Teltek-múltak a napok és Changmin és közte a feszültség egyre nőtt. A többiek értetlenül álltak az események előtt és nem értették, hogy ha együtt vannak, akkor miért kínozzák egymást azzal, hogy nem szeretkeznek? Szinte sütött róluk, hogy szívesebben vették volna, ha éppen rajta kapták volna őket vagy éppen valamikor utána mennek be hozzájuk, de nem történt semmi.
Valójában mindketten élvezték a helyzetet. Együtt voltak, mégsem értek egymáshoz úgy, ahogy azt ők és persze a többiek szerették volna. A forró csókok, az érzéki simogatás és a vágyakozás meg volt, de még nem forrotta ki magát annyira, hogy felrobbanjon és ez volt a legizgatóbb benne.
Az utóbbi időben szépen lassan megtanultak kapcsolatban élni, igazi párként viselkedtek annak ellenére, hogy hónapokkal korábban hogyan is kezdtek. A lélegzete is elállt, mikor visszaidézte azt a bizonyos első éjszakát. A U-kiss tagjai üldözték és ő ott termett a semmiből, mint valami sötét angyal és a védelmébe vette. Annyira nem tudott uralkodni magán, hogy szinte azonnal meg is csókolta. Aztán ahogy a temetőben utána ment és magáévá tette az egyik kőasztalon. Szentséges ég! Akkor izzott a levegő közöttük és csak az volt a lényeg, hogy együtt lehessenek. Aztán ahogy a többiek megpróbálták elzárni őket egymástól, de egy adott pillanatban végül mégis befejezték, amit a temetőben megzavartak közöttük és az a valóságos álom.
Akarata ellenére is belepirult az emlékekbe. Lelke minden bugyrában visszaakarta kapni ezt a szenvedélyt. Tudni és érezni akarta, hogy Changmin még mindig ugyanúgy vágyakozik iránta, mint a legelején. Vajon ő is ezt érzi vagy már annyira megromlott a kapcsolatuk, hogy egyszerűen csak szimpla családtagokká válnak, akik nagyon jóban vannak egymással? Dühítette a gondolat és megrázta a fejét.
~ Ezt nagyon elszúrtad, Hatcher! Nem kellett volna ott hagynod Firenzében, mikor az a féreg megfenyegetett! Ez annyira nem te vagy! ~
Nem vitatkozott a tudatalattijával, hisz tudta, hogy igaza van.
~ Ne merj megfutamodni és annyiban hagyni az egészet! Changmin majd megvesz azért, hogy az övé legyél! Ne habozz tovább, hívd fel és mutasd meg neki mennyire akarod őt! ~
Már majdnem rávette magát, mikor a semmiből feltűnt Lucy és a nyitott ajtón keresztül Changmin-t is megpillantotta. Szíve kihagyott néhány ütemet, majd olyan gyorsan zakatolt a mellkasában, hogy azt hitte menten kiszakad belőle. Changmin itt van és vele akar lenni! Csak bámulni tudta őt. Vajon tudja, hogy mire készült az imént?
~ Ébresztő! Persze hogy van, hisz ivott a véredből! ~
Szemei kikerekedtek a felismeréstől. Hogyan is felejthette el, hogy kapcsolatban állnak szinte az első naptól?
- Jan, ébresztő! - szólt rá Lucy. - Hagyd abba a munkát és foglalkozz a pasiddal! Nem igaz, hogy ma is dolgozol!
- Hogyhogy ma is? - nézett rá értetlenül. - Valamilyen ünnep van? - Úristen, mit felejtett el?
- Valami olyasmi! - fejével a fiú felé bökött. - Szüksége van rád. - A mondatra elmosolyodott. - Jól van emberek, irány haza! Ms. Hatcher szabadnapot ad mára és holnapra! Szép napot mindenkinek!
- Lucy! - korholta meg a lányt. - Tudod, hogy egy fontos tárgyalást kell előkészítenem!
- Viszlát, Ms. Hatcher! - köszöntek el tőle a munkatársai.
- Szarok az üzletre! - néha megdöbbent az őszinteségén. - Majd elintézed két nap múlva és megértik majd, ahogy eddig mindig.
Lemondóan sóhajtott. - Rendben, két nap, de nem több!
Izgatottan kapta fel a cuccait és sietett Changmin-hez. Karjait átfonta a nyakán és egy édes csókra húzta, amitől a fiú felengedett és minden eddigi aggodalma eltűnt. Minden idegszálával csak rá figyelt. A gyengéd csók meglepően hamar elmélyült és hirtelen váltott át szenvedélyesen követelőzőbe. Észre sem vette, hogy a falnál kötöttek ki. Most végre teljesen elengedte magát és felkészült arra, hogy bevonulnak az irodájába és magukra zárják az ajtót.
Végül nagy nehezen elváltak egymástól és csak a többieket bámulták, akik győzelemittas mosollyal néztek vissza rájuk. Hirtelen megkordult a gyomra. El is felejtette, hogy még semmit sem evett és mikor az órára nézett, már majdnem dél volt. Gondolatban eltervezte, hogy mi lenne, ha a mai napot Changmin-nel töltené, hisz a napja már így is szabad és este nagy vacsit tarthatnának a szűk családi körrel. Lucy azonnal rákacsintott, mikor eldöntötte magában mit akar és innen tudta, hogy sínen van a dolog.
- Mit szeretnél ma csinálni? - Changmin mondata kicsit váratlanul érte.
- Hmmmm... - tettette, hogy gondolkodik. - Mi lenne, ha ennénk valamit és utána együtt töltenénk a napot? Mit szólsz?
Changmin ragyogott a boldogságtól. - Benne vagyok.
Mosolyogva fűzték össze ujjaikat és a többiek társaságában beültek egy hangulatos kis étterembe, ami ázsiai ételeket készített. Changmin szája tátva maradt és finomabbnál finomabb koreai és japán ételeket rendeltek. Hosszú idő után végre igazi család voltak. Teljesen elengedte magát a többiek jelenlétében, miközben szerelme minden rezdülését figyelte. Jó volt végre boldognak látni.
Ebéd közben végig úgy ültek Changmin-nel egymás mellett, hogy a combjuk összeért és végig egymást figyelték. Úgy etették egymást és kóstolták meg a másik ételét, mintha legalább már házasok lennének vagy ha nem is, de néhány éve együtt lennének. Szinte izzott körülöttük a levegő és ezt akkor sem tudták volna tagadni, ha akarták volna.
Alaposabban elgondolkodott arról, hogy valójában mennyi ideje is vannak együtt és leesett az álla, mikor rájött, hogy csaknem két éve. Ilyen gyorsan repülne az idő? Changmin képes volt idáig várni rá? Nincs több felesleges agyalás és hülyeség, hogy miért nem lehetnek együtt és még Minwoo fenyegetése sem tudja majd elriasztani tőle!
Elmerült a gondolataiban. Az emlékei elragadták és pontosan arra az éjszakára vitték, amelyiken megismerkedtek. Sötétben sétált az utcán, élvezte a magányt és a város hangjait. Pontosan úgy érezte, mintha ott lenne. Felelevenedtek benne az érzései, mikor Changmin gyönyörű szemeibe nézett és már akkor tudta, hogy összetartoznak. Szinte a bűvkörébe esett és képtelen volt megállni, hogy ne csókolja meg. Aztán miután lerázta magáról is betévedt a temetőbe, remélte, hogy utána megy és nemcsak egy apró csók csattan el közöttük. Megkönnyebbülten nyögött fel, hogy beteljesült a vágya. Changmin szemei úgy izzottak a vágytól, hogy megrészegült tőlük. Azok a vad csókok, ahogy egymás bőrét szívták és a lökések, amik csak fokozták mindkettejük vágyát.Hirtelen összerezzent. Egy gyengéd érintés rángatta ki az álmodozásból.
- Jól vagy? - kérdezte Lucy. - Ugye nem Minwoo-ra gondoltál.
- Nem. - válaszolta. Belepirult az emlékbe.
- Akkor? - tudta, hogy menyasszonya nem hagyja annyiban.
- Az első találkozásunkra gondoltam. - mondta, majd Changmin-re nézett.
A fiú csak elmosolyodott, majd közelebb húzódott hozzá és bekapott egy falatot. - Még mindig nem bocsájtottam meg Jaejoong-nak és a pincés esetet sem.
Csak mosolyogni tudott. Tehát Changmin-nek is olyan sokat jelent, mint neki.
- Végül mégiscsak sikerült. - mosolygott a fiúra, mire ő elpirult.
Ebéd után a desszert választékot nézték, de semmi sem akadt, amit szívesen megkóstoltak, így fizettek és elmentek sétálni. A környéken találtak egy cukrászdát, ami meglepő módon a családjuk tulajdonában volt. Ahogy beértek, azonnal csoki torta szeletet választott magának, Changmin szintén, majd leültek és lassan ízlelgették. Nem tudott lemondani arról a szokásáról, hogy kiélvezzen minden falatot és az sem segített, hogy szerelme folyton az ajkait leste mikor ízlelheti meg.
Még a tortaszelet felénél sem tartott, amikor Changmin váratlanul megcsókolta. Szájukban keveredett a két különböző csokitorta ízé, nyelveik összegabalyodtak és édes táncot jártak. Mikor elváltak egymástól, néhány ledöbbent szempárral találták szemben magukat. Idegesen fészkelődtek egymás mellett, az arcuk égett, de nem bánták, csak hangosan nevettek.
Az idő gyorsan telt. Lucy a desszert után lelépett tőlük, hogy kettesben lehessenek kicsit. Útjuk egy kis séta után a közeli vidámparkba vezetett, ahol tátva maradt Changmin szája, hisz még eddig sosem volt a floridai megfelelőjében. Néhány kiadós dodzsemezés és hullámvasútazás után szükségük volt egy helyre ahol pihenhetnek.
Bementek az egyik közeli lakásba, ami szintén a családjuk tulajdonában volt. Amint beléptek, a fiú szája tátva maradt a csodálkozástól. A lakás egészen modern volt, letisztult, cseppet sem giccses és minden bútor ment egymáshoz. Alaposan végigfuttatta a szemeit a falakon, mindenütt képek a család tagjairól. Nagyon fáradt volt az egész napos szórakozástól.
Amint beért az ottani hálószobájába, azonnal bezuhant az ágyba és akarata ellenére is álomba merült. Mindennél jobban vágyott arra, hogy kihasználhassák, hogy kettesben lehetnek, de annyira fáradt volt, hogy képtelen volt rá. Halványan érezte, hogy a fiú lefekszik, finoman közelebb húzódik, majd karjaival óvóan öleli körbe.
Álmában ugyanúgy feküdtek összebújva, de amint kicsit megmozdult, Changmin máris letámadta. Feleszmélni sem volt ideje, mert amint kinyitotta volna a száját, máris birtokba vette, sőt, kérdezés nélkül máris belé hatolt. A tempó gyors volt és vad és mielőtt elélvezhetett volna, felriadt és felült az ágyban. Legnagyobb meglepetésére szerelme is ugyanúgy zihált, mint ő.
Megvárta, míg Changmin visszaaludt, de képtelen volt kiverni a fejéből a visszatérő vad erotikus álmokat. Ki kellett a fejéből vernie ezeket az álmokat, különben hamarosan beleőrül. Gyorsan összekapta magát és a lehető leghalkabban kiment a lakásból. Gondolatban homlokon billentette magát, hisz ahelyett, hogy az utcára ment kitisztítani a fejét és lenyugodni, inkább felébreszthette volna a fiút és megkapta volna, amire vágyott.
Mire feleszmélt a gondolataiból, egy hasonló temetőben találta magát, mint Seoul-ban. Elmosolyodott, hisz mikor legutóbb egy olyan helyen járt, egy dögös idegen srác vetette rá magát és merült el benne a lehető legélvezetesebb módon ahogy csak lehetett. Nagy levegőt vett és próbált visszaemlékezni arra az éjszakára és legnagyobb meglepetésére az a bizonyos kínzó vágy is visszatért, ami akkor kínozta.
Összezárta a combjait, beharapta ajkait, lehunyta a szemeit majd hátra billentette a fejét, miközben elfojtott egy kétségbeesett sóhajt. Az egyik közeli kőasztalhoz sétált, de miután odaért, egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját. A következő pillanatban ismét nyögni készült, de valaki éhesen vette birtokba ajkait. Jól ismerte már ezt a csókot, hisz egyedül Changmin volt képes úgy csókolni, hogy rögtön elvesztette az eszét tőle.
Néhány pillanat múlva kinyitotta a szemeit és valóban Changmin-nel találta szemben magát, szemei izzottak a vágytól. Magához húzta és megcsókolta, miközben feltornászta magukat a kőasztalra. Jól érezte a fiú követelőző keménységét a szeméremdombjánál és csak arra tudott gondolni, hogy minél hamarabb magában akarta tudni. Kérését rekord idő alatt teljesítették, sőt még egy ujj is körözött a csiklóján egészen finoman a csiklóján, egyre közelebb sodorva az elkerülhetetlen felé.
Kéjesen nyögve vetette hátra a fejét a kőasztalon és nem sokkal később már el is élvezett a fiú hozzáértő ujjától. Mindössze néhány pillanatot hagyott neki Changmin, azután kínzóan lassan kezdett benne mozogni. Éhes ajkak vették birtokba az övét, amik lassan levándoroltak a nyakára és finoman szívogatták érzékeny bőrét. Az érzés leírhatatlan volt számára. Ujjai a fiú hajába vándoroltak, úgy simogatta a tarkóját és csak várt a következő lépésre.
Titokban arra vágyott, hogy egyszerre harapja meg és miközben a vérét szívja gyorsítson a már kínzóan lassú tempón. Azok az ajkak visszatértek az övére, egy nyelv kért bebocsátást a szájába és hívta táncba az övét. Mikor elengedte a száját, anélkül hogy fordított volna a helyzeten a fiú nyakához hajolt és finoman csókolta, időnként a fogával rásegítve. Changmin élesen szedte a levegőt, ami rögtön elárulta, hogy jobban vágyik rá, mint azt ő korábban remélte.
Nyelvével gyengéden végigsiklott azon a területen, ahol a verőere lüktetett, majd végre lágyan belemélyesztette a fogait és szivárogni kezdett a szájába az édes vér. Changmin hangosan felnyögött, de nem hagyta abba a mozgást, de még jobban lelassított, ami annak volt a jele, hogy túlságosan is közel van ahhoz, hogy átlendüljön, sőt néha még meg is állt egy kicsit, ezzel is segítette abban, hogy jobban élvezhesse és több vér jusson a szájába. Hiába próbálta átfordítani a hátára, hogy könnyebb legyen neki, a fiú nem engedte, csak feküdt rajta és élesen vette a levegőt.
Elégedetten, levegő után kapkodva vált el a fiútól és próbált lenyugodni. Mikor már azt hitte folytatják tovább, Changmin kihúzódott belőle, de még mielőtt elégedetlenül kezdett volna nyöszörögni, felnyögött a meglepetéstől, mikor egyszerre lökött és mélyesztette fogait a nyakába. Már nagyon hiányolta azt az érzést, amikor az élvezet és a kéjt okozó fájdalom szétáradt a testében. Az első néhány szívásnál és a harapásnál felsikított, majd átváltozott halk nyögésekké és a keze egy centit sem mozdult a fiú tarkójáról.
Changmin csípője kegyetlenül lendült előre a legvadabb és legőrjítőbb módon, ahogy csak lehetséges volt, miközben szenvedélyesen szívta magába a vérének minden cseppjét. Tempójuk egyre gyorsabb lett és a fiú sokkal keményebben lökött, mint addig. Néhány lökéssel a megkönnyebbülésüktől abbahagyta a szívást és birtokba vette ajkait, vérük összekeveredett és bódító eleggyé vált. Hirtelen érte őket az érzés. Jan testét elöntötte a forróság, majd apró darabkákra robbant és a fiú is rögtön követte őt, beleélvezett egyenesen a reszkető testébe.
Zihálva, egymást csókolva próbáltak lenyugodni, Changmin néhány erőtlen lökés után fáradtan rogyott rá és csak pihegtek. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszaállt a régi kerékvágásba és ezzel a kapcsolatuk is, ami szintén egy temetőben kezdődött. Jan úgy érezte, mintha jó idő először végre önmaga lehet. Mintha egy rossz álomból ébredt volna fel. Érzékei kiélesedtek, a teste minden egyes porcikája azt üvöltötte, hogy a fiúé és a vágyát megtestesítő nő a tudatalattijával együtt elégedetten bólintott felé.
- Szeretlek. - csúszott ki a száján, de igazából nem is bánta.
- Én is szeretlek. - mondta a fiú és végre a szemeibe nézett. - Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem. - ujjaival a tarkóját és a nyakát simogatta.
- Azt hittem vége.
- Sosem lett volna vége. - Changmin kérdően nézett rá. - Az enyém vagy. - a kacsintásával mosolyt csalt ki a fiúból.
Lassan összeszedték magukat, és miután felöltöztek, Changmin megszólalt. - Gyere, a többiek várnak.
A mondatra összehúzta a szemeit. - Milyen merényletet terveztek ellenem?
A fiú elmosolyodott. - Majd meglátod.
A séta nem volt hosszú, mert az egyik legrövidebb úton haladtak hazafelé. Most már kezdett biztossá válni, hogy az egész kihagyott napot, a cég alkalmazottainak haza küldésével egészen az együtt töltött időig csak kitervelték. Remélte, hogy Changmin mégsem volt olyan aljas, hogy tartsa távol őt, amíg a többiek úgy látják. Visszagondolt a nemrég történtekre, és arra, hogy ezúttal be tudták fejezni a temetőben. Lehetséges hogy figyelte őket valaki?
Hirtelen megállt és gondolkodni kezdett. Mi okból tarthatta Changmin a bűvkörében, ami miatt sötétedés után indultak haza? Zakatolt az agya és különböző lehetőségeket hozott létre.
~ Mi a francnak komplikálod túl a dolgokat? Csak veled akart lenni és nem szeretné, ha bajba kerülnétek, mert nem a saját temetőtökben vagytok! ~
- Jól vagy? - kérdezte Changmin.
Eltartott egy kis ideig, míg feleszmélt a kérdésre. - Őőőőő... igen.
- Biztos? - a fiú szemeiben vágy égett. - Talán egy újabb kijózanítana. - ideje sem volt válaszolni, máris a legközelebbi falnál kötöttek ki és a a szájára tapadt.
- Ha még egyszer csinálnánk, az öledben kellene hazáig cipelned.
- Vállalom a kockázatot. - suttogta Changmin és mire feleszmélt, már benne is volt.
Szorosan kapaszkodott a fiúba, minden egyes lökésnél belenyögött a szájába és csak élvezett. Nem tudta mennyi idő után, de Changmin karjaiban ébredt, és ahogy körbenézett a környéken, azonnal felismerte, hogy mindössze alig egy utcára vannak a házuktól.
- Szia. - mosolygott rá a fiú. - Csak egy órát aludtál. - válaszolta a még fel nem tett kérdésére.
- Szia. - kicsit fészkelődött, mire végül Changmin rászánta magát, hogy letegye. Kicsit ingatag lábakon állt, de erőt vett magán és sétált.
Mire a házukhoz értek, már teljesen magához tért és a járás sem esett nehezére, pedig még mindig nagyon fáradt volt. Changmin egy percre sem engedte el a kezét, sőt ugyanúgy mozgott ahogy ő, így nem érhette semmilyen meglepetés. Csak annyit akart, hogy bemenjenek, lezuhanyozzanak és bedőljenek az ágyba. Már el is tervezte magában, hogy esetleg még egyszer egymásnak esnek, de hiába.
Mikor beértek, a házban sötét volt és csend. A lehető leghalkabban lépkedett a konyha felé, de mielőtt beért volna, felkapcsolódott a villany a többiek azt kiabálták, hogy MEGLEPETÉS. El is felejtette a születésnapját, annyira belelovalta magát a munkába és a családi ügyekbe. Mindenki jót bulizott a meglepetés bulin és az is kiderült, hogy összejöttek Changmin-nel.
2015. február 15., vasárnap
2015. január 28., szerda
Bloody Kisses 14.fejezet
Changmin végre vele volt. Biztonságban és elég közel ahhoz, hogy kísértésbe essen ha esetleg megakarja csókolni vagy esetleg még annál is tovább akar menni. Most, hogy mindenki a saját szobájába van és pihen, semmi nem állja útját annak, hogy végre egymásnak essenek és kiélvezzék a maradék időt, ami a buliig még maradt.
A nagy családi összeröffenés valamivel sötétedés előtt kezdődik majd, hogy az olyan lények is részt vehessenek rajta, akik csakis éjszaka mozdulnak ki vagy bújnak elő. Álmában egy szobában találta magát egy hatalmas ágyhoz kötözve, meztelenül és vágyakozva Changmin után. Zihált, lihegett, könyörgött, hogy érintse meg, mikor végre megjelent előtte hatalmas keménységével és vágytól izzó szemekkel.
- Annyira kívánlak. - hallotta meg a fiú szájából és már csak emiatt a mondat miatt is képes lett volna elélvezni.
- Changmin.... - nyöszörögte, majd megnyalta ajkait. - ... kérlek!
A fiú elmosolyodott. - Akarod, hogy benned legyek?
A válasz egyértelmű volt. - Igen.
- Szeretkezni akarsz velem? - A francba is! Hogy kérdezhet tőle ilyet? Nem látja, hogy majd' eszét veszti tőle?
- Igen. - Lehelte.
A vágytól teljesen kiszáradt a szája és az sem segített neki túl sokat, hogy ujjaival gyengéden végigsimított ajkain, majd kínzóan lassan húzta őket egyre lejjebb, míg végül meg nem állt a szeméremdombjánál. Nagy levegőt kellett vennie, mikor lecsúsztak a csiklójára, sőt ahogyan a bejáratához értek reszketve élvezett el. Ennyire kívánta volna a fiút? Szinte eszét vesztve rángatta béklyóit, mert megakarta érinteni.
Vágyakozva nyöszörgött, hogy legalább egy kis időre megkegyelmezhetne neki azzal, hogy megcsókolja. Már majdnem minden lehetséges módon könyörgött, amikor egy huncut mosoly társaságában végre befészkelte magát a combjai közé, majd éhesen birtokba vette ajkait. A gyomrában ismét jött a nyomás és ahogy Changmin makkja a bejáratához ért, teste ismét megfeszült és darabokra hullott alatta.
Zihálva és reszketve nézett a fiúra, aki úgy tűnt jól szórakozott azon, hogy a teste mennyire érzékeny lett. Az arca lángolt, de a teste még mindig megkönnyebbülésért üvöltött. Mindennél jobban magában akarta tudni. Nem várt tovább, mert a következő pillanatban lábát átfonta a dereka körül és úgy húzta közelebb magához, de amikor kicsit beljebb csúszott benne, egy jóleső sóhaj szakadt fel ajkairól.
Fejét a párnába fúrta és egy fájdalmas nyögés tört utat magának olyan hangerővel, hogy még maga is meglepődött. Másodjára már nem tudta megtenni, mert meglepetten nyögött fel, mikor Changmin végre megkegyelmezett neki és teljes hosszával belé hatolt. A második lökés után úgy döfködte, mintha egy vadállat lenne és neki csak annyi dolga volt, hogy élvezze. Úgy gyülemlett fel a gyomrában a nyomás, hogy nem számított rá.
Fájdalmasan nyögve, zihálva és izzadtan tért magához a meglepően sikamlós álmából. Kis ideig csak kapkodta a levegőt, majd nagyot sóhajtott, mert mikor maga mellé nézett és nem látta ott Changmin-t, kicsit megkönnyebbült, mert így nem lett lehetősége arra, hogy meg is valósítsák mindazt, amiről álmodott. Már a gondolatra is elpirult, hogy álmában szeretkezett arra pedig nem is mert gondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg csinálták volna.
Nagyot nyelt majd fújt egyet. Mindene nedves volt, a ruhájából is facsarni lehetett volna a vizet. Egyetlen megoldás maradt azon túl, hogy megkeresi a fiút, még pedig az ha azonnal lezuhanyozik, de előtte le kellett mennie a földszintre, hogy igyon valamit.
Changmin szerelme fürdőszobájában áztatta magát a zuhany alatt és alig kapott levegőt, mert ő is ugyanúgy élte meg az álmot. Keménysége fájón lüktetett, teste kielégülésre, ajkai csókra vágytak. A fenébe! Ha valamit nem lép, akkor ott fog megőrülni a helyszínen és az senkinek sem lesz jó!
Állj! Hogyan lehetséges az, hogy ugyanott tartanak, mikor még kezdték? Az első alkalommal megzavarták őket, utána egymással álmodtak és végül nagy nehezen végre sikerült szeretkezniük úgy, hogy csak ketten voltak. Lehetséges, hogy ismét egymásra találnak csak egy kis idő kellett nekik hogy rájöjjenek?
Jan hamarosan ismét az övé lesz és ez ellen senki sem tehet semmit, mert bekövetkezik! A gondolatra, hogy hamarosan a karjaiban fog elélvezni, fájón lüktető tagja emlékeztette, hogy előtte még el kell kapnia. Valamit csinálnia kell, mielőtt teljesen megőrülne a rá nehezedő vágytól! Zihálva dőlt a zuhanykabin ajtajának, vizes tincsei az arcába lógtak és minden erejével azt kívánta bárcsak Jan megjelenne és segítene cseppet sem kis problémáján.
Maga sem tudta hogyan, de szinte látta maga előtt a lányt, ahogy próbálja lehűteni magát minden lehetséges módon, mégsem sikerült neki. Eszébe ötlött az a lehetőség is, hogy ha annyira megőrülne érte, már régen ott lenne vele és akkorát szeretkeznének, hogy utána még a szomszédok is rágyújtanának egy jó szál cigire. Ez a remény is elszállt, de elhatározta, hogy történjen bármi is, nem elégíti ki magát kézzel és nem keres mást, akivel végre elélvezhet, mert ezt csak Jan-nel akarja megtenni!
Jan az őrület határán járt, mégpedig annyira, hogy fájdalmasan nyögött fel, miközben megállt és összeszorította a combjait. Furcsán ismerős érzés kerítette hatalmába, mintha az egészet amin Changmin-nel átmentek újraélnék. Kipróbált számos hűsítési eljárást, de még a jeges víz sem bizonyult hatékonynak. Legnagyobb kétségbeesésében belső énjéhez fordult, aki szinte homlokon billentette a hezitálása miatt.
~ Menj fel és keresd meg! ~ visította benne egy hang, de próbált ellenállni. ~ Keresd meg, MOST! ~ Megrázta a fejét. Nem akarta, hogy egy olyan dolog irányítsa, amit nem akart, pedig ha tudta volna, hogy sokszor jobban jár ha a benne vinnyogó vágyra hallgat megtette volna. Sok örömöt és nyugalmat hozott volna neki.
Végül úgy döntött, hogy nem hallgat rá és elmegy zuhanyozni, remélve, hogy akkor kitisztul majd a feje. Igen, egy kiadós zuhany majd lecsillapítja. Semmivel sem törődve rontott be a fürdőszobájába, szíve a torkában dobogott és a kielégítetlen elemi vágy kínzóan ismét arra kárhoztatta, hogy összeszorítsa combjait. Elakadt lélegzettel vette le magáról a nyári ruháját, a melltartóját és ismét felnyögött, mikor a bugyija következett.
- Oh Changmin, bárcsak tudnád mennyire akarlak! - lemondóan sóhajtott egyet, majd a belső hang ismét megszólalt.
~ Akkor mondd el neki! Mutasd meg neki mennyire magadban akarod tudni! ~
Ismét megrázta a fejét. Gondolataiba merülve állt be a zuhanyzóba, majd egy visszafogott és egyben meglepett nyögés hagyta el a száját, amikor a hideg víz a bőréhez ért. Ugyanez ismétlődött meg számtalanszor, hiába volt a víz kellemes hómérsékletű, csak még jobban felajzotta. Végső elkeseredésében azt képzelte, hogy a vízsugár Changmin szája és kezei.
Changmin parázsló tekintettel és meg nem szűnő vággyal meredt maga elé. Fújtatott, hisz egyetlen hajszál választotta el attól, hogy végre megtegye amit annyira akar és ha megtörténik gondoskodik róla, hogy senki ne akadályozhassa meg. Nadrágja fájón tartotta rabságban keményen lüktető tagját és bárhogy próbálkozott lenyugodni, sehogy sem sikerült neki.
Tincsei nedvesen lógtak a szemébe, szíve úgy zakatolt, hogy majd' kiszakadt a mellkasából, vére száguldozott az ereiben, szája kiszáradt és a teste úgy üvöltött a lány után, hogy azt hitte megőrül. A saját szobájához tartozó fürdőszobában állt és a tükörben nézte az arcát. Megmarkolta a mosdókagylót és lehunyt szemekkel nagyot nyögve vetette hátra a fejét, mikor egy vízzcsepp gördült le a nyakán.
Hűha! Ez így nagyon nem lesz jó! Zihálva nyitotta ki a szemeit és úgy bámulta a tükörképét. Szinte látta maga előtt, ahogy Jan hátravetett fejjel, csukott szemmel áll a zuhany alatt, ajkait fájdalmasan vágyakozó nyögések hagyják el és időnként alsó ajkába harapva kéjesen suttogja a nevét. A jó büdös francba! Elég volt, nem vár tovább, különben beleőrül!
Megadta magát a benne tomboló elemi vágynak. Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy a lábai vigyék és mire néhány pillanatig észhez tért már a lány zuhanyfülkéjének ajtaja előtt állt és vetkőzött. Nem törődött azzal, hogy a ruhadarabok később még gyűröttek lehetnek, egyszerűen csak ledobálta magáról őket. A teste váratlanul megfeszült, mikor szerelme egyre hangosabban zihált a vízsugár alatt, de annyira még volt lélekjelenléte, hogy a szekrényen lévő tusfürdőt elmarja és visszatért az ajtóhoz.
- Francba! - hallotta meg lány kissé bosszús hangját. Valósággal győzelmi mosoly ült az arcán, mikor az ajtó felé indult, valószínűleg azért, hogy magához vegye a tusfürdőt.
Jan néhány pillanatig kikerekedett szemekkel nézett rá, mikor elhúzta az ajtót, de utána azonnal átváltott valami másba, amit eddig csak egyszer látott. Elemi vágy égett a szemeiben és látszott rajta, hogy nagyon is élvezi a jelenlétét. Egy ideig csak álltak és egymást bámulták, miközben ő végig arra várt, hogy megadja neki az engedélyt és beléphessen hozzá. Nem sokra rá meg is kapta, mert szerelme hátrébb lépett, ő pedig egyetlen mozdulattal behúzta maguk mögött az ajtót.
Parázsló tekintettel figyelték egymást és csak vártak. Izzott körülöttük a levegő. Az ereikben száguldozó vér lüktetése és a zihálás hirtelen mindent elnyomott körülöttük. Jan cseppet sem megfontoltan lép közelebb a fiúhoz, hogy elvegye tőle a tusfürdőt és végre megtisztítsa magát, de tudta, hogy nem megy ha ő ott van vele alig néhány centire tőle.
Changmin egyáltalán nem gondolkodott a következő lépésen. Mikor a lány a tusfürdőért nyúlt, egyszerűen bezárta kettejük között a távolságot, a műanyag flakont a mellettük lévő állványra helyezte, majd amikor visszafordult, Jan megtette a következő lépést és összeérintette ajkaikat.
Itt már nem volt szükség szavakra, igazából egyikük sem tudott volna megszólalni vagy legalábbis értelmes mondatot kinyögni. Csak ők voltak ketten és a bennük lévő elviselhetetlen vágy, ami egymáshoz űzte őket. Úgy tépték egymás ajkait, mintha az életük múlana rajta és valójában így is volt. Egymástól függtek valami bizarr és sötét módon és ez a kötődés csak olaj volt a tűzre, mert jól ismerték egymás megmozdulásait, legalábbis ilyen szituációkban.
A fiú egyetlen mozdulattal a falnak nyomta szerelmét, majd gondolkodás nélkül az ölébe vette úgy, hogy a csók egy pillanatra sem szakadt meg. Ha nem sürgette volna őket a vágy annyira, biztos kiélvezték volna a pillanatot, de így nem tehették, pláne nem úgy, hogy egyre követelőzőbbek lettek. Szép lassan lejjebb csúsztatta a lányt az ölébe, mire ő elengedte a száját és hátravetette a fejét a falon, mikor teljes hosszában eltűnt benne.
Megálltak néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést. Jan remegett a vágytól és azoktól az érzésektől, amik keveredtek benne. Hirtelen zihálás töltötte be a levegőt, amiket néhány pillanat múlva elfojtott nyögések váltottak fel. Néhány alkalommal kétségbeesett nyögések törtek fel a torkából, ami miatt Changmin megállt a mozgásban és belenézett a szemeibe. Nagyot nyelve és szaggatottan lélegezve simította ki a haját a nyaka bal oldalából és a fiú szó nélkül megtette.
Zihálva riadt fel és ült fel az ágyban, Changmin mellette feküdt összegabalyodva vele és szaggatottan lélegzett. Írtó szexin nézett ki, nedves tincsei a homlokán pihentek, szemei csillogtak a vágytól. Ahogy egyre jobban magába szívta a látványt, nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kapcsolatuk egyáltalán nem ért véget, mert most még jobban akarja, mint régen.
Nem értette mi üthetett belé, de egyetlen mozdulattal fogta magát és a fiú ölébe ült, fejét hátravetette, mikor megérezte bugyiján keresztül méretes keménységét és másra sem vágyott, csak arra, hogy magában tudhassa. Egy kéz kúszott a derekára és egy másik a tarkójára, majd érezte, hogy a fiú felül és onnantól nem volt menekvés.
Beharapta alsó ajkát, mikor a fiú forró leheletét érezte a nyakán, majd éhes ajkak tapadtak rá és szívták meg érzékeny bőrét. Elfojtott egy nyögést és reszketni kezdett Changmin ölében. Küzdött magával és persze Changmin-nel, ennek ellenére hagyta, hogy megérintse és a nyakát csókolgassa. Az édes törődés hamar elvette az eszét, hisz rég nem volt ilyenben része, pláne nem tőle.
Egyre erősebben harapta alsó ajkát, míg Changmin apró és szenvedélyes puszikkal borította be a nyakát, vállát és kulcscsontját. Az erős harapástól alsó ajka felszakadt és a vére melegen folyt le az állán keresztül a nyakáig pont oda, ahol Changmin szája éppen időzött. Visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz a következő lépése. Az a száj lassan éhesen haladt felfelé a torkán, a vér útján végig, nyelvével lenyalva minden cseppet, majd miután végigsiklott alsó ajkán, megállt és elhúzódott tőle.
Parázsló tekintete mindent elárult számára, hisz jól ismerte már és tudta, hogy azon gondolkodik meddig engedi el. Gondolatai úgy üvöltöttek, hogy ha hangosabbak lettek volna talán a többiek is meghallották volna, de Changmin nem vette az adást. Zihált, a teste forrón lüktetett és megkönnyebbülésre vágyott. Egy kusza gondolattól vezérelve közelebb hajolt hozzá, mire Changmin éhesen tapadt ajkaira és úgy tartotta fogva.
Csók közben az a bizonyos két kéz a csípőjére kúszott, majd minden előrejelzés nélkül megragadta a bugyiját és letépte róla. Az érzéstől belenyögött a csókba és az sem segített sokat, hogy két ujj a bejáratát simogatta őrjítően lassan. Az érzés vakító volt számára, de nem eléggé ahhoz, hogy elélvezzen, pedig nagyon a határon járt. Néhány másodperc múlva az ujjak elhagyták és a fiú kicsit feljebb emelte az ölében, ami egyáltalán nem tetszett neki.
Elhaló lélegzettel nyitotta ki a szemeit, mikor rájött, hogy azért tette, mert lejjebb tolta a nadrágját az alsójával együtt, majd megragadta a combját és magára húzta. Elfojtott nyögés tört fel belőlük, mikor Changmin teljes hosszában elmerült benne és nagyon kellett koncentrálnia, hogy észnél maradjon.
Gondolkodás nélkül lassan kezdett mozogni. A tüdejében rekedt a levegő, mikor Changmin csatlakozott hozzá és a tarkójára simított kezével közelebb húzódott hozzá, hogy csókra invitálhassa. Annyira intenzív volt számára az érzés, hogy meg kellett állnia, de csak néhány pillanatra, hogy hozzászokhasson ahhoz, hogy a fiú így kitölti őt. Régen nem voltak már így együtt és kiakarta élvezni, de a vágya közbeszólt.
Vadul tépték egymás ajkait és belenyögtek a csókba, mikor végre mozogni kezdtek. Tempójuk az elejétől kezdve gyors volt és vad, csak Changmin állította meg néha ha valami olyat akart csinálni, ami neki is jó volt. Válaszul a nyakához hajolt és olyan gyengéden harapta meg, ahogy csak tudta. Úgy nyelte a fiú vérét, mintha az élete múlana rajta, hisz valójában ezzel megértette azokat az érzéseket is amiket nem mondott el vagy mutatott ki.
Amint eleresztette a nyakát, fejét máris hátravetette jelezve Changmin-nek, hogy mit akar és a legnagyobb meglepetésére egyik keze a combjai közé csúszott. Szaggatott sikolya válasz volt arra, hogy mennyire hiányolta már, mikor egyszerre iszik belőle és eljuttatja a határig.
Changmin fejében végre minden a helyére került. Jan ott van vele, a karjaiban, szája minden alkalommal követeli az övét, reszket, élvez és könyörög, csakúgy mint ő. Jó érzés volt számára, hogy szerelme - már ha még nevezheti annak - ugyanúgy reagál az érintéseire, mint korábban mikor még együtt voltak. Lehet hogy nem is szakítottak csak egyszerűen ő reagálta túl?
Érezte, hogy Jan egyre többször feszült meg körülötte, ami biztos jele annak, hogy hamarosan vége az édes együttlétüknek. Még nem akarta, hogy így legyen, de ismerte már annyira, hogy valahogy úgyis kiköveteli magának a megkönnyebbülést. Hirtelen nagyot cuppanva vált el Jan nyakától. Hűha! Nagyon közel vannak és ha akarna sem tudna már leállni!
Szerelme reszketve, elfojtott nyögéssel lendült át a határon, száját égette a forró levegő, de neki sem volt hátra, mert ahogy megadta magát a körülötte lévő izom és az utolsókat feszült tagján, ő is elélvezett. Tagjai elnehezedtek, légzése is egyenletlen volt. Annyi ereje volt, hogy magához ölelje a lányt és együtt dőljenek le az ágyra.
Jól érezte magát. Végre ismét abban a világban volt, amelyet csak ő oszthatott meg Jan-nel és ez megnyugtató volt számára. Szinte fürdőzött a szex utáni mámorban. Lehunyt szemekkel élvezte szerelme közelségét. Még mindig rajta feküdt, levegővétele még szaggatott volt, de amint végigsimított nyitott ajkain, legördült róla. Legnagyobb meglepetésére nem hagyta ott, még csak el sem húzott, csak befészkelte magát a karjaiba és kinyitotta a szemeit.
- Szeretlek. - suttogta Jan teljesen váratlanul. Erre a vallomásra számított a legkevésbé.
- Én is szeretlek. - vallotta be végül, hisz már nincs oka tovább titkolni. - Mióta először megpillantottalak ahogy azzal a két sráccal veszekedtél Seoul-ban.
Jan hirtelen megfeszül a karjaiban. - Az tizenegy éve volt. - vonta le a következtetést. - Én azóta, hogy ott az utcán megcsókoltalak.
- Mondjak valamit? - kérdezte a lánytól a legédesebb hangján.
- Mmmm. - morogta a lány.
- Nekem te voltál az első. - Jan kikerekedett szemekkel zavartan nézett rá. - Előtted nem szeretkeztem senkivel. - pontosította a kijelentését és láss csodát, a karjaiban fekvő szirén elmosolyodott.
- Hűűűűű! - válaszolt a kijelentésre. - Ha kicsivel több, mint hat évvel ezelőtt lépsz be az életembe, nekem is te lennél az első.
- Neked kivel volt? - végre egy téma, amiről önfeledten tárgyalhatnak.
- Brian-nel. - válaszolja szerelme és kíváncsivá teszi. - A Babylon-ban voltunk. Hátul voltak szobák és ő bevitt az egyikbe. Ugyanúgy eltudott bűvölni, mint ahogy te, csak ellene nem tudtam küzdeni, mert nem hagyta. - a szavak maguktól dőltek belőle. - Lefektetett az ágyra és mire feleszméltem, már nem fájt, sőt, nagyon élveztem! - Ez aztán a vallomás!
- Vele is csináltad így? - hallatszott a hangján, hogy kicsit csalódott.
- Nem. - jött azonnal a válasz. - Vele nem volt vámpír szex. Abban te voltál az első! - Ez igen! Végre valami amiben első volt nála.
Nem kellett sokat gondolkodni, hogy rájöjjön mit is jelenthet a vámpír szex. Egymás véréből inni a legnagyobb extázisban. Az a temetői kaland egy éve sok elsőt hozott neki azóta. Először szerelmes, először szeretkezett, megtapasztalta a vámpír szexet, a vágyat, birtoklási vágyat, egy érdekes kapcsolatot, lett családja és még sorolhatta volna magában.
Aztán eszébe jutott, hogy hónapokig hozzá sem nyúlhatott, sőt kétszer is ott hagyta néhány érdekes városban anélkül, hogy szólt volna neki. Mi történt akkor? Valami rosszat tett és most ez a mámoros érzés a néhány perccel ezelőtti őrületes vad szex csak kárpótlás volt? Mégsem jöttek össze újra? Netán nem is jártak?
- Nem szakítottam veled! - jött hirtelen a kijelentés. Tehát járnak? - Csak távol kellett kicsit maradnom, hogy tiszta fejjel intézzem a családi ügyeket. És nem! Nem kárpótlás volt az iménti szeretkezésünk! - Mi a franc? A gondolataiba lát? Ekkor érte a felismerés: hát persze! A Hatcher-ök tudnak egymás gondolataiban olvasni és jól ismerik egymást.
A társalgásnak hamar vége szakad. Kopognak az ajtón és közlik, hogy hamarosan érkeznek a vendégek. Jan olyan gyorsan pattan fel mellőle, ahogyan még sosem látta és mire feleszmél, már teljesen meztelenül ragadja meg a kezét és húzza magával a fürdőszobába. A zuhany alatt állnak teljesen összegabalyodva, nyelvük vad táncot jár, miközben lassan ismét mélyen egymásba feledkeznek.
Changmin a falnak támasztva tartja ölében szerelmét, csípője lassan előrelendül, majd hátra és ez így ismétlődik. Nincs semmi durvulás, harapás, vérzés, csak a gyengéd szeretkezés. Minden annyira tökéletes egymás karjaiban, egymás érezve és ízlelve. Ismerős érzés járja át a gyomrukat, a kellemes nyomás spirál alakban erősödik bennük, míg végül apró darabokra esik és reszketve lendülnek át a határon.
Zihálva csúsznak le lassan a zuhanyfülke padlójára és egymást ölelve próbálnak lenyugodni. A semmiből hirtelen megjelenik valaki és a fülke ajtaja kinyílik. Egy meglepett szempár mered rájuk, tulajdonosuk pedig nem más, mint maga Jaejoong. Sűrven bocsánatot kérve hátrál és zárja rájuk az ajtót, majd a léptek eltűnnek és ismét magukra maradnak.
Lassan összeszedik magukat, lezuhanyoznak, megtörölköznek és csatlakoznak az időközben szállingózó családtagokhoz.
- Jan, ébresztő. - suttogja egy hang és érzi, hogy finoman rázogatja. - Ébresztő, álomszuszék. Mindjárt kezdődik a buli.
- Csak még egy kicsit. - hangja könyörgő és szinte nyüszít, hogy ne szakítsák ki a kényelmes érzésekből.
- Gyerünk cica, ébresztő. - Cica? Egyedül Jaejoong hívja így. Oh basszus! Végre rászánja magát és kinyitja a szemét. - Szia. - mosolya édes és az arcát simogatja.
- Szia. - mosolyodott el. - Mikor jöttél?
- Csak néhány perce. - válaszolta.
Ijedten nézett szét a szobában. - Changmin?
- Zuhanyzik. - mondta. - Érdekes álma volt veled. - A mondattól teljesen elpirult és egy szó sem jött ki a torkán. Egy nyögés jött ki a száján, mikor felült. - Minden rendben? - Jaejoong aggódása megmelengeti a szívét.
- Igen. - zihálja és tudja, hogy nem igazán volt meggyőző. Amikor hozzáér felszisszen.
- Jézusom! - lepődik meg Jaejoong. - Chang... - nem tudja befejezni, mert befogja a száját.
- Ne szólj neki! - zihálja és szinte fújtat.
- Ideje lenne feladni ezt a hülyeséget és engedni, hogy szeressen! Ebbe mindannyian beleőrülünk! - nem tudott mit mondani. - Igen! Érezzük a köztetek lévő feszültséget. - Lemondóan sóhajt és visszazuhan az ágyba.
- Jaejoong-nak igaza van. - csatlakozik hozzájuk Lucy. - Dugnotok kellene, mielőtt mind megőrülünk! - feltápászkodik az ágyról és elindul a fürdőbe.
Képtelen volt tovább hallgatni őket, holott nagyon is jól tudta, hogy igazuk van. A levegő hirtelen fülledté válik körülötte és érzi, hogy le kell hűtenie magát. Szaggatottan nyögött fel, mikor a kellemesen hideg víz a bőréhez ért és percekig csak áztatta magát alatta. Terveitől eltérően még hajat is mosott, hogy teljes legyen a hatás.
Megelevenedtek előtte az álmaiban történtek és úgy érezte nyögnie kell. Teste pillanatok alatt felforrósodott, szája kiszáradt és agyára az a bizonyos elviselhetetlen ködös vágy telepedett. Hirtelen felszisszent, mikor a nyaka bal oldalára dörzsölte a tusfürdőt és akkor látta meg a vért a vízzel együtt lefolyni a testén. Zuhanyzás után alaposan megtörölközött. Lenyűgöző volt, hogy a combjai között úgy sajgott, mintha tényleg túl lettek volna néhány vad meneten.
Félszárazra törölgette a haját és igyekezett kikapcsolni az agyát, hogy még csak véletlenül se tudjon azokra a bizonyos valóságos álmokra koncentrálni. Amikor kilépett a fürdőből azt hitte menten elájul, mert Changmin ült az ágyán, pirosas ingben, hozzá illő nadrágban, a kezében egy pohár tele élénk karmazsinvörös friss vérrel. Szemébe lógó tincsei még nedvesek voltak. Elállt a lélegzete attól a vágytól égő szempártól.
Nagyot nyelt, mikor odanyújtotta neki a poharat és szaggatottan lélegzett, mikor ujjaik súrolták egymást. Hálásan rámosolygott és elfogadta, de legszívesebben letámadta volna a fiút és az is csak olaj volt a tűzre, hogy törölközőn kívül semmi mást nem viselt. Végig Changmin-t figyelve nyelte le a folyadékot és mikor végzett vele, a poharat letette a legközelebbi szekrényre.
Mikor visszafordult, neki ütközött Changmin-nak és ahogy felnézett rá tudta, hogy elveszett. Hirtelen a falnál találta magát, a fiú ölében, aki pillanatokkal később éhesen vette birtokba ajkait. Végre! Minden idegszálával csak Changmin-ra figyelt és ennek meg is lett a hatása.
- Jan, ideje lenne kibújnod az ágyból vagy a zuhan alól! - hiába hallották Jaejoong hangját, képtelenek voltak elválni egymástól. - Jan! Uh, basszus! Bocsi! - Jaejoong kényelmetlenül érezte magát és nem csak ő.
- Öhhhm. Megyek és felöltözök. - szólalt meg váratlanul és bemasírozott a fürdőbe a ruhával, amit még délután kikészített magának. Eltartott pár percig, míg összeszedte magát és elkészült, majd kilépett a két fiúhoz.
- Ne haragudjatok. - Jaejoong bűntudata még őket is marta. - Ha tudtam volna, akkor ne rontok rátok.
- Kaptál te rajta minket rosszabbon is. - próbálta elterelni másfele a kínos hangulatot.
- Rosszabbon? - Changmin nem értette, de mikor Jan felhúzta a jobb szemöldökét, eszébe jutott. - Oh.
Az éjszaka forró és rengeteg titkot rejt, pláne a sok rejtélyes lénnyel, akik lassan mind megérkeznek. A személyzet egy része italokat és ételeket hord körbe a vendégeknek és a medencénél lévő bár is működik. Lassan csatlakoznak a többiekhez és egyenként vagy csoportosan beszélgetnek.
Képtelen kiverni a fejéből a nemrég történteket. Azok a csókok, érintések és sóhajok teljesen elvonják a figyelmét és mikor meglátja Changmin vágytól parázsló tekintetét, valósággal belepirul. Érezte, hogy a fiú nem ússza meg az átváltozást egy enyhe hangulatingadozással. Szíve kihagyott néhány ütemet és a szája is kiszáradt.
Gondolkodás nélkül indult el felé. Yunho-val számára láthatóan elég jól szórakoztak, mert nevetve beszélgettek. A tömeg megszűnt körülöttük és csak ők ketten voltak. Mikor odaért hozzá, szó nélkül beleült az ölébe és megcsókolta. Tudta, ha a nyelveik is belekerülnek a játékba, onnantól nem lesz megállás.
Mosolyogva vált el szeremétől, tekintete pedig Yunho-ra futott és persze az sem kerülte el a fiygelmét, hogy Changmin végig figyelte minden rezdülését. Abban a pillanatban boldognak érezte magát, de nem tartott sokáig, mert felbukkant Minwoo és a családja, akiket egyáltalán nem hívtak meg.
Anne, Lucy, de még Jaejoong is hirtelen körülöttük termett, hogy közbe lépjenek ha kell. Minwoo láthatóan nem volt elégedett a látvánnyal, és mikor Changmin is ránézett olyan volt az arca, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Egy idő után kimászott a fiú öléből és a bárhoz ment, hogy kérjen egy Mojito-t magának és persze a többieknek is küldetett belőle. Alig kortyolt bele az italába, máris Minwoo jelent meg mellette, hogy kérdőre vonja.
- Mit jelentsen ez? - mordult rá a fiú. - Megmondtam, hogy tartsd távol magad tőle, különben megölöm!
Jan-ben forrt a düh. - Na idefigyelj te mocskos féreg! Ha Changmin-nek vagy valamelyik srácnak baja esik, személyen én foglak darabokra tépni!
- Túlságosan is nagy a szád, Ms. Hatcher! Azt javaslom tisztelettel beszélj velem ha nem akarod, hogy senkinek se essen baja!
- Én a helyedben befognám a szádat! - szeme elsötétült. - Nem ajánlatos egy Hatcher-t fenyegetni, pláne nem az örököst zsarolni! Emlékeztetlek arra, ha egyikünket bántod, annak borzalmas kínhalál a vége és tudod, hogy nem a kegyelmemről vagyok híres!
Minwoo-nak leesett az álla. Bosszús tekintete azonnal megváltozott amint találkozott Changmin-éval. A semmiből megjelent Jaejoong, ami nem tetszett Minwoo-nak és ez még szórakoztató is volt. Jaejoong-al szinte olvastak egymás gondolatában és magukban nagyon is jól mulattak Minwoo-n.
Changmin szenvedő tekintete rángatta ki a mulatságból és tudta, hogy szüksége van rá. Összenézett Jaejoong-al, majd elindult a fiú felé, de alig tett meg néhány lépést, Minwoo kézfeje máris a csuklójára kulcsolódott.
- Még nem végeztünk! - dühösen nézett a fiúra, a feszültség szinte érezhető volt a levegőben, amire mindenki felkapta a fejét.
- Na gyerünk kifelé! - hirtelen Raze jelent meg és rángatta le róla Minwoo-t, amiért hálás volt.
Minwoo-t kihajították, sőt még a környékről is kitiltatták az arcátlan viselkedése miatt. Changmin szemeiben egyszerre keveredett düh és vágy és ekkor ismerte fel a tényt, hogy rájött arra, Minwoo miatta zsarolta meg és emiatt távolodott el tőle. Gyengéden megcsókolta, hogy kiűzze fejéből a felesleges gondolatokat. A nagy családi bulin mindenki jól érezte magát és Minwoo sem pofátlankodott vissza.
A nagy családi összeröffenés valamivel sötétedés előtt kezdődik majd, hogy az olyan lények is részt vehessenek rajta, akik csakis éjszaka mozdulnak ki vagy bújnak elő. Álmában egy szobában találta magát egy hatalmas ágyhoz kötözve, meztelenül és vágyakozva Changmin után. Zihált, lihegett, könyörgött, hogy érintse meg, mikor végre megjelent előtte hatalmas keménységével és vágytól izzó szemekkel.
- Annyira kívánlak. - hallotta meg a fiú szájából és már csak emiatt a mondat miatt is képes lett volna elélvezni.
- Changmin.... - nyöszörögte, majd megnyalta ajkait. - ... kérlek!
A fiú elmosolyodott. - Akarod, hogy benned legyek?
A válasz egyértelmű volt. - Igen.
- Szeretkezni akarsz velem? - A francba is! Hogy kérdezhet tőle ilyet? Nem látja, hogy majd' eszét veszti tőle?
- Igen. - Lehelte.
A vágytól teljesen kiszáradt a szája és az sem segített neki túl sokat, hogy ujjaival gyengéden végigsimított ajkain, majd kínzóan lassan húzta őket egyre lejjebb, míg végül meg nem állt a szeméremdombjánál. Nagy levegőt kellett vennie, mikor lecsúsztak a csiklójára, sőt ahogyan a bejáratához értek reszketve élvezett el. Ennyire kívánta volna a fiút? Szinte eszét vesztve rángatta béklyóit, mert megakarta érinteni.
Vágyakozva nyöszörgött, hogy legalább egy kis időre megkegyelmezhetne neki azzal, hogy megcsókolja. Már majdnem minden lehetséges módon könyörgött, amikor egy huncut mosoly társaságában végre befészkelte magát a combjai közé, majd éhesen birtokba vette ajkait. A gyomrában ismét jött a nyomás és ahogy Changmin makkja a bejáratához ért, teste ismét megfeszült és darabokra hullott alatta.
Zihálva és reszketve nézett a fiúra, aki úgy tűnt jól szórakozott azon, hogy a teste mennyire érzékeny lett. Az arca lángolt, de a teste még mindig megkönnyebbülésért üvöltött. Mindennél jobban magában akarta tudni. Nem várt tovább, mert a következő pillanatban lábát átfonta a dereka körül és úgy húzta közelebb magához, de amikor kicsit beljebb csúszott benne, egy jóleső sóhaj szakadt fel ajkairól.
Fejét a párnába fúrta és egy fájdalmas nyögés tört utat magának olyan hangerővel, hogy még maga is meglepődött. Másodjára már nem tudta megtenni, mert meglepetten nyögött fel, mikor Changmin végre megkegyelmezett neki és teljes hosszával belé hatolt. A második lökés után úgy döfködte, mintha egy vadállat lenne és neki csak annyi dolga volt, hogy élvezze. Úgy gyülemlett fel a gyomrában a nyomás, hogy nem számított rá.
Fájdalmasan nyögve, zihálva és izzadtan tért magához a meglepően sikamlós álmából. Kis ideig csak kapkodta a levegőt, majd nagyot sóhajtott, mert mikor maga mellé nézett és nem látta ott Changmin-t, kicsit megkönnyebbült, mert így nem lett lehetősége arra, hogy meg is valósítsák mindazt, amiről álmodott. Már a gondolatra is elpirult, hogy álmában szeretkezett arra pedig nem is mert gondolni, hogy mi lett volna, ha tényleg csinálták volna.
Nagyot nyelt majd fújt egyet. Mindene nedves volt, a ruhájából is facsarni lehetett volna a vizet. Egyetlen megoldás maradt azon túl, hogy megkeresi a fiút, még pedig az ha azonnal lezuhanyozik, de előtte le kellett mennie a földszintre, hogy igyon valamit.
Changmin szerelme fürdőszobájában áztatta magát a zuhany alatt és alig kapott levegőt, mert ő is ugyanúgy élte meg az álmot. Keménysége fájón lüktetett, teste kielégülésre, ajkai csókra vágytak. A fenébe! Ha valamit nem lép, akkor ott fog megőrülni a helyszínen és az senkinek sem lesz jó!
Állj! Hogyan lehetséges az, hogy ugyanott tartanak, mikor még kezdték? Az első alkalommal megzavarták őket, utána egymással álmodtak és végül nagy nehezen végre sikerült szeretkezniük úgy, hogy csak ketten voltak. Lehetséges, hogy ismét egymásra találnak csak egy kis idő kellett nekik hogy rájöjjenek?
Jan hamarosan ismét az övé lesz és ez ellen senki sem tehet semmit, mert bekövetkezik! A gondolatra, hogy hamarosan a karjaiban fog elélvezni, fájón lüktető tagja emlékeztette, hogy előtte még el kell kapnia. Valamit csinálnia kell, mielőtt teljesen megőrülne a rá nehezedő vágytól! Zihálva dőlt a zuhanykabin ajtajának, vizes tincsei az arcába lógtak és minden erejével azt kívánta bárcsak Jan megjelenne és segítene cseppet sem kis problémáján.
Maga sem tudta hogyan, de szinte látta maga előtt a lányt, ahogy próbálja lehűteni magát minden lehetséges módon, mégsem sikerült neki. Eszébe ötlött az a lehetőség is, hogy ha annyira megőrülne érte, már régen ott lenne vele és akkorát szeretkeznének, hogy utána még a szomszédok is rágyújtanának egy jó szál cigire. Ez a remény is elszállt, de elhatározta, hogy történjen bármi is, nem elégíti ki magát kézzel és nem keres mást, akivel végre elélvezhet, mert ezt csak Jan-nel akarja megtenni!
Jan az őrület határán járt, mégpedig annyira, hogy fájdalmasan nyögött fel, miközben megállt és összeszorította a combjait. Furcsán ismerős érzés kerítette hatalmába, mintha az egészet amin Changmin-nel átmentek újraélnék. Kipróbált számos hűsítési eljárást, de még a jeges víz sem bizonyult hatékonynak. Legnagyobb kétségbeesésében belső énjéhez fordult, aki szinte homlokon billentette a hezitálása miatt.
~ Menj fel és keresd meg! ~ visította benne egy hang, de próbált ellenállni. ~ Keresd meg, MOST! ~ Megrázta a fejét. Nem akarta, hogy egy olyan dolog irányítsa, amit nem akart, pedig ha tudta volna, hogy sokszor jobban jár ha a benne vinnyogó vágyra hallgat megtette volna. Sok örömöt és nyugalmat hozott volna neki.
Végül úgy döntött, hogy nem hallgat rá és elmegy zuhanyozni, remélve, hogy akkor kitisztul majd a feje. Igen, egy kiadós zuhany majd lecsillapítja. Semmivel sem törődve rontott be a fürdőszobájába, szíve a torkában dobogott és a kielégítetlen elemi vágy kínzóan ismét arra kárhoztatta, hogy összeszorítsa combjait. Elakadt lélegzettel vette le magáról a nyári ruháját, a melltartóját és ismét felnyögött, mikor a bugyija következett.
- Oh Changmin, bárcsak tudnád mennyire akarlak! - lemondóan sóhajtott egyet, majd a belső hang ismét megszólalt.
~ Akkor mondd el neki! Mutasd meg neki mennyire magadban akarod tudni! ~
Ismét megrázta a fejét. Gondolataiba merülve állt be a zuhanyzóba, majd egy visszafogott és egyben meglepett nyögés hagyta el a száját, amikor a hideg víz a bőréhez ért. Ugyanez ismétlődött meg számtalanszor, hiába volt a víz kellemes hómérsékletű, csak még jobban felajzotta. Végső elkeseredésében azt képzelte, hogy a vízsugár Changmin szája és kezei.
Changmin parázsló tekintettel és meg nem szűnő vággyal meredt maga elé. Fújtatott, hisz egyetlen hajszál választotta el attól, hogy végre megtegye amit annyira akar és ha megtörténik gondoskodik róla, hogy senki ne akadályozhassa meg. Nadrágja fájón tartotta rabságban keményen lüktető tagját és bárhogy próbálkozott lenyugodni, sehogy sem sikerült neki.
Tincsei nedvesen lógtak a szemébe, szíve úgy zakatolt, hogy majd' kiszakadt a mellkasából, vére száguldozott az ereiben, szája kiszáradt és a teste úgy üvöltött a lány után, hogy azt hitte megőrül. A saját szobájához tartozó fürdőszobában állt és a tükörben nézte az arcát. Megmarkolta a mosdókagylót és lehunyt szemekkel nagyot nyögve vetette hátra a fejét, mikor egy vízzcsepp gördült le a nyakán.
Hűha! Ez így nagyon nem lesz jó! Zihálva nyitotta ki a szemeit és úgy bámulta a tükörképét. Szinte látta maga előtt, ahogy Jan hátravetett fejjel, csukott szemmel áll a zuhany alatt, ajkait fájdalmasan vágyakozó nyögések hagyják el és időnként alsó ajkába harapva kéjesen suttogja a nevét. A jó büdös francba! Elég volt, nem vár tovább, különben beleőrül!
Megadta magát a benne tomboló elemi vágynak. Nem gondolkozott, csak hagyta, hogy a lábai vigyék és mire néhány pillanatig észhez tért már a lány zuhanyfülkéjének ajtaja előtt állt és vetkőzött. Nem törődött azzal, hogy a ruhadarabok később még gyűröttek lehetnek, egyszerűen csak ledobálta magáról őket. A teste váratlanul megfeszült, mikor szerelme egyre hangosabban zihált a vízsugár alatt, de annyira még volt lélekjelenléte, hogy a szekrényen lévő tusfürdőt elmarja és visszatért az ajtóhoz.
- Francba! - hallotta meg lány kissé bosszús hangját. Valósággal győzelmi mosoly ült az arcán, mikor az ajtó felé indult, valószínűleg azért, hogy magához vegye a tusfürdőt.
Jan néhány pillanatig kikerekedett szemekkel nézett rá, mikor elhúzta az ajtót, de utána azonnal átváltott valami másba, amit eddig csak egyszer látott. Elemi vágy égett a szemeiben és látszott rajta, hogy nagyon is élvezi a jelenlétét. Egy ideig csak álltak és egymást bámulták, miközben ő végig arra várt, hogy megadja neki az engedélyt és beléphessen hozzá. Nem sokra rá meg is kapta, mert szerelme hátrébb lépett, ő pedig egyetlen mozdulattal behúzta maguk mögött az ajtót.
Parázsló tekintettel figyelték egymást és csak vártak. Izzott körülöttük a levegő. Az ereikben száguldozó vér lüktetése és a zihálás hirtelen mindent elnyomott körülöttük. Jan cseppet sem megfontoltan lép közelebb a fiúhoz, hogy elvegye tőle a tusfürdőt és végre megtisztítsa magát, de tudta, hogy nem megy ha ő ott van vele alig néhány centire tőle.
Changmin egyáltalán nem gondolkodott a következő lépésen. Mikor a lány a tusfürdőért nyúlt, egyszerűen bezárta kettejük között a távolságot, a műanyag flakont a mellettük lévő állványra helyezte, majd amikor visszafordult, Jan megtette a következő lépést és összeérintette ajkaikat.
Itt már nem volt szükség szavakra, igazából egyikük sem tudott volna megszólalni vagy legalábbis értelmes mondatot kinyögni. Csak ők voltak ketten és a bennük lévő elviselhetetlen vágy, ami egymáshoz űzte őket. Úgy tépték egymás ajkait, mintha az életük múlana rajta és valójában így is volt. Egymástól függtek valami bizarr és sötét módon és ez a kötődés csak olaj volt a tűzre, mert jól ismerték egymás megmozdulásait, legalábbis ilyen szituációkban.
A fiú egyetlen mozdulattal a falnak nyomta szerelmét, majd gondolkodás nélkül az ölébe vette úgy, hogy a csók egy pillanatra sem szakadt meg. Ha nem sürgette volna őket a vágy annyira, biztos kiélvezték volna a pillanatot, de így nem tehették, pláne nem úgy, hogy egyre követelőzőbbek lettek. Szép lassan lejjebb csúsztatta a lányt az ölébe, mire ő elengedte a száját és hátravetette a fejét a falon, mikor teljes hosszában eltűnt benne.
Megálltak néhány pillanatra, hogy kiélvezzék az első lökést. Jan remegett a vágytól és azoktól az érzésektől, amik keveredtek benne. Hirtelen zihálás töltötte be a levegőt, amiket néhány pillanat múlva elfojtott nyögések váltottak fel. Néhány alkalommal kétségbeesett nyögések törtek fel a torkából, ami miatt Changmin megállt a mozgásban és belenézett a szemeibe. Nagyot nyelve és szaggatottan lélegezve simította ki a haját a nyaka bal oldalából és a fiú szó nélkül megtette.
Zihálva riadt fel és ült fel az ágyban, Changmin mellette feküdt összegabalyodva vele és szaggatottan lélegzett. Írtó szexin nézett ki, nedves tincsei a homlokán pihentek, szemei csillogtak a vágytól. Ahogy egyre jobban magába szívta a látványt, nyilvánvalóvá vált számára, hogy a kapcsolatuk egyáltalán nem ért véget, mert most még jobban akarja, mint régen.
Nem értette mi üthetett belé, de egyetlen mozdulattal fogta magát és a fiú ölébe ült, fejét hátravetette, mikor megérezte bugyiján keresztül méretes keménységét és másra sem vágyott, csak arra, hogy magában tudhassa. Egy kéz kúszott a derekára és egy másik a tarkójára, majd érezte, hogy a fiú felül és onnantól nem volt menekvés.
Beharapta alsó ajkát, mikor a fiú forró leheletét érezte a nyakán, majd éhes ajkak tapadtak rá és szívták meg érzékeny bőrét. Elfojtott egy nyögést és reszketni kezdett Changmin ölében. Küzdött magával és persze Changmin-nel, ennek ellenére hagyta, hogy megérintse és a nyakát csókolgassa. Az édes törődés hamar elvette az eszét, hisz rég nem volt ilyenben része, pláne nem tőle.
Egyre erősebben harapta alsó ajkát, míg Changmin apró és szenvedélyes puszikkal borította be a nyakát, vállát és kulcscsontját. Az erős harapástól alsó ajka felszakadt és a vére melegen folyt le az állán keresztül a nyakáig pont oda, ahol Changmin szája éppen időzött. Visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi lesz a következő lépése. Az a száj lassan éhesen haladt felfelé a torkán, a vér útján végig, nyelvével lenyalva minden cseppet, majd miután végigsiklott alsó ajkán, megállt és elhúzódott tőle.
Parázsló tekintete mindent elárult számára, hisz jól ismerte már és tudta, hogy azon gondolkodik meddig engedi el. Gondolatai úgy üvöltöttek, hogy ha hangosabbak lettek volna talán a többiek is meghallották volna, de Changmin nem vette az adást. Zihált, a teste forrón lüktetett és megkönnyebbülésre vágyott. Egy kusza gondolattól vezérelve közelebb hajolt hozzá, mire Changmin éhesen tapadt ajkaira és úgy tartotta fogva.
Csók közben az a bizonyos két kéz a csípőjére kúszott, majd minden előrejelzés nélkül megragadta a bugyiját és letépte róla. Az érzéstől belenyögött a csókba és az sem segített sokat, hogy két ujj a bejáratát simogatta őrjítően lassan. Az érzés vakító volt számára, de nem eléggé ahhoz, hogy elélvezzen, pedig nagyon a határon járt. Néhány másodperc múlva az ujjak elhagyták és a fiú kicsit feljebb emelte az ölében, ami egyáltalán nem tetszett neki.
Elhaló lélegzettel nyitotta ki a szemeit, mikor rájött, hogy azért tette, mert lejjebb tolta a nadrágját az alsójával együtt, majd megragadta a combját és magára húzta. Elfojtott nyögés tört fel belőlük, mikor Changmin teljes hosszában elmerült benne és nagyon kellett koncentrálnia, hogy észnél maradjon.
Gondolkodás nélkül lassan kezdett mozogni. A tüdejében rekedt a levegő, mikor Changmin csatlakozott hozzá és a tarkójára simított kezével közelebb húzódott hozzá, hogy csókra invitálhassa. Annyira intenzív volt számára az érzés, hogy meg kellett állnia, de csak néhány pillanatra, hogy hozzászokhasson ahhoz, hogy a fiú így kitölti őt. Régen nem voltak már így együtt és kiakarta élvezni, de a vágya közbeszólt.
Vadul tépték egymás ajkait és belenyögtek a csókba, mikor végre mozogni kezdtek. Tempójuk az elejétől kezdve gyors volt és vad, csak Changmin állította meg néha ha valami olyat akart csinálni, ami neki is jó volt. Válaszul a nyakához hajolt és olyan gyengéden harapta meg, ahogy csak tudta. Úgy nyelte a fiú vérét, mintha az élete múlana rajta, hisz valójában ezzel megértette azokat az érzéseket is amiket nem mondott el vagy mutatott ki.
Amint eleresztette a nyakát, fejét máris hátravetette jelezve Changmin-nek, hogy mit akar és a legnagyobb meglepetésére egyik keze a combjai közé csúszott. Szaggatott sikolya válasz volt arra, hogy mennyire hiányolta már, mikor egyszerre iszik belőle és eljuttatja a határig.
Changmin fejében végre minden a helyére került. Jan ott van vele, a karjaiban, szája minden alkalommal követeli az övét, reszket, élvez és könyörög, csakúgy mint ő. Jó érzés volt számára, hogy szerelme - már ha még nevezheti annak - ugyanúgy reagál az érintéseire, mint korábban mikor még együtt voltak. Lehet hogy nem is szakítottak csak egyszerűen ő reagálta túl?
Érezte, hogy Jan egyre többször feszült meg körülötte, ami biztos jele annak, hogy hamarosan vége az édes együttlétüknek. Még nem akarta, hogy így legyen, de ismerte már annyira, hogy valahogy úgyis kiköveteli magának a megkönnyebbülést. Hirtelen nagyot cuppanva vált el Jan nyakától. Hűha! Nagyon közel vannak és ha akarna sem tudna már leállni!
Szerelme reszketve, elfojtott nyögéssel lendült át a határon, száját égette a forró levegő, de neki sem volt hátra, mert ahogy megadta magát a körülötte lévő izom és az utolsókat feszült tagján, ő is elélvezett. Tagjai elnehezedtek, légzése is egyenletlen volt. Annyi ereje volt, hogy magához ölelje a lányt és együtt dőljenek le az ágyra.
Jól érezte magát. Végre ismét abban a világban volt, amelyet csak ő oszthatott meg Jan-nel és ez megnyugtató volt számára. Szinte fürdőzött a szex utáni mámorban. Lehunyt szemekkel élvezte szerelme közelségét. Még mindig rajta feküdt, levegővétele még szaggatott volt, de amint végigsimított nyitott ajkain, legördült róla. Legnagyobb meglepetésére nem hagyta ott, még csak el sem húzott, csak befészkelte magát a karjaiba és kinyitotta a szemeit.
- Szeretlek. - suttogta Jan teljesen váratlanul. Erre a vallomásra számított a legkevésbé.
- Én is szeretlek. - vallotta be végül, hisz már nincs oka tovább titkolni. - Mióta először megpillantottalak ahogy azzal a két sráccal veszekedtél Seoul-ban.
Jan hirtelen megfeszül a karjaiban. - Az tizenegy éve volt. - vonta le a következtetést. - Én azóta, hogy ott az utcán megcsókoltalak.
- Mondjak valamit? - kérdezte a lánytól a legédesebb hangján.
- Mmmm. - morogta a lány.
- Nekem te voltál az első. - Jan kikerekedett szemekkel zavartan nézett rá. - Előtted nem szeretkeztem senkivel. - pontosította a kijelentését és láss csodát, a karjaiban fekvő szirén elmosolyodott.
- Hűűűűű! - válaszolt a kijelentésre. - Ha kicsivel több, mint hat évvel ezelőtt lépsz be az életembe, nekem is te lennél az első.
- Neked kivel volt? - végre egy téma, amiről önfeledten tárgyalhatnak.
- Brian-nel. - válaszolja szerelme és kíváncsivá teszi. - A Babylon-ban voltunk. Hátul voltak szobák és ő bevitt az egyikbe. Ugyanúgy eltudott bűvölni, mint ahogy te, csak ellene nem tudtam küzdeni, mert nem hagyta. - a szavak maguktól dőltek belőle. - Lefektetett az ágyra és mire feleszméltem, már nem fájt, sőt, nagyon élveztem! - Ez aztán a vallomás!
- Vele is csináltad így? - hallatszott a hangján, hogy kicsit csalódott.
- Nem. - jött azonnal a válasz. - Vele nem volt vámpír szex. Abban te voltál az első! - Ez igen! Végre valami amiben első volt nála.
Nem kellett sokat gondolkodni, hogy rájöjjön mit is jelenthet a vámpír szex. Egymás véréből inni a legnagyobb extázisban. Az a temetői kaland egy éve sok elsőt hozott neki azóta. Először szerelmes, először szeretkezett, megtapasztalta a vámpír szexet, a vágyat, birtoklási vágyat, egy érdekes kapcsolatot, lett családja és még sorolhatta volna magában.
Aztán eszébe jutott, hogy hónapokig hozzá sem nyúlhatott, sőt kétszer is ott hagyta néhány érdekes városban anélkül, hogy szólt volna neki. Mi történt akkor? Valami rosszat tett és most ez a mámoros érzés a néhány perccel ezelőtti őrületes vad szex csak kárpótlás volt? Mégsem jöttek össze újra? Netán nem is jártak?
- Nem szakítottam veled! - jött hirtelen a kijelentés. Tehát járnak? - Csak távol kellett kicsit maradnom, hogy tiszta fejjel intézzem a családi ügyeket. És nem! Nem kárpótlás volt az iménti szeretkezésünk! - Mi a franc? A gondolataiba lát? Ekkor érte a felismerés: hát persze! A Hatcher-ök tudnak egymás gondolataiban olvasni és jól ismerik egymást.
A társalgásnak hamar vége szakad. Kopognak az ajtón és közlik, hogy hamarosan érkeznek a vendégek. Jan olyan gyorsan pattan fel mellőle, ahogyan még sosem látta és mire feleszmél, már teljesen meztelenül ragadja meg a kezét és húzza magával a fürdőszobába. A zuhany alatt állnak teljesen összegabalyodva, nyelvük vad táncot jár, miközben lassan ismét mélyen egymásba feledkeznek.
Changmin a falnak támasztva tartja ölében szerelmét, csípője lassan előrelendül, majd hátra és ez így ismétlődik. Nincs semmi durvulás, harapás, vérzés, csak a gyengéd szeretkezés. Minden annyira tökéletes egymás karjaiban, egymás érezve és ízlelve. Ismerős érzés járja át a gyomrukat, a kellemes nyomás spirál alakban erősödik bennük, míg végül apró darabokra esik és reszketve lendülnek át a határon.
Zihálva csúsznak le lassan a zuhanyfülke padlójára és egymást ölelve próbálnak lenyugodni. A semmiből hirtelen megjelenik valaki és a fülke ajtaja kinyílik. Egy meglepett szempár mered rájuk, tulajdonosuk pedig nem más, mint maga Jaejoong. Sűrven bocsánatot kérve hátrál és zárja rájuk az ajtót, majd a léptek eltűnnek és ismét magukra maradnak.
Lassan összeszedik magukat, lezuhanyoznak, megtörölköznek és csatlakoznak az időközben szállingózó családtagokhoz.
- Jan, ébresztő. - suttogja egy hang és érzi, hogy finoman rázogatja. - Ébresztő, álomszuszék. Mindjárt kezdődik a buli.
- Csak még egy kicsit. - hangja könyörgő és szinte nyüszít, hogy ne szakítsák ki a kényelmes érzésekből.
- Gyerünk cica, ébresztő. - Cica? Egyedül Jaejoong hívja így. Oh basszus! Végre rászánja magát és kinyitja a szemét. - Szia. - mosolya édes és az arcát simogatja.
- Szia. - mosolyodott el. - Mikor jöttél?
- Csak néhány perce. - válaszolta.
Ijedten nézett szét a szobában. - Changmin?
- Zuhanyzik. - mondta. - Érdekes álma volt veled. - A mondattól teljesen elpirult és egy szó sem jött ki a torkán. Egy nyögés jött ki a száján, mikor felült. - Minden rendben? - Jaejoong aggódása megmelengeti a szívét.
- Igen. - zihálja és tudja, hogy nem igazán volt meggyőző. Amikor hozzáér felszisszen.
- Jézusom! - lepődik meg Jaejoong. - Chang... - nem tudja befejezni, mert befogja a száját.
- Ne szólj neki! - zihálja és szinte fújtat.
- Ideje lenne feladni ezt a hülyeséget és engedni, hogy szeressen! Ebbe mindannyian beleőrülünk! - nem tudott mit mondani. - Igen! Érezzük a köztetek lévő feszültséget. - Lemondóan sóhajt és visszazuhan az ágyba.
- Jaejoong-nak igaza van. - csatlakozik hozzájuk Lucy. - Dugnotok kellene, mielőtt mind megőrülünk! - feltápászkodik az ágyról és elindul a fürdőbe.
Képtelen volt tovább hallgatni őket, holott nagyon is jól tudta, hogy igazuk van. A levegő hirtelen fülledté válik körülötte és érzi, hogy le kell hűtenie magát. Szaggatottan nyögött fel, mikor a kellemesen hideg víz a bőréhez ért és percekig csak áztatta magát alatta. Terveitől eltérően még hajat is mosott, hogy teljes legyen a hatás.
Megelevenedtek előtte az álmaiban történtek és úgy érezte nyögnie kell. Teste pillanatok alatt felforrósodott, szája kiszáradt és agyára az a bizonyos elviselhetetlen ködös vágy telepedett. Hirtelen felszisszent, mikor a nyaka bal oldalára dörzsölte a tusfürdőt és akkor látta meg a vért a vízzel együtt lefolyni a testén. Zuhanyzás után alaposan megtörölközött. Lenyűgöző volt, hogy a combjai között úgy sajgott, mintha tényleg túl lettek volna néhány vad meneten.
Félszárazra törölgette a haját és igyekezett kikapcsolni az agyát, hogy még csak véletlenül se tudjon azokra a bizonyos valóságos álmokra koncentrálni. Amikor kilépett a fürdőből azt hitte menten elájul, mert Changmin ült az ágyán, pirosas ingben, hozzá illő nadrágban, a kezében egy pohár tele élénk karmazsinvörös friss vérrel. Szemébe lógó tincsei még nedvesek voltak. Elállt a lélegzete attól a vágytól égő szempártól.
Nagyot nyelt, mikor odanyújtotta neki a poharat és szaggatottan lélegzett, mikor ujjaik súrolták egymást. Hálásan rámosolygott és elfogadta, de legszívesebben letámadta volna a fiút és az is csak olaj volt a tűzre, hogy törölközőn kívül semmi mást nem viselt. Végig Changmin-t figyelve nyelte le a folyadékot és mikor végzett vele, a poharat letette a legközelebbi szekrényre.
Mikor visszafordult, neki ütközött Changmin-nak és ahogy felnézett rá tudta, hogy elveszett. Hirtelen a falnál találta magát, a fiú ölében, aki pillanatokkal később éhesen vette birtokba ajkait. Végre! Minden idegszálával csak Changmin-ra figyelt és ennek meg is lett a hatása.
- Jan, ideje lenne kibújnod az ágyból vagy a zuhan alól! - hiába hallották Jaejoong hangját, képtelenek voltak elválni egymástól. - Jan! Uh, basszus! Bocsi! - Jaejoong kényelmetlenül érezte magát és nem csak ő.
- Öhhhm. Megyek és felöltözök. - szólalt meg váratlanul és bemasírozott a fürdőbe a ruhával, amit még délután kikészített magának. Eltartott pár percig, míg összeszedte magát és elkészült, majd kilépett a két fiúhoz.
- Ne haragudjatok. - Jaejoong bűntudata még őket is marta. - Ha tudtam volna, akkor ne rontok rátok.
- Kaptál te rajta minket rosszabbon is. - próbálta elterelni másfele a kínos hangulatot.
- Rosszabbon? - Changmin nem értette, de mikor Jan felhúzta a jobb szemöldökét, eszébe jutott. - Oh.
Az éjszaka forró és rengeteg titkot rejt, pláne a sok rejtélyes lénnyel, akik lassan mind megérkeznek. A személyzet egy része italokat és ételeket hord körbe a vendégeknek és a medencénél lévő bár is működik. Lassan csatlakoznak a többiekhez és egyenként vagy csoportosan beszélgetnek.
Képtelen kiverni a fejéből a nemrég történteket. Azok a csókok, érintések és sóhajok teljesen elvonják a figyelmét és mikor meglátja Changmin vágytól parázsló tekintetét, valósággal belepirul. Érezte, hogy a fiú nem ússza meg az átváltozást egy enyhe hangulatingadozással. Szíve kihagyott néhány ütemet és a szája is kiszáradt.
Gondolkodás nélkül indult el felé. Yunho-val számára láthatóan elég jól szórakoztak, mert nevetve beszélgettek. A tömeg megszűnt körülöttük és csak ők ketten voltak. Mikor odaért hozzá, szó nélkül beleült az ölébe és megcsókolta. Tudta, ha a nyelveik is belekerülnek a játékba, onnantól nem lesz megállás.Mosolyogva vált el szeremétől, tekintete pedig Yunho-ra futott és persze az sem kerülte el a fiygelmét, hogy Changmin végig figyelte minden rezdülését. Abban a pillanatban boldognak érezte magát, de nem tartott sokáig, mert felbukkant Minwoo és a családja, akiket egyáltalán nem hívtak meg.
Anne, Lucy, de még Jaejoong is hirtelen körülöttük termett, hogy közbe lépjenek ha kell. Minwoo láthatóan nem volt elégedett a látvánnyal, és mikor Changmin is ránézett olyan volt az arca, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Egy idő után kimászott a fiú öléből és a bárhoz ment, hogy kérjen egy Mojito-t magának és persze a többieknek is küldetett belőle. Alig kortyolt bele az italába, máris Minwoo jelent meg mellette, hogy kérdőre vonja.
- Mit jelentsen ez? - mordult rá a fiú. - Megmondtam, hogy tartsd távol magad tőle, különben megölöm!
Jan-ben forrt a düh. - Na idefigyelj te mocskos féreg! Ha Changmin-nek vagy valamelyik srácnak baja esik, személyen én foglak darabokra tépni!
- Túlságosan is nagy a szád, Ms. Hatcher! Azt javaslom tisztelettel beszélj velem ha nem akarod, hogy senkinek se essen baja!
- Én a helyedben befognám a szádat! - szeme elsötétült. - Nem ajánlatos egy Hatcher-t fenyegetni, pláne nem az örököst zsarolni! Emlékeztetlek arra, ha egyikünket bántod, annak borzalmas kínhalál a vége és tudod, hogy nem a kegyelmemről vagyok híres!
Minwoo-nak leesett az álla. Bosszús tekintete azonnal megváltozott amint találkozott Changmin-éval. A semmiből megjelent Jaejoong, ami nem tetszett Minwoo-nak és ez még szórakoztató is volt. Jaejoong-al szinte olvastak egymás gondolatában és magukban nagyon is jól mulattak Minwoo-n.
Changmin szenvedő tekintete rángatta ki a mulatságból és tudta, hogy szüksége van rá. Összenézett Jaejoong-al, majd elindult a fiú felé, de alig tett meg néhány lépést, Minwoo kézfeje máris a csuklójára kulcsolódott.
- Még nem végeztünk! - dühösen nézett a fiúra, a feszültség szinte érezhető volt a levegőben, amire mindenki felkapta a fejét.
- Na gyerünk kifelé! - hirtelen Raze jelent meg és rángatta le róla Minwoo-t, amiért hálás volt.
Minwoo-t kihajították, sőt még a környékről is kitiltatták az arcátlan viselkedése miatt. Changmin szemeiben egyszerre keveredett düh és vágy és ekkor ismerte fel a tényt, hogy rájött arra, Minwoo miatta zsarolta meg és emiatt távolodott el tőle. Gyengéden megcsókolta, hogy kiűzze fejéből a felesleges gondolatokat. A nagy családi bulin mindenki jól érezte magát és Minwoo sem pofátlankodott vissza.
2014. július 8., kedd
Bloody Kisses 13.fejezet
Újabb hónapok teltek azóta, hogy Changmin szülinapi ajándékként azt kapta, hogy Jan-nel lehet. Az a pár nap, amiket csak kettesben töltöttek, maga volt a mennyország és Firenze-be is nagyon beleszeretett. Rájött, hogy ha a dolgok mögé néz, olyan látvány tárul elé, ami eddig sosem. Gyakran rótta éjjel az utcákat és azon gondolkozott, hogy mi romolhatott el közöttük azóta.
Most is így volt. Egyik nap még vadul szeretkeznek, ébren töltik az éjszakát, majd következő estére minden rémálommá változott. A korábbi meghitt viszony megvolt közöttük, de Jan már nem engedte, hogy úgy hozzáérjen és csak ritkán csókolta meg. Észrevette, hogy gyakran gondterhelt és szomorú is, de nem engedte, hogy segítsen neki és ha közeledett felé, elment sétálni.
Most ugyanúgy, mint korábban az Angyalok városában egyedül volt. Mi történhetett, hogy hirtelen így megváltoztak közöttük a dolgok? Olyat tett, ami miatt így akarja megbüntetni vagy ami még rosszabb: már nem szerelmes belé és talált magának mást? Az utolsó mondatot elhessegette, mert érezte, hogy nem így van, valami másnak kell lennie a háttérben.
Szinte gondolkodás nélkül felhívta Yunho-t, hogy segítsen neki kideríteni mi történhetett. Alig csengett ki hármat, máris felvette.
- Igen? - Szólalt meg a férfi.
- Hyung, Changmin vagyok.
- Mi történt? - érdeklődött, mert tudta, hogy van valami, ha ottani idő szerint az éjszaka közepén hívta fel.
- Jan ismét elment. - kezdte el. - Minden annyira zavaros. Egyik éjjel még vadul egymásnak esünk és mire másnap hazaér, már minden megváltozott. Gondolod másik srác van a dologban?
Yunho figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt. - Kötve hiszem. Eddig sem volt és a menyasszonyai szerint ok nélkül semmit nem csinál. - Nagyot sóhajtott, majd folytatta. - Melyik utcában vagy?
- A házunk mögöttiben. - válaszolta. Miért? - meglepődött, mikor barátja letette. - Hyung? Hyung, ott vagy még?
- Menjünk utána. - hallotta meg a hangját közvetlenül a háta mögül. Azonnal átölelték egymást, de nem hagyta, hogy a fiatalabb kérdezősködni kezdjen. - Szedd össze a cuccaid és induljunk.
- A te csomagod hol van? - kérdezte Changmin.
- A gépen a csajokkal. - válaszolta. - Lucy és Jessica is velünk jönnek.
Changmin nem kérdezett többet, gyorsan összepakolta a cuccait, lezárta a házat és máris mehettek a reptérre, hogy a magánrepülővel felszállhassanak. Egész úton összeszorult gyomorral feküdt az egyik ágyféleségen és közben Jan járt a fejében. ~ Ok nélkül nem mondanék le rólad. ~ Visszhangzott a fejében ez a mondat, ami az utolsó együtt töltött éjszakájukon mondott neki.
Nem kínozta magát tovább, inkább próbált aludni, hogy ne legyen majd annyira fáradt, ha végre leszállnak és találkoznak. Gyönyörű álma volt: egy tengerparton voltak Jan-nel, szorosan összebújva és gyengéden csókolózva. Minden olyan volt, mint régen és egy pillanatra sem engedték el egymást.
Jan eközben egy medencés buliba készült. Összeszorult a torka, ahogy letette a telefonját. Changmin-t hívta, de nem tudta elérni, mert ki volt kapcsolva. Hát eljött az idő, mikor megelégelte, hogy nem törődött vele úgy, ahogy elvárta volna és elhagyta? A fojtogató sírás kitört belőle és zokogni kezdett. Majdnem sírógörcsöt kapott, amikor megszólalt a mobilja, a kijelzőn Lucy neve volt.
- Szia csajszi. - szólt bele Lucy, mikor felvette a telefont.
- Szia. - mondta ő is.
- Ha nem gond, átruccantunk, mert hiányoztál.
A mondatra Jan elmosolyodott. - Dehogyis. - válaszolta. - Gyertek csak. Itthon vagyok.
- Valami baj van? - kérdezte Lucy aggódva.
- Nincs. - hazudta.
- Ismerlek, szóval ki vele.
Akárhogy próbálta visszatartani a könnyeit, maguktól potyogni kezdtek és végül kibukott belőle miért is furcsa. - Hívtam Changmin-t, de ki van kapcsolva a telefonja.
- Nyugi. Biztos csak alszik. - próbálta nyugtatni és nem elkotyogni, hogy velük van és éppen ébredezik.
Miután letették, kicsit megkönnyebbült, hogy szerelmének nem esett baja. A medencénél ült, amikor meghallotta ahogy a ház előtt megáll egy kocsi és elmosolyodott, mert tudta, hogy menyasszonyai szálltak ki belőle. Először bementek a házba, lepakoltak, majd kezükben egy koktéllal ültek le mellé.
Jan egy Mojito-t szorongatott a kezében és a tengert nézte. Elképzelte, hogy milyen jó lenne Changmin-nel kéz a kézben sétálgatni és gyönyörködni a látványban. Ismét összeszorult a torka, de nem engedett a sírásnak, inkább csak elnyomta magában.
- Ha ennyire szereted miért tolod el magadtól? - Törte meg Jessica a csendet.
- Megvan az oka. - sóhajtotta.
- Ki az a szemét, aki zsarol? - csattant fel Lucy.
Igen. Néha elfelejti, hogy a menyasszonyai a gondolataiban tudnak olvasni és képtelen hazudni nekik. Gondterhelten kortyolt bele az italába, miközben legördült egy könnycsepp az arcán. Előttük nem tudta titkolni mennyire szenved és hiányzik neki Changmin. Estére össze kell szednie magát, hisz családi medencés buli lesz és nem akarja, hogy mindenki kérdezgesse miért olyan szomorú. Már majdnem kinyögte, hogy ki fenyegette meg azzal, hogy megöli Changmin-t, mikor egy újabb menyasszonya Anne jelent meg.
- Ki a két szép fiú a vendégszobában? - kérdezte izgatottan a lány.
- Milyen szép fiúk? - nézett rá értetlenül.
Nem is kellett sokat várnia és meg is jelent a két fiú. Szemei kikerekedtek a meglepettségtől és majdnem lefordult a napozószékről, mikor felismerte őket. Tüdejében rekedt a levegő, mikor elég közel értek hozzájuk és ráébredt, hogy nem a képzelete játszik vele.
- Beavatnátok végre engem is? - követelte Anne. - Mi a fészkes fene folyik itt?
- Anne, ő Yunho. - mutatta be őket egymásnak Lucy és köszönésképp meghajoltak. - A srác, akit Jan ölelget pedig Changmin.
Anne nagyot nézett. - Az a Changmin?
- Te tudsz róla? - kérdezte Jessica.
- Hogyne tudnék. - válaszolta. - Álmában folyton utána sikítozik.
- Hogy érted, hogy sikítozik?
- Úgy, hogy sírva mondogatja a nevét és hetek óta nem alszik rendesen. - mondta a fiatalabb.
- Nem tudod mi miatt hanyagolta el Changmin-t? - csatlakozott be Yunho is.
- Passz, de három napja meglátogatta egy helyes srác és emlékeztette arra, amit mondott. Jan rohadt pipa volt miatta. - mondta Anne.
- Helyes srác? - csodálkozott rá Lucy. - Hogy nézett ki?
Anne elgondolkozott, mert nem igazán rémlett, hogy milyen is volt, majd végül eszébe jutott. - Magas, barna, ázsiai, baba arcú.
A másik két lányban meghűlt a vér. Csak egy "ember" létezik, aki annyira megtudta Jan-t zsarolni, hogy lemondjon szerelméről. Lucy előkotorta telefonját és megkeresett benne egy képet. - Ő volt az?
- Igen. - mondta a lány.
- A rohadt szemét! - kelt ki magából Lucy.
- Ki ez a srác?
- Hallottál már a Hatcher vérvonal bukott ágáról?
- Persze. - válaszolta Anne.
- Ő annak az ágnak az örököse és azért fenyegette meg Jan-t, mert másképp nem tudna közel férkőzni hozzá. - bukott ki Lucy-ból a megdöbbentő igazság.
- Hogy jön ide Changmin? - kérdezte újból Yunho.
- Úgy, hogy Jan-nek lesz egy társa a vérvonalból és úgy tűnik Changmin lesz az, de nagyon nem tetszik Minwoo-nak. - felet Jessica.
- Ő akarja irányítani majd a vérvonalunkat? - döbbent le a férfi.
- Mindig is ez volt a terve, plusz Jan sosem randizott vele.
Anne még mindig Yunho mondatát ízlelgette. Vérvonalunkat? Azt mondta vérvonalunkat? Ki ez a férfi és mi köze van hozzájuk? A többiek miért bíznak meg benne ennyire és miért tanítanak meg neki dolgokat vagy mondanak el mindent, amit csak a családtagok tudhatnak? Hogy gondolhatja, hogy csak úgy bekerülhet közéjük?
- Hogy áll az átváltozásod? - váltott témát Lucy.
- Könnyebben viselem, mint Changmin. - válaszolta.
Mire befejezte a mondatot, a pár visszatért hozzájuk és leültek közéjük dumálni. Changmin a fának dőlve ült szétnyitott lábakkal, Jan pedig neki dőlve és úgy kortyolgatták a hideg Mojito-t. Boldognak tűntek, hisz semmi nyoma nem volt a korábbi letargiának, valószínűleg minden dolgot megbeszélhettek, míg ők a zsarolós ügyet tárgyalgatták. Nem tudni mennyi idő telhetett el, de mire feleszméltek, egy rahedli személyzet kezdett sürögni-forogni a házban és a medencénél.
- Mi készülődik? - kérdezte Changmin.
- A szokásos családi összeröffenés. - válaszolta szerelme. Téged is hívni akartalak, de ki voltál kapcsolva.
- Biztos a repülőn voltunk. - vakarta meg a fejét zavarában.
- De most itt vagy. - mosolyodott el. - Ideje megismernetek a többieket. Jae is úton van ide.
- Ő is egy lesz közülünk? - fagyott meg Changmin.
Jan csak bólogatott. - Nehezen viseli az átváltozást és megkértem, hogy utazzon ide.
A beszélgetést nem sokra rá be is rekesztették és elmentek pihenni, hogy ne legyenek fáradtak, mire este minden családtag megérkezik. Jan végre nyugodtan aludhatott egy keveset, mert megnyugtatta a tény, hogy Changmin a közelében van és így nem eshet baja. Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor kinyitódott az ajtó és belépett rajta valaki, majd befeküdt mögé. Mikor hátrafordult, Changmin feküdt mögötte és ölelte át. Nem szólt semmit, csak közelebb húzódott, elmerült az ölelésben és visszatért álom világba.
Most is így volt. Egyik nap még vadul szeretkeznek, ébren töltik az éjszakát, majd következő estére minden rémálommá változott. A korábbi meghitt viszony megvolt közöttük, de Jan már nem engedte, hogy úgy hozzáérjen és csak ritkán csókolta meg. Észrevette, hogy gyakran gondterhelt és szomorú is, de nem engedte, hogy segítsen neki és ha közeledett felé, elment sétálni.
Most ugyanúgy, mint korábban az Angyalok városában egyedül volt. Mi történhetett, hogy hirtelen így megváltoztak közöttük a dolgok? Olyat tett, ami miatt így akarja megbüntetni vagy ami még rosszabb: már nem szerelmes belé és talált magának mást? Az utolsó mondatot elhessegette, mert érezte, hogy nem így van, valami másnak kell lennie a háttérben.
Szinte gondolkodás nélkül felhívta Yunho-t, hogy segítsen neki kideríteni mi történhetett. Alig csengett ki hármat, máris felvette.
- Igen? - Szólalt meg a férfi.
- Hyung, Changmin vagyok.
- Mi történt? - érdeklődött, mert tudta, hogy van valami, ha ottani idő szerint az éjszaka közepén hívta fel.
- Jan ismét elment. - kezdte el. - Minden annyira zavaros. Egyik éjjel még vadul egymásnak esünk és mire másnap hazaér, már minden megváltozott. Gondolod másik srác van a dologban?
Yunho figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt. - Kötve hiszem. Eddig sem volt és a menyasszonyai szerint ok nélkül semmit nem csinál. - Nagyot sóhajtott, majd folytatta. - Melyik utcában vagy?
- A házunk mögöttiben. - válaszolta. Miért? - meglepődött, mikor barátja letette. - Hyung? Hyung, ott vagy még?
- Menjünk utána. - hallotta meg a hangját közvetlenül a háta mögül. Azonnal átölelték egymást, de nem hagyta, hogy a fiatalabb kérdezősködni kezdjen. - Szedd össze a cuccaid és induljunk.
- A te csomagod hol van? - kérdezte Changmin.
- A gépen a csajokkal. - válaszolta. - Lucy és Jessica is velünk jönnek.
Changmin nem kérdezett többet, gyorsan összepakolta a cuccait, lezárta a házat és máris mehettek a reptérre, hogy a magánrepülővel felszállhassanak. Egész úton összeszorult gyomorral feküdt az egyik ágyféleségen és közben Jan járt a fejében. ~ Ok nélkül nem mondanék le rólad. ~ Visszhangzott a fejében ez a mondat, ami az utolsó együtt töltött éjszakájukon mondott neki.
Nem kínozta magát tovább, inkább próbált aludni, hogy ne legyen majd annyira fáradt, ha végre leszállnak és találkoznak. Gyönyörű álma volt: egy tengerparton voltak Jan-nel, szorosan összebújva és gyengéden csókolózva. Minden olyan volt, mint régen és egy pillanatra sem engedték el egymást.
Jan eközben egy medencés buliba készült. Összeszorult a torka, ahogy letette a telefonját. Changmin-t hívta, de nem tudta elérni, mert ki volt kapcsolva. Hát eljött az idő, mikor megelégelte, hogy nem törődött vele úgy, ahogy elvárta volna és elhagyta? A fojtogató sírás kitört belőle és zokogni kezdett. Majdnem sírógörcsöt kapott, amikor megszólalt a mobilja, a kijelzőn Lucy neve volt.
- Szia csajszi. - szólt bele Lucy, mikor felvette a telefont.
- Szia. - mondta ő is.
- Ha nem gond, átruccantunk, mert hiányoztál.
A mondatra Jan elmosolyodott. - Dehogyis. - válaszolta. - Gyertek csak. Itthon vagyok.
- Valami baj van? - kérdezte Lucy aggódva.
- Nincs. - hazudta.
- Ismerlek, szóval ki vele.
Akárhogy próbálta visszatartani a könnyeit, maguktól potyogni kezdtek és végül kibukott belőle miért is furcsa. - Hívtam Changmin-t, de ki van kapcsolva a telefonja.
- Nyugi. Biztos csak alszik. - próbálta nyugtatni és nem elkotyogni, hogy velük van és éppen ébredezik.
Miután letették, kicsit megkönnyebbült, hogy szerelmének nem esett baja. A medencénél ült, amikor meghallotta ahogy a ház előtt megáll egy kocsi és elmosolyodott, mert tudta, hogy menyasszonyai szálltak ki belőle. Először bementek a házba, lepakoltak, majd kezükben egy koktéllal ültek le mellé.
Jan egy Mojito-t szorongatott a kezében és a tengert nézte. Elképzelte, hogy milyen jó lenne Changmin-nel kéz a kézben sétálgatni és gyönyörködni a látványban. Ismét összeszorult a torka, de nem engedett a sírásnak, inkább csak elnyomta magában.
- Ha ennyire szereted miért tolod el magadtól? - Törte meg Jessica a csendet.
- Megvan az oka. - sóhajtotta.
- Ki az a szemét, aki zsarol? - csattant fel Lucy.
Igen. Néha elfelejti, hogy a menyasszonyai a gondolataiban tudnak olvasni és képtelen hazudni nekik. Gondterhelten kortyolt bele az italába, miközben legördült egy könnycsepp az arcán. Előttük nem tudta titkolni mennyire szenved és hiányzik neki Changmin. Estére össze kell szednie magát, hisz családi medencés buli lesz és nem akarja, hogy mindenki kérdezgesse miért olyan szomorú. Már majdnem kinyögte, hogy ki fenyegette meg azzal, hogy megöli Changmin-t, mikor egy újabb menyasszonya Anne jelent meg.
- Ki a két szép fiú a vendégszobában? - kérdezte izgatottan a lány.
- Milyen szép fiúk? - nézett rá értetlenül.
Nem is kellett sokat várnia és meg is jelent a két fiú. Szemei kikerekedtek a meglepettségtől és majdnem lefordult a napozószékről, mikor felismerte őket. Tüdejében rekedt a levegő, mikor elég közel értek hozzájuk és ráébredt, hogy nem a képzelete játszik vele.
Könnyek szöktek a szemébe. Képtelen volt uralkodni magán, felpattant a helyéről és szorosan magához ölelte Changmin-t. Úgy rohamozták meg az érzései, hogy képtelen volt tenni ellenük, igazság szerint nem is akart, mert örült, hogy épségben van és a gyomrában lévő gombóc is eltűnt. Hosszú ideig csak ölelték egymást és úgy látszott a szomorúság, ami mindkettejüket hatalmába kerítette, eltűnt.
- Soha többé ne hagyj el. - suttogta Changmin a fülébe.
- Annyira hiányoztál. - mondta és hagyta, hogy eleredjenek a könnyei.
Yunho látta, ahogy Changmin megnyugszik és ez mindent megért. Csak annyit kívánt a lánytól, hogy ne tolja el még akkor sem, ha már nem lehetnek szerelmesek és ráadásul pont a legrosszabb időszakban van, mikor Hatcher-é változik, ilyenkor pedig szüksége van a mesterére. Míg a pár ölelkezett, a csajok elkezdték boncolgatni a helyzetet, hogy Jan miért nem engedte közel magához a fiút és meglepő dolgok derültek ki.
- Beavatnátok végre engem is? - követelte Anne. - Mi a fészkes fene folyik itt?
- Anne, ő Yunho. - mutatta be őket egymásnak Lucy és köszönésképp meghajoltak. - A srác, akit Jan ölelget pedig Changmin.
Anne nagyot nézett. - Az a Changmin?
- Te tudsz róla? - kérdezte Jessica.
- Hogyne tudnék. - válaszolta. - Álmában folyton utána sikítozik.
- Hogy érted, hogy sikítozik?
- Úgy, hogy sírva mondogatja a nevét és hetek óta nem alszik rendesen. - mondta a fiatalabb.
- Nem tudod mi miatt hanyagolta el Changmin-t? - csatlakozott be Yunho is.
- Passz, de három napja meglátogatta egy helyes srác és emlékeztette arra, amit mondott. Jan rohadt pipa volt miatta. - mondta Anne.
- Helyes srác? - csodálkozott rá Lucy. - Hogy nézett ki?
Anne elgondolkozott, mert nem igazán rémlett, hogy milyen is volt, majd végül eszébe jutott. - Magas, barna, ázsiai, baba arcú.
A másik két lányban meghűlt a vér. Csak egy "ember" létezik, aki annyira megtudta Jan-t zsarolni, hogy lemondjon szerelméről. Lucy előkotorta telefonját és megkeresett benne egy képet. - Ő volt az?- Igen. - mondta a lány.
- A rohadt szemét! - kelt ki magából Lucy.
- Ki ez a srác?
- Hallottál már a Hatcher vérvonal bukott ágáról?
- Persze. - válaszolta Anne.
- Ő annak az ágnak az örököse és azért fenyegette meg Jan-t, mert másképp nem tudna közel férkőzni hozzá. - bukott ki Lucy-ból a megdöbbentő igazság.
- Hogy jön ide Changmin? - kérdezte újból Yunho.
- Úgy, hogy Jan-nek lesz egy társa a vérvonalból és úgy tűnik Changmin lesz az, de nagyon nem tetszik Minwoo-nak. - felet Jessica.
- Ő akarja irányítani majd a vérvonalunkat? - döbbent le a férfi.
- Mindig is ez volt a terve, plusz Jan sosem randizott vele.
Anne még mindig Yunho mondatát ízlelgette. Vérvonalunkat? Azt mondta vérvonalunkat? Ki ez a férfi és mi köze van hozzájuk? A többiek miért bíznak meg benne ennyire és miért tanítanak meg neki dolgokat vagy mondanak el mindent, amit csak a családtagok tudhatnak? Hogy gondolhatja, hogy csak úgy bekerülhet közéjük?
- Hogy áll az átváltozásod? - váltott témát Lucy.
- Könnyebben viselem, mint Changmin. - válaszolta.
Mire befejezte a mondatot, a pár visszatért hozzájuk és leültek közéjük dumálni. Changmin a fának dőlve ült szétnyitott lábakkal, Jan pedig neki dőlve és úgy kortyolgatták a hideg Mojito-t. Boldognak tűntek, hisz semmi nyoma nem volt a korábbi letargiának, valószínűleg minden dolgot megbeszélhettek, míg ők a zsarolós ügyet tárgyalgatták. Nem tudni mennyi idő telhetett el, de mire feleszméltek, egy rahedli személyzet kezdett sürögni-forogni a házban és a medencénél.
- Mi készülődik? - kérdezte Changmin.
- A szokásos családi összeröffenés. - válaszolta szerelme. Téged is hívni akartalak, de ki voltál kapcsolva.
- Biztos a repülőn voltunk. - vakarta meg a fejét zavarában.
- De most itt vagy. - mosolyodott el. - Ideje megismernetek a többieket. Jae is úton van ide.
- Ő is egy lesz közülünk? - fagyott meg Changmin.
Jan csak bólogatott. - Nehezen viseli az átváltozást és megkértem, hogy utazzon ide.
A beszélgetést nem sokra rá be is rekesztették és elmentek pihenni, hogy ne legyenek fáradtak, mire este minden családtag megérkezik. Jan végre nyugodtan aludhatott egy keveset, mert megnyugtatta a tény, hogy Changmin a közelében van és így nem eshet baja. Álmosan fordult át a másik oldalára, mikor kinyitódott az ajtó és belépett rajta valaki, majd befeküdt mögé. Mikor hátrafordult, Changmin feküdt mögötte és ölelte át. Nem szólt semmit, csak közelebb húzódott, elmerült az ölelésben és visszatért álom világba.
2014. február 27., csütörtök
Bloody Kisses 12.fejezet
Hónapok teltek el azóta, hogy Jan összeakaszkodott a fiúk mesterével, Kazuko-val. A folyamatos fenyegetések miatt jobbnak látta, ha elutazik egy időre, hogy rendezze magában a dolgokat és tisztába jöjjön az érzéseivel.
Changmin teljesen kiakadt és nőket csábított el, de csak azért, hogy vérüket vegye és aztán otthagyja őket valahol, ahol könnyen megtalálhatják őket. Kimondhatatlanul szenvedett, mert szerelme és egyben új mestere csak úgy ott hagyta és nem vitte magával, pedig minden vágya az volt, hogy vele mehessen. Hiába könyörgött neki napokig, ő mégis elment nélküle.
Három hónapig sírt utána és nem igazán ment emberek közé, inkább csak a sebeit nyalogatta és egész nap aludt, mert álmában együtt voltak és nem kellett nélküle élnie. Bár társai és a Hatcher család tagjai rendszeresen látogatták, mégsem akart kimenni a kis lakásból, ahol néha Jan elbújik, ha egyedül akar maradni.
Az idő múlásával már eljutott addig, hogy elugrott a közeli boltba, hogy ételt, mosóport, tusfürdőt, sampont, fogkrémet és hasonló dolgokat vegyen, de nem időzött sokat. Egyre többet nézett tv-t és a neten barangolt, hátha Jan hagyott neki morzsákat, amik hozzávezethetik. Amint belépett a család hálózatába, azonnal érkezett számára egy üzenet.
" Ott találsz, ahol a legjobban otthon érzem magam."
Nem törődött semmivel, csak összepakolt néhány cuccot, felkapta a tabletet és elindult a reptérre. A taxis nem kérdezett semmit, hisz ő is egy volt azok közül, akik a lány családjának oltalmát élvezték és ezért jól meg is fizették, ha bármikor elvitte őket oda, ahová csak akarták.
Amint kiszállt, rohanni kezdett és az egyik jegykiadóig meg sem állt.
- Jó napot uram. Miben segíthetek? - kérdezte a nő tőle.
- Egy jegyet kérek.... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot.
- Ön Shim Changmin? - lépett oda hozzá egy ismeretlen férfi.
Először csak lefagyva állt, majd előkapta a tabletjét, és ismét egy üzenetet talált rajta. " Dwayne Hutch az út." Nagyot nyelt, majd eltette a készüléket a táskájába és ismét a férfire nézett. - Ki maga?
- Dwayne Hutch. - válaszolta a férfi. - Engem küldött magáért.
Szinte gondolkodás nélkül követte a férfit, aki egy magánrepülőhöz vezette. Az úton alig aludt valamit, mert annyira izgatott volt, hogy az addig összegyűlt fáradtság elillant. Gyomra görcsben volt. Muszáj volt lenyugtatnia magát egy kicsit, hogy legalább néhány falatot letuszkoljon a torkán és a kellő vérmennyiséget is megigya.
Végig arra gondolt, hogy vajon milyen lesz újra látni három hónap után szerelmét. Változott valamit? Ugyanúgy szereti még mielőtt elment? Gyengéd vagy sokkal durvább, mint azelőtt volt? Változott közöttük valami? Talált magának mást, esetleg mindvégig hűséges volt hozzá?
Folyamatosan ide lyukadt ki, de még mielőtt tovább mehetett volna az elmélkedésbe, egy kocsiba ültették, ami egy gyönyörű helyre vitte őt. Minden ismeretlen volt számára, de mindenhol szobrokat, szökőkutakat és lélegzetelállító épületeket látott, az utcák hangulatát pedig szavakba sem lehetett önteni.
A kocsi egy hatalmas könyvtárral szemben állt meg, ahol egy hatalmas többszintes épület volt. Ahogy kiszállt, az egyik ablakból meglátta Jan-t, aki éppen őt nézte. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Nem gondolkozott, azonnal felsietett a bejárathoz vezető lépcsőre és kopogás nélkül bement az épületbe.
Ledobta a cuccait a földre és egyenesen felszaladt a lépcsőn, ahol balra kanyarodott, majd néhány méter után összetalálkozott szerelmével, aki szintén felé futott. Mikor alig pár lépésre voltak egymástól Jan az ölébe ugrott és azonnal az ajkaira tapadt.
Nem gondolkoztak, csak bevonultak a legközelebbi szobába, bevágták maguk mögött az ajtót és egymás után tépkedték le a ruhadarabokat. Itt már nem volt helye a beszédnek, pedig Changmin-nek ezernyi kérdése lett volna, de ez most mellékesnek tűnt. Most csak az számított, hogy együtt vannak, érezheti az illatát, érintheti és meg is csókolhatja.
Minden alkalommal hol Changmin hol Jan találta a falnál magát, amíg az ágyhoz nem értek és le nem dőltek. Amint rajta feküdtek a fiú fészkelődött kicsit, majd egyetlen lőkéssel belé hatolt. Az érzéstől ajkaik elváltak egymástól és egy hangos nyögés szökött ki rajtuk, miközben a lány hátravetette a fejét.
Hónapok óta most érezte igazán boldognak Changmin magát, hisz ami eddig hiányzott az életéből most ismét a része lett. Szorosan ölelte magához szerelmét, miközben csípője folyamatosan és kíméletlenül lendült előre, majd távolodott el és tért vissza. Mindketten nagyot nyögtek, mikor a szája levándorolt a lány nyakára és fogaival felszakította a finom bőrt, hogy vére által is megízlelhesse őt.
Míg kiélvezett minden kortyot, körmök vájódtak bele a hátába, mire időnként halkan felszisszent, de ez csak olaj volt a tűzre. Amint befejezte, Jan fordított a helyzeten, felhúzta magához és a nyakához hajolt. Egy jól eső sohaj hagyta el a száját, mikor megharapta, de csak néhány korty erejéig, majd ismét ajkait vette birtokba és őrült tempóba kezdett.
Hamarosan érezte, hogy rohamosan közeledik a csúcs felé, de még nem akart elmenni, ezért maga alá fordította a lányt és megállt kicsit. Lehajolt hozzá és rányomta száját az alatta lévőére majd ismét mozogni kezdett. Alig néhány lökés után szerelme reszketve élvezett el alatta, ő pedig szinte azonnal követte őt. Erőtlenül lökött még párat, majd fáradtan zuhant Jan-re és csak hallgatták egymás zihálását.
Mikor minden lenyugodott, Changmin legördült róla és a karjaiba vonta. - Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem, de tudod, hogy miért nem hozhattalak magammal. - simogatta a fiú mellkasát.
- Nekem ez magas. - mondta a fiú. - Egy tanítványnak a mestere mellett a helye.
- Changmin. - szólt rá finoman. - Ahelyett, hogy olyanokon tépelődsz, amikre úgyis tudod a választ, inkább csókolj meg.
A fiúnak még a szava is elállt, ahogy szerelmei ujjai ráfonódtak még pihenő tagjára. Akkor éjjel nem sokat aludtak, hisz volt mit bepótolniuk.
Changmin teljesen kiakadt és nőket csábított el, de csak azért, hogy vérüket vegye és aztán otthagyja őket valahol, ahol könnyen megtalálhatják őket. Kimondhatatlanul szenvedett, mert szerelme és egyben új mestere csak úgy ott hagyta és nem vitte magával, pedig minden vágya az volt, hogy vele mehessen. Hiába könyörgött neki napokig, ő mégis elment nélküle.
Három hónapig sírt utána és nem igazán ment emberek közé, inkább csak a sebeit nyalogatta és egész nap aludt, mert álmában együtt voltak és nem kellett nélküle élnie. Bár társai és a Hatcher család tagjai rendszeresen látogatták, mégsem akart kimenni a kis lakásból, ahol néha Jan elbújik, ha egyedül akar maradni.
Az idő múlásával már eljutott addig, hogy elugrott a közeli boltba, hogy ételt, mosóport, tusfürdőt, sampont, fogkrémet és hasonló dolgokat vegyen, de nem időzött sokat. Egyre többet nézett tv-t és a neten barangolt, hátha Jan hagyott neki morzsákat, amik hozzávezethetik. Amint belépett a család hálózatába, azonnal érkezett számára egy üzenet.
" Ott találsz, ahol a legjobban otthon érzem magam."
Nem törődött semmivel, csak összepakolt néhány cuccot, felkapta a tabletet és elindult a reptérre. A taxis nem kérdezett semmit, hisz ő is egy volt azok közül, akik a lány családjának oltalmát élvezték és ezért jól meg is fizették, ha bármikor elvitte őket oda, ahová csak akarták.
Amint kiszállt, rohanni kezdett és az egyik jegykiadóig meg sem állt.
- Jó napot uram. Miben segíthetek? - kérdezte a nő tőle.
- Egy jegyet kérek.... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot.
- Ön Shim Changmin? - lépett oda hozzá egy ismeretlen férfi.
Először csak lefagyva állt, majd előkapta a tabletjét, és ismét egy üzenetet talált rajta. " Dwayne Hutch az út." Nagyot nyelt, majd eltette a készüléket a táskájába és ismét a férfire nézett. - Ki maga?
- Dwayne Hutch. - válaszolta a férfi. - Engem küldött magáért.
Szinte gondolkodás nélkül követte a férfit, aki egy magánrepülőhöz vezette. Az úton alig aludt valamit, mert annyira izgatott volt, hogy az addig összegyűlt fáradtság elillant. Gyomra görcsben volt. Muszáj volt lenyugtatnia magát egy kicsit, hogy legalább néhány falatot letuszkoljon a torkán és a kellő vérmennyiséget is megigya.
Végig arra gondolt, hogy vajon milyen lesz újra látni három hónap után szerelmét. Változott valamit? Ugyanúgy szereti még mielőtt elment? Gyengéd vagy sokkal durvább, mint azelőtt volt? Változott közöttük valami? Talált magának mást, esetleg mindvégig hűséges volt hozzá?
Folyamatosan ide lyukadt ki, de még mielőtt tovább mehetett volna az elmélkedésbe, egy kocsiba ültették, ami egy gyönyörű helyre vitte őt. Minden ismeretlen volt számára, de mindenhol szobrokat, szökőkutakat és lélegzetelállító épületeket látott, az utcák hangulatát pedig szavakba sem lehetett önteni.
A kocsi egy hatalmas könyvtárral szemben állt meg, ahol egy hatalmas többszintes épület volt. Ahogy kiszállt, az egyik ablakból meglátta Jan-t, aki éppen őt nézte. Olyan volt, mintha megállt volna az idő. Nem gondolkozott, azonnal felsietett a bejárathoz vezető lépcsőre és kopogás nélkül bement az épületbe.
Ledobta a cuccait a földre és egyenesen felszaladt a lépcsőn, ahol balra kanyarodott, majd néhány méter után összetalálkozott szerelmével, aki szintén felé futott. Mikor alig pár lépésre voltak egymástól Jan az ölébe ugrott és azonnal az ajkaira tapadt.
Nem gondolkoztak, csak bevonultak a legközelebbi szobába, bevágták maguk mögött az ajtót és egymás után tépkedték le a ruhadarabokat. Itt már nem volt helye a beszédnek, pedig Changmin-nek ezernyi kérdése lett volna, de ez most mellékesnek tűnt. Most csak az számított, hogy együtt vannak, érezheti az illatát, érintheti és meg is csókolhatja.
Minden alkalommal hol Changmin hol Jan találta a falnál magát, amíg az ágyhoz nem értek és le nem dőltek. Amint rajta feküdtek a fiú fészkelődött kicsit, majd egyetlen lőkéssel belé hatolt. Az érzéstől ajkaik elváltak egymástól és egy hangos nyögés szökött ki rajtuk, miközben a lány hátravetette a fejét.
Hónapok óta most érezte igazán boldognak Changmin magát, hisz ami eddig hiányzott az életéből most ismét a része lett. Szorosan ölelte magához szerelmét, miközben csípője folyamatosan és kíméletlenül lendült előre, majd távolodott el és tért vissza. Mindketten nagyot nyögtek, mikor a szája levándorolt a lány nyakára és fogaival felszakította a finom bőrt, hogy vére által is megízlelhesse őt.
Míg kiélvezett minden kortyot, körmök vájódtak bele a hátába, mire időnként halkan felszisszent, de ez csak olaj volt a tűzre. Amint befejezte, Jan fordított a helyzeten, felhúzta magához és a nyakához hajolt. Egy jól eső sohaj hagyta el a száját, mikor megharapta, de csak néhány korty erejéig, majd ismét ajkait vette birtokba és őrült tempóba kezdett.
Hamarosan érezte, hogy rohamosan közeledik a csúcs felé, de még nem akart elmenni, ezért maga alá fordította a lányt és megállt kicsit. Lehajolt hozzá és rányomta száját az alatta lévőére majd ismét mozogni kezdett. Alig néhány lökés után szerelme reszketve élvezett el alatta, ő pedig szinte azonnal követte őt. Erőtlenül lökött még párat, majd fáradtan zuhant Jan-re és csak hallgatták egymás zihálását.
Mikor minden lenyugodott, Changmin legördült róla és a karjaiba vonta. - Nagyon hiányoztál.
- Te is nekem, de tudod, hogy miért nem hozhattalak magammal. - simogatta a fiú mellkasát.
- Nekem ez magas. - mondta a fiú. - Egy tanítványnak a mestere mellett a helye.
- Changmin. - szólt rá finoman. - Ahelyett, hogy olyanokon tépelődsz, amikre úgyis tudod a választ, inkább csókolj meg.
A fiúnak még a szava is elállt, ahogy szerelmei ujjai ráfonódtak még pihenő tagjára. Akkor éjjel nem sokat aludtak, hisz volt mit bepótolniuk.
2013. augusztus 22., csütörtök
Bloody Kisses 11.fejezet
A nő megindult Jan felé. Changmin hiába kiabált vagy könyörgött, már nem lehetett megállítani. Mielőtt elérhette volna szerelmét, ő kinyúlt és megragadta mestere torkát, majd a levegőbe emelte.
- Te lennél a nagy mester, akitől a fiúk tartanak? - hangosan nevetni kezdett.
- Mi olyan nevetséges? - nyögte fájdalmasan a nő.
- Akkor sem tudtál parancsolni neki és rávenni, hogy a vágyaid szolgálja! Most már nem is fog menni!
Kazuko kénytelen volt belátni, hogy igaza van. Ráadásul Changmin felállt és odasétált hozzájuk, de ahelyett, hogy kérte volna engedje el, átölelte a lányt. Mivel tudta ennyire megbabonázni? Mit ígért neki? Úgy nézett rá, mint egy édes kiskutya. Míg együtt voltak, rá sosem nézett rá gyűlölet nélkül.
A többiek annyira védték tőle, hogy észre sem vette, hogy a fiú nem úgy kötődik hozzá, ahogy ő akarta. Ennek ellenére nem fogja feladni és addig fog ügyködni, míg a Changmin be nem adja a derekát és a szeretője nem lesz.
- Changmin... - szólította a legkedvesebben. - Édes Changmin... bármit megadok neked csak gyere haza.
- Mikor fogod már fel, hogy sosem leszek a tiéd? - csattant fel a fiú. - Sosem tartoztam hozzád! Nem megyek veled sehová!
Ahogy tüzetesebben megvizsgálta őt, már nem azt az ártatlan fiatal srácot látta, hanem egy szerelmes férfit, aki pontosan tudta mit akar. Nem tudott egyetlen dolgot sem, amivel magához csábítaná. Úgy tűnt minden elveszett, mikor Junsu váratlanul átállt az ő oldalára, legalábbis úgy tűnt.
- Engedd el Kazuko-t! - követelte Junsu.
- Mi? Elment az eszed? - kérte számon Yunho. - Már nem emlékszel miket művelt velünk?
- Akkor is a mesterünk!
Rain alaposan végignézett mindenkin. Csodálattal töltötte el, ahogy Changmin nemcsak szerelemből, hanem a vérvonalhoz kapcsolódó kötelékéből is ragaszkodik a lányhoz. Ilyen még sosem volt. Ezek szerint már akkor megvolt Changmin-ban mindenfajta kötődés Jan iránt, mielőtt még találkoztak volna? Ezt a köteléket nem tudja megbontani Kazuko? Vajon köztük is így van?
Jaejoong-ban szintén megvolt ugyanez, hisz pár nap alatt nem lehetettek ennyire jóban és ahogy látta, Yunho-ban is megvolt valahol. Védik egymást, ahogy ők is teszik a Hatcher családban. Érdekes volt nézni, ahogy a másik két srác is fokozatosan válik olyanná, mint ők.
Ahogy a többiek közelebb jöttek és körülállták őket, Changmin hátulról átölelte Jan-t és ajkaival a nyakára tapadt. Amint a lány kezdett engedni és elengedte régi mestere nyakát, maga felé fordította, majd felkapta az ölébe és legközelebbi falhoz vitte.
Amint a falhoz értek, Changmin éhesen vette birtokba ajkait és teljesen hozzápréselte magát.
Kazuko és a többiek ledöbbenten nézték őket, de a fiúk nem voltak meglepve az akciótól, hisz korábban már előttük is csinálták. A nő képtelen volt végignézni, hogy a lánnyal olyan dolgokat csinál, amiket vele sosem.
- Ezt nem hiszem el, hogy itt akarják! - csattant fel Junsu.
- Csak fordulj el. - mondta Yunho.
Kazuko nem bírta tovább nézni. - Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják?
- Hidd el, jobb ha hagyjuk. - nézett rá Yoochun.
Jaejoong ránézett mesterére és tetszett neki, hogy szenvedni látja. Végre kicsit elégedett lehet, hogy nem kapja meg, amit akar. Egyre dühösebb lett, ahogy eszébe jutott, hogy ő ölte meg évekkel ezelőtt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretett.
Ránézett a nőre. - Fáj? - kérdezte dühösen. - Helyes! Legalább lesz valami fogalmad arról, hogy milyen, ha elveszítesz valakit!
A nő támadott, mert nem bírta elviselni a jelentet és Changmin elégedett nyögéseit, amikor a lány belekóstolt a vérébe.
- Kívánlak! - nyögte Changmin.
Mielőtt bármit válaszolhatott volna, meglátta a nőt feléjük sétálni dühösen. Elengedte Changmin-t és ismét megragadta a torkát, majd a falnak lökte. Nem sokat teketóriázott, szinte azonnal kitörte a nyakát és elengedte, hogy a földre hulljon.
Changmin parázsló tekintettel nézett rá, mikor visszafordult hozzá. Ahelyett, hogy letámadta volna, inkább gyorsan eltűnt az éjszakában. Sok volt neki ez. Mire felocsúdott, a kedvenc helyén volt, ahonnan rá lehetett látni az egész városra. Várta, hogy visszatérjen a nő, hisz egyetlen vámpírral sem lehet úgy végezni, hogy a nyakát törik.
- Te lennél a nagy mester, akitől a fiúk tartanak? - hangosan nevetni kezdett.
- Mi olyan nevetséges? - nyögte fájdalmasan a nő.
- Akkor sem tudtál parancsolni neki és rávenni, hogy a vágyaid szolgálja! Most már nem is fog menni!
Kazuko kénytelen volt belátni, hogy igaza van. Ráadásul Changmin felállt és odasétált hozzájuk, de ahelyett, hogy kérte volna engedje el, átölelte a lányt. Mivel tudta ennyire megbabonázni? Mit ígért neki? Úgy nézett rá, mint egy édes kiskutya. Míg együtt voltak, rá sosem nézett rá gyűlölet nélkül.
A többiek annyira védték tőle, hogy észre sem vette, hogy a fiú nem úgy kötődik hozzá, ahogy ő akarta. Ennek ellenére nem fogja feladni és addig fog ügyködni, míg a Changmin be nem adja a derekát és a szeretője nem lesz.
- Changmin... - szólította a legkedvesebben. - Édes Changmin... bármit megadok neked csak gyere haza.
- Mikor fogod már fel, hogy sosem leszek a tiéd? - csattant fel a fiú. - Sosem tartoztam hozzád! Nem megyek veled sehová!
Ahogy tüzetesebben megvizsgálta őt, már nem azt az ártatlan fiatal srácot látta, hanem egy szerelmes férfit, aki pontosan tudta mit akar. Nem tudott egyetlen dolgot sem, amivel magához csábítaná. Úgy tűnt minden elveszett, mikor Junsu váratlanul átállt az ő oldalára, legalábbis úgy tűnt.
- Engedd el Kazuko-t! - követelte Junsu.
- Mi? Elment az eszed? - kérte számon Yunho. - Már nem emlékszel miket művelt velünk?
- Akkor is a mesterünk!
Rain alaposan végignézett mindenkin. Csodálattal töltötte el, ahogy Changmin nemcsak szerelemből, hanem a vérvonalhoz kapcsolódó kötelékéből is ragaszkodik a lányhoz. Ilyen még sosem volt. Ezek szerint már akkor megvolt Changmin-ban mindenfajta kötődés Jan iránt, mielőtt még találkoztak volna? Ezt a köteléket nem tudja megbontani Kazuko? Vajon köztük is így van?
Jaejoong-ban szintén megvolt ugyanez, hisz pár nap alatt nem lehetettek ennyire jóban és ahogy látta, Yunho-ban is megvolt valahol. Védik egymást, ahogy ők is teszik a Hatcher családban. Érdekes volt nézni, ahogy a másik két srác is fokozatosan válik olyanná, mint ők.
Ahogy a többiek közelebb jöttek és körülállták őket, Changmin hátulról átölelte Jan-t és ajkaival a nyakára tapadt. Amint a lány kezdett engedni és elengedte régi mestere nyakát, maga felé fordította, majd felkapta az ölébe és legközelebbi falhoz vitte.
Amint a falhoz értek, Changmin éhesen vette birtokba ajkait és teljesen hozzápréselte magát.
Kazuko és a többiek ledöbbenten nézték őket, de a fiúk nem voltak meglepve az akciótól, hisz korábban már előttük is csinálták. A nő képtelen volt végignézni, hogy a lánnyal olyan dolgokat csinál, amiket vele sosem.
- Ezt nem hiszem el, hogy itt akarják! - csattant fel Junsu.
- Csak fordulj el. - mondta Yunho.
Kazuko nem bírta tovább nézni. - Miért hagyjátok, hogy ezt csinálják?
- Hidd el, jobb ha hagyjuk. - nézett rá Yoochun.
Jaejoong ránézett mesterére és tetszett neki, hogy szenvedni látja. Végre kicsit elégedett lehet, hogy nem kapja meg, amit akar. Egyre dühösebb lett, ahogy eszébe jutott, hogy ő ölte meg évekkel ezelőtt a nőt, akit mindenkinél jobban szeretett.
Ránézett a nőre. - Fáj? - kérdezte dühösen. - Helyes! Legalább lesz valami fogalmad arról, hogy milyen, ha elveszítesz valakit!
A nő támadott, mert nem bírta elviselni a jelentet és Changmin elégedett nyögéseit, amikor a lány belekóstolt a vérébe.
- Kívánlak! - nyögte Changmin.
Mielőtt bármit válaszolhatott volna, meglátta a nőt feléjük sétálni dühösen. Elengedte Changmin-t és ismét megragadta a torkát, majd a falnak lökte. Nem sokat teketóriázott, szinte azonnal kitörte a nyakát és elengedte, hogy a földre hulljon.
Changmin parázsló tekintettel nézett rá, mikor visszafordult hozzá. Ahelyett, hogy letámadta volna, inkább gyorsan eltűnt az éjszakában. Sok volt neki ez. Mire felocsúdott, a kedvenc helyén volt, ahonnan rá lehetett látni az egész városra. Várta, hogy visszatérjen a nő, hisz egyetlen vámpírral sem lehet úgy végezni, hogy a nyakát törik.
2013. június 21., péntek
Bloody Kisses 10.fejezet
Jan és a vámpír farkasszemet néztek egymással. A vele szemben állón csuklya volt, de annyit kivett, hogy ő is nő. Lassan sétáltak körbe az utcában, majd a másik rátámadt. Az első mozdulattal letépte fejéről a csuklyát és a falhoz rúgta. Ellenfele fájdalmasat nyögve csapódott a falnak, majd gyorsan megrázta magát és átváltozott.
Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.
Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.
Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.
Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.
Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.
Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki.
Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg.
A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.
Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.
- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.
A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.
- Titeket. - érkezett a válasz.
Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!
A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!
A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.
A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!
Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.
- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.
- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?
- Azt mondtam állj le és tűnj el!
- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.
Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.
- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.
- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!
A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?
- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.
Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.
Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.
Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel. - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.
Ahogy láthatóvá vált az arca, Changmin és Jaejoong azonnal felismerték a nőben régi mesterüket. Ő tette őket vámpírrá, pontosabban csalogatta elő belőlük. Mindannyian vámpírnak születtek és hasonló örökséget örököltek, mint Jan Lucian-től. Kiskoruk óta együtt voltak. A nő akkor lépett be az életükbe, mikor még mind gyerekek voltak.
Junsu szerelmes volt belé és mikor elérte a 18 éves kort, a nő szeretője lett. Changmin nem akarta bevállalni ezt a szerepet és bárhogy is csalogatta mestere, nem akart kötélnek állni, mert az első alkalmat különlegesnek akarta. Ártatlanságát gondosan őrizgette, hogy annak a lánynak adhassa oda, akibe igazán szerelmes.
Tény, hogy az elmúlt néhány évben sokszor randizott és párszor szerelmes is volt, de egyikükkel sem feküdt le. Pár évvel ezelőtt pillantotta meg a lányt, mikor mindketten 16 évesek voltak. Azonnal belé szeretett és nem akart tágítani tőle, bármennyire is ellenezte mestere.
Előfordult, hogy a nő utasította, hogy legyen a szeretője és többször is próbálta bántani, de a többiek megóvták tőle. Ha jobban belegondolt, szívből utálta mesterét és örült, mikor a többiek is arra jutottak, hogy el kell hagyniuk őt. Eleinte Junsu nem akarta látni milyen is valójában, de idővel ráeszmélt és már nem vágyódott utána.
Jaejoong-nak sem volt a szíve csücske, hisz három éve megölte a nőt, akit szeretett. Őrülete addig fokozódott, míg mesterük ellen nem fordult és minden lehetséges módon megpróbálta eltenni láb alól, de gyenge volt. Azon az éjszakán segítette az idősebbet. Akkor Jan-t próbálta megóvni tőle és a nő meglepetten vette tudomásul, hogy nem tartozik hozzá.
Mindketten súlyos sebet kaptak és ha akkor nem lett volna résen, még mindig ellene harcolnának vagy még rosszabb. Bár Jan nem tudta, sokszor húzta ki őket a bajból, mikor ismeretlen vámpírok akartak rájuk támadni, de még egyszer sem látta küzdeni. Emlékeiből mesterük fájdalmas ordítása szakította ki.
Rain kimondottan élvezte a helyzetet és Jan minden egyes mozdulatát csodálta. Különösebben nem ártott ellenfelének, de tisztán kivehető volt, hogy csak játszadozik vele és felméri az erejét. Az ütések és rúgások az erejének még a felét sem mutatták meg.
A legváratlanabb pillanatban Jan rájuk nézett és ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy kihasználhassa és támadjon. Egy jól irányzott ütést mért Jan arcára, amitől oldalra billent a feje. Bal kezét a szájához kapta és letörölte a szájából szivárgó vércseppeket. Pár pillanattal később fekete szemekkel fordult vissza felé és ekkor megérzett egy éles fájdalmat. Nem számolt arra, hogy a lány szinte egy időben mély sebet ejt a hasán.
Changmin és Jaejoong nem bírt tovább várni és közbeavatkoztak. A nőnek láthatóan nem tetszett a dolog, pláne, hogy a lány mögé álltak be.
- Hagyd békén! - kiabálta Changmin.
A nő ránézett. - Áhhh... az én kis tékozló fiúm. - kuncogott.
- Mit akarsz? - kérdezte Jaejoong.
- Titeket. - érkezett a válasz.
Changmin kezdett dühös lenni és már majdnem kinyitotta a száját, de egy ismerős hang megállásra késztette. - Arról elfelejtkezhetsz!
A hang Yunho-hoz tartozott. - Évekkel ezelőtt megmondtuk.... hagyj... minket békén!
A nő csak elhúzta a száját és megrángatta a vállát. - Nekem csak Changmin és Jaejoong kell.
A mondat mindannyiukat mellbe vágta. Junsu kezdett nagyon ideges lenni. Kezei ökölbe szorultak és könnyek gyűltek a szemeiben. - Te álnok kígyó! Nem szégyelled magad? Mindenemet neked adtam, de neked nem volt elég! - fakadt ki. - Amióta csak nagykorú lett, Changmin-re vágysz, mert nem kaphattad meg! Fogd már fel végre, hogy nem akar téged!
Junsu mindenkit meglepett, majd mindannyian a lány mellé álltak. Changmin közelebb húzódott hozzá. Tekintetük összefonódott és nem figyeltek a többiekre. Olyan volt, mintha megállt volna körülöttük az idő. Még ha akarták volna se tudták tagadni, hogy szeretik egymást és összetartoznak.
- Én a helyedben leállnék! - bukkant fel Rain is Lucy-vel az oldalán.
- Jung Jihoon.... Mikor szelídültél meg?
- Azt mondtam állj le és tűnj el!
- Megteszem, ha elintéztem, amit akartam. - jelentette ki a nő.
Rain elindult feléjük és Jan jobb oldalán megállt. - Ugyan már Kazuko, hadd ne keljen megparancsolnom.
- Hosszú évek után élsz mesteri jogaiddal? Ne nevettess! - csattant fel a nő.
- Nagyon jól tudod miért hagytalak el! Kezelhetetlen vagy!
A nő Jan-re nézett. - Mi lesz, ha őt támadom meg?
- Azt nem ajánlom! - A fiúk mind beálltak a lány elé, hogy védelmezzék.
Changmin rögtön maga mögé húzta Jan-t és várta a támadást. Nem is kellett sokat várnia rá. Kazuko egyenként intézte el őket és mind a földön kötöttek ki, kivéve Rain-t és Jan-t. Gondolkodás nélkül a férfinek ment és egy ügyes húzással őt is ártalmatlanította.
Lucy hirtelen előlépett és támadni akart, de Jan nem engedte. Szemeiből rögtön kivette, hogy nem akarja, hogy baja essen, így elállt az útból és a fiúkhoz ment, hogy megnézze nem esett-e komolyabb bajuk.
Régi mesterük farkasszemet nézett Jan-nel. - Kazuko, ne! - kiabálta Changmin, mikor elindult szerelme felé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

