Gondolkodás nélkül indult el a fürdőszoba irányába és amikor a zuhanyzóhoz ért kikerekedtek a szemei, mert nyitva volt Changmin szobájának ajtaja. Távolról is jól látta, hogy csak ki van takarózva és csak egy fekete boxer van rajta. Nagyot nyelt, mert nem tudott nem vágyakozni utána, pláne ha ilyen szexis. Szemei csukva voltak, de jól tudta, hogy nem alszik, csak pihen. Megállt az ajtajában és észre sem vette, hogy elmélázott, miközben őt figyelte.
- Mi a baj? - Changmin hangjára hirtelen összerezzent.
- Megőrjít a meleg. - válaszolta. - Nem tudok aludni.
- Én sem. - mondta a fiú és akkor beindult a fantáziája.
Changmin tekintete valósággal égette. - Hozok egy kis fagyit. Kérsz te is?
- Igen, az jól esne. - legszívesebben letámadta volna, de inkább megfordult és elindult fagyiért.
A hűtő tele volt jeges vízzel, étellel és a fagyasztóban finomabbnál finomabb jégkrémek voltak. Reménykedett benne, hogy Changmin nem követte, hisz nem szerette volna, ha valaki a konyhában kapta volna rajta őket, ahogy vadul szeretkeznek. Egy tálkába tett jeget, Megragadott néhány jeges vizes palackot, kivett két kanalat a fiókból és egy doboz vanília fagyival együtt mindezzel elindult felfelé. Halkan ment a lépcsőn felfelé, nehogy meghallják a többiek és valaki megkérdezze mi a baja.
Ahogy felért a szobája ajtajához meglepődött, mert Changmin kinyitotta az ajtót és beengedte. Visszamentek a fiú szobájába és leültek az ágyára, majd elkezdték majszolni a jégkrémet. Visszaemlékezett, hogy néhány hónappal ezelőtt pontosan így voltak, szintén vanília jégkrémet ettek, aminek egy hatalmas és egész éjjen át tartó szeretkezés volt a vége. Még a felénél sem jártak, amikor a nyaka bal oldala hirtelen lüktetni és égni kezdett. Automatikusan a jeges tálkába nyúlt és egy darabkával dörzsölgetni kezdte a fájó területet.
Beharapta alsó ajkát, amit a jég a bőréhez ért, de még így sem tudta visszafojtani teljesen a nyögését. Szabad kezével a takarót markolászta az ágy szélén. Hallotta, hogy Changmin elengedte a kanalat, majd a jégkrémes dobozt letette az ágy melletti szekrényre, megragadta a nyakánál lévő kezét és az ölébe húzta. Belenyúlt a jeges tálba, a szájába vett kis darabkát, majd a nyakához érintette és nedves csíkot húzott vele egészen a szájáig. Changmin átejtette szájába a darabkát, hűvös ajkai a nyakára tévedtek, és egy kellemes fájdalom hasított a gerincébe, amitől hangosan felnyögött.
Halk szürcsölést hallott és egy nyelv bökdöste mohón a nyakát. Akaratlanul is mozogni kezdett a fiú ölében, hiába választotta el őket az alsóneműjük. Az érzés annyira mámorító volt, hogy egyre gyorsabban mozgott és Changmin is belenyögött. Egy kéz csúszott a bugyijába és ujjak hatoltak belé, hogy fokozzák a vágyát és elvegyék azt a kevés önuralmát is, ami maradt. Két hosszú ujj mozgott benne és egy harmadik simult a csiklójára, körkörösen simogatva.
- Changmin! - nyögte önkívületben, mikor érezte, hogy közel van a határhoz. A fiú megállt, kihúzta ujjait és nagyon cuppanva vált el a nyakától. Benyúlt a hálóinge alá és egyetlen mozdulattal letépte róla a bugyit, de nem hagyta, hogy újból megérintse.
Hűvös ajkaival lassan levándorolt a fiú nyakán, hogy viszonozza a szívességet. Nyelvével benedvesítette az ütőerénél, majd finoman belemélyesztette a fogait és szívni kezdte a vérét. Changmin egy hatalmas nyögéssel hátravetette a fejét, miközben két kezével szorosan a derekát fogta, és a boxerén keresztül érezte a hatalmas duzzanatot. Csak addig szívta, ameddig szerelmének könnyebb nem lett, de a hatalmas problémával is kellett valamit kezdenie, ami a combjai között dörzsölte a bejáratát.
Lenyúlt a testeik közé, ujjaival lágyan Changmin alsójába csúszott és merevsége köré fonta őket. Lassan végigsimított rajta a tövéig, majd egészen fel és ezt sokszor megtette. Mielőtt elvált volna a nyakától, nyelvével végigsiklott a sebeken és lezárta őket. Lenyalt egy keveset a fiú véréből a szájáról, de amint beharapta alsó ajkát, egy kéz kúszott a tarkójára és húzta közelebb. Éhes ajkak vették birtokba az övét, miközben egy kéz a hálóingével játszott. A csók csak néhány pillanatra szakadt meg, ameddig Changmin meg nem szabadította a maradék ruhadarabjától, majd átfordult vele az ágy másik oldalára és bele nem passzírozta a matracba.
Néhány másodpercre felemelkedett róla, majd amikor visszatért hozzá, érezte, hogy az alsója eltűnt róla. Kicsit fészkelődött a combjai között, majd egy hatalmas lökéssel belé hatolt. Egy kéjes nyögés kíséretében vetette hátra a fejét az érzéstől, ahogy szerelme kitöltötte, de nem állt meg, hogy kiélvezzék az első lökést. Szerencsére ismerték már egymást annyira, hogy szex közben tudják kinek mi a jó. A tempó vad volt, gyors és a lökések kemények. Ajkak záródtak a jobb melle körül és egy játékos nyelv bökdöste a mellbimbóját, miközben egy ujj simult a csiklójára. Az érzés vakító volt.
Minden egyes nyögésük itt vibrált bennünk, ahogy lassan elöntötte őket a forróság és kúszott felfelé a lábujjaiktól egészen a medencéjükig. Gyomrában nőtt a nyomás, majd hirtelen megfeszült a teste és apró darabkákra robbant. Changmin reszketve lendült át a határon rögtön utána, férfias nyögése betöltötte a szobát és néhány erőtlen lökés után fáradtan hullott rá. Zihálva feküdtek egymáson, testük remegett és csak fürdőztek az érzésben.
Még sötét volt, amikor felébredt. A bal oldalán feküdt, feje Changmin mellkasán pihent, jobb karjával a derekát ölelte. Óvatosan felült és az innivalókat nézte, amiket korábban bevitt magával. Tudta, hogy a fiú felébred, ha kimászik az ágyból, ezért belecsúszott az ölébe és az egyik vizes palackért nyúlt, amiben legnagyobb meglepetésére még ott volt a jég. Ránézett az órára és nem hitt a szemének, mert még csak hajnali negyed öt volt. Alig negyvenöt percet szundikált? Halkan kinyitotta és hatalmasakat kortyolt a hűsítő vízből. Miután eleget ivott és visszarakta a saját az éjjeli szekrényre, Changmin halkan ébredezni kezdett.
Meglepetten vette észre az összegyűrt zsebkendőt és a belőle kissé kikandikáló óvszert, aminek össze volt csomózva a vége, nehogy kijöjjön belőle a sperma. Elmosolyodott, mert nem hitte volna, hogy abban az önkívületi állapotban bármelyiküknek is eszében lesz, hogy védekezniük kellene. Visszanézett szerelmére és akkor vette észre, hogy őt figyelte. Visszaakart csúszni mellé, de ő nem engedte, kezeivel erősen tartotta. Mélyen a szemeibe nézett és jól tudta mit akart. Ismét a vizéért nyúlt, nagyot kortyolt belőle, majd lehajolt hozzá és csók közben átengedte a szájába.
Changmin halkan nyögve nyelte le a folyadékot, és ez újabb ötletet adott neki a folytatásra. Egy jégkockát vett ajkai közé és megcsókolta, de csak lehelet finoman és néhány pillanatra, majd elindult lefelé. Egy kis ideig elidőzött a nyakánál és élvezte a reakciót amit minden alkalommal kapott. A fiú először nagyot nyögött ahogy a bőréhez ért a jég, majd ez átment zihálásba. A kulcscsontjánál körözött vele, majd áttért a mellkasára és szépen haladt lefelé a hasán, de mielőtt keménységéhez ért volna megragadta az állát és felhúzta magához. A maradék jeget egy újabb csók közben átejtette a szájába és míg azzal volt elfoglalva, folytatta, amit elkezdett.
A nyakát szívogatta, amikor Changmin felült és átvette tőle a stafétát. Éhesen tapadt a nyakára, felváltva szívogatta gyengéden és erősebben érzékeny bőrét pontosan ott, ahol korábban megharapta és ez feltüzelte. Legnagyobb meglepetésére nem harapta meg, hanem áttért a melleire. Míg az egyikét nyalogatta és szívogatta, a másikat simogatta egészen addig, ameddig kezdte elveszíteni az eszét. Már kezdett volna beletörődni, hogy vesztett, amikor szerelme abbahagyta a kényeztetését, de rögtön elmosolyodott, amikor meglátta, hogy felszakította az apró kis csomagocskát.
Changmin szakszerűen görgette le keménységén az óvszert egészen a tövéig, majd megragadta a csípőjét és elkezdte lassan rácsúsztatni, de nem érte el amit szeretett volna. Beharapta alsó ajkát és küzdeni kezdett az irányításért, amit a fiú nem akart megadni neki. Mivel nem állt kötélnek, egyszerűen átfordultak a másik oldalra, így ő került alulra, a kezeit a feje fölé nyomta. Felemelte a csípőjét és mocorogni kezdett alatta, hogy kétség se férjen ahhoz, hogy még mindig küzd vele. Szerencsére szerelme ennél sokkal találékonyabb volt, egy mozdulattal lenyomta őt az ágyra és azonnal belé hatolt.
Az érzéstől azonnal felsikított, ráadásul eltalálta benne azt a pontot, amitől csillagokat látott. Ezúttal kiélvezték az első lökést és nem kezdtek el mozogni, ameddig Changmin meg nem mozdult. Zihált és reszketett a vágytól. Felemelte a fejét és nyújtózkodott a fiú felé, hogy csókot csikarhasson ki belőle, de ő nem engedte és minden alkalommal visszanyomta az ágyra. Utoljára megpróbálkozott és ezúttal kétségbeesetten is nyöszörgött hozzá, sőt mozogni kezdett alatta, mire megkegyelmezett neki és egy hatalmas lökés kíséretében ajkaik összeértek.
Tiltakozása és az, hogy küzdött Changmin-nel meghozta gyümölcsét, mert egyre erősebbeket lökött, mélyebbre hatolva, mint eddig. Sokkal másabb érzés volt így, hogy lefogta a kezét és nem engedte felemelkedni az ágyról. Másra sem volt képes, mint élvezni és nyögni, ha hagyta neki. Visszanyelt egy nyögést, amikor szerelme elengedte a kezeit és közelebb bújt hozzá. Már nem volt ura önmagának. Számolni se tudta hányszor élvezett el alatta, folyton csak zuhant a semmibe, teste egyre közelebb került a véghez és Changmin-nel pontosan egyszerre lendült át a határon.
Halványan érezte, hogy a fiú ráhullott, de ezután minden megszűnt körülötte. Már világos volt, amikor kezdett magához térni. Átakart fordulni a másik oldalára, de nem tudott, mert valami ránehezedett. Rémülten emelte fel a fejét és akkor látta meg a rajta édesen alvó Changmin-t. Finoman cirógatta a hátát, hátha felébred és a gyönyörű szemeivel találja magát szemben. Gyengéden puha tincseibe túrt, mire ő édesen morogva felemelte a fejét és ráhunyorgott. Nem tágított tőle, csak átfordultak az oldalukra és szerelme már aludt is. Tudta, hogy felébred szinte azonnal, ha kimászik az ágyból, ezért inkább megadta magát és visszaaludt még egy kicsit.
Mikor legközelebb kinyitotta a szemeit, Changmin mosolygott rá és az arcát cirógatta. Ujjai lesimultak a nyakára, onnan a vállára, az oldalára, majd a csípőjére és a fenekére. Nagyon hiányzott neki már ez. Közelebb húzódott és úgy cirógatta tovább.
- Annyira gyönyörű vagy. - suttogta neki Changmin. - Örökké így tudnék maradni.
Nagyon fáradtak voltak. Régebben ha kimerülésig szeretkeztek az egész napot ágyban töltötték és ki sem mozdultak a szobájukból, csak akkor ha már nagyon éhesek voltak. Néhány pillanatig eltűnődött, hogy vajon tudják majd onnan folytatni ahol abbahagyták Kazuko miatt? Tényleg elengedte Changmin-t és nem kell miatta aggódniuk soha többet? Hirtelen nagyot kordult mindkettejük gyomra, ami azt jelezte, hogy ideje lemenni és pótolni az elhasznált energiát. Míg Changmin öltözködött, hogy legalább egy atléta és mackó legyen rajta, addig beállt a zuhany alá és alaposan megfürdött.
Már éppen törölközött, amikor belépett hozzá a fiú, anyaszült meztelenül, majd odament hozzá és megcsókolta. Ezúttal sikerült lebontani róla a törölközőt, de nem hagyta magát, hisz így is alig állt a lábán és nem bírna ki még egy menetet étel nélkül. Azok az ajkak, amik az előbb őt csókolták levándoroltak a nyaka bal oldalára és fájdalmasan szisszent fel. A tükörhöz ment és amikor meglátta a harapást és a körülötte éktelenkedő lilásfekete foltot nagyon megijedt. Changmin-nek is volt egy pont ugyanúgy kinéző folt a harapással.
Ennyire bedurvultak volna az éjjel? Tudta hogy ha lemennek, a többieknek meg kell majd magyarázni hogyan is szerezték őket. Kellemes sajgást és lüktetést érzett a combjai között és bevillantak az éjszaka történtek. Meztelenül állt a tükör előtt és a combjai belsejét nézegette, ahol szintén talált lilás foltokat, hogy az oldalán is, ahol szerelme megfogta és lenyomta az ágyra, amikor küzdött ellene. Közben a zuhanykabinban elhallgatott a víz csobogása. Nem tudott nem odanézni, amikor Changmin kilépett a fülkéből és elállt a lélegzete. Parázsló tekintet, kidolgozott tökéletes test, amin százával csorogtak le a vízcseppek.
Nem hitte, hogy képes lesz rá az éjszaka után, de megkívánta Changmin-t és nagyon nyelt, amikor elindult felé. Ő is elindult felé és ahelyett hogy hagyta volna hogy a fiú kapja el, inkább neki lökte a falnak és rávetette magát. Nem értette mi ütött belé, de most erre volt szüksége. Két kéz csusszant a fenekére, majd szerelme ölében kötött ki és néhány másodperc múlva a hideg csempének nyomva találta magát. A gyönyörű barna szemek amiket annyira imádott éj feketévé váltak, ami azt jelentette, hogy súlyosabb lesz a nyakán lévő seb állapota, mint amilyen volt. Fájdalmasan sikított fel, amikor végre fogak mélyedtek a friss sebbe, de hagyta, hogy szerelme igyon belőle. Amint elengedte, a fejét a nyakához nyomta és ő is ugyanúgy reagált a harapására, mint ő korábban.
A vággyal küzdöttek, de ilyen állapotban egyiküknek sem lett volna kellemes egy újabb vad menet, hiába kívánták egymást. Nehezen, de elváltak, ellátták sebeiket, aztán lementek a konyhába, ahol már néhányan beszélgettek reggeli közben. A vérveszteségtől farkas éhes volt és alig várta, hogy egyen valamit. A pulthoz ültek le Changmin-nel egymással szemben és rávetették magukat az ételre. Jason sétált oda hozzájuk és majdnem elájult, mikor meglátta a nyakukon lévő sebeket. A hűtőhöz ment és kivett valamit belőle, de nem figyelte mit.
- Ti aztán jól bedurvultatok. - utalt a foltokra a fiú.
Thom feléjük fordult, majd megnézte Changmin sebét és folytatta a reggeli készítést. - Ez a hőség mindenkit megőrjít.
- Pláne ha begerjedt vámpír vagy. - szólalt meg Jaejoong, akit nem tudott mikor csatlakozott hozzájuk. - Szép sebek.
- Utálom ezt a forróságot. - a hangra megfagyott és még a rágást is abbahagyta. Úgy nézte a férfit, mintha szellemet látna. - Szia Baby. - csókolta meg, majd leült mellé.
- Borzasztó ez a meleg! Hűvöset akarok! - Jessica morcossága elárulta, hogy ő sem aludt valami sokat az éjjel.
- Csak a magad nevében beszélj. - Yunho a semmiből termett ott, de Anne nem volt vele.
- Neked biztos jó éjszakád volt! Nem lehetett nem hallani. - cukkolta Jaejoong. - Oh Anne!
- Csak irigykedsz, Hyung! - Jaejoong erre a mondatra csak sokat sejtetően kacsintott egyet és mindenki nevetésben tört ki.
- Szóval, hogy szereztétek ezeket a gyönyörű sebeket? - motyogta Jae két falat palacsinta között.
- Hagyd már enni őket! - szólt rá Jason, miközben egy kötést tett először az ő nyakára, majd Changmin-ére. - Kötelező meginni. - két bögrét tett a tányérjuk mellé és a benne lévő folyadék illatát nagyon jól ismerte.
Már az utolsó palacsintájukat majszolták, amikor Anne is lekászálódott az emeletről és azonnal Yunho felé vette az irányt. Hatalmas csókcsata kerekedett, amit még maga Jaejoong is megirigyelt és csak ujjongtak. Imádott a családjával lenni, mert mindig történt valami érdekes és unalmas lett volna, ha csak csendben ettek volna.
- Imádom ezt a családot. - nevetett Thom.
- Egy átlagos szombat reggel. - csatlakozott hozzá Jason és akkor esett le neki, hogy átaludták az egész napot.
- Másnak reggel nyolckor kezdődik a nap, nekünk délután. - nyögte álmosan Tsubasa. - Este mi a program?
- Vadulós csajos buli. - vágta rá Jessica és mind elmosolyodtak.
- Add át üdvözletem Mike-nak. - kacsintott rá Brian.
- Ok. - mondta tele szájjal, majd miután lenyelte a falatot, nagyot kortyolt a bögre tartalmából.
Reggeli után mosogatni készült, de annyira eluralkodott rajta a fáradtság, hogy a tányérok összeszedése után szinte azonnal elaludt állva. Már alkonyodott, mikor felriadt. A saját ágyában találta magát egyedül, de a nyaka még mindig fájt. Kipihentem nyújtózott egyet az ágyban majd lassan kikászálódott és Changmin-t kezdte keresni, de sehol sem találta, ahogy Brian-t és Tsubasa-t sem.
Changmin a két férfivel a városban egy kedves kis vendéglőben üldögélt, ahol alig volt néhány vendég rajtuk kívül, így nyugodtan beszélgethettek. Fogalma sem volt, hogy mit akartak tőle, de annyiban bizonyos volt, hogy Jan-hez van köze és akkor tudnia kellett róla. Kivittek nekik három óriás pizzát néhány sör társaságában és enni kezdtek. Két szelet után Tsubasa végre megszólalt.
- Tudod miért jöttünk ide? - megrázta a fejét.
- Azért, hogy Jan-ről beszéljünk. - folytatta Brian. Bingó! Tehát mégis igaza volt.
- Tegnap a repülőn említettem neked, hogy nem kapod meg egykönnyen és játszanod kell ha úgy hozza a helyzet? - bólintott. - A nyakatokon lévő sebekből látszik, hogy tegnap küzdöttetek egymás ellen és Jan nem adta könnyen magát, de te álltad a sarat. - ismét bólintott. - Nos, Brian a világ legnagyobb játékosa és Jan tőle tanult mindent. Segíteni fog neked, hogy jól jöhess ki egy-egy játékból.
- Elmondom a szabályokat, amiket mindig be kell tartanod, még akkor is ha ő megszegi őket. - Brian komolyabbnak tűnt, mint valaha. - első szabály: Mindig állj készen! Bármikor elindulhat a játék. Kettes szabály: Sose lépd át a határt! Hármas: Sose csald meg! Tilos mással a csók, orális szex, nyakra puszi, de még a merevedés is, ha nem neki szól! Négyes: Legyen nálad minimum három óvszer! Minimum! Néha elég kielégíthetetlen. Ötös: Állj készen a legbizarrabb helyzetekre! Előfordulhat, hogy metróban, a nyílt utcán, egy klubban vagy egy wc-ben kell elkapnod. Hatos: Éreztesd vele, hogy mennyire kívánod és ne légy szégyenlős! Megőrül attól, ha elmondod mit tennél vele. Hetes: Tüzeld fel! Egy kis előjáték vagy összesimulás mindig jól jön. Nyolcas: Küzdj vele! Ha megnyered, sokkal odaadóbb tud lenni. Kilences: Légy türelmes és húzd az agyát! Nincs jobb annál, mintha éhesen rád veti magát, de akkor ne finomkodj vele. Tízes: Ne erőltess rá semmit! Ha éppen nem akar dugni vonulj vissza és várd a megfelelő alkalmat.
Nagyot kellett nyelnie a rengeteg információra, de jól megjegyezte a szabályokat. - Egyéb tanács?
- Vigyázz vele, mert a legjobb játékosok közé tartozik! Brian jól kitanította. - mondta Tsubasa és hálás volt neki a segítségért.
- Keféld szét az agyát! Ha hátulról csináljátok keményebben lökj. - a mondatra kicsit összehúzta a szemöldökét, mert ő sosem szerette, ha olyan pózban csinálták, amiben nem csókolhatta meg. - Szoktátok hátulról csinálni, ugye? - megrázta a fejét. - Nagy hiba! Lesznek olyan szituk, amikor csak úgy tudjátok csinálni.
- Ne aggódj, segítünk ha kell, csak bízz magadban. - egy újabb megnyugtató mondat Tsubasa-tól. - Buliig még van néhány óránk. Addig pihenj és ne próbáld meg elcsábítani.
A házban csend volt, mert mindenki pihenni próbált és készültek a nagy estére, főként a lányok. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek és átment Jan szobájába, amint felért az emeletre. Szerelme az ágyában feküdt, a takarója a combjai között, kezeivel a párnáját markolta és a szájából halk nyögések törtek utat maguknak. Akaratlanul is megkeményedett a látványra, vágyának illata teljesen eltompította érzékeit és minden idegszálával csak rá figyelt. Férfiassága fájón lüktetett a nadrágjában, de bárhogy is szerette volna megkapni a lányt, tudta, hogy nem lehet és ekkor visszaemlékezett a reggeli dologra a fürdőszobában, amikor képtelenek voltak egymásnak esni.
Nehézségek árán, de rávette magát arra, hogy ott hagyja és mikor befeküdt az ágyába kényszerítette magát, hogy aludjon. Amint elaludt az ágyában találta magát meztelenül, szerelmén feküdve és hatalmasakat lökve. Karok ölelték magukhoz, ajkak nyomódtak a nyakára és nem sok kellett, hogy átlendüljön a határon. Zihálva és izzadtan riadt fel álmából és mikor felült akkor vette észre, hogy a boxere nedves. Úgy reszketett a teste, mintha az előbb szeretkezett volna egy hatalmasat. Amikor benézett az alsójába meglepetten vette észre, hogy az álom miatt elélvezett. Fújtatott egyet, majd mérgesen visszadőlt az ágyba és csak pihegett.
Érezte, hogy valaki szép lassan felé térdelt, majd beleereszkedett az ölébe. Riadtan nyitotta ki a szemét és megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amikor meglátta, hogy szerelme az. Hátrébb húzódott az ölében, hogy lehúzhassa róla a boxerét, majd egy kéz ragadta meg még mindig kemény férfiasságát.
- Nincs rajtam gumi. - suttogta azzal a kevés önuralmával, ami vészesen fogyatkozott, de hiába, mert a lány folytatta, amit elkezdett. - Az előbb mentem el. - lehelte, de nem állt meg, hanem lassan kezdett rácsúszni a férfiasságára. Már a makkja becsúszott, amikor abbahagyta a küzdelmet. Bassza meg az önuralom! Jan szeretkezni akar és ő megfogja adni neki! Két kézzel megragadta a csípőjét és egy mozdulattal teljesen belenyomta az ölébe. Az érzéstől hátravetette a fejét, majd rögtön szemeivel Jan-t kezdte kutatni. Még mielőtt elkezdtek volna mozogni, kopogtak az ajtón.
- Gyerünk gerlepár, ideje készülődni! - Komolyan utálta most Jaejoong-ot, hogy állandóan ő zavarja meg őket és mindig ilyen helyzetben.
- Majd utánatok megyünk. - kiáltotta, de hyung-ja nem hagyta annyiban.
- Haladjunk, különben betöröm az ajtót és lerángatlak a Jan-ről! Tudod, hogy nem viccelek!
Mérgesen fújtatott egyet, de ez elég volt, hogy leemelje magáról szerelmét és elkezdjen készülni. Mire teljesen összeszedte magát, a lányok már otthon sem voltak és a többiek csak rá vártak. Egy fekete ujjatlan pólót vett fel, hozzá színben illő nadrággal, cipővel és bőrdzsekivel. Tincset kissé összekócolta, hogy szexibbnek hasson Jan számára és már indulhattak is. A tegnap esti klubba mentek. Belépve oda megrohamozták az éjszaka emlékei és ahogy lenézett a korlátnál, meglátta a lányokat a bárpultnál, amint iszogattak és salsaztak. Még sosem látta ennyire felszabadultnak Jan-t, folyton csak nevetett, de alsó ajkát ugyanúgy beharapta, mint amikor vele volt.
Leakart menni hozzá, de a többiek megállították és kérték, hogy várjon, mert ez most az ő estéjük és ráér utána bevetni magát. Azt tette, amit mondtak neki és csak figyelte őket. A zene váratlanul lehalkult és négy jóképű srác tartott Jan-ék felé, akik megölelték őket mikor odaértek és az italukkal a kezükben elindultak velük egy másik helyiségbe. Brian-nek is intett egy másik srác, így ő is utánuk sietett és a csajok után mentek. Idegesen fújtatott egyet, hisz nem tudta mit várhat. A legrosszabb dolog is megfordult a fejében.
- Nyugi, nem fog megcsalni. - próbálta nyugtatni Tsubasa.
- Honnan veszed olyan biztosra? - kezdett nagyon ideges lenni.
- Ezek a pasik stiptease táncosok és csak szórakoznak. - nem hatotta meg a dolog, ezért Tsubasa megragadta a csuklóját és húzta magával.
Azon az ajtón mentek keresztül, amiken a csajok is nemrég és egy teljesen más klubban találták magukat. Rengeteg nő ült az asztaloknál és szemük a színpadra szegeződött, amikor azok a pasik tűntek fel, akik bekísérték Jan-éket és táncolni kezdtek. Simogatták magukat, vonaglottak, vágyakozó tekintetükkel rabul ejtették a nőket, miközben egyre kevesebb ruha volt rajtuk. Remekül rálátott a színpadra és meglátta közvetlenül előtte a lányokat, akik torkuk szakadtából visítottak a nekik vetkőző férfiaknak.
Egyikük teljesen a színpad végéhez ment és elkapta szerelmét, majd beleült az ölébe és úgy táncolt neki. Megfogta a kezeit és végigsimíttatta velük az egész testét, aztán lemászott róla, ölbe kapta és a színpadon összesimulva, teljesen egymásra hangolódva táncoltak a zenére. Ha nem tudta volna, hogy szerelme őt kívánja, biztosra vette volna, hogy a tánc után szeretkeztek volna egy hatalmasat. Igyekezett az emlékeibe vésni a mozdulatokat, mert tudta, hogy egyszer még nagy hasznukat veheti. Brian annak a pasinak udvarolt, aki becsábította a klubba, majd az egyik függöny mögött eltűntek.
Most az egyszer örült volna Jaejoong-nak, de persze amikor kellett volna, nem volt ott. Hiába tudta, hogy csak ártatlan szórakozás az egész, a zöld szemű szörnyeteg teljes életnagyságban kísértette. Elképzelte, hogy ő táncol Jan-nel, ajkaik éhesen tépik egymást, a zene ütemére lazulnak, majd vadul szeretkeznek a színpadon. Az egy órával ezelőtti kósza kis ötletnek meg kellett volna valósulnia. Ujjaival végigsimított a nyakán lévő kötésen és amikor felszisszent elégedetten mosolyodott el, mert az éjszaka az övék volt. Tsubasa-ra nézett és a mosoly miatt eszébe jutott az egyik szabály, amit Brian mondott neki: Mindig állj készen! Bármikor elkezdődhet a játék.
Ezt a játékot ketten játsszák. Elhatározta, hogy egyik este ő is fellép, amikor Jan az első sorban ül és akkor meglátja, hogy kit kell felfalnia a szemeivel. Ahogy az előadásnak vége volt, Brian is visszatért hozzájuk és akkor látta meg a két nagy játékost, ahogy egymással szórakoznak. Elhúzta a száját, mert ő nem lesz képes így játszani Jan-nel és a csábítási képességeiben is kezdett kételkedni, de abból még semmi sem lehet ha megpróbálja. Tsubasa-val visszamentek és a bárpultnál iszogattak. Alaposan szemügyre vette Brian csábítási technikáját és lenyűgöző volt, hogy különösebb nyomulás nélkül próbálta becserkészni szerelmét.
A lányok jókedvűen és teljesen elvillanyozva mentek oda hozzájuk és közvetlenül mellette állt meg, néha hozzáért, ahogy megmozdult és ez tetszett neki. Egyszer csak úgy tett, mintha megbotlott volna a karjaiban kötött ki. Egy kéz csusszant a nadrágján keresztül a férfiasságára, ami nagyon jól esett neki és úgy látta itt az ideje annak, hogy elkezdjenek játszani. Vissza kellett fognia a nyögést, de nem hagyta viszonzatlanul, mert rámarkolt a fenekére és a nyakához hajolt. Érezte, hogy Jan beleremegett az érintésbe és ahogy az alsó ajkába harapott teljesen megőrjítette.
Hetek teltek el úgy, hogy csak szórakoztak egymással, de nem szeretkeztek. A többiek lassan kezdtek aggódni, hiszen a hőség a tetőfokára hágott és a közöttük vibráló szexuális feszültség egyre nyomasztóbb volt, ráadásul Kazuko és Minwoo is a városban voltak, legfőbb céljuk pedig az volt, hogy szétválasszák a párt.
Changmin elérte a határait és már képtelen volt visszafogni magát. Egyik délután gondolkodás nélkül bemasírozott a fürdőbe, leült a kád szélére, benyúlt a nadrágjába és megmarkolta keményen követelőző férfiasságát. Ujjait lassan mozgatta fel-le teljes hosszán, közben pedig Jan-re gondolt. Nem volt olyan jó, mint mikor ő csinálta vagy lovagolt rajta, de kényszerhelyzetben nem válogathatott. Az, hogy érezte szerelme vágyát egy cseppet sem segített a dolgon, sőt, csak még inkább felajzotta, de annyira észhez térítette, hogy abbahagyja.
- Bocs. - hallotta meg szerelme hangját és rögtön kinyitotta a szemeit. - Én... én nem...
Kihúzta a kezét a nadrágjából, megtámaszkodott vele a kádon, míg a másikkal a nyakán simított végig és hátra hajtott fejjel lehunyta a szemeit. - Már ez sem segít. - sóhajtotta és mikor kinyitotta a szemeit, azok könnyesek voltak. - Őrülten kívánlak! Annyira, hogy lassan beleőrülök!
Ahogy kimondta, érezte, hogy lehúzzák róla a nadrágját az alsójával együtt, majd fólia szakadást hallott és két kéz fonódott keménysége köré, amik hozzáértően görgettek le valamit a tövéig. Nem merte kinyitni a szemét, igazság szerint nem is kellett, mert a következő pillanatban szerelme az ölébe ült és ráereszkedett keménységére. Éhes ajkak simultak az övére és néhány pillanatra rá mozogni kezdtek. Két kezével megragadta szerelme csípőjét, hogy segítsen neki a mozgásban és mire elmerültek volna benne, izmai összerándultak körülötte és együtt lendültek át reszketve a határon.
Eltartott egy ideig, míg minden visszaállt a régi iramba, de nem engedték el egymást egy pillanatra sem. Ahogy érzékelte, Jan már elaludt közvetlen utána, így óvatosan az ölében vele felállt és az ágyhoz mentek, ahol lefektette. Lehúzta férfiasságáról a használt gumit, megtakarította magát, majd felhúzta a nadrágját és befészkelte magát szerelme mellé.
Már alkonyodott, mikor Jan magához tért. Az, hogy Changmin-nel szeretkeztek csillapította kicsit a vágyát, de a dühét egyáltalán nem. Óvatosan kimászott az ágyból, lezuhanyozott, felöltözött és elment sétálni. Magányosan rótta az utcákat, az emberek csoportban vagy párosával jártak és szórakozni indultak. Szombat este volt. Megőrült a gondolattól, hogy Minwoo Kazuko társaságában utánuk ment a szülővárosába és őket keresik.
Morogva tett meg minden egyes métert és az egyik utcában összeakadt egy csapat bajkeverővel, akik rá fenték a fogukat. Dühödt vadállatként harcolt velük és minden útjába akadót közülük megcsonkított. Éppen az egyik vérét szipolyozta, amikor egyszerre hárman is készültek rátámadni. Még mielőtt elérhették volna, öt ismerős arc tűnt fel a semmiből, köztük Changmin és Tsubasa. Végignézett a fiúkon és akkor látta, hogy Jaejoong bajban van. Gyorsan átvágott a tömegen és lerángatta a fiúról a három rohadékot. Tsubasa-val a régi megszokott stílusban nyomták, minden eléjük kerülő ellenséget darabokra téptek és tisztogattak a többiek körül.
Egy pillanatra megfagyott, mikor Changmin közelében meglátta Rain-t, aki kíméletlenül törte el ellenségei nyakát és tépte ki a gigájukat. A vér illatától és a verekedéstől teljesen bekattant és miután lerendezték mindet, morogva szaladt tovább. Néhány házzal odébb megállt és elbújt a sötétben, hogy kivárhassa azt, aki követte. Úgy tűnt senki nem ment utána, de amint kilépett a sötétből Changmin-nel találta szemben magát. Vicsorogtak és morogtak egymásra, miközben kerülgették egymást.
Hirtelen elindultak egymás felé, megragadták a másikat és mire feleszmélt, a sötétben volt a fiúval. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben kezeik felfedezőútra indultak. Felszisszent, amikor szerelme neki nyomta szeméremdombjának méretes keménységét és másra sem tudott gondolni, minthogy benne legyen. Egy kéz nyúlt be a ruhája alá, hogy félrehúzza a bugyiját, majd egy cipzár hangja csapta meg a fülét és hirtelen felemelték. Lábait automatikusan a csípője köré kulcsolta, karjaival a nyakát ölelte át és várta a következő lépést.Hatalmasat nyögött, amikor Changmin végre belé hatolt. Elfelejtette, hogy miért is volt dühös, csak arra tudott koncentrálni, hogy szerelmének is ugyanolyan jó legyen.
Tempójuk vad, mégis lassú volt, ajkaik felváltva forrtak össze és csókolták egymás nyakát. Annyira elmerültek egymásban, hogy észre sem vették a rájuk leselkedő veszélyt. Egy férfi és egy nő figyelte őket nem is olyan messziről, az egyik épület árnyékából. Mindkettejük keze ökölbe szorult a látványon, hogy ők felszabadultan szeretkeznek. Belenyögve a csókba, reszketve és megkönnyebbülten lendültek át a határon. Zihálásuk lassan betöltötte a kis utca terét és a többiek is beérték őket.
Jan szülinapja óta két és fél hónap telt el és azóta történt pár dolog. Pont Changmin szülinapi buliján feltűnt New Orleans-ban a régi mesterük Kazuko és követelte, hogy menjenek vele és hagyják el a lányt. Jaejoong azonnal elutasította, sőt meg is fenyegette, hogy ha bárkinek baja esik, akkor megöli és úgy tűnt a fenyegetése hatott, mert nem kérlelte tovább. Yunho sem akart kötélnek állni, ahogy Changmin sem, de Kazuko addig járt a nyakukra, ameddig meg nem adták magukat, persze csakis azért, mert Jan-t akarták megvédeni, de ezzel mindenkinek ártották. Jan és Changmin nagyon megsínylették az elválást.
Changmin egy épület tetején ült a sötétben és egy hozzá közel lévő másik tetejét bámulta, ahol ott ült szerelme és egyben mestere. Láthatóan nagyon megtört és képtelen volt elfogadni, hogy nem lehetnek együtt. Kétségbeesett sóhaj hagyta el ajkait és csillapíthatatlan sírógörcs lett úrrá rajta tehetetlenségében. Nem tudta elviselni a fájdalmat, amit okozott mindkettejüknek és bárhogy próbálkozott, képtelen volt távol tartania magát Jan-től.
Legszívesebben odament volna hozzá, hogy a karjaiban megnyugodott volna, de nem tette, mert eszébe jutott Kazuko fenyegetése. Tudta, hogy Yunho ismét tarkón billenti ezért, de inkább ő veszekedjen vele, mint volt mestere. Legördült néhány könnycsepp az arcán és mire észrevette volna magát, már cselekedett is. Ott találta magát a tetőn Jan-nel a karjaiban és próbálta nyugtatni. Az őt fojtogató érzelmek mintha megszűntek volna. Mohón lélegezte be szerelme illatát, amit úgy szeretett.
Eltartott egy ideig, míg sikerült megvigasztalnia, de még akkor sem tágított mellőle. A fájdalmas csendet is élvezte, ami rájuk telepedett a sírás után, hisz vele minden jó volt. Nem tudta mi ütött belé, de úgy érezte mondania kell valamit.
- Képtelen vagyok távol tartani magam tőled! - a szavak maguktól törtek elő. - Azért tettem, mert megfenyegetett, hogy megöl téged. - Jan felemelte a fejét és ránézett, de nem mondott semmit.
- Nekem ez nem megy. - ennyi volt Jan válasza, mielőtt eltűnt volna a szeme elől.
Napokig kereste szerelmét mindenhol, de nem találta sehol. Visszament a családi házhoz is, de Yunho kivételével senkit sem talált ott. Kétségbeesetten kutatott fel minden zugot, de semmit sem talált. Bement Jan szobájába is, de mintha ott sem járt volna. Minden ruhája eltűnt, az illata sem volt már ott, az ágyneműt is átmosták és új huzat került rá. Lerohant Yunho-hoz, hogy kifaggassa mi történt.
- Hyung, hol van Jan? - Yunho nem akart válaszolni neki. - Mondd már el! Ugyan már,csak tudni akarom, hogy jól van-e!. Kérlek.
Yunho nagy nehezen rászánta magát. - Hazament Los Angeles-be.
Jan mélyen magába szívta az Angyalok városának édes levegőjét, ami mindig az otthonát jelentette, hisz ide született. Egyetlen szippantásból tudta, hogy otthon van. Egy kocsi várta őket a reptérnél, ami egyenesen a hatalmas családi házba vitte őket. Jaejoong mosolyogva húzta magához és gyengéden cirógatta a vállát, amitől legszívesebben dorombolni támadt volna kedve, de még korainak tartotta a dolgot.
A napok gyorsan teltek és eltartott egy kis ideig, míg bejárta éjjelente az ismerős utcákat és csak emlékeibe merülve fedezte fel őket. Bárhová ment mindig a családtagjaival futott össze, ami nagyon megnyugtató volt számára. Néha még egy-egy sztriptíz bárba is betért, hogy élvezhesse a figyelmet, amit két szintén családtagtól kaphatott meg, méghozzá nem is akárkiktől, hanem Amerika legjobb sztrippereitől. Ők és a családi ügyek segítettek elvonnia a figyelmét Changmin-ről.
A szobájában állt az erkélyen, az ajtaja nyitva volt és csak bámulta a hajnal fenséges csodáját, amint az égre kúszott. Először sápadt fénnyel érkezett, majd minden aranyban pompázott, aztán átváltott halvány lilába, amitől mindig elcsodálkozott. Abban a pár pillanatban mintha érezte volna ahogy Changmin átölelte és gyengéden végigsimított az egyik karján. Nem mert máshová nézni, mert félt, hogy eltűnik és egyedül marad, így csak bámulta tovább a napfelkeltét.
A színek narancsban és pirosban játszottak, míg lassan reggel lett és a város ébredezni kezdett. A kora reggeli illatok még mindig bódítóak voltak. Bármit megadott volna azért, hogy Changmin-nel egyszer átélhesse ezt, még ha többé nem is érinthetik egymást szeretőkként. Még mindig érezte az illatát, minden apró rezdülését, teste melegét, ahogy karjaival szorosabban ölelte magához, mert tudta, hogy el kell válniuk egymástól. Összefűzte ujjaikat, talán az életben utoljára, majd hagyta, hogy a fiú megfordítsa és gyengéden összeérintse ajkaikat. Hosszan csókolták egymást. Amint a csók megszakadt, Changmin eltűnt, de a szellő a bódító illatok mellett egy hamarosan érkező eljövetelét hozta magával.
- Mi ez a hang? - szólalt meg mögötte hirtelen Jaejoong.
- Valaki jön. - válaszolta, majd elmerült az ölelésben, mikor a fiú átkarolta a derekát.
- Aggódnunk kellene?
- Nem. - Béke töltötte el.
Changmin sírva nézte tovább az ébredező New Orleans-t. Élénken élt benne az a pár nap, amit a Mardi Gras-n töltöttek el és jókat buliztak. Halvány mosoly jelent meg az arcán, amikor látta magukat felszabadultan nevetni és ölelkezni. Most már mindez a múlté, de ezúttal ő tehet róla. Jan legutóbb szembefordult Minwoo-val azért, hogy ők ketten nyugodtan lehessenek és bárki fenyegette meg, rövid úton véget vetett neki. Ha szerelme képes volt küzdeni értük, akkor ő miért képes? Egyszerűen csak meg kellene mondania Kazuko-nak, hogy Jan-hez tartozik! Ő a mestere, szerelme és a családja egyszerre és ha ez nem tetszik neki, akkor elmehet a pokolba és ha bántani meri vagy a közelébe merészkedik, habozás nélkül megöli!
- Akkor tedd meg. - szólalt meg mellette egy ismeretlen és mély férfi hang.
Számára egy ismeretlen férfi állt mellette, fehér inget, fekete farmert viselt, haja hosszú és fekete volt. - Te ki vagy?
- A nevem Tsubasa. - a név hallatára kikerekedtek a szemei.
- Az a Tsubasa? - tudta, hogy a férfi érteni fogja a kérdést.
A férfi csak bólintott, majd folytatta a mondókáját. - Miért hagytad el Jan-t? Már nem szereted? - ez a férfi mindent tud?
- Megakartam védeni a régi mesteremtől, Kazuko-tól. - válaszolta.
- Megérte a szenvedést? - a kérdés szinte vádló volt. Minden kétséget kizáróan Tsubasa nagyon is tisztában van a dolgokkal és láthatóan nagyon szereti Jan-t és ezért viselkedik furcsán.
- Nem, de ha nem teszem baja esett volna! - gyenge mentegetőzés volt, de igaz volt, legalábbis úgy hitte.
- Ne becsüld alá Jan-t! Sokkal erősebb, mint amilyennek mutatja magát és ő vigyáz ránk. Hamarabb halt volna meg Kazuko, mint gondolnád! - Tsubasa-nak igaza volt, hisz legutóbb is könnyedén törte ki volt mestere nyakát. - Menj utána és Kazuko-t bízd csak rám.
- Nem! - ellenkezett. - Nekem kell megmondanom neki, hogy vége!
Tsubasa nagy nehezen belement a dolgokba, de tudta, hogy nem hagyja egyedül, amíg meg nem oldja a helyzetet volt mesterével. Míg vártak, az interneten a jegyeket nézte Los Angeles-be és bepakolta cuccait. Teljesen kifáradt a keresgélés közben és a laptopjánál aludt el. Mire felébredt már alkonyodott. Gyorsan összeszedte magát, lezuhanyzott, átöltözött, a bőröndjét a bejárati ajtóhoz készítette, hogy indulásra készen várja amikor visszamegy érte.
Alig sétált néhány utcát a háztól és megtalálta volt mesterét egy kizárólag vámpírok számára üzemeltetett klubban. A nő már nagyon várta, hisz minden alkalommal abban reménykedett, hogy végre beadta a derekát, ami egyet jelentett azzal, hogy az övé lehet. Kazuko kiszállt a férfiak gyűrűiből és elindult egy csendesebb szoba felé, hogy kettesben lehessenek és ő követte. Három méterre állt meg volt mesterétől és egyáltalán nem vágyott arra, hogy megérintse, sőt, inkább viszolygott tőle.
- Nos, drága Changmin, meggondoltad magad? - Már a hangjától felfordult a gyomra.
- Megmondtam, hogy sosem kapsz meg!
- Emlékeztetlek az egyezségünkre. - a nő érintésétől rosszul volt.
- Sosem leszek a tiéd és nem is voltam! Azt ajánlom ne állj az utamba és ne fenyegetőzz, különben megöllek! Megértetted? - tajtékzott a dühtől, ettől pedig Kazuko ijedten húzódott el tőle. - Tetszik vagy sem elmegyek és semmivel nem tudsz megállítani!
- Hozzá mész? Kockára teszed a testi épségét? - a fenyegető hangnem nem hatotta meg.
- Ő az, akire mindig is vágytam! Tíz évig figyeltem, míg végül volt bátorságom lépni! Jól tudod, hogy sosem tartoztam hozzád! - ömlöttek belőle a szavak. - Valahol mindig is tudtam, hogy az övé vagyok.
- Mit tud az a lány amit én nem? Mit tud neked ajánlani?
- Életet, szerelmet és családot! - szemei könnybe lábadtak. - Mellette érzem, hogy élek! Közéjük tartozom és ha ezt nem akarod megérteni, akkor szívtelenebb vagy, mint gondoltam! - Forrt a dühtől. - Nem érdekel mivel fenyegetőzöl, megvédem a családomat!
Nem mondott többet, csak állt ott dühösen, a könnyeivel küszködve és fújtatott. Kazuko álla leesett, hisz tudta, hogy nem ezt várta tőle. Lépteket hallott, amik visszhangzottak, majd az ajtó kinyílt és belépett rajta valaki. Az a valaki megállt mellette és a vállára tette a kezét és nagyon meglepődött, amikor Tsubasa-val találta szemben magát. A férfi elmosolyodott, mintha mindent hallott volna, amit a nő fejéhez vágott. Kazuko azonnal megfagyott, amint meglátta, de nem mondtak egymásnak semmit, majd Tsubasa jelzett neki és együtt indultak el kifelé.
A reptér felé mentek. Nem ment vissza a csomagjáért, mert Tsubasa mondta neki, hogy kivitette a repülőhöz. Boldog volt és büszke magára, hogy megtette és szembefordult Kazuko-val, de tudta, hogy nem lesz könnyű Jan-t visszahódítania, hisz túl sokat szenvedett már ahhoz, hogy megbízzon benne. Kétségek gyötörték. Képes lesz megbocsátani valaha is neki? Rettegett attól, hogy talán soha többé nem akarja majd látni. Bárhogy is alakul, mindig a közelében lesz és támogatni fogja, sőt azt is elviseli, ha talál magának valaki mást és eggyé válik a többi családtaggal.
Egy kéz simult az övére. - Ne aggódj, megbékél. - Tsubasa olvasott a gondolataiban.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy jól ismerem. - A mondatra valami szöget ütött a fejébe. Lehetséges, hogy ők korábban együtt jártak? - Igen és a mai napig bánom, hogy elengedtem.
- Hogy ismerkedtetek meg? - Amint kiejtette a szavakat, rögtön meg is bánta.
Tsubasa először elmosolyodott, majd elmerült az emlékeiben. - Akkoriban nagyon magányos volt. Szenvedett. Abba a kriptába szaladt be sírni, ahol én aludtam. Vérének édes illata felébresztett és mikor előtte álltam, zokogva kért, hogy öljem meg. - Szünetet tartott és megnyalta ajkait. - A csuklója véres volt. Megkóstoltam és akkor éreztem mennyire szenved. Úgy érezte senki sem érti meg és a barátai is bántották. Megöleltem és elhatároztam, hogy mindig mellette leszek és sosem hagyom el, mert ő tudta, hogy mit éreztem annó, amikor ugyanezért álomba szenderültem.
- Lelki társak vagytok. - elcsodálkozott a felismeréstől.
- Igen. - erősítette meg Tsubasa. - Értelmet adott az életemnek és maga mellé emelt. Lett célom és jobb emberré tett és bármikor szükségem volt rá, ő ott volt.
- Tanács?
- Soha nem add fel! - Tsubasa elkomolyodott. - Készülj fel rá, hogy nem kapod vissza egykönnyen és nagyon meg kell küzdened érte. Nagy játékos.
Kikerekedtek a szemei. - Úgy érted a szexben?
- Abban is. - ez komolyabb volt, mint gondolta. - Bármit csinálj ne inogj meg, de tudd, hogy mikor vonulj vissza és hagyj neki egy kis teret. Sokszor lesz szüksége a magányra.
- Mi lesz ha bajba kerül?
- Ne aggódj, nem esik baja. A város tele van családtagokkal.
Tsubasa szavai kicsit megnyugtatták. Mire felocsúdott, a gép már le is szállt és egy kocsi várta őket a reptéren. Izgatottan ült be a kocsiba és a kezeit tördelve, hatalmasakat sóhajtva várta, hogy újra találkozzanak. Vajon milyen lesz? Haragszik még rá? Netán gyűlöli vagy még mindig szereti? A legjobbakat remélte, de felkészült a legrosszabbra is. Azt biztosan tudta, hogy nem lesz könnyű dolga és jobb, ha felköti a gatyáját.
A kocsi hamarosan lassított, majd begurultak egy hatalmas bejárón, ami egészen a házig vitte őket. Először Tsubasa szállt ki a kocsiból, nagyot szippantott a levegőből, majd megkönnyebbülten fújta ki. Erőt vett magán és követte a férfi példáját. Szemei azonnal megakadtak az erkélyen álló és elgondolkodott szerelmén. Gyönyörű volt. Egy spagettipántos majdnem földig érő nyári ruhát viselt, korall vörös tincsei lágyan lengedeztek a szellőben. Csak bámulni tudta őt és a lélegzete is elállt. Alkonyodott és a fényjátékban Jan még gyönyörűbbnek hatott, legalábbis számára. Szíve irdatlan iramban zakatolt, szája kiszáradt és csak egyetlen mosolyra vágyott szerelmétől.
- Tsubasa! - kiáltotta nevetve Jan, majd futni kezdett és szó szerint a férfi ölében landolt.
Jan boldog volt, mert az a személy, akire most mindenkinél jobban szüksége volt ott ölelte és minden rendben is volt, ameddig meg nem pillantotta az őt bámuló Changmin-t. Értetlenül nézett Tsubasa-ra, össze volt zavarodva, semmit nem értett. Hogy került oda a fiú, ha Kazuko-val kellett volna lennie? Belső énje és vágya megtestesítője is értetlenül álltak a dolog előtt, de minden porcikája azt súgta neki, hogy megnyugodhat és Changmin csak az övé. Néha érdemes volt a benne szunnyadó szörnyetegre hallgatni, elvégre miatta tartoznak össze és lett a fiú a vérvonala tagjává.
Nem sokat gondolkodott, mikor Tsubasa letette az öléből és azonnal megölelte szerelmét. Érezte, hogy Changmin megkönnyebbült és hatalmas sóhajjal engedte el minden aggodalmát, ami addig kínozta. Nagyon szerette volna megcsókolni, ennek ellenére mégis ellenállt a kísértésnek, mert azt hitte ezzel még jobban kivívja Kazuko ellenszenvét.
A vacsora már készen volt és tálalásra várva hívogatta őket. Mindannyian egyszerre ültek le az asztalhoz, mégpedig a hagyományoknak megfelelően. Az új szülöttei ültek le közvetlenül mellé, Changmin a jobb oldalára, mellé Yunho, míg a baljára Jaejoong és Jessica, a többiek pedig tetszés szerint. Tudta, hogy Tsubasa intézte úgy, hogy szerelme pont mellé kerüljön és az elégedettségből, ami az arcán ült, szinte ordított. Már a desszertnél tartottak, amikor Tsubasa rákacsintott, válaszul egy mosolyt kapott cserébe, így a játszmájukat lebeszélték a többiek tudta nélkül.
Kiment az erkélyre és a csillagokat bámulta. Megnyugtató volt a gondolat, hogy Changmin nem azzal a nővel van, aki minden alkalommal arra akarta kényszeríteni, hogy feküdjön le vele. Szemei kikerekedtek. Mi van ha megunta a követelést vagy egyszerűen álmában kikötözte és megerőszakolta Kazuko? Megőrült a gondolattól. Könnyek szöktek ki a szeméből. Meg kell tudnia, hogy Changmin még mindig az övé és semmit se tett vele az a nő. Megrázta a fejét és megfordult. Már készült elindulni, amikor beleütközött valakibe és mikor felnézett nagyon meglepődött, mert a fiúval találta magát szemben. Szíve kihagyott néhány ütemet. Beharapta alsó ajkát, amikor hátráltak néhány lépést, majd Changmin megragadta a tarkóját és gyengéden összeérintette ajkaikat. Ezúttal nem hallgatott az eszére és visszacsókolt.
Nem volt ura többé a testének és akárhogy próbálkozott az esze felé fordulni, az már felmondta a szolgálatot. A csók elmélyült, nyelveik vad táncot jártak, miközben kezeik felfedezőútra indultak. Mire feleszmélt, már az erkély széles padkáján ült, combjai között Changmin-nel. Mindketten reszkettek a vágytól, ahogy ajkaik elváltak, de innen már nem volt megállás. Meglepetten nyögött fel, amikor Changmin lassan belé hatolt, de rögtön el is felejtette minden aggodalmát, még a feléjük közeledő néhány családtagot is ahogy mozogni kezdtek.
Alig lökött Changmin néhányat, amikor Jaejoong hangját hallották meg. - Basszus, bocsi.
A többiek is nagyot néztek, legfőképp Tsubasa, aki egyáltalán nem számított arra, hogy néhány órán belül egymásnak esnek. Mindketten belevörösödtek és úgy érezték, mintha próbálkozó tinik lennének, akik lebuktak volna a szülei ágyában. Hirtelen tisztult ki a feje és Changmin is gyorsan összekapta magát, persze úgy, hogy a többiek semmit se lássanak belőle. Feszélyezve fújtatott és szinte segélykérően nézett szerelmére, de ő sem tudott kinyögni egyetlen épkézláb mondatot sem. Tsubasa megragadta a jobb csuklóját, majd húzni kezdte magával és a szobájáig meg sem álltak, és bevágta maguk mögött az ajtót.
- Tsubasa...
- Tényleg szeretitek egymást.
- Hiába, Kazuki miatt nem lehet. - a félelmet felváltotta a szomorúság.
- Nem rondít bele többet a kapcsolatotokba. - Jól hallotta? - Changmin megmondta neki, hogy téged akar és ha a közeledbe jön, akkor megöli. - A mondatra teljesen lefagyott.
- Az még nem jelent semmit! Bármikor utána jöhet.
- Úgy látom nem érted a dolgokat. - Tsubasa megragadta és nem engedte el. - Szembeszállt Kazuko-val és utána rögtön hazajött.
- Ez még nem bizonyít semmit.
- És az előbbi egymásnak esésetek?
- Csak tudni akartam, hogy nem feküdt le a nővel.
- Ő még mindig a tiéd. Ha ennyire tartasz attól, hogy visszamenne hozzá, akkor tedd próbára! Jó játékos vagy, a legjobbtól tanultál.
- Mi lesz ha ismét elgyengülök?
- Néha neked is adnod kell valamit, hogy tudja jó úton jár.
Úgy érezte járnia kell egyet, különben megőrül. Útja egyenesen az egyik klubba vezetett, ahol a tömeg extázisban, egyszerre mozgott a zenére. A pulthoz ment, ahol kért egy erős Mojito-t, majd egy jó nagyot kortyolt bele. Szüksége volt egy kis kikapcsolódásra vagy egy jó táncpartnerre, akivel összegabalyodhat néhány forró táncra és ahogy rágondolt, megjelent Jason. Vele úgy viselkedhetett, mintha együtt lennének, de nem csókolták meg egymást, mióta Changmin-nel volt. A dallamok elvarázsolták és rábízta magát Jason-re.
Az agya kikapcsolt, nem volt helye a felesleges gondolatoknak, csak a pillanat és az érzés számított. A teste automatikusan mozgott a zenére, Jason-nel úgy fonódtak össze, mint a világ legszerelmesebb párja, de nem csókolták meg egymást és csak úgy simogatták egymást ahogy a forró tánc megkövetelte. A fiú szinte gyerekkora óta vele volt, együtt tanulták meg az összes táncfélét és régebben vele is előfordult, hogy egy-egy ilyen lazítás szeretkezéssel végződött. A családjából, szövetségeseikből és a barátai közül is többen megtanulták ugyanazokat, hogy lépést tarthassanak vele.
A szeme sarkából látta Changmin-t Tsubasa-val, ahogy őket figyelték és valószínűleg róluk beszélhettek. Egy gyorsabb dal következett, amit már nagyon jól ismertek és tánc közben együtt énekeltek. Remekül lehetett rá salsazni és ezt ki is használták. Aki csak ott volt és tudott táncolni, extázisban úgy kezdett el mozogni a zenére, hogy észre sem vette. Tsubasa próbálta Changmin-t az alaplépésekre tanítani és nagy meglepődésére elég jól ment neki. A következő az egyik legjobb salsa dal volt, és a tömeggel közösen, ugyanazt a koreográfiát járták.
Teljesen kifulladásig táncoltak. Láthatóan Changmin is élvezte az estét annak ellenére is, hogy nem együtt táncoltak. Alig néhány óra alatt annyira belejött a táncba, hogy Tsubasa hívott hozzá egy táncos lányt, akivel gyakorolhatott, de láthatóan feszélyezett volt a társaságában. A féltékenység felütötte a fejét és szeretett volna a fiúval is táncolni, ezért intett nekik és elindultak a csajok társaságában. Aki szerelmével volt, nem akarta elengedni és folyamatosan csak faggatta, hogy van-e barátnője. Changmin csak mosolygott.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem vagyunk melegek? - Tsubasa jól szórakozott a lányok teóriáin.
- Akkor hogy lehet, hogy együtt táncoltatok?
- Csak tanítom. - válaszolta Tsubasa.
- Akkor ez azt jelenti, hogy mindketten szabadok vagytok? - Changmin táncpartnerének felcsillantak a szemei.
- Nem igazán. - kezdte Tsubasa. - A srác fülig szerelmes a csajába.
- Szerencsés lány. - mondta kicsit keserűen Changmin mellett.
- Amíg ámuldoztok, én addig felkérem a barátnődet. - kacsintott először Changmin-re Tsubasa, majd rá és elkezdtek táncolni.
Tsubasa karjaiban ugyanúgy el tudta engedni magát, mint Jason-ében. Vele is sokat bújtak össze tánc közben, sőt szinte már forrt köztük a levegő. Néha odapillantott Changmin-re, akit ezúttal Jason tanított, hogy hasonló hatást tudjon elérni, ha együtt táncolnak. A két lány bárhogy próbálkozott nem tudta elérni azt a hatást, ami közöttük jött létre, de azon hogy Jason mennyire ellazult és könnyedén tudta mozgatni egyiküket elámultak.
Kiszökött ajkai közül néhány sóhaj, amikor Tsubasa úgy érintette tánc közben, ahogy Changmin-re vágyott. Tudta, hogy mit gondolt a néhány órával ezelőtti összegabalyodásukról Changmin-nel, de nem szólt semmit, csak táncoltak tovább. Kicsit feszélyezve érezte magát, de ez nem látszódott vagy érződött a táncán, csak időről-időre elgondolkodott. A legváratlanabb pillanatban Tsubasa ledöntötte, majd amikor felhúzta magához szorosan átölelte és úgy táncoltak tovább.
- Ne küzdj tovább. - suttogta a férfi a fülébe.
- Tessék? - gondolatai kezdtek eltűnni a fejébe és csak Changmin-re tudott gondolni.
- Érzem, hogy vágysz rá, ahogy vacsi után is. Nem viccből kezdtetek szeretkezni az erkélyen. - a felismerés úgy vágott át ködös elméjén, mint egy éles késpenge.
- Korai lenne. - Zavartságában megköszörülte a torkát. - Nem akarom már az elején megadni magam.
Tsubasa néhány pillanatra elvált tőle, megperdítette, majd visszazárta karjaiba. - Emlékszel mit mondtam neked utána? - Oh igen! Néha adnia kell valamit, hogy Changmin tudja még akarja őt. Bólintott és érezte, hogy partnere elmosolyodott.
- Nem korai még?
- Jól ismerlek. Úgyis az lenne a vége, hogy a fürdőben vagy valamelyikőtök szobájában egymásnak esnétek. - Mosolyognia kellett. Tsubasa túlságosan is jól ismerte már. - Addig nem tudnátok aludni, amíg nem szexeltetek, de élvezd ki, mert utána kezdődik a játék.
- Nem helyes! Nem ismeri a szabályokat és a játék menetet.
- Azt bízd csak rám. - Tsubasa elégedett mosolya vészjósló volt.
A salsa mixnek vége volt és visszamentek a többiekhez. Changmin nagyon jól haladt, méghozzá annyira, hogy a haladó részét is átvették a lépéseknek. Szerelmével folyamatosan csak egymást bámulták és a másik két lánynak ez furcsa volt. Nagyot nyelt, mert majd felfalták egymást a szemeikkel. Jason a legváratlanabb pillanatban mindenkinek egy Mojito-t nyomott a kezébe. Changmin-nel nevetni kezdtek, mert azt a napot juttatta eszükbe, amikor a családi bulin összejöttek, mikor Yunho-val és néhány menyasszonyával utána mentek.
Ivás közben automatikusan mozogni kezdtek és élvezték egymás társaságát. Közelebb lépett Changmin-hez, megfogta a a szabadon lévő jobb kezét és a derekára tette, majd ő is ezt tette és együtt ringatóztak a zenére. Néha belekortyoltak az italukba, persze egy pillanatra sem tévesztették egymást szem elől. Annyira egymásra hangolódtak, hogy észre sem vették a melléjük vetődő Jaejoong-ot és Yunho-t, akik próbálták felvenni a ritmust, de ahelyett, hogy salsaztak volna, inkább csak ringatóztak.Tsubasa jelent meg, miután az utolsó korttyal kivégezték a Mojito-jukat és kivette a kezükből a poharat, majd jelzett, hogy táncolhatnak normálisan. Lassan közeledtek egymás felé, miközben egyszerre mozogtak. Egyszerre mozdult meg a kezük, Changmin-é a lapockájára csúszott, míg az övé a vállára és megfogták egymás kezét. Szinte érezte magukon a sok meglepett szemet, ráadásul a tulajdonosaiknak még az álluk is leesett.
- Lazíts. - mondta a fiúnak, aki feszélyezve érezte magát a rájuk szegeződő szempárok miatt. - Csak rám figyelj.
- Ok. - sóhajtotta Changmin, majd azt tette amit mondott.
Forrt közöttük a levegő és minden egyes mozdulat felpezsdítette a vérüket. Changmin nagyon jól vette az akadályokat, és el kellett ismernie magában, hogy a két fiú nagyon jól megtanította táncolni. Legalább egy órája táncolhattak, amikor úgy ítélte, hogy Changmin megérdemel egy kis gyengédséget és átölelte mozgás közben, homlokuk összeért, ajkaik pedig csak néhány centire voltak egymástól. Nem telt bele néhány perc és Changmin máris bezárta kettejük között a távolságot és gyengéden összeérintette a szájukat. Megálltak a mozgásban és elmélyítették a csókot.
- Ajjaj. - szólalt meg Jaejoong.
- Mi az? - kérdezte Tsubasa.
- Nézz rájuk. - intett Yunho feléjük.
Jason azonnal kapcsolt. - Na nem! Csak nem gondolod, hogy pont itt!
- Csinálták már nyilvánosabb helyen is. - mondta Jaejoong és Yunho csak bólogatott megerősítésképp.
- Ennyi ember előtt csak nem kezdik el. - Jason még mindig nem tudta elképzelni.
- Ne vegyél rá mérget. - cáfolta meg Jae. - Csinálták néhányszor már az utcán.
A beszélgetés hamar véget ért, mert a pár visszatért hozzájuk. Elindultak haza, hisz Changmin és Tsubasa már biztosan fáradtak lehettek. Ahogy beértek a házba, Jan ránézett az órára és nagyon meglepődött. Hajnali kettő volt. Lassan mindenki nyugovóra tért. Míg Changmin a szobájában vetkőzött, addig gyorsan elment zuhanyozni, hogy kicsit lehűthesse magát, de a víz és az emlékek csak fokozták kínzó vágyát. Olyan gyorsan törölközött meg, ahogy csak lehetséges volt és mire felnézett Changmin ott állt előtte meztelenül.
Parázsló szemekkel találta magát szemben. Elállt a lélegzete, ahogy végignézett a fiú kidolgozott mellkasán, a gyönyörű kockáin és a hatalmas, megkeményedett tagján. Szíve kihagyott néhány ütemet, majd amikor kicsit sikerült magához térnie nagyot nyelt és levette tekintetét róla. Gyorsan összekapkodta a ledobált ruhadarabjait, amiket a szennyes tartóba dobott. Legnagyobb meglepetésére Changmin egy centit sem mozdult el korábbi helyéről. Nagy levegőt vett és miután kifújta elindult felé. Ahogy mellé ért, a fiú megragadta a csuklóját, majd a legközelebbi falhoz nyomta, egyik kezét a tarkójára csúsztatta és megcsókolta. Belenyögött a csókba meglepetésében, de esze ágában sem volt eltolni magától. Éhesen tépték egymás ajkait, miközben Changmin másik keze felcsúszott a törölközőjéig, kereste a begyűrt kis csücsköt, hogy megszabadíthassa tőle. Éppen abban a pillanatban kopogtak, amikor megtalálta. Morogva váltak el egymástól, hogy megnézze ki zavarta meg őket és mikor kinyitotta az ajtót, cseppet sem lepődött meg, hogy Jaejoong volt a kéretlen zavarkodó.
- Bocsi a zavarásért, de Tsubasa kért meg, hogy adjam oda ezeket. - a fiú kezében néhány doboz óvszer volt. Most igazán utálta a férfit. - Akkor jó éjt. - szinte azonnal kapcsolt.
- Jó éjt. - köszönt el, majd miután bezárta az ajtót maga mögött, a kulcsot is elfordította a zárban.
Letette a dobozkákat az éjjeli szekrényre és visszasétált a fürdőbe, de Changmin addigra már a zuhany alatt állt. Csalódottan, de egyben megkönnyebbülten sóhajtott fel. Az ajtót, ami a szobája és a Changmin-nel közös fürdő között volt csak résnyire hagyta nyitva, megtörölte a még mindig vizes haját és felöltözött. Egy térdig érő selyem hálóinget válaszott fehér színben és hozzá színben passzoló bugyit. Az ablaka nyitva volt, hisz a hőség elviselhetetlen volt annak ellenére, hogy ment a légkondi. Jólesően sóhajtott fel, mikor befeküdt a kellemesen hűvös ágyneműjébe, de bárhogy is próbálkozott képtelen volt elaludni.
Tudta, hogy Changmin sem alszik, csak forgolódik az ágyában és gondolkodik. Megfordult a fejében, hogy ezúttal kezdeményez, kikászálódik az ágyából, átmasírozik a fürdőn, be Changmin szobájába és meg sem áll az ágyáig. Folytatni akarta amit az erkélyen és a fürdőszobában elkezdtek. Ha Jaejoong nem zavarta volna meg őket folyton, akkor mindez az álmatlanság meg sem történt volna. Komolyan tervezte, hogy elbeszélget vele a rossz időzítéseiről, de most nagyobb baja is volt. Mérgesen fújtatott egyet, kitakarta magát és felült az ágyában.
Teltek-múltak a napok és Changmin és közte a feszültség egyre nőtt. A többiek értetlenül álltak az események előtt és nem értették, hogy ha együtt vannak, akkor miért kínozzák egymást azzal, hogy nem szeretkeznek? Szinte sütött róluk, hogy szívesebben vették volna, ha éppen rajta kapták volna őket vagy éppen valamikor utána mennek be hozzájuk, de nem történt semmi.
Valójában mindketten élvezték a helyzetet. Együtt voltak, mégsem értek egymáshoz úgy, ahogy azt ők és persze a többiek szerették volna. A forró csókok, az érzéki simogatás és a vágyakozás meg volt, de még nem forrotta ki magát annyira, hogy felrobbanjon és ez volt a legizgatóbb benne.
Az utóbbi időben szépen lassan megtanultak kapcsolatban élni, igazi párként viselkedtek annak ellenére, hogy hónapokkal korábban hogyan is kezdtek. A lélegzete is elállt, mikor visszaidézte azt a bizonyos első éjszakát. A U-kiss tagjai üldözték és ő ott termett a semmiből, mint valami sötét angyal és a védelmébe vette. Annyira nem tudott uralkodni magán, hogy szinte azonnal meg is csókolta. Aztán ahogy a temetőben utána ment és magáévá tette az egyik kőasztalon. Szentséges ég! Akkor izzott a levegő közöttük és csak az volt a lényeg, hogy együtt lehessenek. Aztán ahogy a többiek megpróbálták elzárni őket egymástól, de egy adott pillanatban végül mégis befejezték, amit a temetőben megzavartak közöttük és az a valóságos álom.
Akarata ellenére is belepirult az emlékekbe. Lelke minden bugyrában visszaakarta kapni ezt a szenvedélyt. Tudni és érezni akarta, hogy Changmin még mindig ugyanúgy vágyakozik iránta, mint a legelején. Vajon ő is ezt érzi vagy már annyira megromlott a kapcsolatuk, hogy egyszerűen csak szimpla családtagokká válnak, akik nagyon jóban vannak egymással? Dühítette a gondolat és megrázta a fejét.
~ Ezt nagyon elszúrtad, Hatcher! Nem kellett volna ott hagynod Firenzében, mikor az a féreg megfenyegetett! Ez annyira nem te vagy! ~
Nem vitatkozott a tudatalattijával, hisz tudta, hogy igaza van.
~ Ne merj megfutamodni és annyiban hagyni az egészet! Changmin majd megvesz azért, hogy az övé legyél! Ne habozz tovább, hívd fel és mutasd meg neki mennyire akarod őt! ~
Már majdnem rávette magát, mikor a semmiből feltűnt Lucy és a nyitott ajtón keresztül Changmin-t is megpillantotta. Szíve kihagyott néhány ütemet, majd olyan gyorsan zakatolt a mellkasában, hogy azt hitte menten kiszakad belőle. Changmin itt van és vele akar lenni! Csak bámulni tudta őt. Vajon tudja, hogy mire készült az imént?
~ Ébresztő! Persze hogy van, hisz ivott a véredből! ~
Szemei kikerekedtek a felismeréstől. Hogyan is felejthette el, hogy kapcsolatban állnak szinte az első naptól?
- Jan, ébresztő! - szólt rá Lucy. - Hagyd abba a munkát és foglalkozz a pasiddal! Nem igaz, hogy ma is dolgozol!
- Hogyhogy ma is? - nézett rá értetlenül. - Valamilyen ünnep van? - Úristen, mit felejtett el?
- Valami olyasmi! - fejével a fiú felé bökött. - Szüksége van rád. - A mondatra elmosolyodott. - Jól van emberek, irány haza! Ms. Hatcher szabadnapot ad mára és holnapra! Szép napot mindenkinek!
- Lucy! - korholta meg a lányt. - Tudod, hogy egy fontos tárgyalást kell előkészítenem!
- Viszlát, Ms. Hatcher! - köszöntek el tőle a munkatársai.
- Szarok az üzletre! - néha megdöbbent az őszinteségén. - Majd elintézed két nap múlva és megértik majd, ahogy eddig mindig.
Lemondóan sóhajtott. - Rendben, két nap, de nem több!
Izgatottan kapta fel a cuccait és sietett Changmin-hez. Karjait átfonta a nyakán és egy édes csókra húzta, amitől a fiú felengedett és minden eddigi aggodalma eltűnt. Minden idegszálával csak rá figyelt. A gyengéd csók meglepően hamar elmélyült és hirtelen váltott át szenvedélyesen követelőzőbe. Észre sem vette, hogy a falnál kötöttek ki. Most végre teljesen elengedte magát és felkészült arra, hogy bevonulnak az irodájába és magukra zárják az ajtót.
Végül nagy nehezen elváltak egymástól és csak a többieket bámulták, akik győzelemittas mosollyal néztek vissza rájuk. Hirtelen megkordult a gyomra. El is felejtette, hogy még semmit sem evett és mikor az órára nézett, már majdnem dél volt. Gondolatban eltervezte, hogy mi lenne, ha a mai napot Changmin-nel töltené, hisz a napja már így is szabad és este nagy vacsit tarthatnának a szűk családi körrel. Lucy azonnal rákacsintott, mikor eldöntötte magában mit akar és innen tudta, hogy sínen van a dolog.
- Mit szeretnél ma csinálni? - Changmin mondata kicsit váratlanul érte.
- Hmmmm... - tettette, hogy gondolkodik. - Mi lenne, ha ennénk valamit és utána együtt töltenénk a napot? Mit szólsz?
Changmin ragyogott a boldogságtól. - Benne vagyok.
Mosolyogva fűzték össze ujjaikat és a többiek társaságában beültek egy hangulatos kis étterembe, ami ázsiai ételeket készített. Changmin szája tátva maradt és finomabbnál finomabb koreai és japán ételeket rendeltek. Hosszú idő után végre igazi család voltak. Teljesen elengedte magát a többiek jelenlétében, miközben szerelme minden rezdülését figyelte. Jó volt végre boldognak látni.
Ebéd közben végig úgy ültek Changmin-nel egymás mellett, hogy a combjuk összeért és végig egymást figyelték. Úgy etették egymást és kóstolták meg a másik ételét, mintha legalább már házasok lennének vagy ha nem is, de néhány éve együtt lennének. Szinte izzott körülöttük a levegő és ezt akkor sem tudták volna tagadni, ha akarták volna.
Alaposabban elgondolkodott arról, hogy valójában mennyi ideje is vannak együtt és leesett az álla, mikor rájött, hogy csaknem két éve. Ilyen gyorsan repülne az idő? Changmin képes volt idáig várni rá? Nincs több felesleges agyalás és hülyeség, hogy miért nem lehetnek együtt és még Minwoo fenyegetése sem tudja majd elriasztani tőle!
Elmerült a gondolataiban. Az emlékei elragadták és pontosan arra az éjszakára vitték, amelyiken megismerkedtek. Sötétben sétált az utcán, élvezte a magányt és a város hangjait. Pontosan úgy érezte, mintha ott lenne. Felelevenedtek benne az érzései, mikor Changmin gyönyörű szemeibe nézett és már akkor tudta, hogy összetartoznak. Szinte a bűvkörébe esett és képtelen volt megállni, hogy ne csókolja meg. Aztán miután lerázta magáról is betévedt a temetőbe, remélte, hogy utána megy és nemcsak egy apró csók csattan el közöttük. Megkönnyebbülten nyögött fel, hogy beteljesült a vágya. Changmin szemei úgy izzottak a vágytól, hogy megrészegült tőlük. Azok a vad csókok, ahogy egymás bőrét szívták és a lökések, amik csak fokozták mindkettejük vágyát.Hirtelen összerezzent. Egy gyengéd érintés rángatta ki az álmodozásból.
- Jól vagy? - kérdezte Lucy. - Ugye nem Minwoo-ra gondoltál.
- Nem. - válaszolta. Belepirult az emlékbe.
- Akkor? - tudta, hogy menyasszonya nem hagyja annyiban.
- Az első találkozásunkra gondoltam. - mondta, majd Changmin-re nézett.
A fiú csak elmosolyodott, majd közelebb húzódott hozzá és bekapott egy falatot. - Még mindig nem bocsájtottam meg Jaejoong-nak és a pincés esetet sem.
Csak mosolyogni tudott. Tehát Changmin-nek is olyan sokat jelent, mint neki.
- Végül mégiscsak sikerült. - mosolygott a fiúra, mire ő elpirult.
Ebéd után a desszert választékot nézték, de semmi sem akadt, amit szívesen megkóstoltak, így fizettek és elmentek sétálni. A környéken találtak egy cukrászdát, ami meglepő módon a családjuk tulajdonában volt. Ahogy beértek, azonnal csoki torta szeletet választott magának, Changmin szintén, majd leültek és lassan ízlelgették. Nem tudott lemondani arról a szokásáról, hogy kiélvezzen minden falatot és az sem segített, hogy szerelme folyton az ajkait leste mikor ízlelheti meg.
Még a tortaszelet felénél sem tartott, amikor Changmin váratlanul megcsókolta. Szájukban keveredett a két különböző csokitorta ízé, nyelveik összegabalyodtak és édes táncot jártak. Mikor elváltak egymástól, néhány ledöbbent szempárral találták szemben magukat. Idegesen fészkelődtek egymás mellett, az arcuk égett, de nem bánták, csak hangosan nevettek.
Az idő gyorsan telt. Lucy a desszert után lelépett tőlük, hogy kettesben lehessenek kicsit. Útjuk egy kis séta után a közeli vidámparkba vezetett, ahol tátva maradt Changmin szája, hisz még eddig sosem volt a floridai megfelelőjében. Néhány kiadós dodzsemezés és hullámvasútazás után szükségük volt egy helyre ahol pihenhetnek.
Bementek az egyik közeli lakásba, ami szintén a családjuk tulajdonában volt. Amint beléptek, a fiú szája tátva maradt a csodálkozástól. A lakás egészen modern volt, letisztult, cseppet sem giccses és minden bútor ment egymáshoz. Alaposan végigfuttatta a szemeit a falakon, mindenütt képek a család tagjairól. Nagyon fáradt volt az egész napos szórakozástól.
Amint beért az ottani hálószobájába, azonnal bezuhant az ágyba és akarata ellenére is álomba merült. Mindennél jobban vágyott arra, hogy kihasználhassák, hogy kettesben lehetnek, de annyira fáradt volt, hogy képtelen volt rá. Halványan érezte, hogy a fiú lefekszik, finoman közelebb húzódik, majd karjaival óvóan öleli körbe.
Álmában ugyanúgy feküdtek összebújva, de amint kicsit megmozdult, Changmin máris letámadta. Feleszmélni sem volt ideje, mert amint kinyitotta volna a száját, máris birtokba vette, sőt, kérdezés nélkül máris belé hatolt. A tempó gyors volt és vad és mielőtt elélvezhetett volna, felriadt és felült az ágyban. Legnagyobb meglepetésére szerelme is ugyanúgy zihált, mint ő.
Megvárta, míg Changmin visszaaludt, de képtelen volt kiverni a fejéből a visszatérő vad erotikus álmokat. Ki kellett a fejéből vernie ezeket az álmokat, különben hamarosan beleőrül. Gyorsan összekapta magát és a lehető leghalkabban kiment a lakásból. Gondolatban homlokon billentette magát, hisz ahelyett, hogy az utcára ment kitisztítani a fejét és lenyugodni, inkább felébreszthette volna a fiút és megkapta volna, amire vágyott.
Mire feleszmélt a gondolataiból, egy hasonló temetőben találta magát, mint Seoul-ban. Elmosolyodott, hisz mikor legutóbb egy olyan helyen járt, egy dögös idegen srác vetette rá magát és merült el benne a lehető legélvezetesebb módon ahogy csak lehetett. Nagy levegőt vett és próbált visszaemlékezni arra az éjszakára és legnagyobb meglepetésére az a bizonyos kínzó vágy is visszatért, ami akkor kínozta.
Összezárta a combjait, beharapta ajkait, lehunyta a szemeit majd hátra billentette a fejét, miközben elfojtott egy kétségbeesett sóhajt. Az egyik közeli kőasztalhoz sétált, de miután odaért, egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját. A következő pillanatban ismét nyögni készült, de valaki éhesen vette birtokba ajkait. Jól ismerte már ezt a csókot, hisz egyedül Changmin volt képes úgy csókolni, hogy rögtön elvesztette az eszét tőle.
Néhány pillanat múlva kinyitotta a szemeit és valóban Changmin-nel találta szemben magát, szemei izzottak a vágytól. Magához húzta és megcsókolta, miközben feltornászta magukat a kőasztalra. Jól érezte a fiú követelőző keménységét a szeméremdombjánál és csak arra tudott gondolni, hogy minél hamarabb magában akarta tudni. Kérését rekord idő alatt teljesítették, sőt még egy ujj is körözött a csiklóján egészen finoman a csiklóján, egyre közelebb sodorva az elkerülhetetlen felé.
Kéjesen nyögve vetette hátra a fejét a kőasztalon és nem sokkal később már el is élvezett a fiú hozzáértő ujjától. Mindössze néhány pillanatot hagyott neki Changmin, azután kínzóan lassan kezdett benne mozogni. Éhes ajkak vették birtokba az övét, amik lassan levándoroltak a nyakára és finoman szívogatták érzékeny bőrét. Az érzés leírhatatlan volt számára. Ujjai a fiú hajába vándoroltak, úgy simogatta a tarkóját és csak várt a következő lépésre.
Titokban arra vágyott, hogy egyszerre harapja meg és miközben a vérét szívja gyorsítson a már kínzóan lassú tempón. Azok az ajkak visszatértek az övére, egy nyelv kért bebocsátást a szájába és hívta táncba az övét. Mikor elengedte a száját, anélkül hogy fordított volna a helyzeten a fiú nyakához hajolt és finoman csókolta, időnként a fogával rásegítve. Changmin élesen szedte a levegőt, ami rögtön elárulta, hogy jobban vágyik rá, mint azt ő korábban remélte.
Nyelvével gyengéden végigsiklott azon a területen, ahol a verőere lüktetett, majd végre lágyan belemélyesztette a fogait és szivárogni kezdett a szájába az édes vér. Changmin hangosan felnyögött, de nem hagyta abba a mozgást, de még jobban lelassított, ami annak volt a jele, hogy túlságosan is közel van ahhoz, hogy átlendüljön, sőt néha még meg is állt egy kicsit, ezzel is segítette abban, hogy jobban élvezhesse és több vér jusson a szájába. Hiába próbálta átfordítani a hátára, hogy könnyebb legyen neki, a fiú nem engedte, csak feküdt rajta és élesen vette a levegőt.
Elégedetten, levegő után kapkodva vált el a fiútól és próbált lenyugodni. Mikor már azt hitte folytatják tovább, Changmin kihúzódott belőle, de még mielőtt elégedetlenül kezdett volna nyöszörögni, felnyögött a meglepetéstől, mikor egyszerre lökött és mélyesztette fogait a nyakába. Már nagyon hiányolta azt az érzést, amikor az élvezet és a kéjt okozó fájdalom szétáradt a testében. Az első néhány szívásnál és a harapásnál felsikított, majd átváltozott halk nyögésekké és a keze egy centit sem mozdult a fiú tarkójáról.
Changmin csípője kegyetlenül lendült előre a legvadabb és legőrjítőbb módon, ahogy csak lehetséges volt, miközben szenvedélyesen szívta magába a vérének minden cseppjét. Tempójuk egyre gyorsabb lett és a fiú sokkal keményebben lökött, mint addig. Néhány lökéssel a megkönnyebbülésüktől abbahagyta a szívást és birtokba vette ajkait, vérük összekeveredett és bódító eleggyé vált. Hirtelen érte őket az érzés. Jan testét elöntötte a forróság, majd apró darabkákra robbant és a fiú is rögtön követte őt, beleélvezett egyenesen a reszkető testébe.
Zihálva, egymást csókolva próbáltak lenyugodni, Changmin néhány erőtlen lökés után fáradtan rogyott rá és csak pihegtek. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszaállt a régi kerékvágásba és ezzel a kapcsolatuk is, ami szintén egy temetőben kezdődött. Jan úgy érezte, mintha jó idő először végre önmaga lehet. Mintha egy rossz álomból ébredt volna fel. Érzékei kiélesedtek, a teste minden egyes porcikája azt üvöltötte, hogy a fiúé és a vágyát megtestesítő nő a tudatalattijával együtt elégedetten bólintott felé.
- Szeretlek. - csúszott ki a száján, de igazából nem is bánta.
- Én is szeretlek. - mondta a fiú és végre a szemeibe nézett. - Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem. - ujjaival a tarkóját és a nyakát simogatta.
- Azt hittem vége.
- Sosem lett volna vége. - Changmin kérdően nézett rá. - Az enyém vagy. - a kacsintásával mosolyt csalt ki a fiúból.
Lassan összeszedték magukat, és miután felöltöztek, Changmin megszólalt. - Gyere, a többiek várnak.
A mondatra összehúzta a szemeit. - Milyen merényletet terveztek ellenem?
A fiú elmosolyodott. - Majd meglátod.
A séta nem volt hosszú, mert az egyik legrövidebb úton haladtak hazafelé. Most már kezdett biztossá válni, hogy az egész kihagyott napot, a cég alkalmazottainak haza küldésével egészen az együtt töltött időig csak kitervelték. Remélte, hogy Changmin mégsem volt olyan aljas, hogy tartsa távol őt, amíg a többiek úgy látják. Visszagondolt a nemrég történtekre, és arra, hogy ezúttal be tudták fejezni a temetőben. Lehetséges hogy figyelte őket valaki?
Hirtelen megállt és gondolkodni kezdett. Mi okból tarthatta Changmin a bűvkörében, ami miatt sötétedés után indultak haza? Zakatolt az agya és különböző lehetőségeket hozott létre.
~ Mi a francnak komplikálod túl a dolgokat? Csak veled akart lenni és nem szeretné, ha bajba kerülnétek, mert nem a saját temetőtökben vagytok! ~
- Jól vagy? - kérdezte Changmin.
Eltartott egy kis ideig, míg feleszmélt a kérdésre. - Őőőőő... igen.
- Biztos? - a fiú szemeiben vágy égett. - Talán egy újabb kijózanítana. - ideje sem volt válaszolni, máris a legközelebbi falnál kötöttek ki és a a szájára tapadt.
- Ha még egyszer csinálnánk, az öledben kellene hazáig cipelned.
- Vállalom a kockázatot. - suttogta Changmin és mire feleszmélt, már benne is volt.
Szorosan kapaszkodott a fiúba, minden egyes lökésnél belenyögött a szájába és csak élvezett. Nem tudta mennyi idő után, de Changmin karjaiban ébredt, és ahogy körbenézett a környéken, azonnal felismerte, hogy mindössze alig egy utcára vannak a házuktól.
- Szia. - mosolygott rá a fiú. - Csak egy órát aludtál. - válaszolta a még fel nem tett kérdésére.
- Szia. - kicsit fészkelődött, mire végül Changmin rászánta magát, hogy letegye. Kicsit ingatag lábakon állt, de erőt vett magán és sétált.
Mire a házukhoz értek, már teljesen magához tért és a járás sem esett nehezére, pedig még mindig nagyon fáradt volt. Changmin egy percre sem engedte el a kezét, sőt ugyanúgy mozgott ahogy ő, így nem érhette semmilyen meglepetés. Csak annyit akart, hogy bemenjenek, lezuhanyozzanak és bedőljenek az ágyba. Már el is tervezte magában, hogy esetleg még egyszer egymásnak esnek, de hiába.
Mikor beértek, a házban sötét volt és csend. A lehető leghalkabban lépkedett a konyha felé, de mielőtt beért volna, felkapcsolódott a villany a többiek azt kiabálták, hogy MEGLEPETÉS. El is felejtette a születésnapját, annyira belelovalta magát a munkába és a családi ügyekbe. Mindenki jót bulizott a meglepetés bulin és az is kiderült, hogy összejöttek Changmin-nel.