2013. május 23., csütörtök

Bloody Kisses 2.fejezet

A fiú visszatért társaihoz, egyáltalán nem tetszett neki az, hogy megzavarták és ezt ki is mutatta. Elindultak hazafelé, útközben pedig csatlakozott hozzájuk Junsu is. Jaejoong minden percben az arcát vizsgálta, hogy megtudja mi volt olyan fontos, ami miatt morcos, de ő egy kukkot sem szólt.

Az egyik sötét utcán sétáltak, amikor a többiek előre mentek és Jaejoong megállította őt. A szellő lágyan lengedezett. Beletelt egy is időbe, míg a fiatalabb a szemeibe nézett és akkor érezte meg a lány illatát rajta. Furcsállta is, hogy nem nyavalyog amiatt, hogy annak a lánynak vagy nőnek az illata van rajta, akiből éppen ivott. Ez most más volt. 

A szemében lévő csillogásból azonnal rájött, hogy megtalálta a lányt. Szemeit alig észrevehetően végigfuttatta a nyakán és akkor látta meg rajta az enyhén vérző foltokat, amiket minden bizonnyal a lánytól szerezhetett. Elmosolyodott. - Megtaláltad, ugye?

- Igen. - válaszolta, majd elindult, de Jaejoong megragadta a csuklóját. - Mi az?

- Changmin-ah, be kell vallanom neked valamit. - hezitálni kezdett. - A U-kiss területétől nem messze elveszítettük szem elől.

Changmin a vállára tette a kezét és a szemeibe nézett. - Ott voltam. Láttam az egészet.

Jaejoong megnyugodott, hogy nem amiatt mérges, hogy eltűnt a szemük elől a lány. Nem tehetett róla, de meg kellett kérdeznie. - Ha nem emiatt vagy dühös, akkor miért?

A fiatalabb csak megforgatta a szemét, majd megszólalt. - Azért, mert megzavartatok.

- Úgy érted, hogy közben?

Changmin csak bólintott egyet. Jaejoong boldog volt, hogy végre teljesült barátja kívánsága. A nyakához nyúlt és ujjaival letörölte nyakáról a pár csepp vért.

- Igazi vadmacska lehet. - kacsintott a fiatalabbra.

Miután visszaértek a házukba, mindenki a szobája felé vette az irányt. Changmin nem tudott aludni. Folyton csak a lányra tudott gondolni, hogy a kriptában olyan odaadóan ölelte magához. A szobában járkált, majd gondterhelten feküdt le az ágyára. Kényszerítette magát, hogy aludjon. Mikor sikerült álomba merülnie, egy ismeretlen szobában találta magát.

Alaposan körülnézett. A szoba hatalmas volt, erkélyajtóval. Miután megfordult egy nagy ágyat pillantott meg, benne a lánnyal. Az ágyhoz lépett, finoman kitakarta és leült mellé. Jól megnézte magának. Egy fehér spagettipántos térdig érő hálóing volt rajta, a haja hullámosan volt szétterülve a párnán. Halk szuszogására elmosolyodott. Ujjaival gyengéden végigsimított a lány ajkain.

Nem tudott ellenállni. Közelebb hajolt és gyengéden összeérintette ajkaikat. Mikor eltávolodott tőle, kinyitotta a szemét. Döbbenet helyett vágyat látott bennük. A következő pillanatban két kar fonódott a nyaka köré és a lány lehúzta őt egy újabb csókra. Nyelve szinte azonnal megtalálta az övét és csatába kezdtek. A hosszú és forró csók csak addig szakadt meg, míg felültek és levette magáról az atlétát, majd szétnyitotta a combjait és ráereszkedett.

Mielőtt a lány megszólalhatott volna, elhallgattatta őt a szájával. Hosszan csókolták egymást, miközben nyelveik ismét egymásra találtak. Changmin nem akart semmit elsietni, de a nadrágját feszítő férfiassága miatt képtelen volt hosszan elhúzni. Ajkai elváltak a lányétól és egyre lejjebb vándoroltak a nyakára. A vágytól szemfogai megnyúltak a szájában, szemei pedig feketévé váltak. Finoman rásegített fogaival minden egyes apró csókra. 

Felsértette a bőrét, nyelvével pedig rásiklott az apró vércseppekre. Többet akart. Sokkal többet. Minden lehetséges módon megakarta ízlelni a lányt. Elmosolyodott, mikor elégedett sóhajokat hallott és tovább folytatta. Próbálta visszafogni magát, ajkaival lejjebb haladt a kulcscsontjára, és ott elidőzött kicsit, majd áttért a vállára. 

- Várj még.... - mondta két sóhaj között a lány. - Várj!

Changmin felemelte a fejét és ránézett. - Mi a baj?

- Még a nevedet sem tudom. - válaszolta a lány.

A fiú azonnal elmosolyodott, majd egy apró csókot lehelt a lány ajkaira. - Changmin. - hintette be apró csókokkal újra a nyakát. - Shim Changmin.

- Az én nevem..... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot, mert a fiú belé fojtotta a szót.

- Tudom a neved, Jan. - simított végig az alatta fekvő arcán.

Néhány pillanattal felült és felhúzta a lányt is, hogy levehesse róla a hálóingét, majd gyorsan lerugdosta magáról a nadrágját az alsóval együtt és megszabadította őt is a bugyijától. Egymás ajkaira tapadva dőltek vissza az ágyra, majd miután a csók megszakadt, Jan egyetlen mozdulattal átfordította őt a hátára és kényelmesen elhelyezkedett az ölében. 

Lehajolt hozzá egy apró csókra, majd a nyakához hajolt és lassan végignyalt rajta. Changmin az érzéstől azonnal felnyögött, majd egy sokkal hangosabb hagyta el a száját, mikor Jan fogai a bőrébe mélyedtek és ráereszkedett keménységére, de csak addig, míg a makkja el nem tűnt benne. Fogait összeszorítva felszisszent néha, miközben egyik kezével ölelte, a másikkal a lepedőt markolászta. Imádta ezt az érzést, de amint teljesen elmerült volna benne, a lány nyelvével lezárta az apró sebeket a nyakán és ismét megcsókolta.

Mikor elengedte a száját, ő is ugyanolyan fekete szemekkel nézett rá. Nem bírta tovább, átfordította a lányt, hogy ő legyen alul és miközben belé hatolt, a nyakához hajolt és a vérét vette. Kéjes sikoly tört fel a lány torkából. Minden egyes lökésnél a fenekét markolászta és felemelte a csípőjét, hogy mélyebbre hatolhasson. Mikor eleget ivott, visszatért a szájához és addig csókolta, amíg mindketten egyszerre el nem élveztek.

Erőtlenül hullott rá Jan-re és próbálta visszanyerni az irányítást a lélegzése felett. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszatért a régi iramba. Mikor kinyitotta a szemét, a saját ágyában találta magát meztelenül és a nap már lemenőben volt. Lassan feltápászkodott és az ablakhoz ment. Elsepert néhány izzadt tincset a szeméből és a naplementét nézte.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése