellemes meglepetésben volt tésze és Changmin-től is elállt a lélegzete. - A ma este még a miénk.
Leültek és megvacsoráztak. Annyira elterelték a figyelmét a többiek, hogy eszébe sem jutott, hogy következő nap már indulniuk kell haza. Changmin végig fogva tartotta, amiért hálás volt. Éppen a desszertet majszolták, amikor odafordult Changho-hoz és akkor látta meg, hogy álmos. Anyai ösztönei erősebbek voltak a Changmin iránti vágyánál. Már felakart állni, hogy ölbe vegye és bevigye, amikor férje elkapta és megindult vele a medence irányába.
- Mit csinálsz? - kérdezte nevetve, amikor a vállára csapta. - Tegyél le!
- Eszemben sincs! - mondta, mielőtt beugrottak a medencébe.
Ideje sem volt reagálni, mert a víz alatt kötöttek ki. Igyekezett a felszínre keveredni és amikor Changmin is felért, lefröcskölte. - Aljas! - Hatalmas vizi csata kezdődött közöttük, amit nagyon élveztek.
- Néha milyen gyerekesek a szüleid! - rázta nevetve a fejét Yunho.
- Hallottuk! - szólaltak meg egyszerre, mire bevitte és lefektette a gyereket.
Szinte gondtalanul úszkált a vízben és a csillagokat bámulta. Sokáig akart még ilyen maradni. Hirtelen Changmin kimászott és utána kihúzta őt is a vízből. Az egyik napozóágyra ültek és a fiú az ölébe húzta. Mélyen férje szemeibe nézett és teljesen elveszett, mert ugyanaz a csillogás volt bennük, mint évekkel ezelőtt, amikor a kapcsolatuk kezdődött. Egyik keze felcsúszott a vállára, míg a másikkal a tarkóját simogatta, időnként a hajába túrva. Megakarta állítani a pillanatot és úgy maradni. Bezárta közöttük a távolságot és gyengéden összeérintette ajkaikat.
Egy gyengéd kéz simult a jobb mellére, miközben csókjuk elmélyült és egy nyelv simított végig alsó ajkán. Belenyögött a csókba és ezzel megadta neki az engedélyt. Changmin elengedte a száját és ajkai levándoroltak a nyakára, ezzel még több halk nyögést kicsalva belőle. Hátra hajtotta a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Vágytól zihálva hajolt vissza a fiúhoz és miközben ismét birtokba vette ajkait, kigombolta az ingét és lesimította válláról az anyagot. Szerelme hátrébb csúsztatta az ölében és ügyes kezekkel lehúzta róla a bugyiját. Changmin nagyot sóhajtott, amikor kibontotta a nadrágját, ezzel kiszabadítva hatalmasra duzzadt keménységét.
Néhány pillanat múlva Changmin visszahúzta az ölébe, majd ráengedte keménységére és mélyen nyögött fel, miközben hátra vetette a fejét. Nem bírta tovább és ő is így tett. Nagyon lassan kezdett mozogni, miután kiélvezték az első lökést, ezzel is megőrjítve mindkettejüket. Szerelme a fülébe sziszegett, hogy jelezze, hogy azt szeretné gyorsítson. Kihasználta a lehetőséget, hogy kínozhatja egy kicsit Changmin-t és még jobban lelassított, sőt volt, hogy két lökés között szünetet tartott. Szerencsétlenségégre a fiú hamar rájött mit akart, de keresztül húzta a számításait azzal, hogy fordított a helyzeten és ő került alulra.
Azt remélte, hogy folytatja amit elkezdett, de legnagyobb meglepetésére gyorsított a tempón és a lökések is keményebbek lettek. Akaratlanul engedte ki a hangját, de abban a helyzetben képtelen volt visszanyelni a nyögéseit. Changmin ugyanúgy uralta a testét, mint mikor először szeretkeztek. Vad volt, tele vággyal, eszméletlenül szexis és csak az övé. Szorosan kapaszkodott belé és próbálta tartani a ritmust egészen addig, amíg teste ívbe feszült és ezer apró kis darabra robbant. Changmin teste is reszketni kezdett és szinte egy időben lendültek át a határon és néhány erőtlen lökés után egy elégedett sóhaj kíséretében hullott rá. Eltartott egy jó ideig, míg minden visszatért a régi iramba. Agyából kiürültek a felesleges gondolatok és csak Changmin körül jártak.
- Ez Isteni volt. - törte meg a csendet.
- Mmmm. - helyeselt a fiú. - Hiányzott már ez.
Csak bólogatni tudott. Korábban sosem gondolta, hogy kell majd egy ilyen pasinak, mint Changmin és tessék, nemcsak, hogy szerelmesek lettek, de házasok is és van egy gyönyörű kisfiúk is. Ezért sosem lehetett elég hálás a sorsnak. Na igen! Ahogy hazaérnek, vissza kell térnie a régi önmagához.
- Mire gondolsz? - szakította ki gondolataiból imádott férje.
Felemelte a fejét és a szemeibe nézett. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta a fiú, majd megcsókolta. Visszacsúszott az ölébe és aznap este másodszor szeretkeztek.
Másnap dél közelében indultak a reptérre, hogy hazautazhassanak. Egyáltalán nem volt szándéka hazamenni, hiszen boldog volt úgy, ahogy volt. Senki sem akarta megölni vagy elválasztani őket és ez így volt jó. Amint visszatérnek Kazuko-ék ismét elkezdik hadjáratukat és akkor Changho is veszélyben lesz, pláne ha rájönnek, hogy az ő gyerekük. Görcsbe rándult a gyomra, de igyekezett nem kimutatni, hogy mennyire aggódik és fél. Amint leszállnak és hazaérnek, azon fog dolgozni, hogy megvédje a többieket, de legfőképp a fiukat.
Amikor leszálltak, igyekezett Changho-ra mosolyogni, hogy semmit se vegyen észre az idegességéből és ebben Changmin is nagy segítségére volt. Alig értek be a kapun, máris Jaejoong és Jessica rohantak ki hozzájuk, hogy megölelhessék őket. Annyira összhangban voltak szerelmével, hogy ugyanúgy és pontosan akkor mozdultak meg. Babájuk a karjaiban volt, míg Changmin a csomagokat vitte be és segített neki kipakolni. Mire végeztek, addig Changho-t elnyomta az álom Changmin ölében. Az ajtóban Jaejoong jelent meg és mondania sem kellett, hogy beszélni akart vele.
Changmin-re nézett pont úgy, mintha engedélyt kért volna. - Menj. - suttogta, majd lehúzta egy csókra.
Sejtette, hogy miről akart vele beszélni, de addig nem mondott semmit, amíg zavarni nem kezdte, hogy folyamatosan bámulta. - Mi az?
- Megváltoztál. - mondta Jaejoong lágy hangon. - Egészen más vagy, mióta gyereketek született. - mosolya kicsit felvidította.
A napok gyorsan teltek és ő hamar visszaszokott a régi életritmusához. Minden idejében, amit nem a családjával töltött azzal foglalkozott, hogy minden eshetőségre felkészülhessenek Kazuko-ékkal kapcsolatban. Annyira lefoglalta minden, hogy nem sok ideje maradt a pihenésre és bizony ennek ő itta meg a levét, mert egy idő után annyira kimerült, hogy hallucinált is. Changmin nagyon aggódott érte és állandóan azon volt, hogy pihenjen, de nem tudott, mert nem tehette meg. Egyik délután annyira fáradt volt, hogy férje ölében aludt el, miközben a babájukkal foglalkoztak.
Amikor legközelebb felébredt, már valamivel jobban volt. Ásítva ült fel és azonnal keresni kezdte Changho-t, de nem találta. Kikászálódott az ágyból és elindult lefelé, hátha valamelyik fiú vitte ki, hogy ne zavarja, de a szobák és a ház is üres volt. Pánikolni kezdett, mert olyan még sosem volt, hogy nem tudta hol van a gyerek és mindig voltak néhányan a házban és körülötte. Amint kilépett az udvarra, azonnal meghűlt benne a vér, mert az ott tartózkodó vérfarkasok mindegyike holtan feküdt a földön.

