Jan napok óta rosszul volt. Alig maradt meg a gyomrában valami, fáradt volt és émelygett. Először mindenki gyomorrontásra gondolt, mondván, hogy legutóbb túl sok vért szívott magába, de akkor bevillant számára az is, hogy akkor éjjel Changmin-nel védekezés nélkül szeretkeztek a szenvedély hevében. Azonnal elhessegette a gondolatot, hisz annak idején a kapcsolatuk elején is csinálták gumi nélkül és nem esett teherbe, de nem tudott nem foglalkozni a lehetőséggel. Alaposan átgondolta a dolgokat és rájött, hogy szívesen vállalna Changmin-től gyereket.
A nap sugarai arany színűre festették az épületeket, mikor hirtelen felült és a fürdőbe rohant. Percekig görnyedt a wc kagyló felett, majd megmosta az arcát, kiöblítette száját és visszafeküdt Changmin-hoz az ágyba. Nagyot sóhajtott és a hátára feküdt, nehogy megnyomódjon a gyomra. Néhány óra múlva megunta az örökös émelygést és lement a földszintre, hogy megkérje Tsubasa-t vigye el az orvoshoz. Legnagyobb meglepetésére Jaejoong is ment velük és nem hagyta szó nélkül, hogy ennyire elhanyagolja őket.
- Mi van veled mostanában? - nem igazán tudott koncentrálni, mert émelygett a kocsiban.
- Hagyd már! - mordult rá Tsubasa. - Nem látod, hogy beteg?
- Még mindig rosszul vagy? - ekkor jött rá, hogy Jaejoong igazán törődik vele és a hangszíne nyugodt.
Próbált nagy levegőt venni és lazítani, amiben Tsubasa nagy segítségére volt, mert szabad kezével lehelet finoman a hasát simogatta. Rövid idő múlva a rosszulléte csillapodni kezdett és egész jól érezte magát. A kórházban el kellett válnia a két fiútól és egy rakás vizsgálatot végeztek el rajta. Amíg a vérvétel eredményére vártak, az orvos behívta egy ultrahangra és faggatni kezdte.
- Szexuálisan aktív?
- Igen. - válaszolta.
- Van állandó partnere?
- Van.
- Mikor kezdődtek a rosszullétei?
- Néhány nappal ezelőtt.
A doki az ultrahang bigyóját a méhéhez tette és egy erős szívdobogás hangját hallották meg.
- Nos, úgy látom megvan a rosszullét oka. - mondta a férfi. - Ms. Hatcher, gratulálok, ön terhes.
Eleredtek a könnyei. Nem hitte, hogy lehetséges, hogy teherbe eshet, de ezek szerint nem hiába szajkózta neki Lucian, hogy addig védekezzenek, ameddig nem állnak készen a családalapításra. Azt tudta, hogy megakarja tartani és felnevelni, hiszen az utóbbi időben egyre többet gondolt arra, hogy babát szeretne. Az orvos adott neki egy kendőt, amivel letörölgethette a hasáról a zselét és addig kiment a fiúkhoz. Egyszerre volt izgatott és félt is, mert ha Kazuko és Minwoo fülébe jut, hogy terhes Changmin-től, akkor elszabadul a pokol.
A doki épp a fiúkkal kezdett beszélgetni, amikor csatlakozott hozzájuk és Tsubasa anélkül ölelte át és gratulált neki, hogy bármit is mondtak volna. Jaejoong először nem értette a helyzetet, sőt el is gondolkodott, hogy mit titkolhatnak el előle, sőt Tsubasa ugyanúgy simogatta a hasát, mint korábban a kocsiban. Néhány pillanat múlva Sheppard is csatlakozott hozzájuk és láthatóan nagyon aggódott érte.
- Mi a helyzet? - kérdezte Sheppard.
- Nos, szívből gratulálok Derek. Hamarosan újabb taggal bővül a családotok. - férfi vállon paskolta.
- Terhes vagy? - csak bólogatni tudott, mire Derek felemelte és megpördült vele.
- Írtam fel önnek vitamint. - adta az orvos a receptet a kezébe. - Nincs alkohol, cipekedés és próbálják megóvni a sok stressztől.
- Mi a helyzet a terhesség alatti szexszel? - Jaejoong a legjobbkor dobta be a témát.
- Nyugodtan szeretkezzenek. - mondta a doki. - Jót tesz a babának és erősíti a méhfalat. Élje csak a megszokott életét. Mindent lehet csak mértékkel és ameddig bírja, de ne hajtsa túl magát. Egy hónap múlva jöjjön vissza - tette hozzá, majd elindult, de néhány lépés után megállt. - Oh, gratulálok.
- Köszönjük! - szólaltak meg egyszerre.
- Alig hiszem el. - ölelte meg újra Derek. - Changmin tudja már?
- Még nem. - Hirtelen úgy érezte, mintha ráültek volna a mellkasára. Vajon Changmin hogy fogadja majd a hírt?
Egész úton attól rettegett, hogy Changmin megharagszik rá és egy bődületes veszekedés veszi kezdetét, vagy ne adj Isten otthagyja őket. Akárhogy is lesz, felneveli a babát és az sem számít, ha nem lesz apja! Ekkor eszébe jutott, hogy neki sem voltak szülei és elsírta magát. Nem akarta, hogy az ő gyermeke is szülők nélkül nőjön fel! Még egy lelki sérült nem lesz a Hatcher-ök vérvonalában! Jaejoong automatikusan vigasztalni kezdte és addig nem hagyta abba, amíg be nem fejezte a sírást. Mire megnyugodott, már hazaértek és leparkoltak a ház előtt.
-----------------------------------------------------------------------------
Napok teltek el a vizsgálat óta, de nem merte elmondani a hírt Changmin-nek. A levegőben érezhető volt a feszültség és ez csak neki volt köszönhető. Jaejoong minden alkalmat megragadott, hogy a kedvére tegyen és gyakran ült le hozzá beszélgetni, közben pedig a hasát simogatta. Anne is tudott a terhességéről, hiszen kénytelen volt beavatni, amikor két napja ismét rosszul lett egy illattól, amit korábban imádott. Kevesen tudták, de akinek a legfőképpen kellett volna nem.
Changmin lesétált a nappaliba, hogy megnézze hogy van, de rögtön mérges lett, amikor meglátta, hogy Jaejoong a hasát simogatta és puszilgatta. Legszívesebben megütötte volna hyung-ját, de nem tehette, mert tudta a család szabályait, amit saját maga hozott azért, hogy mindenkinek jó legyen és normális életkörülmények között élhessenek. A nyugalom első számú követelmény Jan számára és nem fog csalódást okozni neki. Egy idő után nem bírta tovább és végül rákérdezett.
- Mi van köztetek? - a kérdésre mindketten lefagytak.
- Hogyhogy mi van köztünk? - kérdezett vissza Jaejoong.
- Válaszolj, hyung! - nagyon mérges volt és tudta, hogy tisztázniuk kell a dolgot, különben megőrül!
- Semmi nincs köztünk. - válaszolta végül az idősebb.
- Akkor mi ez a susmus és a simogatás?
- A rosszulléte miatt. - válaszolta hyung-ja. - Segít elviselni az émelygést.
- Még mindig beteg vagy? - nézett szerelmére aggódóan. - Mit mondott a doki?
- Azt, hogy semmiképpen sem gyomorrontás és nem lehet elkapni. - mondta elfojtott hanggal a lány.
- Akkor mit titkoltok? - tért a lényegre, mert nagyon nem tetszett neki a dolog. - Szerelmes vagy Jan-be?
- Mi? - Jaejoong láthatóan nem hitt a fülének.
- Azt kérdeztem szerelmes vagy Jan-be?!
- Changmin, te akkora barom vagy! - fújta ki a levegőt az idősebb. - Még ha az is lennék, esélyem sem lenne nála! - Jaejoong nagyot fújtatott. - Na jó, ha annyira kíváncsi vagy, akkor elmondom!
- Jae, ne! - szólt rá szerelme, de ő hajthatatlan volt.
- Ha ennyire tudni akarod, a barátnőd terhes! - hát kimondta végre, de csak pislogni tudott. - Próbálom enyhíteni a rosszullétét!
- Ezzel azt akarod mondani, hogy....
- Igen, tökfej! - Jaejoong nem hagyta, hogy befejezze a mondatot. - Apa leszel!
Amint sikerült felfognia a dolgot, azonnal szerelméhez rohant és megölelte. Ezzel végre teljesülhet minden álma és ezt az a lány adta meg neki, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret. Korábbi bizonytalansága dühe azonnal elszállt, mert csak szerelmére és gyermekükre tudott gondolni és arra, hogy bármi áron meg kell őket védenie Kazuko-tól. Vajon mit fog hozzászólni, ha megtudja, hogy hamarosan gyerekük születik? Csak remélni tudta, hogy nem mondta el neki senki és nyugodtan lehetnek.
------------------------------------------------------------------------------
Hónapok teltek el a kis összezördülés óta Changmin és Jaejoong között. Mire feleszméltek, már átlépte a három hónapot a terhességében. Végre eltűnt állandó rosszulléte és a többiek sem aggódtak annyira érte, sőt az orvosnál is minden rendben ment. Changmin-nel közben a lehető legszolidabban összeházasodtak és felvette a nevét is. Nagy volt a boldogság, miközben nem is sejtették, hogy Kazuko és Minwoo milyen tervet eszelt ki ellenük. A kocsiban ültek és arra készültek, hogy bevásárolnak mindenből, amit csak megkívánhat, sőt a kicsinek is vesznek néhány dolgot.
A bevásárlóközpontban mosolyogva nézegették a cukibbnál cukibb ruhákat és magának is nézett valamit. Míg élete szerelme a gyerkőcnek válogatott, addig neki Anne segített kismama cuccokat beszerezni, persze nem hagyta, hogy bármit is cipeljen, ami kicsit zavarta is, de nem mondott semmit. Beszélgettek Yunho-ról és róla és kiderült, hogy halálosan egymásba estek, aminek csak örülni tudott. Nagyon jó párost alkottak és persze látta, hogy lopva vetnek egymásra néhány pillantást.
Érezte magán Changmin pillantását, de különösebben nem zavarta a dolog, sőt még élvezte is. Egyik alkalommal Anne-nel cinkosan összenéztek és úgy válogattak szexi fehérneműt, hogy a fiúk ne láthassák. Mikor végeztek, eltüntették a szexi meglepiket a táska aljára, hogy még véletlenül se láthassák meg a fiúk és csak kuncogtak egyet, mire összenéztek. A tervük tehát készen állt, már csak megvalósításra várt. Izgatottak voltak, mert nem tudták mit szólnak majd a pihenős legszórakoztatóbb módjához.
A nagy bevásárlás után hazafelé vették az irányt. Nem tudta mi ütött belé, de legszívesebben leteperte volna Changmin-t a kocsiban. Vadul akart vele szeretkezni, pont úgy, ahogy régen és arra vágyott, hogy ezt párja kezdeményezze. Már el is felejtette, hogy Changmin hallja a gondolatait és mire reagálhatott volna, máris szenvedélyes csókban forrtak össze. Amint megérkeztek, Changmin felkapta az ölébe és a lépcső felé vette az irányt, majd a szobáikba mentek és bezárták maguk mögött az ajtót.
Régen kívánta már ennyire szerelmét. Belenyögött minden egyes csókba és akkor is hangot adott az élvezetének, amikor a fiú simogatta. Mivel terhes volt, mellőzték a gumit és hosszas előjáték után végre belevágtak a dolgokba. Changmin belepréselte a matracba és a derekát fogta, miután belé hatolt. Teste lángra gyúlt, vágya teljesen elemésztette, miközben megkapta, amit annyira akart. Hiába élvezett el már sokadjára, kielégíthetetlennek érezte magát és egyre többet akart.
Alsó ajkát beharapva nyögött fel, amikor Changmin a nyakánál időzött és arra várt, hogy mikor harap belé. Hirtelen meg is feledkezett a benne növekvő életről, de vele ellentétben a fiú nem. Teste ívbe feszült, de nem sikerült átlendülnie a határon addig, ameddig nem kapta meg amit akart. Jól hallhatóan Changmin küzdött a belőle előtörni készülő vámpírral, aki ugyanazt akarta, mint ő. Egy keményebb lökésnél végre kiszakadt belőle, amit annyira mondani akart.
- Changmin, kérlek! - könyörgött a fiúnak.
- Nem szabad! - küzdött még mindig magával, de nem hagyta abba.
- Kérlek! - elégedetlenül kezdett nyöszörögni.
Nagyot sóhajtva és majdnem könnyes szemekkel lemondott róla és nagyon váratlanul érte, amikor szerelme végre megkegyelmezett neki és belemélyesztette fogait finom bőrébe. Nagyot sikított az élvezettől és szinte karmolta Changmin hátát. A határ küszöbén volt, de mielőtt átlendült volna rajta fordított a helyzeten és ő került felülre. Szerelme elengedte a nyakát és akkor ő következett. Az élvezet a tetőfokára hágott és szinte egy időben, reszketve és elégedetten lendültek át a határon. Erőtlenül hullott rá Changmin-re és utána rögtön el is nyomta az álom. Halványan érezte, hogy szerelme elhelyezkedett mellette és betakarta, ezután minden megszűnt körülötte.