A többiek a folyosón elbújva nézték végig a jelenetet. Yunho aggódva vakarta meg a fejét. Nem tudta mi tévő legyen. - Mit tegyünk?
- Ne aggódj. - próbálta nyugtatni Jaejoong.
- De a lány ott van bent. - folytatta tovább Yunho.
- Épp ideje lenne kettesben lenniük. - fordult oda hozzá Yoochun.
- Jan-t nemrég hazakísértem. Nem fognak találkozni. - nyögte be végül Jae.
Junsu nagyot sóhajtott és megforgatta a szemeit. Szó szerint irritálta, hogy a Leader ennyire beleszól Changmin és a lány életébe. Ha így halad tovább, egész további életükben is részt fog venni. Ennyire nem kellene naivan Rain-re hallgatnia. A következő pillanatban Changmin rontott ki a szobából és morogva tűnt el a szemük elől.
Changmin dühös vadállatként rótta az utcákat és a lányt kereste. Árnyékként suhant át a város összes utcáin, de nem talált rá. Eszébe sem jutott, hogy a házukhoz menjen. A vágy helyett a kiolthatatlan vérszomj erősebbnek bizonyult és vámpírdémonként keresett áldozatot magának.
Nemsokkal később egy fiatal lányt talált magának. Éhesen vetette rá magát és áldozata nem is ellenállt egy pillanatig sem. Az a lány volt, aki évek óta járt utána és minden alkalommal, mikor a vérét itta kérlelte, hogy társává és szerelmévé emelje.
- Oppa, kérlek tégy a magadévá. - nyöszörögte a lány. - Olyan akarok lenni, mint te.
Changmin elhúzódott a nyakától és morogva lökte kicsit távolabb magát. A lány sírt és követelte, hogy tegye meg, végül már sikítozott és rángatta őt. Végül dühösen megragadta őt és a csuklójánál a falhoz szorította.
- Tényleg azt akarod, hogy megerőszakoljalak és megöljelek? - nézett csábítóan a lányra. - Ilyen szörnyeteggé akarsz válni?
- Én csak veled akarok lenni. - szipogott a lány a könnyeit nyelve.
- Hányszor mondjam még el, hogy van valakim?
A lány csak sírni tudott. Nem tetszett neki, hogy a fiú mást szeret és azt forgatta a fejében, hogy mindent azért, hogy a belé szeressen és elfelejtse a másik lányt. Abbahagyta a sírás és kikerekedett szemekkel nézett a fiú háta mögé.
Changmin meglepetten engedte el a lányt és fordult meg. Szinte lefagyott, mikor meglátta szerelmét alig pár méterre tőle. Mindketten hangosan szedték a levegőt és csak bámulták egymást. Mikor elindult felé, a többiek elkapták és egészen hazáig húzták, majd egy másik tömlöcfélébe lökték.
Jaejoong megragadta a lányt és távolabb vitte a cellától, mert kíváncsi volt mit reagál rá barátja. Changmin dühösen kezdte rázni a "ketrec" falait. Mikor rájött, hogy nem tudja kidönteni, rugdosni kezdte. Jae elmosolyodott.
- Engedjetek ki! - követelte Changmin.
- Nem lehet. Ez a te érdekedben van. - válaszolt Jaejoong.
Mikor látta, hogy vele a lányhoz fordult. Ujjait átfűzte a rácsokon és csábító tekintettel nézett rá. Úgy tűnt jó úton jár, mert Jan ránézett és elveszett a tekintetében. Nagyokat nyelt és elindult felé.
A legváratlanabb pillanatban Rain csatlakozott hozzájuk, kirángatta a lányt Jaejoong karjaiból és a nyakához hajolva mélyen beszívta az illatát.
- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, nagyon megbánod! - fenyegetőzött Changmin.
Rain felemelte a fejét és elmosolyodott. - Ha nem hagyod abba a fenyegetőzést.... - kezdte el és a hangjából ítélve komolyan is gondolta. - Megmutatom neked hogyan lehet kielégíteni egy nőt anélkül, hogy megdugnád.
Changmin még dühösebb lett. - Nincs olyan, amit ne láttam volna! - rúgott egyet ismét a rácsba.
Jaejoong próbálta menteni a helyzetet. - Hyung, engedd el! Changmin megfog ölni, ha kijut és nemcsak ő!
Rain ránézett a lányra, majd lassan hátrálni kezdett és a lépcsőig meg sem állt. Jaejoong-al együtt felmentek a lépcsőn és magára hagyták a két fiatalt.
Changmin elégedetten mosolyodott el, mikor Jan ismét felé vette az irányt. Mindketten tudták, hogy Jae és Rain figyelik őket. Megvárta, hogy odaérjen hozzá és a rácsokon átnyúlva magához húzta, hogy megcsókolja. Most nem volt türelmetlen, sőt élvezte a helyzetet, hogy korlátozva vannak a képességei.
Gyengéden vette birtokba szerelme ajkait, cseppet sem éreztetve vele, hogy mennyire akarja őt. Úgy tűnt ő is lecsillapodik kicsit, mert megkapta, amit akart, még ha nem is teljesen úgy, ahogy szerette volna, de végre érezhette őt. A csók gyengéd és édes volt, amibe könnyen elmerült.
Most jó ötletnek tartotta, hogy nem tudtak teljesen egymáshoz férni, mert nem volt biztos benne, hogy sokáig kibírná anélkül, hogy letámadná a lányt. Nem figyelték az időt, csak csókolták egymás szünet nélkül. Már majdnem reggel volt, amikor elváltak és lefeküdtek egymással szemben, ujjaikat a rácsokon keresztül összefűzve.
Jaejoong még utoljára lenézett a pincébe a két fiatalra és mikor leért, elmosolyodott. Mindketten édesen aludtak egymással szemben, ujjaikat összefűzve. Mikor odalépett hozzájuk, egyikük sem ébredt fel, így finoman felvette a lányt az ölébe és elindult vele a lépcső felé.
Changmin szobájáig meg sem állt. Óvatosan nyitotta ki és zárta be az ajtót, majd befektette az ágyba és betakarta. Amint menni készült, a lány elkapta a csuklóját és álmában motyogott valamit, majd valami olyasmit hallott, hogy ne menjen és bújjon be mellé. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de a lány hajthatatlan volt. Eleget tett a kérésének, befeküdt mögé és szorosan hozzábújt. Szíve őrült módon zakatolt a mellkasában. Igyekezett lenyugtatni magát és mire megnyugodott, a lány békésen szuszogott a karjaiban.
Mikor úgy ítélte, hogy már mélyen alszik, óvatosan felemelte a karját és lassan kicsusszant mellőle. Halkan bezárta az ajtót és átrohant a szobájába. Nagyokat lélegzett, miközben átöltözött és befeküdt az ágyába. Érezte magán az illatát, ami kezdte nyugtalanítani. Gyorsan beszaladt a fürdőbe és vett egy jéghideg zuhanyt. Hosszú órákba telt, mire sikerült elaludnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése