Jan és a vámpír farkasszemet néztek egymással. A vele szemben állón csuklya volt, de annyit kivett, hogy ő is nő. Lassan sétáltak körbe az utcában, majd a másik rátámadt. Az első mozdulattal letépte fejéről a csuklyát és a falhoz rúgta. Ellenfele fájdalmasat nyögve csapódott a falnak, majd gyorsan megrázta magát és átváltozott.
Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.
Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.
Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.
Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.
Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.
Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki.
Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg.
A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.
Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.
- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.
A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.
- Titeket. - érkezett a válasz.
Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!
A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!
A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.
A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!
Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.
- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.
- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?
- Azt mondtam állj le és tűnj el!
- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.
Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.
- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.
- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!
A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?
- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.
Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.
Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.
Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel. - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.
2013. június 21., péntek
2013. június 18., kedd
Bloody Kisses 9. fejezet
Changmin egész úton mást sem nézett, csak a lányt, de igyekezett megjegyezni az útvonalat a szobájához. Mikor beértek, Jan azonnal vetkőzni kezdett és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem teketóriázott, ő is vetkőzni kezdett és követte. Beállt a zuhany alá és élvezte a kellemes meleg víz masszírozását.
Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.
Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.
Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.
Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját.
Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.
Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.
Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.
Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt. Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong megborzongott, csak játéknak gondolta.
Zoey szélesre tátotta száját és Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe, felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
- Árthatott volna neked.
- Nem bántana! És én sem őt!
- Ezt a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette.
Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.
Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.
Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.
Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.
Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.
Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.
Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját.
Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.
Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.
Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.
Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt. Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong megborzongott, csak játéknak gondolta.
Zoey szélesre tátotta száját és Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe, felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
- Árthatott volna neked.
- Nem bántana! És én sem őt!
- Ezt a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette.
Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.
Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.
Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.
2013. június 1., szombat
Bloody Kisses 8. fejezet
Jaejoong órákig feküdt az ágyon a plafont bámulva. Szomorú volt, úgy érezte soha többé nem látja a lányt. Újra és újra megjelent előtte az arca, a szemei. Érezte ajkait a sajátján, kezeit a nyakában. Junsu kopogtatása zavarta meg képzelgését.
-Rain hívat. Azt mondta vidd magaddal Changmint is.
-Rendben.- mondta, majd elindult Changminért.
-Gyere, velem kell jönnöd.- mondta, és már fordult is vissza, hogy indulhasson.
-Hova?-kérdezte Changmin és követte őt.
-Rainhez. Ő hívott minket.
-Muszáj?
-Igen.- válaszolta, a vitát lezárva. Nem volt kedve még egyszer végighallgatni az oktató szöveget, amit Rain papol, de a barátjáért bármit megtenne. Az odavezető úton nem nagyon szóltak egymáshoz. Jaejoong még mindig a lány miatt duzzogott, magától nem szólt csak pár szót.
-Megjöttek.- mondta egy férfi Rainnek, aki intett és beengedték a két fiút.
-Üdvözletem, uraim.- köszöntötte őket Rain vigyorogva.
-Rám van szükséged, vagy mehetek?- kérdezte Jaejoong erőszakos hangsúllyal.
-Milyen morcos vagy. Majd megenyhülsz...- mondta Rain, arrébb lépett és elhúzta a mögötte lévő függönyt. A függöny takarásából az a bizonyos lány tűnt elő, a falhoz láncolt karokkal. Jaejoong arca elsápadt, szemei kikerekedtek. Közelebb lépett, de Rain nem hagyta odamenni.
-Mit műveltél?- kérdezte Jaejoong Raint, majd hátrébb lépett és teljes erejéből megpróbálta eltolni. Rain azonban stabilan és mozdulatlanul állt továbbra is a lány előtt.
-A neve Zoey Dinicole.- kezdte Rain.- Az apja Marek egy jómódú Hatcher szövetséges. Fiatalka még. Nem is neked való.
-Te csak ne mond meg, mi a nekem való.- mondta, majd a lányra nézett. Pár tincse az arcába lógott, láthatóan fáradt volt és éhes.
-Sajnálom Jaejoong, nem engedhetem.- amint Rain befejezte mondatát nyílt az ajtó. Changmin megfordult és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Jan az, aki csatlakozik hozzájuk.
-Édesem, csak hogy itt vagy!- mosolygott rá kéjesen Rain.- Szükségünk van rád.
-Mi a frászt műveltek? Mégis mi folyik itt?- kérdezte Jan Changmin mellett állva. Jaejoong aggódó, mégis ölni vágyó tekintettel fordult hátra. Semmi más nem érdekelte, csak hogy Zoey biztonságban vele legyen.
-Van számodra valamim.- mondta Rain.
-Mi van?
-Ez a te ügyed.- intett fejével Zoey felé. Jaejoongot odalökte Changmin karjaiba és utasította, hogy ne engedje el. Lassan visszalépkedett a lányhoz és álla alá fogott, hogy megemelje fejét.- Ez a drágaság tiltás ellenére gyilkolt. Nem egyszer... Nem kétszer... Azt hitted megúszod?
Zoey nem válaszolt. Próbált elfordulni, de nem volt elég erős. A láncok csörögtek, ahogy megrántotta magát. Túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa magát, már tényleg csak a lánc tartotta függőleges helyzetben.
-Azért vagy ilyen gyenge, mert koplalsz. Tudod, aki túl sokat csinál valamit, és hirtelen abbahagyja, elvonási tünetekkel is rendelkezik.- Rain rosszallóan ingatta a fejét. Újra Jan felé fordult.- A döntés a te kezedben. Ki kéne mennem, amíg letudod, de eszem ágában sincs kihagyni a jelenetet, amikor kinyírod.
-Jan, kérlek...- Jaejoong arcán egyre jobban tükröződött a félelem. A lány a fiúra nézett és az őt tartó szerelmére. Nagyot sóhajtva fordult vissza, majd lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta őket feketén izzottak és düh áradt belőlük. Sosem tűrte el, ha valaki beleártotta magát a dolgaiba, pláne ha szándékosan tette. Kezeit ökölbe szorította, majd elindult Rain és a lány felé. Fejét bal oldalra billentette. A legváratlanabb pillanatban túlvilági hangon kezdett morogni.
-Erezd el.- morogta a férfit a falhoz nyomva.
-Tessék?
-Nagyon jól tudod mennyire utálom, ha a dolgaimba ártod magad.- sziszegett rá ijesztően. Rain még mindig nem hitt a fülének.
-Nem akarod megölni?
A lány újra morogni kezdett. Mindenki összerezzent a hatására és végre Rain is megértette mi a dolga. Lassan engedte le Zoey-t és nagyot nézett, mikor Jan közelebb ment hozzá, majd a nyakánál mélyen beszívta illatát. Jaejoong annyira megrémült, hogy reszketni kezdett barátja karjaiban.
-Tudtam, hogy megteszed.- mondta elégedett mosollyal Rain.
-Pofa be!- mordult rá újból a lány. Ami most következett, arra egyikük sem készült fel. Jan óvatosan felmarta bal csuklóját és a lány szájához tette, majd hátravetette a fejét, mikor a másik inni kezdett belőle. Kis idő múlva Zoey nyakához hajolt és megkóstolta vérét. Rain és a két fiú teljesen lefagyva nézte a történet előre haladását. Mikor elengedték egymást a két fiú hozzájuk szaladt és Jaejoong megölelte Jan-t.
-Köszönöm.- suttogta fülébe, majd megpuszilta az arcát.
Nem sokkal később a terem ajtaja kinyílt és Jan egyik menyasszonya, Lucy vitt be nekik néhány kancsó vért. Először Jan-nek és Changmin-nak adott oda párat, majd Jaejoong-nak is, aki azonnal megitatta a másik lányt.
-Most már a tiéd.- mondta Rain Jan-nek.
-Mi van az apjával?- kérdezte Jaejoong.
-Majd jelentkezik, ha kell neki. Jobb lenne, ha távoznátok.- intett hanyagul, majd egy másik ajtón távozott.
-Jan.- fordult meg Zoey.- Köszönöm.
-Majd később találkozunk.- mondta, miközben rákacsintott, majd Changmin-nal kézen fogva kimentek a teremből.
Jaejoong magához ölelte Zoey-t, majd szorosan maga mellett tartva elindultak hazafelé.
-Rain hívat. Azt mondta vidd magaddal Changmint is.
-Rendben.- mondta, majd elindult Changminért.
-Gyere, velem kell jönnöd.- mondta, és már fordult is vissza, hogy indulhasson.
-Hova?-kérdezte Changmin és követte őt.
-Rainhez. Ő hívott minket.
-Muszáj?
-Igen.- válaszolta, a vitát lezárva. Nem volt kedve még egyszer végighallgatni az oktató szöveget, amit Rain papol, de a barátjáért bármit megtenne. Az odavezető úton nem nagyon szóltak egymáshoz. Jaejoong még mindig a lány miatt duzzogott, magától nem szólt csak pár szót.
-Megjöttek.- mondta egy férfi Rainnek, aki intett és beengedték a két fiút.
-Üdvözletem, uraim.- köszöntötte őket Rain vigyorogva.
-Rám van szükséged, vagy mehetek?- kérdezte Jaejoong erőszakos hangsúllyal.
-Milyen morcos vagy. Majd megenyhülsz...- mondta Rain, arrébb lépett és elhúzta a mögötte lévő függönyt. A függöny takarásából az a bizonyos lány tűnt elő, a falhoz láncolt karokkal. Jaejoong arca elsápadt, szemei kikerekedtek. Közelebb lépett, de Rain nem hagyta odamenni.
-Mit műveltél?- kérdezte Jaejoong Raint, majd hátrébb lépett és teljes erejéből megpróbálta eltolni. Rain azonban stabilan és mozdulatlanul állt továbbra is a lány előtt.
-A neve Zoey Dinicole.- kezdte Rain.- Az apja Marek egy jómódú Hatcher szövetséges. Fiatalka még. Nem is neked való.
-Te csak ne mond meg, mi a nekem való.- mondta, majd a lányra nézett. Pár tincse az arcába lógott, láthatóan fáradt volt és éhes.
-Sajnálom Jaejoong, nem engedhetem.- amint Rain befejezte mondatát nyílt az ajtó. Changmin megfordult és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Jan az, aki csatlakozik hozzájuk.
-Édesem, csak hogy itt vagy!- mosolygott rá kéjesen Rain.- Szükségünk van rád.
-Mi a frászt műveltek? Mégis mi folyik itt?- kérdezte Jan Changmin mellett állva. Jaejoong aggódó, mégis ölni vágyó tekintettel fordult hátra. Semmi más nem érdekelte, csak hogy Zoey biztonságban vele legyen.
-Van számodra valamim.- mondta Rain.
-Mi van?
-Ez a te ügyed.- intett fejével Zoey felé. Jaejoongot odalökte Changmin karjaiba és utasította, hogy ne engedje el. Lassan visszalépkedett a lányhoz és álla alá fogott, hogy megemelje fejét.- Ez a drágaság tiltás ellenére gyilkolt. Nem egyszer... Nem kétszer... Azt hitted megúszod?
Zoey nem válaszolt. Próbált elfordulni, de nem volt elég erős. A láncok csörögtek, ahogy megrántotta magát. Túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa magát, már tényleg csak a lánc tartotta függőleges helyzetben.
-Azért vagy ilyen gyenge, mert koplalsz. Tudod, aki túl sokat csinál valamit, és hirtelen abbahagyja, elvonási tünetekkel is rendelkezik.- Rain rosszallóan ingatta a fejét. Újra Jan felé fordult.- A döntés a te kezedben. Ki kéne mennem, amíg letudod, de eszem ágában sincs kihagyni a jelenetet, amikor kinyírod.
-Jan, kérlek...- Jaejoong arcán egyre jobban tükröződött a félelem. A lány a fiúra nézett és az őt tartó szerelmére. Nagyot sóhajtva fordult vissza, majd lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta őket feketén izzottak és düh áradt belőlük. Sosem tűrte el, ha valaki beleártotta magát a dolgaiba, pláne ha szándékosan tette. Kezeit ökölbe szorította, majd elindult Rain és a lány felé. Fejét bal oldalra billentette. A legváratlanabb pillanatban túlvilági hangon kezdett morogni.
-Erezd el.- morogta a férfit a falhoz nyomva.
-Tessék?
-Nagyon jól tudod mennyire utálom, ha a dolgaimba ártod magad.- sziszegett rá ijesztően. Rain még mindig nem hitt a fülének.
-Nem akarod megölni?
A lány újra morogni kezdett. Mindenki összerezzent a hatására és végre Rain is megértette mi a dolga. Lassan engedte le Zoey-t és nagyot nézett, mikor Jan közelebb ment hozzá, majd a nyakánál mélyen beszívta illatát. Jaejoong annyira megrémült, hogy reszketni kezdett barátja karjaiban.
-Tudtam, hogy megteszed.- mondta elégedett mosollyal Rain.
-Pofa be!- mordult rá újból a lány. Ami most következett, arra egyikük sem készült fel. Jan óvatosan felmarta bal csuklóját és a lány szájához tette, majd hátravetette a fejét, mikor a másik inni kezdett belőle. Kis idő múlva Zoey nyakához hajolt és megkóstolta vérét. Rain és a két fiú teljesen lefagyva nézte a történet előre haladását. Mikor elengedték egymást a két fiú hozzájuk szaladt és Jaejoong megölelte Jan-t.
-Köszönöm.- suttogta fülébe, majd megpuszilta az arcát.
Nem sokkal később a terem ajtaja kinyílt és Jan egyik menyasszonya, Lucy vitt be nekik néhány kancsó vért. Először Jan-nek és Changmin-nak adott oda párat, majd Jaejoong-nak is, aki azonnal megitatta a másik lányt.
-Most már a tiéd.- mondta Rain Jan-nek.
-Mi van az apjával?- kérdezte Jaejoong.
-Majd jelentkezik, ha kell neki. Jobb lenne, ha távoznátok.- intett hanyagul, majd egy másik ajtón távozott.
-Jan.- fordult meg Zoey.- Köszönöm.
-Majd később találkozunk.- mondta, miközben rákacsintott, majd Changmin-nal kézen fogva kimentek a teremből.
Jaejoong magához ölelte Zoey-t, majd szorosan maga mellett tartva elindultak hazafelé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)