A nagy családi összeröffenés valamivel sötétedés előtt kezdődik majd, hogy az olyan lények is részt vehessenek rajta, akik csakis éjszaka mozdulnak ki vagy bújnak elő. Álmában egy szobában találta magát egy hatalmas ágyhoz kötözve, meztelenül és vágyakozva Changmin után. Zihált, lihegett, könyörgött, hogy érintse meg, mikor végre megjelent előtte hatalmas keménységével és vágytól izzó szemekkel.
- Annyira kívánlak. - hallotta meg a fiú szájából és már csak emiatt a mondat miatt is képes lett volna elélvezni.
- Changmin.... - nyöszörögte, majd megnyalta ajkait. - ... kérlek!
A fiú elmosolyodott. - Akarod, hogy benned legyek?
A válasz egyértelmű volt. - Igen.
- Szeretkezni akarsz velem? - A francba is! Hogy kérdezhet tőle ilyet? Nem látja, hogy majd' eszét veszti tőle?
- Igen. - Lehelte.
A vágytól teljesen kiszáradt a szája és az sem segített neki túl sokat, hogy ujjaival gyengéden végigsimított ajkain, majd kínzóan lassan húzta őket egyre lejjebb, míg végül meg nem állt a szeméremdombjánál. Nagy levegőt kellett vennie, mikor lecsúsztak a csiklójára, sőt ahogyan a bejáratához értek reszketve élvezett el. Ennyire kívánta volna a fiút? Szinte eszét vesztve rángatta béklyóit, mert megakarta érinteni.
Vágyakozva nyöszörgött, hogy legalább egy kis időre megkegyelmezhetne neki azzal, hogy megcsókolja. Már majdnem minden lehetséges módon könyörgött, amikor egy huncut mosoly társaságában végre befészkelte magát a combjai közé, majd éhesen birtokba vette ajkait. A gyomrában ismét jött a nyomás és ahogy Changmin makkja a bejáratához ért, teste ismét megfeszült és darabokra hullott alatta.
Zihálva és reszketve nézett a fiúra, aki úgy tűnt jól szórakozott azon, hogy a teste mennyire érzékeny lett. Az arca lángolt, de a teste még mindig megkönnyebbülésért üvöltött. Mindennél jobban magában akarta tudni. Nem várt tovább, mert a következő pillanatban lábát átfonta a dereka körül és úgy húzta közelebb magához, de amikor kicsit beljebb csúszott benne, egy jóleső sóhaj szakadt fel ajkairól.
Fejét a párnába fúrta és egy fájdalmas nyögés tört utat magának olyan hangerővel, hogy még maga is meglepődött. Másodjára már nem tudta megtenni, mert meglepetten nyögött fel, mikor Changmin végre megkegyelmezett neki és teljes hosszával belé hatolt. A második lökés után úgy döfködte, mintha egy vadállat lenne és neki csak annyi dolga volt, hogy élvezze. Úgy gyülemlett fel a gyomrában a nyomás, hogy nem számított rá.
Fájdalmasan nyögve, zihálva és izzadtan tért magához a meglepően sikamlós álmából. Kis ideig csak kapkodta a levegőt, majd nagyot sóhajtott, mert mikor maga mellé nézett és nem látta ott Changmin-t, kicsit megkönnyebbült, mert így nem lett lehetősége arra, hogy meg is valósítsák mindazt, amiről álmodott. Már a gondolatra is elpirult, hogy álmában szeretkezett arra pedig nem is mert gondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg csinálták volna.
Nagyot nyelt majd fújt egyet. Mindene nedves volt, a ruhájából is facsarni lehetett volna a vizet. Egyetlen megoldás maradt azon túl, hogy megkeresi a fiút, még pedig az ha azonnal lezuhanyozik, de előtte le kellett mennie a földszintre, hogy igyon valamit.
Changmin szerelme fürdőszobájában áztatta magát a zuhany alatt és alig kapott levegőt, mert ő is ugyanúgy élte meg az álmot. Keménysége fájón lüktetett, teste kielégülésre, ajkai csókra vágytak. A fenébe! Ha valamit nem lép, akkor ott fog megőrülni a helyszínen és az senkinek sem lesz jó!
Állj! Hogyan lehetséges az, hogy ugyanott tartanak, mikor még kezdték? Az első alkalommal megzavarták őket, utána egymással álmodtak és végül nagy nehezen végre sikerült szeretkezniük úgy, hogy csak ketten voltak. Lehetséges, hogy ismét egymásra találnak csak egy kis idő kellett nekik hogy rájöjjenek?
Jan hamarosan ismét az övé lesz és ez ellen senki sem tehet semmit, mert bekövetkezik! A gondolatra, hogy hamarosan a karjaiban fog elélvezni, fájón lüktető tagja emlékeztette, hogy előtte még el kell kapnia. Valamit csinálnia kell, mielőtt teljesen megőrülne a rá nehezedő vágytól! Zihálva dőlt a zuhanykabin ajtajának, vizes tincsei az arcába lógtak és minden erejével azt kívánta bárcsak Jan megjelenne és segítene cseppet sem kis problémáján.
Maga sem tudta hogyan, de szinte látta maga előtt a lányt, ahogy próbálja lehűteni magát minden lehetséges módon, mégsem sikerült neki. Eszébe ötlött az a lehetőség is, hogy ha annyira megőrülne érte, már régen ott lenne vele és akkorát szeretkeznének, hogy utána még a szomszédok is rágyújtanának egy jó szál cigire. Ez a remény is elszállt, de elhatározta, hogy történjen bármi is, nem elégíti ki magát kézzel és nem keres mást, akivel végre elélvezhet, mert ezt csak Jan-nel akarja megtenni!
Jan az őrület határán járt, mégpedig annyira, hogy fájdalmasan nyögött fel, miközben megállt és összeszorította a combjait. Furcsán ismerős érzés kerítette hatalmába, mintha az egészet amin Changmin-nel átmentek újraélnék. Kipróbált számos hűsítési eljárást, de még a jeges víz sem bizonyult hatékonynak. Legnagyobb kétségbeesésében belső énjéhez fordult, aki szinte homlokon billentette a hezitálása miatt.
~ Menj fel és keresd meg! ~ visította benne egy hang, de próbált ellenállni. ~ Keresd meg, MOST! ~ Megrázta a fejét. Nem akarta, hogy egy olyan dolog irányítsa, amit nem akart, pedig ha tudta volna, hogy sokszor jobban jár ha a benne vinnyogó vágyra hallgat megtette volna. Sok örömöt és nyugalmat hozott volna neki.
Végül úgy döntött, hogy nem hallgat rá és elmegy zuhanyozni, remélve, hogy akkor kitisztul majd a feje. Igen, egy kiadós zuhany majd lecsillapítja. Semmivel sem törődve rontott be a fürdőszobájába, szíve a torkában dobogott és a kielégítetlen elemi vágy kínzóan ismét arra kárhoztatta, hogy összeszorítsa combjait. Elakadt lélegzettel vette le magáról a nyári ruháját, a melltartóját és ismét felnyögött, mikor a bugyija következett.
- Oh Changmin, bárcsak tudnád mennyire akarlak! - lemondóan sóhajtott egyet, majd a belső hang ismét megszólalt.
~ Akkor mondd el neki! Mutasd meg neki mennyire magadban akarod tudni! ~
Ismét megrázta a fejét. Gondolataiba merülve állt be a zuhanyzóba, majd egy visszafogott és egyben meglepett nyögés hagyta el a száját, amikor a hideg víz a bőréhez ért. Ugyanez ismétlődött meg számtalanszor, hiába volt a víz kellemes hómérsékletű, csak még jobban felajzotta. Végső elkeseredésében azt képzelte, hogy a vízsugár Changmin szája és kezei.
Changmin parázsló tekintettel és meg nem szűnő vággyal meredt maga elé. Fújtatott, hisz egyetlen hajszál választotta el attól, hogy végre megtegye amit annyira akar és ha megtörténik gondoskodik róla, hogy senki ne akadályozhassa meg. Nadrágja fájón tartotta rabságban keményen lüktető tagját és bárhogy próbálkozott lenyugodni, sehogy sem sikerült neki.
Tincsei nedvesen lógtak a szemébe, szíve úgy zakatolt, hogy majd' kiszakadt a mellkasából, vére száguldozott az ereiben, szája kiszáradt és a teste úgy üvöltött a lány után, hogy azt hitte megőrül. A saját szobájához tartozó fürdőszobában állt és a tükörben nézte az arcát. Megmarkolta a mosdókagylót és lehunyt szemekkel nagyot nyögve vetette hátra a fejét, mikor egy vízzcsepp gördült le a nyakán.
Hűha! Ez így nagyon nem lesz jó! Zihálva nyitotta ki a szemeit és úgy bámulta a tükörképét. Szinte látta maga előtt, ahogy Jan hátravetett fejjel, csukott szemmel áll a zuhany alatt, ajkait fájdalmasan vágyakozó nyögések hagyják el és időnként alsó ajkába harapva kéjesen suttogja a nevét. A jó büdös francba! Elég volt, nem vár tovább, különben beleőrül!
Megadta magát a benne tomboló elemi vágynak. Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy a lábai vigyék és mire néhány pillanatig észhez tért már a lány zuhanyfülkéjének ajtaja előtt állt és vetkőzött. Nem törődött azzal, hogy a ruhadarabok később még gyűröttek lehetnek, egyszerűen csak ledobálta magáról őket. A teste váratlanul megfeszült, mikor szerelme egyre hangosabban zihált a vízsugár alatt, de annyira még volt lélekjelenléte, hogy a szekrényen lévő tusfürdőt elmarja és visszatért az ajtóhoz.
- Francba! - hallotta meg lány kissé bosszús hangját. Valósággal győzelmi mosoly ült az arcán, mikor az ajtó felé indult, valószínűleg azért, hogy magához vegye a tusfürdőt.
Jan néhány pillanatig kikerekedett szemekkel nézett rá, mikor elhúzta az ajtót, de utána azonnal átváltott valami másba, amit eddig csak egyszer látott. Elemi vágy égett a szemeiben és látszott rajta, hogy nagyon is élvezi a jelenlétét. Egy ideig csak álltak és egymást bámulták, miközben ő végig arra várt, hogy megadja neki az engedélyt és beléphessen hozzá. Nem sokra rá meg is kapta, mert szerelme hátrébb lépett, ő pedig egyetlen mozdulattal behúzta maguk mögött az ajtót.
Parázsló tekintettel figyelték egymást és csak vártak. Izzott körülöttük a levegő. Az ereikben száguldozó vér lüktetése és a zihálás hirtelen mindent elnyomott körülöttük. Jan cseppet sem megfontoltan lép közelebb a fiúhoz, hogy elvegye tőle a tusfürdőt és végre megtisztítsa magát, de tudta, hogy nem megy ha ő ott van vele alig néhány centire tőle.
Changmin egyáltalán nem gondolkodott a következő lépésen. Mikor a lány a tusfürdőért nyúlt, egyszerűen bezárta kettejük között a távolságot, a műanyag flakont a mellettük lévő állványra helyezte, majd amikor visszafordult, Jan megtette a következő lépést és összeérintette ajkaikat.
Itt már nem volt szükség szavakra, igazából egyikük sem tudott volna megszólalni vagy legalábbis értelmes mondatot kinyögni. Csak ők voltak ketten és a bennük lévő elviselhetetlen vágy, ami egymáshoz űzte őket. Úgy tépték egymás ajkait, mintha az életük múlana rajta és valójában így is volt. Egymástól függtek valami bizarr és sötét módon és ez a kötődés csak olaj volt a tűzre, mert jól ismerték egymás megmozdulásait, legalábbis ilyen szituációkban.
A fiú egyetlen mozdulattal a falnak nyomta szerelmét, majd gondolkodás nélkül az ölébe vette úgy, hogy a csók egy pillanatra sem szakadt meg. Ha nem sürgette volna őket a vágy annyira, biztos kiélvezték volna a pillanatot, de így nem tehették, pláne nem úgy, hogy egyre követelőzőbbek lettek. Szép lassan lejjebb csúsztatta a lányt az ölébe, mire ő elengedte a száját és hátravetette a fejét a falon, mikor teljes hosszában eltűnt benne.
Megálltak néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést. Jan remegett a vágytól és azoktól az érzésektől, amik keveredtek benne. Hirtelen zihálás töltötte be a levegőt, amiket néhány pillanat múlva elfojtott nyögések váltottak fel. Néhány alkalommal kétségbeesett nyögések törtek fel a torkából, ami miatt Changmin megállt a mozgásban és belenézett a szemeibe. Nagyot nyelve és szaggatottan lélegezve simította ki a haját a nyaka bal oldalából és a fiú szó nélkül megtette.
Zihálva riadt fel és ült fel az ágyban, Changmin mellette feküdt összegabalyodva vele és szaggatottan lélegzett. Írtó szexin nézett ki, nedves tincsei a homlokán pihentek, szemei csillogtak a vágytól. Ahogy egyre jobban magába szívta a látványt, nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kapcsolatuk egyáltalán nem ért véget, mert most még jobban akarja, mint régen.
Nem értette mi üthetett belé, de egyetlen mozdulattal fogta magát és a fiú ölébe ült, fejét hátravetette, mikor megérezte bugyiján keresztül méretes keménységét és másra sem vágyott, csak arra, hogy magában tudhassa. Egy kéz kúszott a derekára és egy másik a tarkójára, majd érezte, hogy a fiú felül és onnantól nem volt menekvés.
Beharapta alsó ajkát, mikor a fiú forró leheletét érezte a nyakán, majd éhes ajkak tapadtak rá és szívták meg érzékeny bőrét. Elfojtott egy nyögést és reszketni kezdett Changmin ölében. Küzdött magával és persze Changmin-nel, ennek ellenére hagyta, hogy megérintse és a nyakát csókolgassa. Az édes törődés hamar elvette az eszét, hisz rég nem volt ilyenben része, pláne nem tőle.
Egyre erősebben harapta alsó ajkát, míg Changmin apró és szenvedélyes puszikkal borította be a nyakát, vállát és kulcscsontját. Az erős harapástól alsó ajka felszakadt és a vére melegen folyt le az állán keresztül a nyakáig pont oda, ahol Changmin szája éppen időzött. Visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz a következő lépése. Az a száj lassan éhesen haladt felfelé a torkán, a vér útján végig, nyelvével lenyalva minden cseppet, majd miután végigsiklott alsó ajkán, megállt és elhúzódott tőle.
Parázsló tekintete mindent elárult számára, hisz jól ismerte már és tudta, hogy azon gondolkodik meddig engedi el. Gondolatai úgy üvöltöttek, hogy ha hangosabbak lettek volna talán a többiek is meghallották volna, de Changmin nem vette az adást. Zihált, a teste forrón lüktetett és megkönnyebbülésre vágyott. Egy kusza gondolattól vezérelve közelebb hajolt hozzá, mire Changmin éhesen tapadt ajkaira és úgy tartotta fogva.
Csók közben az a bizonyos két kéz a csípőjére kúszott, majd minden előrejelzés nélkül megragadta a bugyiját és letépte róla. Az érzéstől belenyögött a csókba és az sem segített sokat, hogy két ujj a bejáratát simogatta őrjítően lassan. Az érzés vakító volt számára, de nem eléggé ahhoz, hogy elélvezzen, pedig nagyon a határon járt. Néhány másodperc múlva az ujjak elhagyták és a fiú kicsit feljebb emelte az ölében, ami egyáltalán nem tetszett neki.
Elhaló lélegzettel nyitotta ki a szemeit, mikor rájött, hogy azért tette, mert lejjebb tolta a nadrágját az alsójával együtt, majd megragadta a combját és magára húzta. Elfojtott nyögés tört fel belőlük, mikor Changmin teljes hosszában elmerült benne és nagyon kellett koncentrálnia, hogy észnél maradjon.
Gondolkodás nélkül lassan kezdett mozogni. A tüdejében rekedt a levegő, mikor Changmin csatlakozott hozzá és a tarkójára simított kezével közelebb húzódott hozzá, hogy csókra invitálhassa. Annyira intenzív volt számára az érzés, hogy meg kellett állnia, de csak néhány pillanatra, hogy hozzászokhasson ahhoz, hogy a fiú így kitölti őt. Régen nem voltak már így együtt és kiakarta élvezni, de a vágya közbeszólt.
Vadul tépték egymás ajkait és belenyögtek a csókba, mikor végre mozogni kezdtek. Tempójuk az elejétől kezdve gyors volt és vad, csak Changmin állította meg néha ha valami olyat akart csinálni, ami neki is jó volt. Válaszul a nyakához hajolt és olyan gyengéden harapta meg, ahogy csak tudta. Úgy nyelte a fiú vérét, mintha az élete múlana rajta, hisz valójában ezzel megértette azokat az érzéseket is amiket nem mondott el vagy mutatott ki.
Amint eleresztette a nyakát, fejét máris hátravetette jelezve Changmin-nek, hogy mit akar és a legnagyobb meglepetésére egyik keze a combjai közé csúszott. Szaggatott sikolya válasz volt arra, hogy mennyire hiányolta már, mikor egyszerre iszik belőle és eljuttatja a határig.
Changmin fejében végre minden a helyére került. Jan ott van vele, a karjaiban, szája minden alkalommal követeli az övét, reszket, élvez és könyörög, csakúgy mint ő. Jó érzés volt számára, hogy szerelme - már ha még nevezheti annak - ugyanúgy reagál az érintéseire, mint korábban mikor még együtt voltak. Lehet hogy nem is szakítottak csak egyszerűen ő reagálta túl?
Érezte, hogy Jan egyre többször feszült meg körülötte, ami biztos jele annak, hogy hamarosan vége az édes együttlétüknek. Még nem akarta, hogy így legyen, de ismerte már annyira, hogy valahogy úgyis kiköveteli magának a megkönnyebbülést. Hirtelen nagyot cuppanva vált el Jan nyakától. Hűha! Nagyon közel vannak és ha akarna sem tudna már leállni!
Szerelme reszketve, elfojtott nyögéssel lendült át a határon, száját égette a forró levegő, de neki sem volt hátra, mert ahogy megadta magát a körülötte lévő izom és az utolsókat feszült tagján, ő is elélvezett. Tagjai elnehezedtek, légzése is egyenletlen volt. Annyi ereje volt, hogy magához ölelje a lányt és együtt dőljenek le az ágyra.
Jól érezte magát. Végre ismét abban a világban volt, amelyet csak ő oszthatott meg Jan-nel és ez megnyugtató volt számára. Szinte fürdőzött a szex utáni mámorban. Lehunyt szemekkel élvezte szerelme közelségét. Még mindig rajta feküdt, levegővétele még szaggatott volt, de amint végigsimított nyitott ajkain, legördült róla. Legnagyobb meglepetésére nem hagyta ott, még csak el sem húzott, csak befészkelte magát a karjaiba és kinyitotta a szemeit.
- Szeretlek. - suttogta Jan teljesen váratlanul. Erre a vallomásra számított a legkevésbé.
- Én is szeretlek. - vallotta be végül, hisz már nincs oka tovább titkolni. - Mióta először megpillantottalak ahogy azzal a két sráccal veszekedtél Seoul-ban.
Jan hirtelen megfeszül a karjaiban. - Az tizenegy éve volt. - vonta le a következtetést. - Én azóta, hogy ott az utcán megcsókoltalak.
- Mondjak valamit? - kérdezte a lánytól a legédesebb hangján.
- Mmmm. - morogta a lány.
- Nekem te voltál az első. - Jan kikerekedett szemekkel zavartan nézett rá. - Előtted nem szeretkeztem senkivel. - pontosította a kijelentését és láss csodát, a karjaiban fekvő szirén elmosolyodott.
- Hűűűűű! - válaszolt a kijelentésre. - Ha kicsivel több, mint hat évvel ezelőtt lépsz be az életembe, nekem is te lennél az első.
- Neked kivel volt? - végre egy téma, amiről önfeledten tárgyalhatnak.
- Brian-nel. - válaszolja szerelme és kíváncsivá teszi. - A Babylon-ban voltunk. Hátul voltak szobák és ő bevitt az egyikbe. Ugyanúgy eltudott bűvölni, mint ahogy te, csak ellene nem tudtam küzdeni, mert nem hagyta. - a szavak maguktól dőltek belőle. - Lefektetett az ágyra és mire feleszméltem, már nem fájt, sőt, nagyon élveztem! - Ez aztán a vallomás!
- Vele is csináltad így? - hallatszott a hangján, hogy kicsit csalódott.
- Nem. - jött azonnal a válasz. - Vele nem volt vámpír szex. Abban te voltál az első! - Ez igen! Végre valami amiben első volt nála.
Nem kellett sokat gondolkodni, hogy rájöjjön mit is jelenthet a vámpír szex. Egymás véréből inni a legnagyobb extázisban. Az a temetői kaland egy éve sok elsőt hozott neki azóta. Először szerelmes, először szeretkezett, megtapasztalta a vámpír szexet, a vágyat, birtoklási vágyat, egy érdekes kapcsolatot, lett családja és még sorolhatta volna magában.
Aztán eszébe jutott, hogy hónapokig hozzá sem nyúlhatott, sőt kétszer is ott hagyta néhány érdekes városban anélkül, hogy szólt volna neki. Mi történt akkor? Valami rosszat tett és most ez a mámoros érzés a néhány perccel ezelőtti őrületes vad szex csak kárpótlás volt? Mégsem jöttek össze újra? Netán nem is jártak?
- Nem szakítottam veled! - jött hirtelen a kijelentés. Tehát járnak? - Csak távol kellett kicsit maradnom, hogy tiszta fejjel intézzem a családi ügyeket. És nem! Nem kárpótlás volt az iménti szeretkezésünk! - Mi a franc? A gondolataiba lát? Ekkor érte a felismerés: hát persze! A Hatcher-ök tudnak egymás gondolataiban olvasni és jól ismerik egymást.
A társalgásnak hamar vége szakad. Kopognak az ajtón és közlik, hogy hamarosan érkeznek a vendégek. Jan olyan gyorsan pattan fel mellőle, ahogyan még sosem látta és mire feleszmél, már teljesen meztelenül ragadja meg a kezét és húzza magával a fürdőszobába. A zuhany alatt állnak teljesen összegabalyodva, nyelvük vad táncot jár, miközben lassan ismét mélyen egymásba feledkeznek.
Changmin a falnak támasztva tartja ölében szerelmét, csípője lassan előrelendül, majd hátra és ez így ismétlődik. Nincs semmi durvulás, harapás, vérzés, csak a gyengéd szeretkezés. Minden annyira tökéletes egymás karjaiban, egymás érezve és ízlelve. Ismerős érzés járja át a gyomrukat, a kellemes nyomás spirál alakban erősödik bennük, míg végül apró darabokra esik és reszketve lendülnek át a határon.
Zihálva csúsznak le lassan a zuhanyfülke padlójára és egymást ölelve próbálnak lenyugodni. A semmiből hirtelen megjelenik valaki és a fülke ajtaja kinyílik. Egy meglepett szempár mered rájuk, tulajdonosuk pedig nem más, mint maga Jaejoong. Sűrven bocsánatot kérve hátrál és zárja rájuk az ajtót, majd a léptek eltűnnek és ismét magukra maradnak.
Lassan összeszedik magukat, lezuhanyoznak, megtörölköznek és csatlakoznak az időközben szállingózó családtagokhoz.
- Jan, ébresztő. - suttogja egy hang és érzi, hogy finoman rázogatja. - Ébresztő, álomszuszék. Mindjárt kezdődik a buli.
- Csak még egy kicsit. - hangja könyörgő és szinte nyüszít, hogy ne szakítsák ki a kényelmes érzésekből.
- Gyerünk cica, ébresztő. - Cica? Egyedül Jaejoong hívja így. Oh basszus! Végre rászánja magát és kinyitja a szemét. - Szia. - mosolya édes és az arcát simogatja.
- Szia. - mosolyodott el. - Mikor jöttél?
- Csak néhány perce. - válaszolta.
Ijedten nézett szét a szobában. - Changmin?
- Zuhanyzik. - mondta. - Érdekes álma volt veled. - A mondattól teljesen elpirult és egy szó sem jött ki a torkán. Egy nyögés jött ki a száján, mikor felült. - Minden rendben? - Jaejoong aggódása megmelengeti a szívét.
- Igen. - zihálja és tudja, hogy nem igazán volt meggyőző. Amikor hozzáér felszisszen.
- Jézusom! - lepődik meg Jaejoong. - Chang... - nem tudja befejezni, mert befogja a száját.
- Ne szólj neki! - zihálja és szinte fújtat.
- Ideje lenne feladni ezt a hülyeséget és engedni, hogy szeressen! Ebbe mindannyian beleőrülünk! - nem tudott mit mondani. - Igen! Érezzük a köztetek lévő feszültséget. - Lemondóan sóhajt és visszazuhan az ágyba.
- Jaejoong-nak igaza van. - csatlakozik hozzájuk Lucy. - Dugnotok kellene, mielőtt mind megőrülünk! - feltápászkodik az ágyról és elindul a fürdőbe.
Képtelen volt tovább hallgatni őket, holott nagyon is jól tudta, hogy igazuk van. A levegő hirtelen fülledté válik körülötte és érzi, hogy le kell hűtenie magát. Szaggatottan nyögött fel, mikor a kellemesen hideg víz a bőréhez ért és percekig csak áztatta magát alatta. Terveitől eltérően még hajat is mosott, hogy teljes legyen a hatás.
Megelevenedtek előtte az álmaiban történtek és úgy érezte nyögnie kell. Teste pillanatok alatt felforrósodott, szája kiszáradt és agyára az a bizonyos elviselhetetlen ködös vágy telepedett. Hirtelen felszisszent, mikor a nyaka bal oldalára dörzsölte a tusfürdőt és akkor látta meg a vért a vízzel együtt lefolyni a testén. Zuhanyzás után alaposan megtörölközött. Lenyűgöző volt, hogy a combjai között úgy sajgott, mintha tényleg túl lettek volna néhány vad meneten.
Félszárazra törölgette a haját és igyekezett kikapcsolni az agyát, hogy még csak véletlenül se tudjon azokra a bizonyos valóságos álmokra koncentrálni. Amikor kilépett a fürdőből azt hitte menten elájul, mert Changmin ült az ágyán, pirosas ingben, hozzá illő nadrágban, a kezében egy pohár tele élénk karmazsinvörös friss vérrel. Szemébe lógó tincsei még nedvesek voltak. Elállt a lélegzete attól a vágytól égő szempártól.
Nagyot nyelt, mikor odanyújtotta neki a poharat és szaggatottan lélegzett, mikor ujjaik súrolták egymást. Hálásan rámosolygott és elfogadta, de legszívesebben letámadta volna a fiút és az is csak olaj volt a tűzre, hogy törölközőn kívül semmi mást nem viselt. Végig Changmin-t figyelve nyelte le a folyadékot és mikor végzett vele, a poharat letette a legközelebbi szekrényre.
Mikor visszafordult, neki ütközött Changmin-nak és ahogy felnézett rá tudta, hogy elveszett. Hirtelen a falnál találta magát, a fiú ölében, aki pillanatokkal később éhesen vette birtokba ajkait. Végre! Minden idegszálával csak Changmin-ra figyelt és ennek meg is lett a hatása.
- Jan, ideje lenne kibújnod az ágyból vagy a zuhan alól! - hiába hallották Jaejoong hangját, képtelenek voltak elválni egymástól. - Jan! Uh, basszus! Bocsi! - Jaejoong kényelmetlenül érezte magát és nem csak ő.
- Öhhhm. Megyek és felöltözök. - szólalt meg váratlanul és bemasírozott a fürdőbe a ruhával, amit még délután kikészített magának. Eltartott pár percig, míg összeszedte magát és elkészült, majd kilépett a két fiúhoz.
- Ne haragudjatok. - Jaejoong bűntudata még őket is marta. - Ha tudtam volna, akkor ne rontok rátok.
- Kaptál te rajta minket rosszabbon is. - próbálta elterelni másfele a kínos hangulatot.
- Rosszabbon? - Changmin nem értette, de mikor Jan felhúzta a jobb szemöldökét, eszébe jutott. - Oh.
Az éjszaka forró és rengeteg titkot rejt, pláne a sok rejtélyes lénnyel, akik lassan mind megérkeznek. A személyzet egy része italokat és ételeket hord körbe a vendégeknek és a medencénél lévő bár is működik. Lassan csatlakoznak a többiekhez és egyenként vagy csoportosan beszélgetnek.
Képtelen kiverni a fejéből a nemrég történteket. Azok a csókok, érintések és sóhajok teljesen elvonják a figyelmét és mikor meglátja Changmin vágytól parázsló tekintetét, valósággal belepirul. Érezte, hogy a fiú nem ússza meg az átváltozást egy enyhe hangulatingadozással. Szíve kihagyott néhány ütemet és a szája is kiszáradt.
Gondolkodás nélkül indult el felé. Yunho-val számára láthatóan elég jól szórakoztak, mert nevetve beszélgettek. A tömeg megszűnt körülöttük és csak ők ketten voltak. Mikor odaért hozzá, szó nélkül beleült az ölébe és megcsókolta. Tudta, ha a nyelveik is belekerülnek a játékba, onnantól nem lesz megállás.Mosolyogva vált el szeremétől, tekintete pedig Yunho-ra futott és persze az sem kerülte el a fiygelmét, hogy Changmin végig figyelte minden rezdülését. Abban a pillanatban boldognak érezte magát, de nem tartott sokáig, mert felbukkant Minwoo és a családja, akiket egyáltalán nem hívtak meg.
Anne, Lucy, de még Jaejoong is hirtelen körülöttük termett, hogy közbe lépjenek ha kell. Minwoo láthatóan nem volt elégedett a látvánnyal, és mikor Changmin is ránézett olyan volt az arca, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Egy idő után kimászott a fiú öléből és a bárhoz ment, hogy kérjen egy Mojito-t magának és persze a többieknek is küldetett belőle. Alig kortyolt bele az italába, máris Minwoo jelent meg mellette, hogy kérdőre vonja.
- Mit jelentsen ez? - mordult rá a fiú. - Megmondtam, hogy tartsd távol magad tőle, különben megölöm!
Jan-ben forrt a düh. - Na idefigyelj te mocskos féreg! Ha Changmin-nek vagy valamelyik srácnak baja esik, személyen én foglak darabokra tépni!
- Túlságosan is nagy a szád, Ms. Hatcher! Azt javaslom tisztelettel beszélj velem ha nem akarod, hogy senkinek se essen baja!
- Én a helyedben befognám a szádat! - szeme elsötétült. - Nem ajánlatos egy Hatcher-t fenyegetni, pláne nem az örököst zsarolni! Emlékeztetlek arra, ha egyikünket bántod, annak borzalmas kínhalál a vége és tudod, hogy nem a kegyelmemről vagyok híres!
Minwoo-nak leesett az álla. Bosszús tekintete azonnal megváltozott amint találkozott Changmin-éval. A semmiből megjelent Jaejoong, ami nem tetszett Minwoo-nak és ez még szórakoztató is volt. Jaejoong-al szinte olvastak egymás gondolatában és magukban nagyon is jól mulattak Minwoo-n.
Changmin szenvedő tekintete rángatta ki a mulatságból és tudta, hogy szüksége van rá. Összenézett Jaejoong-al, majd elindult a fiú felé, de alig tett meg néhány lépést, Minwoo kézfeje máris a csuklójára kulcsolódott.
- Még nem végeztünk! - dühösen nézett a fiúra, a feszültség szinte érezhető volt a levegőben, amire mindenki felkapta a fejét.
- Na gyerünk kifelé! - hirtelen Raze jelent meg és rángatta le róla Minwoo-t, amiért hálás volt.
Minwoo-t kihajították, sőt még a környékről is kitiltatták az arcátlan viselkedése miatt. Changmin szemeiben egyszerre keveredett düh és vágy és ekkor ismerte fel a tényt, hogy rájött arra, Minwoo miatta zsarolta meg és emiatt távolodott el tőle. Gyengéden megcsókolta, hogy kiűzze fejéből a felesleges gondolatokat. A nagy családi bulin mindenki jól érezte magát és Minwoo sem pofátlankodott vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése