Changmin egész úton mást sem nézett, csak a lányt, de igyekezett megjegyezni az útvonalat a szobájához. Mikor beértek, Jan azonnal vetkőzni kezdett és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem teketóriázott, ő is vetkőzni kezdett és követte. Beállt a zuhany alá és élvezte a kellemes meleg víz masszírozását.
Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.
Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.
Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.
Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját.
Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.
Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.
Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.
Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán
támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd
lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt.
Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong
megborzongott, csak játéknak gondolta.
Zoey szélesre tátotta száját és
Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe,
felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az
áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a
mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
- Árthatott volna neked.
- Nem bántana! És én sem őt!
- Ezt
a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és
magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette.
Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy
engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.
Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.
Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése