2013. május 24., péntek

Bloody Kisses 3. fejezet

Hosszú évek óta most érezte magát igazán elégedettnek és boldognak. Jan-nel álmodott. Olyan valóságos volt, hogy még mindig érezte a fogai nyomát a nyakán és vérének ízét a szájában. Vissza akart aludni, mert ott legalább együtt lehetnek, de a többiek nem hagyták volna, hisz ő volt az, aki annyira vigyázni akart rá.

Changmin most is a gondolataiba volt merülve. Visszaidézte a lánnyal eltöltött időt. Kimondhatatlanul vágyott arra, hogy bárcsak ne álom lett volna az egész. Kipihentnek érezte magát a furcsa álom ellenére is. Mikor megfordult, beleütközött Jaejoong-ba. A fiú kérdően nézett rá. - Mi történt?

- Mocskos álmod lehetett. - mosolygott rá a fiatalabbra. - Irigyellek.

Changmin meglepetten nézett rá. Keserűen húzta el a száját. Hát csak álom volt. - Igen, de sajnos csak álom volt.

- Nem hinném. - mutatott társa a nyakára.

Összehúzta a szemöldökét, majd a nyakához nyúlt és legnagyobb meglepetésére véres volt a keze. Pont ott, ahol a lány az álomban megharapta. Nem értette mi történik vele. Hogy lehetséges mindez? Reménykedve nézett barátjára.

- Nem volt teljesen álom. - kezdte el Jaejoong. - Akkor történik ilyen, ha valakivel kimondhatatlanul vágytok egymásra.

Changmin úgy vélte az idősebb már biztos átesett néhányszor ilyenen, ezért tudhatja. Éppen szünetet tartott a mondókájában, amikor észrevette, hogy végigsimít a nyakán. Jaejoong még sosem viselkedett így azelőtt vagy legalábbis neki fel sem tűnt. Mikor ránézett, folytatta, amit elkezdett.

- Vágysz a csókjaira, az érintésére és arra, hogy a tiéd legyen. Mindketten ugyanazt akarjátok és mikor lefekszetek aludni, álmotokban találkoztok és ott megtehetitek, ami csak tetszik, de ezek a valós álmok egy idő után nem lesznek elegek. Ha nem kapod meg, akkor kezdesz megőrülni és bármit megtennél, hogy a közelébe juss.

Végre megértette miért viselkedett így öt évvel ezelőtt. A sok balhé Junsu és közte mind ezért volt. Ráébredt, hogy négy barátjának már volt ebben része és egészen mostanáig ő volt az egyetlen, akinek nem. Fejében hallotta a lány nevét visszahangzani és az ösztönei is azt súgták neki, hogy keresse meg.

Jaejoong alaposan megnézte Changmin nyakát és kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a két pontszerű sebet a nyakán. Még nem hegedt be teljesen. 


- A lány vámpír? - kérdezte rémülten.


- Igen, de ezt már korábban is mondtam neked. - válaszolta Changmin. 


- Zuhanyozz le és öltözz fel!


A hangsúlyból tudta, hogy komoly dologról van szó. Alig telt el tíz perc és máris lent volt a hallban, Jaejoong már várt rá. A többiek nélkül léptek ki az ajtón és indultak el kitudja hová. A sötét és kihalt utcákon át haladtak egészen addig, amíg el nem érték a Hatcher-ök határát. Ő mindig is félt átlépni ezt a határt és kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha megteszik és megjelennek az őrök, de emiatt nem kellett aggódnia, mert a köszöntésük után azonnal átengedték őket. Az idősebb ismerne innen valakit?


- Hová megyünk?


- Rain-hez. Ő tud válaszolni a kérdéseidre. - válaszolta komoly arccal.


Meglepetten nézett az idősebbre. - Ő itt él?


Jaejoong csak kuncogni kezdett. - Nem is tudtad? Egy Hatcher menyasszonnyal került abba a helyzetbe, amibe te most. 


Egy hatalmas birtokon voltak, rajta egy kastéllyal. Ahogy beléptek és a folyosókon haladtak. Az egyik szobából lágy zene szólt, szinte fülledt hangulatot árasztva. Changmin fantáziája azonnal beindult, Jaejoong-é ugyanúgy. Piszkosabbnál piszkosabb gondolataik támadtak és a fiatalabbnak sokkal nehezebben sikerült visszafognia magát. Valamiért vonzotta az a szoba.


Néhány méterrel távolabb bekopogtak az egyik szoba ajtaján. Mikor kinyílt, valóban Rain nyitott ajtót és mikor meglátta őket, azonnal tudta miért is jöttek. beengedtek őket és leültek beszélgetni. Rain minden kérdésére válaszolt, amire csak tudott. A mondandója közepén az ajtó felé kapta a fejét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése