2014. július 8., kedd

Bloody Kisses 13.fejezet

Újabb hónapok teltek azóta, hogy Changmin szülinapi ajándékként azt kapta, hogy Jan-nel lehet. Az a pár nap, amiket csak kettesben töltöttek, maga volt a mennyország és Firenze-be is nagyon beleszeretett. Rájött, hogy ha a dolgok mögé néz, olyan látvány tárul elé, ami eddig sosem. Gyakran rótta éjjel az utcákat és azon gondolkozott, hogy mi romolhatott el közöttük azóta.

Most is így volt. Egyik nap még vadul szeretkeznek, ébren töltik az éjszakát, majd következő estére minden rémálommá változott. A korábbi meghitt viszony megvolt közöttük, de Jan már nem engedte, hogy úgy hozzáérjen és csak ritkán csókolta meg. Észrevette, hogy gyakran gondterhelt és szomorú is, de nem engedte, hogy segítsen neki és ha közeledett felé, elment sétálni.

Most ugyanúgy, mint korábban az Angyalok városában egyedül volt. Mi történhetett, hogy hirtelen így megváltoztak közöttük a dolgok? Olyat tett, ami miatt így akarja megbüntetni vagy ami még rosszabb: már nem szerelmes belé és talált magának mást? Az utolsó mondatot elhessegette, mert érezte, hogy nem így van, valami másnak kell lennie a háttérben.

Szinte gondolkodás nélkül felhívta Yunho-t, hogy segítsen neki kideríteni mi történhetett. Alig csengett ki hármat, máris felvette.

- Igen? - Szólalt meg a férfi.

- Hyung, Changmin vagyok.

- Mi történt? - érdeklődött, mert tudta, hogy van valami, ha ottani idő szerint az éjszaka közepén hívta fel.

- Jan ismét elment. - kezdte el. - Minden annyira zavaros. Egyik éjjel még vadul egymásnak esünk és mire másnap hazaér, már minden megváltozott. Gondolod másik srác van a dologban?

Yunho figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt. - Kötve hiszem. Eddig sem volt és a menyasszonyai szerint ok nélkül semmit nem csinál. - Nagyot sóhajtott, majd folytatta. - Melyik utcában vagy?

- A házunk mögöttiben. - válaszolta. Miért? - meglepődött, mikor barátja letette. - Hyung? Hyung, ott vagy még?

- Menjünk utána. - hallotta meg a hangját közvetlenül a háta mögül. Azonnal átölelték egymást, de nem hagyta, hogy a fiatalabb kérdezősködni kezdjen. - Szedd össze a cuccaid és induljunk.

- A te csomagod hol van? - kérdezte Changmin.

- A gépen a csajokkal. - válaszolta. - Lucy és Jessica is velünk jönnek.

Changmin nem kérdezett többet, gyorsan összepakolta a cuccait, lezárta a házat és máris mehettek a reptérre, hogy a magánrepülővel felszállhassanak. Egész úton összeszorult gyomorral feküdt az egyik ágyféleségen és közben Jan járt a fejében. ~ Ok nélkül nem mondanék le rólad. ~ Visszhangzott a fejében ez a mondat, ami az utolsó együtt töltött éjszakájukon mondott neki.

Nem kínozta magát tovább, inkább próbált aludni, hogy ne legyen majd annyira fáradt, ha végre leszállnak és találkoznak. Gyönyörű álma volt: egy tengerparton voltak Jan-nel, szorosan összebújva és gyengéden csókolózva. Minden olyan volt, mint régen és egy pillanatra sem engedték el egymást.

Jan eközben egy medencés buliba készült. Összeszorult a torka, ahogy letette a telefonját. Changmin-t hívta, de nem tudta elérni, mert ki volt kapcsolva. Hát eljött az idő, mikor megelégelte, hogy nem törődött vele úgy, ahogy elvárta volna és elhagyta? A fojtogató sírás kitört belőle és zokogni kezdett. Majdnem sírógörcsöt kapott, amikor megszólalt a mobilja, a kijelzőn Lucy neve volt.

- Szia csajszi. - szólt bele Lucy, mikor felvette a telefont.

- Szia. - mondta ő is.

- Ha nem gond, átruccantunk, mert hiányoztál.

A mondatra Jan elmosolyodott. - Dehogyis. - válaszolta. - Gyertek csak. Itthon vagyok.

- Valami baj van? - kérdezte Lucy aggódva.

- Nincs. - hazudta.

- Ismerlek, szóval ki vele.

Akárhogy próbálta visszatartani a könnyeit, maguktól potyogni kezdtek és végül kibukott belőle miért is furcsa. - Hívtam Changmin-t, de ki van kapcsolva a telefonja.

- Nyugi. Biztos csak alszik. - próbálta nyugtatni és nem elkotyogni, hogy velük van és éppen ébredezik.

Miután letették, kicsit megkönnyebbült, hogy szerelmének nem esett baja. A medencénél ült, amikor meghallotta ahogy a ház előtt megáll egy kocsi és elmosolyodott, mert tudta, hogy menyasszonyai szálltak ki belőle. Először bementek a házba, lepakoltak, majd kezükben egy koktéllal ültek le mellé.

Jan egy Mojito-t szorongatott a kezében és a tengert nézte. Elképzelte, hogy milyen jó lenne Changmin-nel kéz a kézben sétálgatni és gyönyörködni a látványban. Ismét összeszorult a torka, de nem engedett a sírásnak, inkább csak elnyomta magában.


- Ha ennyire szereted miért tolod el magadtól? - Törte meg Jessica a csendet.

- Megvan az oka. - sóhajtotta. 

- Ki az a szemét, aki zsarol? - csattant fel Lucy.

Igen. Néha elfelejti, hogy a menyasszonyai a gondolataiban tudnak olvasni és képtelen hazudni nekik. Gondterhelten kortyolt bele az italába, miközben legördült egy könnycsepp az arcán. Előttük nem tudta titkolni mennyire szenved és hiányzik neki Changmin. Estére össze kell szednie magát, hisz családi medencés buli lesz és nem akarja, hogy mindenki kérdezgesse miért olyan szomorú. Már majdnem kinyögte, hogy ki fenyegette meg azzal, hogy megöli Changmin-t, mikor egy újabb menyasszonya Anne jelent meg.

- Ki a két szép fiú a vendégszobában? - kérdezte izgatottan a lány.

- Milyen szép fiúk? - nézett rá értetlenül.

Nem is kellett sokat várnia és meg is jelent a két fiú. Szemei kikerekedtek a meglepettségtől és majdnem lefordult a napozószékről, mikor felismerte őket. Tüdejében rekedt a levegő, mikor elég közel értek hozzájuk és ráébredt, hogy nem a képzelete játszik vele.


Könnyek szöktek a szemébe. Képtelen volt uralkodni magán, felpattant a helyéről és szorosan magához ölelte Changmin-t. Úgy rohamozták meg az érzései, hogy képtelen volt tenni ellenük, igazság szerint nem is akart, mert örült, hogy épségben van és a gyomrában lévő gombóc is eltűnt. Hosszú ideig csak ölelték egymást és úgy látszott a szomorúság, ami mindkettejüket hatalmába kerítette, eltűnt. 

- Soha többé ne hagyj el. - suttogta Changmin a fülébe.

- Annyira hiányoztál. - mondta és hagyta, hogy eleredjenek a könnyei.

Yunho látta, ahogy Changmin megnyugszik és ez mindent megért. Csak annyit kívánt a lánytól, hogy ne tolja el még akkor sem, ha már nem lehetnek szerelmesek és ráadásul pont a legrosszabb időszakban van, mikor Hatcher-é változik, ilyenkor pedig szüksége van a mesterére. Míg a pár ölelkezett, a csajok elkezdték boncolgatni a helyzetet, hogy Jan miért nem engedte közel magához a fiút és meglepő dolgok derültek ki.

- Beavatnátok végre engem is? - követelte Anne. - Mi a fészkes fene folyik itt?

- Anne, ő Yunho. - mutatta be őket egymásnak Lucy és köszönésképp meghajoltak. - A srác, akit Jan ölelget pedig Changmin.

Anne nagyot nézett. - Az a Changmin?

- Te tudsz róla? - kérdezte Jessica.

- Hogyne tudnék. - válaszolta. - Álmában folyton utána sikítozik.

- Hogy érted, hogy sikítozik?

- Úgy, hogy sírva mondogatja a nevét és hetek óta nem alszik rendesen. - mondta a fiatalabb.

- Nem tudod mi miatt hanyagolta el Changmin-t? - csatlakozott be Yunho is.

- Passz, de három napja meglátogatta egy helyes srác és emlékeztette arra, amit mondott. Jan rohadt pipa volt miatta. - mondta Anne.

- Helyes srác? - csodálkozott rá Lucy. - Hogy nézett ki?

Anne elgondolkozott, mert nem igazán rémlett, hogy milyen is volt, majd végül eszébe jutott. - Magas, barna, ázsiai, baba arcú.

A másik két lányban meghűlt a vér. Csak egy "ember" létezik, aki annyira megtudta Jan-t zsarolni, hogy lemondjon szerelméről. Lucy előkotorta telefonját és megkeresett benne egy képet. - Ő volt az?

- Igen. - mondta a lány.

- A rohadt szemét! - kelt ki magából Lucy.

- Ki ez a srác?

- Hallottál már a Hatcher vérvonal bukott ágáról?

- Persze. - válaszolta Anne.

- Ő annak az ágnak az örököse és azért fenyegette meg Jan-t, mert másképp nem tudna közel férkőzni hozzá. - bukott ki Lucy-ból a megdöbbentő igazság.

- Hogy jön ide Changmin? - kérdezte újból Yunho.

- Úgy, hogy Jan-nek lesz egy társa a vérvonalból és úgy tűnik Changmin lesz az, de nagyon nem tetszik Minwoo-nak. - felet Jessica.

- Ő akarja irányítani majd a vérvonalunkat? - döbbent le a férfi.

- Mindig is ez volt a terve, plusz Jan sosem randizott vele.

Anne még mindig Yunho mondatát ízlelgette. Vérvonalunkat? Azt mondta vérvonalunkat? Ki ez a férfi és mi köze van hozzájuk? A többiek miért bíznak meg benne ennyire és miért tanítanak meg neki dolgokat vagy mondanak el mindent, amit csak a családtagok tudhatnak? Hogy gondolhatja, hogy csak úgy bekerülhet közéjük?

- Hogy áll az átváltozásod? - váltott témát Lucy.

- Könnyebben viselem, mint Changmin. - válaszolta.

Mire befejezte a mondatot, a pár visszatért hozzájuk és leültek közéjük dumálni. Changmin a fának dőlve ült szétnyitott lábakkal, Jan pedig neki dőlve és úgy kortyolgatták a hideg Mojito-t. Boldognak tűntek, hisz semmi nyoma nem volt a korábbi letargiának, valószínűleg minden dolgot megbeszélhettek, míg ők a zsarolós ügyet tárgyalgatták. Nem tudni mennyi idő telhetett el, de mire feleszméltek, egy rahedli személyzet kezdett sürögni-forogni a házban és a medencénél.

- Mi készülődik? - kérdezte Changmin.

- A szokásos családi összeröffenés. - válaszolta szerelme. Téged is hívni akartalak, de ki voltál kapcsolva.

- Biztos a repülőn voltunk. - vakarta meg a fejét zavarában.

- De most itt vagy. - mosolyodott el. - Ideje megismernetek a többieket. Jae is úton van ide. 

- Ő is egy lesz közülünk? - fagyott meg Changmin.

Jan csak bólogatott. - Nehezen viseli az átváltozást és megkértem, hogy utazzon ide.

A beszélgetést nem sokra rá be is rekesztették és elmentek pihenni, hogy ne legyenek fáradtak, mire este minden családtag megérkezik. Jan végre nyugodtan aludhatott egy keveset, mert megnyugtatta a tény, hogy Changmin a közelében van és így nem eshet baja. Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor kinyitódott az ajtó és belépett rajta valaki, majd befeküdt mögé. Mikor hátrafordult, Changmin feküdt mögötte és ölelte át. Nem szólt semmit, csak közelebb húzódott, elmerült az ölelésben és visszatért álom világba.

2014. február 27., csütörtök

Bloody Kisses 12.fejezet

Hónapok teltek el azóta, hogy Jan összeakaszkodott a fiúk mesterével, Kazuko-val. A folyamatos fenyegetések miatt jobbnak látta, ha elutazik egy időre, hogy rendezze magában a dolgokat és tisztába jöjjön az érzéseivel.

Changmin teljesen kiakadt és nőket csábított el, de csak azért, hogy vérüket vegye és aztán otthagyja őket valahol, ahol könnyen megtalálhatják őket. Kimondhatatlanul szenvedett, mert szerelme és egyben új mestere csak úgy ott hagyta és nem vitte magával, pedig minden vágya az volt, hogy vele mehessen. Hiába könyörgött neki napokig, ő mégis elment nélküle.

Három hónapig sírt utána és nem igazán ment emberek közé, inkább csak a sebeit nyalogatta és egész nap aludt, mert álmában együtt voltak és nem kellett nélküle élnie. Bár társai és a Hatcher család tagjai rendszeresen látogatták, mégsem akart kimenni a kis lakásból, ahol néha Jan elbújik, ha egyedül akar maradni.

Az idő múlásával már eljutott addig, hogy elugrott a közeli boltba, hogy ételt, mosóport, tusfürdőt, sampont, fogkrémet és hasonló dolgokat vegyen, de nem időzött sokat. Egyre többet nézett tv-t és a neten barangolt, hátha Jan hagyott neki morzsákat, amik hozzávezethetik. Amint belépett a család hálózatába, azonnal érkezett számára egy üzenet.

" Ott találsz, ahol a legjobban otthon érzem magam."

Nem törődött semmivel, csak összepakolt néhány cuccot, felkapta a tabletet és elindult a reptérre. A taxis nem kérdezett semmit, hisz ő is egy volt azok közül, akik a lány családjának oltalmát élvezték és ezért jól meg is fizették, ha bármikor elvitte őket oda, ahová csak akarták.

Amint kiszállt, rohanni kezdett és az egyik jegykiadóig meg sem állt.

- Jó napot uram. Miben segíthetek? - kérdezte a nő tőle.

- Egy jegyet kérek.... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot.

- Ön Shim Changmin? - lépett oda hozzá egy ismeretlen férfi.

Először csak lefagyva állt, majd előkapta a tabletjét, és ismét egy üzenetet talált rajta. " Dwayne Hutch az út." Nagyot nyelt, majd eltette a készüléket a táskájába és ismét a férfire nézett. - Ki maga?

- Dwayne Hutch. - válaszolta a férfi. - Engem küldött magáért.

Szinte gondolkodás nélkül követte a férfit, aki egy magánrepülőhöz vezette. Az úton alig aludt valamit, mert annyira izgatott volt, hogy az addig összegyűlt fáradtság elillant. Gyomra görcsben volt. Muszáj volt lenyugtatnia magát egy kicsit, hogy legalább néhány falatot letuszkoljon a torkán és a kellő vérmennyiséget is megigya.

Végig arra gondolt, hogy vajon milyen lesz újra látni három hónap után szerelmét. Változott valamit? Ugyanúgy szereti még mielőtt elment? Gyengéd vagy sokkal durvább, mint azelőtt volt? Változott közöttük valami? Talált magának mást, esetleg mindvégig hűséges volt hozzá?

Folyamatosan ide lyukadt ki, de még mielőtt tovább mehetett volna az elmélkedésbe, egy kocsiba ültették, ami egy gyönyörű helyre vitte őt. Minden ismeretlen volt számára, de mindenhol szobrokat, szökőkutakat és lélegzetelállító épületeket látott, az utcák hangulatát pedig szavakba sem lehetett önteni.
 A kocsi egy hatalmas könyvtárral szemben állt meg, ahol egy hatalmas többszintes épület volt. Ahogy kiszállt, az egyik ablakból meglátta Jan-t, aki éppen őt nézte. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Nem gondolkozott, azonnal felsietett a bejárathoz vezető lépcsőre és kopogás nélkül bement az épületbe.

Ledobta a cuccait a földre és egyenesen felszaladt a lépcsőn, ahol balra kanyarodott, majd néhány méter után összetalálkozott szerelmével, aki szintén felé futott. Mikor alig pár lépésre voltak egymástól Jan az ölébe ugrott és azonnal az ajkaira tapadt.

Nem gondolkoztak, csak bevonultak a legközelebbi szobába, bevágták maguk mögött az ajtót és egymás után tépkedték le a ruhadarabokat. Itt már nem volt helye a beszédnek, pedig Changmin-nek ezernyi kérdése lett volna, de ez most mellékesnek tűnt. Most csak az számított, hogy együtt vannak, érezheti az illatát, érintheti és meg is csókolhatja.

Minden alkalommal hol Changmin hol Jan találta a falnál magát, amíg az ágyhoz nem értek és le nem dőltek. Amint rajta feküdtek a fiú fészkelődött kicsit, majd egyetlen lőkéssel belé hatolt. Az érzéstől ajkaik elváltak egymástól és egy hangos nyögés szökött ki rajtuk, miközben a lány hátravetette a fejét.

Hónapok óta most érezte igazán boldognak Changmin magát, hisz ami eddig hiányzott az életéből most ismét a része lett. Szorosan  ölelte magához szerelmét, miközben csípője folyamatosan és kíméletlenül lendült előre, majd távolodott el és tért vissza. Mindketten nagyot nyögtek, mikor a szája levándorolt a lány nyakára és fogaival felszakította a finom bőrt, hogy vére által is megízlelhesse őt.

 Míg kiélvezett minden kortyot, körmök vájódtak bele a hátába, mire időnként halkan felszisszent, de ez csak olaj volt a tűzre. Amint befejezte, Jan fordított a helyzeten, felhúzta magához és a nyakához hajolt. Egy jól eső sohaj hagyta el a száját, mikor megharapta, de csak néhány korty erejéig, majd ismét ajkait vette birtokba és őrült tempóba kezdett.

Hamarosan érezte, hogy rohamosan közeledik a csúcs felé, de még nem akart elmenni, ezért maga alá fordította a lányt és megállt kicsit. Lehajolt hozzá és rányomta száját az alatta lévőére majd ismét mozogni kezdett. Alig néhány lökés után szerelme reszketve élvezett el alatta, ő pedig szinte azonnal követte őt. Erőtlenül lökött még párat, majd fáradtan zuhant Jan-re és csak hallgatták egymás zihálását.

Mikor minden lenyugodott, Changmin legördült róla és a karjaiba vonta. - Nagyon hiányoztál.

- Te is nekem, de tudod, hogy miért nem hozhattalak magammal. - simogatta a fiú mellkasát.

- Nekem ez magas. - mondta a fiú. - Egy tanítványnak a mestere mellett a helye.

- Changmin. - szólt rá finoman. - Ahelyett, hogy olyanokon tépelődsz, amikre úgyis tudod a választ, inkább csókolj meg.

A fiúnak még a szava is elállt, ahogy szerelmei ujjai ráfonódtak még pihenő tagjára. Akkor éjjel nem sokat aludtak, hisz volt mit bepótolniuk.

2013. augusztus 22., csütörtök

Bloody Kisses 11.fejezet

A nő megindult Jan felé. Changmin hiába kiabált vagy könyörgött, már nem lehetett megállítani. Mielőtt elérhette volna szerelmét, ő kinyúlt és megragadta mestere torkát, majd a levegőbe emelte. 

- Te lennél a nagy mester, akitől a fiúk tartanak? - hangosan nevetni kezdett. 

- Mi olyan nevetséges? - nyögte fájdalmasan a nő.

- Akkor sem tudtál parancsolni neki és rávenni, hogy a vágyaid szolgálja! Most már nem is fog menni!

Kazuko kénytelen volt belátni, hogy igaza van. Ráadásul Changmin felállt és odasétált hozzájuk, de ahelyett, hogy kérte volna engedje el, átölelte a lányt. Mivel tudta ennyire megbabonázni? Mit ígért neki? Úgy nézett rá, mint egy édes kiskutya. Míg együtt voltak, rá sosem nézett rá gyűlölet nélkül.

A többiek annyira védték tőle, hogy észre sem vette, hogy a fiú nem úgy kötődik hozzá, ahogy ő akarta. Ennek ellenére nem fogja feladni és addig fog ügyködni, míg a Changmin be nem adja a derekát és a szeretője nem lesz.

- Changmin... - szólította a legkedvesebben. - Édes Changmin... bármit megadok neked csak gyere haza.

- Mikor fogod már fel, hogy sosem leszek a tiéd? - csattant fel a fiú. - Sosem tartoztam hozzád! Nem megyek veled sehová!

Ahogy tüzetesebben megvizsgálta őt, már nem azt az ártatlan fiatal srácot látta, hanem egy szerelmes férfit, aki pontosan tudta mit akar. Nem tudott egyetlen dolgot sem, amivel magához csábítaná. Úgy tűnt minden elveszett, mikor Junsu váratlanul átállt az ő oldalára, legalábbis úgy tűnt.

- Engedd el Kazuko-t! - követelte Junsu.

- Mi? Elment az eszed? - kérte számon Yunho. - Már nem emlékszel miket művelt velünk?

- Akkor is a mesterünk!

Rain alaposan végignézett mindenkin. Csodálattal töltötte el, ahogy Changmin nemcsak szerelemből, hanem a vérvonalhoz kapcsolódó kötelékéből is ragaszkodik a lányhoz. Ilyen még sosem volt. Ezek szerint már akkor megvolt Changmin-ban mindenfajta kötődés Jan iránt, mielőtt még találkoztak volna? Ezt a köteléket nem tudja megbontani Kazuko? Vajon köztük is így van?

Jaejoong-ban szintén megvolt ugyanez, hisz pár nap alatt nem lehetettek ennyire jóban és ahogy látta, Yunho-ban is megvolt valahol. Védik egymást, ahogy ők is teszik a Hatcher családban. Érdekes volt nézni, ahogy a másik két srác is fokozatosan válik olyanná, mint ők.

Ahogy a többiek közelebb jöttek és körülállták őket, Changmin hátulról átölelte Jan-t és ajkaival a nyakára tapadt. Amint a lány kezdett engedni és elengedte régi mestere nyakát, maga felé fordította, majd felkapta az ölébe és legközelebbi falhoz vitte.

Amint a falhoz értek, Changmin éhesen vette birtokba ajkait és teljesen hozzápréselte magát. 

Kazuko és a többiek ledöbbenten nézték őket, de a fiúk nem voltak meglepve az akciótól, hisz korábban már előttük is csinálták. A nő képtelen volt végignézni, hogy a lánnyal olyan dolgokat csinál, amiket vele sosem.

- Ezt nem hiszem el, hogy itt akarják! - csattant fel Junsu.

- Csak fordulj el. - mondta Yunho.

Kazuko nem bírta tovább nézni. - Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják?

- Hidd el, jobb ha hagyjuk. - nézett rá Yoochun.

Jaejoong ránézett mesterére és tetszett neki, hogy szenvedni látja. Végre kicsit elégedett lehet, hogy nem kapja meg, amit akar. Egyre dühösebb lett, ahogy eszébe jutott, hogy ő ölte meg évekkel ezelőtt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretett.

Ránézett a nőre. - Fáj? - kérdezte dühösen. - Helyes! Legalább lesz valami fogalmad arról, hogy milyen, ha elveszítesz valakit!

A nő támadott, mert nem bírta elviselni a jelentet és Changmin elégedett nyögéseit, amikor a lány belekóstolt a vérébe. 

- Kívánlak! - nyögte Changmin.

Mielőtt bármit válaszolhatott volna, meglátta a nőt feléjük sétálni dühösen. Elengedte Changmin-t és ismét megragadta a torkát, majd a falnak lökte. Nem sokat teketóriázott, szinte azonnal kitörte a nyakát és elengedte, hogy a földre hulljon.

Changmin parázsló tekintettel nézett rá, mikor visszafordult hozzá. Ahelyett, hogy letámadta volna, inkább gyorsan eltűnt az éjszakában. Sok volt neki ez. Mire felocsúdott, a kedvenc helyén volt, ahonnan rá lehetett látni az egész városra. Várta, hogy visszatérjen a nő, hisz egyetlen vámpírral sem lehet úgy végezni, hogy a nyakát törik.

2013. június 21., péntek

Bloody Kisses 10.fejezet

Jan és a vámpír farkasszemet néztek egymással. A vele szemben állón csuklya volt, de annyit kivett, hogy ő is nő. Lassan sétáltak körbe az utcában, majd a másik rátámadt. Az első mozdulattal letépte fejéről a csuklyát és a falhoz rúgta. Ellenfele fájdalmasat nyögve csapódott a falnak, majd gyorsan megrázta magát és átváltozott.

Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.

Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.

Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.

Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.

Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.

Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki. 

Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg. 

A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.

Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.

- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.

A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.

- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.

- Titeket. - érkezett a válasz.

Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!

A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!

A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.

A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!

Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.

- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.

- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?

- Azt mondtam állj le és tűnj el!

- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.

Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.

- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.

- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!

A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?

- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.

Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.

Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.

Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel.  - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.

2013. június 18., kedd

Bloody Kisses 9. fejezet

Changmin egész úton mást sem nézett, csak a lányt, de igyekezett megjegyezni az útvonalat a szobájához. Mikor beértek, Jan azonnal vetkőzni kezdett és a fürdőszoba felé vette az irányt. Nem teketóriázott, ő is vetkőzni kezdett és követte. Beállt a zuhany alá és élvezte a kellemes meleg víz masszírozását.

Alaposan megnézte a lányt és tetszett neki a látvány, ahogy meztelen testén végigcsordul a víz. Közel húzódott és hátulról átölelte, majd a nyakát kezdte csókokkal behinteni. Jobb keze lassan lejjebb csusszant a lábai közé és simogatni kezdte gyenge pontját, miközben keménységét fenekének nyomta.

Jan nem hagyta, hogy megálljon és úgy helyezkedett, hogy férfiassága azonnal belé csússzon. Örült tempót diktált az elejétől, amivel igyekezett lépést tartani. Néhány lökés után kihúzódott belőle, majd maga felé fordította és az ölébe vette, hogy belé hatolhasson. Azonnal birtokba vette ajkait és néhány másodperc kivételével el sem engedte.

Tempójuk egyre gyorsabb és vadabb lett, míg végül a csókba hangosan belenyögve el nem élveztek. Lassított a tempón, de nem állt meg és mikor kinyitotta a szemét a lányéval találta szemben magát. Jól ismerte már a lány ezt a nézését és ki sem kellett mondania, hogy tudja, arra kéri ne hagyja abba.

Megállt kicsit, hogy erőt gyűjthessen, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzódott belőle és lefeküdtek. A zuhanyzó elég tágas volt, hogy kényelmesen fekhessenek. Megemelte szerelme csípőjét és egy hatalmas lökéssel hatolt belé, válaszol egy kéjes sikoly hagyta el a lány száját. 

Sokkal inkább ismerős volt ez a helyzet számára és rögtön leesett mit akar a lány, mikor elsimította nedves haját a nyakából. Azonnal kapott az alkalmon és belemélyesztette fogait a puha bőrbe. Hamarosan érezte, ha folytatja vérének ízlelését, sokkal hamarabb átlendül a határon. Mikor utolsót szívott belőle, a lány reszketni kezdett alatta, majd néhány lökés múlva ő is elélvezett.

Zihálva zuhant a lányra és próbált megnyugodni. Mikor minden visszatért a régi iramba, lezuhanyoztak. Fröcskölték egymást, sőt csókolóztak is. Igazi szerelmespárként léptek ki a zuhanyzóból, hogy megszárítsák magukat és egymást. A hajukat dörzsölték, amikor Jan váratlanul felkapta a fejét, majd kirohant a fürdőből és felöltözött.

Ő is gyorsan felöltözött és követte szerelmét. Olyan gyorsan futott, hogy alig volt képes lépést tartani vele. Mikor megálltak, meglátták, hogy Jaejoong és Zoey az ebédlő felé veszik az irányt. Követték őket és csendben figyeltek.

Az ebédlő üres volt, csak Zoey és Jaejoong maradtak. Jae lazán támaszkodott a falnak. Zoey vérszomjas tekintettel figyelte őt, majd lassú léptekkel közeledett felé. A falnak nyomta és nyakába hajolt. Megnyalta az érzékeny bőrt, majd végigkarcolta fogával. Jaejoong megborzongott, csak játéknak gondolta. 

Zoey szélesre tátotta száját és Jaejoong nyakába meresztette fogait. Jan épp időben lépett a terembe, felmérte a helyzetet és egyszerű mozdulattal letépte Zoey-t az áldozatáról. A lány a földön feküdt, épp felállni készült, de Jan a mellkasára lépett, csak óvatosan, hogy a földön tartsa. Zoey nyöszörögve próbált szabadulni.
 

- Jan! Mit művelsz? Engedd el!- rontott neki Jaejoong.
 

- Árthatott volna neked.
 

- Nem bántana! És én sem őt!
 

- Ezt a te érdekedben teszem.- mondta, majd felemelte a lányt a földről és magával vitte. Bezárta egy szobába, a kulcsot pedig magához vette. 

Jaejoong az ajtó előtt ült és hol dühösen, hol könyörögve kiabált, hogy engedjék ki szerelmét. Annyira rátelepedett elméjére a rózsaszín köd és rohamozták meg a régi emlékek, hogy nem akarta elfogadni az igazságot. Zoey vérszomja nem ismer határokat és kell neki valaki, aki megtaníthatja hogyan tartsa kordában és erre Jan volt a legalkalmasabb.

Minden nyugisnak tűnt, egészen addig, amíg Jan el nem tűnt. Changmin és Jae keresni kezdték az épületben, de sehol sem találták. Még Rain segítségét is igénybe vették, de lehetetlen volt megtalálni őt. Zoey hangosan, tiszta erőből verni kezdte a szoba ajtaját, de akárhogy erőlködött semmire sem jutott. Túl gyenge volt még ahhoz, hogy ki tudjon törni.

Changmin és Rain is érezte, hogy valami nem stimmel. Szó nélkül nem tűnik el, még akkor sem, ha nyomós oka van rá. A fiú már a legrosszabbtól tartott, mikor felbukkant Lucy. Követték, majd valahol egy elhagyatott utcán találták meg. Bajban volt. Egy idősebb vámpír fente rá a fogát. Egyikük sem mozdult, mert tudták ha megteszik, azzal csak rosszabb helyzetbe hoznák, így nem tehettek mást, mint vártak.

2013. június 1., szombat

Bloody Kisses 8. fejezet

Jaejoong órákig feküdt az ágyon a plafont bámulva. Szomorú volt, úgy érezte soha többé nem látja a lányt. Újra és újra megjelent előtte az arca, a szemei. Érezte ajkait a sajátján, kezeit a nyakában. Junsu kopogtatása zavarta meg képzelgését.
-Rain hívat. Azt mondta vidd magaddal Changmint is.
-Rendben.- mondta, majd elindult Changminért.
-Gyere, velem kell jönnöd.- mondta, és már fordult is vissza, hogy indulhasson.
-Hova?-kérdezte Changmin és követte őt.
-Rainhez. Ő hívott minket.
-Muszáj?
-Igen.- válaszolta, a vitát lezárva. Nem volt kedve még egyszer végighallgatni az oktató szöveget, amit Rain papol, de a barátjáért bármit megtenne. Az odavezető úton nem nagyon szóltak egymáshoz. Jaejoong még mindig a lány miatt duzzogott, magától nem szólt csak pár szót.
-Megjöttek.- mondta egy férfi Rainnek, aki intett és beengedték a két fiút.
-Üdvözletem, uraim.- köszöntötte őket Rain vigyorogva.
-Rám van szükséged, vagy mehetek?- kérdezte Jaejoong erőszakos hangsúllyal.
-Milyen morcos vagy. Majd megenyhülsz...- mondta Rain, arrébb lépett és elhúzta a mögötte lévő függönyt. A függöny takarásából az a bizonyos lány tűnt elő, a falhoz láncolt karokkal. Jaejoong arca elsápadt, szemei kikerekedtek. Közelebb lépett, de Rain nem hagyta odamenni.
-Mit műveltél?- kérdezte Jaejoong Raint, majd hátrébb lépett és teljes erejéből megpróbálta eltolni. Rain azonban stabilan és mozdulatlanul állt továbbra is a lány előtt.
-A neve Zoey Dinicole.- kezdte Rain.- Az apja Marek egy jómódú Hatcher szövetséges. Fiatalka még. Nem is neked való.
-Te csak ne mond meg, mi a nekem való.- mondta, majd a lányra nézett. Pár tincse az arcába lógott, láthatóan fáradt volt és éhes.
-Sajnálom Jaejoong, nem engedhetem.- amint Rain befejezte mondatát nyílt az ajtó. Changmin megfordult és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Jan az, aki csatlakozik hozzájuk.
-Édesem, csak hogy itt vagy!- mosolygott rá kéjesen Rain.- Szükségünk van rád.
-Mi a frászt műveltek? Mégis mi folyik itt?- kérdezte Jan Changmin mellett állva. Jaejoong aggódó, mégis ölni vágyó tekintettel fordult hátra. Semmi más nem érdekelte, csak hogy Zoey biztonságban vele legyen.
-Van számodra valamim.- mondta Rain.
-Mi van?
-Ez a te ügyed.- intett fejével Zoey felé. Jaejoongot odalökte Changmin karjaiba és utasította, hogy ne engedje el. Lassan visszalépkedett a lányhoz és álla alá fogott, hogy megemelje fejét.- Ez a drágaság tiltás ellenére gyilkolt. Nem egyszer... Nem kétszer... Azt hitted megúszod?
Zoey nem válaszolt. Próbált elfordulni, de nem volt elég erős. A láncok csörögtek, ahogy megrántotta magát. Túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa magát, már tényleg csak a lánc tartotta függőleges helyzetben.
-Azért vagy ilyen gyenge, mert koplalsz. Tudod, aki túl sokat csinál valamit, és hirtelen abbahagyja, elvonási tünetekkel is rendelkezik.- Rain rosszallóan ingatta a fejét. Újra Jan felé fordult.- A döntés a te kezedben. Ki kéne mennem, amíg letudod, de eszem ágában sincs kihagyni a jelenetet, amikor kinyírod.
-Jan, kérlek...- Jaejoong arcán egyre jobban tükröződött a félelem. A lány a fiúra nézett és az őt tartó szerelmére. Nagyot sóhajtva fordult vissza, majd lehunyta a szemét. Mikor kinyitotta őket feketén izzottak és düh áradt belőlük. Sosem tűrte el, ha valaki beleártotta magát a dolgaiba, pláne ha szándékosan tette. Kezeit ökölbe szorította, majd elindult Rain és a lány felé. Fejét bal oldalra billentette. A legváratlanabb pillanatban túlvilági hangon kezdett morogni.
-Erezd el.- morogta a férfit a falhoz nyomva.

-Tessék?
-Nagyon jól tudod mennyire utálom, ha a dolgaimba ártod magad.- sziszegett rá ijesztően. Rain még mindig nem hitt a fülének.
-Nem akarod megölni?

A lány újra morogni kezdett. Mindenki összerezzent a hatására és végre Rain is megértette mi a dolga. Lassan engedte le Zoey-t és nagyot nézett, mikor Jan közelebb ment hozzá, majd a nyakánál mélyen beszívta illatát. Jaejoong annyira megrémült, hogy reszketni kezdett barátja karjaiban.
-Tudtam, hogy megteszed.- mondta elégedett mosollyal Rain.
-Pofa be!- mordult rá újból a lány. Ami most következett, arra egyikük sem készült fel. Jan óvatosan felmarta bal csuklóját és a lány szájához tette, majd hátravetette a fejét, mikor a másik inni kezdett belőle. Kis idő múlva Zoey nyakához hajolt és megkóstolta vérét. Rain és a két fiú teljesen lefagyva nézte a történet előre haladását. Mikor elengedték egymást a két fiú hozzájuk szaladt és Jaejoong megölelte Jan-t.

-Köszönöm.- suttogta fülébe, majd megpuszilta az arcát.
Nem sokkal később a terem ajtaja kinyílt és Jan egyik menyasszonya, Lucy vitt be nekik néhány kancsó vért. Először Jan-nek és Changmin-nak adott oda párat, majd Jaejoong-nak is, aki azonnal megitatta a másik lányt.
-Most már a tiéd.- mondta Rain Jan-nek.
-Mi van az apjával?- kérdezte Jaejoong.
-Majd jelentkezik, ha kell neki. Jobb lenne, ha távoznátok.- intett hanyagul, majd egy másik ajtón távozott.

-Jan.- fordult meg Zoey.- Köszönöm.
-Majd később találkozunk.- mondta, miközben rákacsintott, majd Changmin-nal kézen fogva kimentek a teremből.
Jaejoong magához ölelte Zoey-t, majd szorosan maga mellett tartva elindultak hazafelé.

2013. május 31., péntek

Bloody Kisses 7. fejezet

Mire Jan felébredt, már esteledett. Ahogy kinyitotta a szemét, rögtön kitakarózott, kipattant az ágyból és halk léptekkel elindult a pince felé. Mikor leért a lépcsőn és a cella felé nézett, elmosolyodott. Changmin már ébren volt és az ágyon ült.

Mikor felnézett és meglátta a lányt, azonnal felállt és a rácsokhoz sétált.Elégedett mosollyal nézett rá és mikor megnyalta a száját, Jan nem bírta tovább.



Gondolkodás nélkül az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd miután belépett bevágta maga után. Changmin nem teketóriázott, azonnal magához húzta és ajkaira tapadva a cella rácsaihoz hátráltak. Most senki és semmi nem fogja megzavarni őket. 

- Hol vannak a többiek? - suttogta a csókok közben.

- Még alszanak. - válaszolta Jan.

A lánynak ideje sem volt feleszmélni, mert Changmin közben már megtette a következő lépést. Miközben éhesen tépte ajkait, egyik keze elindult lefelé a ruhája aljáig, majd ott visszaindult és megállapodott az egyik mellén. Ujjbegyeivel és tenyerével úgy masszírozta, hogy belenyögött a csókba.

Elengedte a száját, és a nyakára kezdett el apró csókokat hinteni, majd levette róla a ruháját és nyelvével a melleire tapadt. Kezdett türelmetlen lenni és még mielőtt elégedetlenül elkezdhetett volna nyöszörögni, a fiú egyik keze lassan becsusszant a bugyijába és simogatni kezdte gyenge pontját. Az érzéstől összecsuklott volna, ha Changmin nem tartja őt szorosan. 

Changmin őrjítően lassan simogatta Jan-t a combjai között, nyelvével vadul, mégis gyengéden kényeztette szerelme mellét, majd kis idő múlva szinte egyszerre tette mindkettőt. Elmosolyodott, mikor egy hangos nyögés hagyta el szerelme ajkait. 

A nyögések egyre hangosodtak és sűrűbben törtek elő a lány torkából. Alig volt néhány simításra a határtól, mikor megállította a fiú a kezét. - Állj meg. - suttogta bizonytalan hangon. Még nem akart elmenni. Legnagyobb örömére, a fiú nem engedelmeskedett neki és tovább folytatta. Nemsokára reszketve és a nevét nyögve ért a csúcsra.

Mikor sikerült lenyugodnia, megragadta a fiút és az ágyig meg sem álltak. Egyetlen mozdulattal levette róla a pólóját, letolta a nadrágját az alsójával együtt, majd lerúgta magáról a bugyit és lelökte az ágyra. Pillanatok alatt az ölébe ült és ajkaira tapadt.

Changmin belenyögött a csókba, ahogy a lány bejárata hozzáért a makkjához. Közben megérezte a nyakán a lány forró leheletét, majd nyelvét, ahogy lassan végignyal rajta. Mikor azt hitte, hogy fogaival felsérti a bőrét, a lány megragadta férfiasságát és lassan ráereszkedett. Hátravetette fejét, mikor Jan teste teljes hosszában magába fogadta, majd rögtön utána ajkait kezdte el keresni.

A fiú megragadta a tarkóját csókra invitálva és mikor ajkaik találkoztak, lassan mozogni kezdett. Mindketten belenyögtek a csókba, majd a lány néhány lökés után ismét átlendült a határon. Reszketett a fiú karjaiban és szorosan hozzábújt, amíg újra le nem nyugodott. Néhány percnyi pihenés után ismét mozogni kezdett, őrjítően lassan, hogy a fiú átvehesse az irányítást.

Changmin a lány nyakát kezdte el behinteni apró csókokkal, majd óvatosan belemélyesztette fogait a bőrébe és finoman a vérét kezdte szívni. A lány szájából hangos nyögések törtek fel és hátravetette a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Mikor elhajolt tőle, ideje sem volt levegőt venni, mert a lány azonnal a szájára tapadt és a vért nyalogatta le róla.

Csók közben a lány felsértette Changmin alsó ajkát és úgy ízlelgette a vérét egészen addig, ameddig mindketten nagyot nyögve el nem élveztek. Fáradtan ölelte magához a fiút és a hátát simogatta, de nem hagyott neki időt lenyugodni. Changmin egyetlen mozdulattal maga alá gyűrte és mozogni kezdett. Tempója vad iramot vett fel, minden lökésnél érintve azt a bizonyos pontot benne. Ujjaival a hajába túrt, mikor elhallgatta őt egy csókkal, másik kezével pedig a fenekét markolászta.

Kis idő múlva a beteljesülés villámcsapásként csapott a testükbe és szinte egyszerre érték el. Changmin erőtlenül zuhant a lányra, de ajkait még mindig ostromolta. Nem akart megállni, így tovább folytatta a mozgást. Nem tudni pontosan hanyadik után fáradtak ki teljesen, de miután kihúzódott a lányból, lustán magukra húzta a takarót és visszabújt hozzá.

Jaejoong és a többiek egymást ugratva mentek le a pincébe. A látványtól mindannyian lefagytak és csak a békésen szunyókáló párt nézték. Mosolyogva nézte, ahogy Rain megrázta a fejét és próbálta nem elfogadni a helyzetet, miszerint megbukott ő is és az elmélete is a reménnyel együtt, hogy a lány is az övé lehet. Elégedetten nézett Changmin-en és Jan-en végig, majd ujjaival ajkait kezdte simogatni arra a lányra gondolva, akivel az utcán futott össze. Sosem hitte volna, hogy szerelme halála után három évvel ismét megtörténik. Intett a többieknek és elindultak felfelé a lépcsőn.