2013. május 28., kedd

Bloody Kisses 6. fejezet

Jaejoong az este hiába próbált nyugodtan aludni, nem nagyon sikerült neki. Úgy határozott, egy séta az utcákon jót tenne. Sötét volt, melegebb, az átlagnál, kellemes ahhoz, hogy egy rövid ujjúban ellegyen. Farmerje zsebébe süllyesztette kezeit, úgy sétált utcáról utcára. Csak céltalanul bolyongott a sikátorokban, mégis érezte, hogy valami felismerhetetlen erő vezeti őt.

Tudta nagyon jól, hogy hiába lenne Changminnal van Jannal, semmi esélye megállítani őket. Vágyott rá, hogy neki is legyen hasonló érzése valakivel szemben. Talán jobban megértené Changmint. Mégis tudta, hogyha barátjának ekkora kín távol tartani magát a lánytól, neki talán még nehezebb lenne.

Gondolatait halk motoszkálás zaja zavarta meg. Felnézett, a sikátor felett egy árnyat látott átsuhanni. Finom illatot érzett, megtorpant és csendesen figyelt. Várta, hall e még zajt. Halk lépteket hallott távolabbról. Futás neszei voltak, szélsebesen kutatta forrását. Rohanva üldözte kémlelőjét, majd egy zsákutcába futott.
-Tudom, hogy ott vagy...- suttogta huncut mosollyal az arcán. A személy levetette magát a sikátor faláról és azonnal Jaejoongnak esett. A falnak nyomta és nyakához bújt. Nyelvét lassan és ingerlően húzta egészen Jaejoong füléig, majd megállt.
-Most...Meghalsz.- suttogta a női hang veszedelmesen, de Jaejoong csak elmosolyodott, és mielőtt bármi történhetett volna fordított a helyzeten. Két ujjával felemelte támadója állát és szemeibe nézett. Smaragdzöld tekintettel találta szembe magát, amit egy távolabbi utcai lámpa tett alig láthatóvá. Beletúrt a dús fekete hajba és szenvedélyes csókkal kapta el a lány ajkait. Viszonzást azonban nem kapott. Elvált tőle, elengedte arcát és leeresztette karjait. A lány ekkor hirtelen átkarolta Jaejoong nyakát és vadul csókolni kezdte. Jaejoong keze a derekára simult és magához szorította. Talán sohasem vágyott még így senkire. Levegőt is alig vettek. Befejezetlen csókjuk perceket rabolt el életükből. Aztán kiabálás hallatszott.
-Jaejoong! Hol vagy?- Junsu és Yoochun keresték őt. A lány elvált partnere ajkaitól, elmosolyodott, kezét mellkasára nyomta, majd egyik falról a másikra ugrálva felmászott az épület tetejére és eltűnt az éjszakában. Jaejoong bánatosan, mégis boldogan nézett utána. Újra követni kezdte mit sem törődve az őt kereső társakkal. Tetőről tetőre ugráltak, csak háromháznyira volt tőle a lány. Mikor észrevette, hogy Jaejoong követi, leugrott egy másik sikátorba, követője pedig utána.
-Lelépsz, pedig a nevedet sem tudom.- lépett hozzá közelebb Jaejoong.
-Nem is kell tudnod.- mondta, miközben hátrált. Jaejoong addig közeledett felé, míg nem hagyott neki más választást. Ki kellett lépnie az utcai lámpa fénye alá. Hosszú fekete haja laza hullámokban omlott háta közepéig. Szemei már nem zöldek, sokkal inkább feketék voltak. Fehér felsője mellkasánál szakadt volt, csípőnadrágja és pólója között kilátszott medencecsontja. Jaejoong szívverése gyorsult. Elvarázsolta a lány egésze. Újra közelebb lépett, hogy megcsókolja, de a lány elfordította arcát.
-Most mennem kell.- suttogta, majd rohanni kezdett.
-Jaejoong! Hát itt vagy!- mondta Junsu, miután befordult a sarkon.
-Ja, itt.- vetette oda hanyagul és kissé mérgesen. Biztos volt benne, hogy a lány miattuk hagyta őt ott.
-Hm, mi ez az illat?- kérdezte Rain, miután ő is kilépett melléjük. Felnézett pár házzal arrébb és elmosolyodott, majd huncut mosollyal Jaejoongra nézett. Ez a mosoly mindent elárult.
-Ezt még megbeszéljük.-  veregette meg Jaejoong vállát. - Menjünk, semmi keresnivalónk nincs már idekint.- intett a többieknek, majd elindultak haza.
Jaejoong nem tudta kiverni a fejéből a lány tekintetét és azt az érzést, ami még most is fojtogatta. Az ajtó előtt megállt, felnézett az égre és hatalmasat sóhajtott.
-Ilyen ez a szerelem, Jaejoong.- mondta Rain, majd utat adott a fiúnak a lakáshoz, ő pedig elindult saját otthonába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése