2013. május 31., péntek

Bloody Kisses 7. fejezet

Mire Jan felébredt, már esteledett. Ahogy kinyitotta a szemét, rögtön kitakarózott, kipattant az ágyból és halk léptekkel elindult a pince felé. Mikor leért a lépcsőn és a cella felé nézett, elmosolyodott. Changmin már ébren volt és az ágyon ült.

Mikor felnézett és meglátta a lányt, azonnal felállt és a rácsokhoz sétált.Elégedett mosollyal nézett rá és mikor megnyalta a száját, Jan nem bírta tovább.



Gondolkodás nélkül az ajtóhoz ment, kinyitotta, majd miután belépett bevágta maga után. Changmin nem teketóriázott, azonnal magához húzta és ajkaira tapadva a cella rácsaihoz hátráltak. Most senki és semmi nem fogja megzavarni őket. 

- Hol vannak a többiek? - suttogta a csókok közben.

- Még alszanak. - válaszolta Jan.

A lánynak ideje sem volt feleszmélni, mert Changmin közben már megtette a következő lépést. Miközben éhesen tépte ajkait, egyik keze elindult lefelé a ruhája aljáig, majd ott visszaindult és megállapodott az egyik mellén. Ujjbegyeivel és tenyerével úgy masszírozta, hogy belenyögött a csókba.

Elengedte a száját, és a nyakára kezdett el apró csókokat hinteni, majd levette róla a ruháját és nyelvével a melleire tapadt. Kezdett türelmetlen lenni és még mielőtt elégedetlenül elkezdhetett volna nyöszörögni, a fiú egyik keze lassan becsusszant a bugyijába és simogatni kezdte gyenge pontját. Az érzéstől összecsuklott volna, ha Changmin nem tartja őt szorosan. 

Changmin őrjítően lassan simogatta Jan-t a combjai között, nyelvével vadul, mégis gyengéden kényeztette szerelme mellét, majd kis idő múlva szinte egyszerre tette mindkettőt. Elmosolyodott, mikor egy hangos nyögés hagyta el szerelme ajkait. 

A nyögések egyre hangosodtak és sűrűbben törtek elő a lány torkából. Alig volt néhány simításra a határtól, mikor megállította a fiú a kezét. - Állj meg. - suttogta bizonytalan hangon. Még nem akart elmenni. Legnagyobb örömére, a fiú nem engedelmeskedett neki és tovább folytatta. Nemsokára reszketve és a nevét nyögve ért a csúcsra.

Mikor sikerült lenyugodnia, megragadta a fiút és az ágyig meg sem álltak. Egyetlen mozdulattal levette róla a pólóját, letolta a nadrágját az alsójával együtt, majd lerúgta magáról a bugyit és lelökte az ágyra. Pillanatok alatt az ölébe ült és ajkaira tapadt.

Changmin belenyögött a csókba, ahogy a lány bejárata hozzáért a makkjához. Közben megérezte a nyakán a lány forró leheletét, majd nyelvét, ahogy lassan végignyal rajta. Mikor azt hitte, hogy fogaival felsérti a bőrét, a lány megragadta férfiasságát és lassan ráereszkedett. Hátravetette fejét, mikor Jan teste teljes hosszában magába fogadta, majd rögtön utána ajkait kezdte el keresni.

A fiú megragadta a tarkóját csókra invitálva és mikor ajkaik találkoztak, lassan mozogni kezdett. Mindketten belenyögtek a csókba, majd a lány néhány lökés után ismét átlendült a határon. Reszketett a fiú karjaiban és szorosan hozzábújt, amíg újra le nem nyugodott. Néhány percnyi pihenés után ismét mozogni kezdett, őrjítően lassan, hogy a fiú átvehesse az irányítást.

Changmin a lány nyakát kezdte el behinteni apró csókokkal, majd óvatosan belemélyesztette fogait a bőrébe és finoman a vérét kezdte szívni. A lány szájából hangos nyögések törtek fel és hátravetette a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Mikor elhajolt tőle, ideje sem volt levegőt venni, mert a lány azonnal a szájára tapadt és a vért nyalogatta le róla.

Csók közben a lány felsértette Changmin alsó ajkát és úgy ízlelgette a vérét egészen addig, ameddig mindketten nagyot nyögve el nem élveztek. Fáradtan ölelte magához a fiút és a hátát simogatta, de nem hagyott neki időt lenyugodni. Changmin egyetlen mozdulattal maga alá gyűrte és mozogni kezdett. Tempója vad iramot vett fel, minden lökésnél érintve azt a bizonyos pontot benne. Ujjaival a hajába túrt, mikor elhallgatta őt egy csókkal, másik kezével pedig a fenekét markolászta.

Kis idő múlva a beteljesülés villámcsapásként csapott a testükbe és szinte egyszerre érték el. Changmin erőtlenül zuhant a lányra, de ajkait még mindig ostromolta. Nem akart megállni, így tovább folytatta a mozgást. Nem tudni pontosan hanyadik után fáradtak ki teljesen, de miután kihúzódott a lányból, lustán magukra húzta a takarót és visszabújt hozzá.

Jaejoong és a többiek egymást ugratva mentek le a pincébe. A látványtól mindannyian lefagytak és csak a békésen szunyókáló párt nézték. Mosolyogva nézte, ahogy Rain megrázta a fejét és próbálta nem elfogadni a helyzetet, miszerint megbukott ő is és az elmélete is a reménnyel együtt, hogy a lány is az övé lehet. Elégedetten nézett Changmin-en és Jan-en végig, majd ujjaival ajkait kezdte simogatni arra a lányra gondolva, akivel az utcán futott össze. Sosem hitte volna, hogy szerelme halála után három évvel ismét megtörténik. Intett a többieknek és elindultak felfelé a lépcsőn. 

2013. május 28., kedd

Bloody Kisses 6. fejezet

Jaejoong az este hiába próbált nyugodtan aludni, nem nagyon sikerült neki. Úgy határozott, egy séta az utcákon jót tenne. Sötét volt, melegebb, az átlagnál, kellemes ahhoz, hogy egy rövid ujjúban ellegyen. Farmerje zsebébe süllyesztette kezeit, úgy sétált utcáról utcára. Csak céltalanul bolyongott a sikátorokban, mégis érezte, hogy valami felismerhetetlen erő vezeti őt.

Tudta nagyon jól, hogy hiába lenne Changminnal van Jannal, semmi esélye megállítani őket. Vágyott rá, hogy neki is legyen hasonló érzése valakivel szemben. Talán jobban megértené Changmint. Mégis tudta, hogyha barátjának ekkora kín távol tartani magát a lánytól, neki talán még nehezebb lenne.

Gondolatait halk motoszkálás zaja zavarta meg. Felnézett, a sikátor felett egy árnyat látott átsuhanni. Finom illatot érzett, megtorpant és csendesen figyelt. Várta, hall e még zajt. Halk lépteket hallott távolabbról. Futás neszei voltak, szélsebesen kutatta forrását. Rohanva üldözte kémlelőjét, majd egy zsákutcába futott.
-Tudom, hogy ott vagy...- suttogta huncut mosollyal az arcán. A személy levetette magát a sikátor faláról és azonnal Jaejoongnak esett. A falnak nyomta és nyakához bújt. Nyelvét lassan és ingerlően húzta egészen Jaejoong füléig, majd megállt.
-Most...Meghalsz.- suttogta a női hang veszedelmesen, de Jaejoong csak elmosolyodott, és mielőtt bármi történhetett volna fordított a helyzeten. Két ujjával felemelte támadója állát és szemeibe nézett. Smaragdzöld tekintettel találta szembe magát, amit egy távolabbi utcai lámpa tett alig láthatóvá. Beletúrt a dús fekete hajba és szenvedélyes csókkal kapta el a lány ajkait. Viszonzást azonban nem kapott. Elvált tőle, elengedte arcát és leeresztette karjait. A lány ekkor hirtelen átkarolta Jaejoong nyakát és vadul csókolni kezdte. Jaejoong keze a derekára simult és magához szorította. Talán sohasem vágyott még így senkire. Levegőt is alig vettek. Befejezetlen csókjuk perceket rabolt el életükből. Aztán kiabálás hallatszott.
-Jaejoong! Hol vagy?- Junsu és Yoochun keresték őt. A lány elvált partnere ajkaitól, elmosolyodott, kezét mellkasára nyomta, majd egyik falról a másikra ugrálva felmászott az épület tetejére és eltűnt az éjszakában. Jaejoong bánatosan, mégis boldogan nézett utána. Újra követni kezdte mit sem törődve az őt kereső társakkal. Tetőről tetőre ugráltak, csak háromháznyira volt tőle a lány. Mikor észrevette, hogy Jaejoong követi, leugrott egy másik sikátorba, követője pedig utána.
-Lelépsz, pedig a nevedet sem tudom.- lépett hozzá közelebb Jaejoong.
-Nem is kell tudnod.- mondta, miközben hátrált. Jaejoong addig közeledett felé, míg nem hagyott neki más választást. Ki kellett lépnie az utcai lámpa fénye alá. Hosszú fekete haja laza hullámokban omlott háta közepéig. Szemei már nem zöldek, sokkal inkább feketék voltak. Fehér felsője mellkasánál szakadt volt, csípőnadrágja és pólója között kilátszott medencecsontja. Jaejoong szívverése gyorsult. Elvarázsolta a lány egésze. Újra közelebb lépett, hogy megcsókolja, de a lány elfordította arcát.
-Most mennem kell.- suttogta, majd rohanni kezdett.
-Jaejoong! Hát itt vagy!- mondta Junsu, miután befordult a sarkon.
-Ja, itt.- vetette oda hanyagul és kissé mérgesen. Biztos volt benne, hogy a lány miattuk hagyta őt ott.
-Hm, mi ez az illat?- kérdezte Rain, miután ő is kilépett melléjük. Felnézett pár házzal arrébb és elmosolyodott, majd huncut mosollyal Jaejoongra nézett. Ez a mosoly mindent elárult.
-Ezt még megbeszéljük.-  veregette meg Jaejoong vállát. - Menjünk, semmi keresnivalónk nincs már idekint.- intett a többieknek, majd elindultak haza.
Jaejoong nem tudta kiverni a fejéből a lány tekintetét és azt az érzést, ami még most is fojtogatta. Az ajtó előtt megállt, felnézett az égre és hatalmasat sóhajtott.
-Ilyen ez a szerelem, Jaejoong.- mondta Rain, majd utat adott a fiúnak a lakáshoz, ő pedig elindult saját otthonába.

Bloody Kisses 5. fejezet

Changmin néhány óra után megunta a könyörgést és sokkal határozottabb hangvételre váltott. Előjött belőle a követelőző és dühös vámpír. Megtalálta a titkos folyosót, ami a hálószobájához vezetett, majd bement és a fal bezáródott mögötte. Néhány pillanat alatt a szobája ajtaja előtt találta magát. Nem hezitált, egyszerűen csak kinyitotta az ajtót és bement.

A többiek a folyosón elbújva nézték végig a jelenetet. Yunho aggódva vakarta meg a fejét. Nem tudta mi tévő legyen. - Mit tegyünk?

- Ne aggódj. - próbálta nyugtatni Jaejoong.

- De a lány ott van bent. - folytatta tovább Yunho.

- Épp ideje lenne kettesben lenniük. - fordult oda hozzá Yoochun.

- Jan-t nemrég hazakísértem. Nem fognak találkozni. - nyögte be végül Jae.

Junsu nagyot sóhajtott és megforgatta a szemeit. Szó szerint irritálta, hogy a Leader ennyire beleszól Changmin és a lány életébe. Ha így halad tovább, egész további életükben is részt fog venni. Ennyire nem kellene naivan Rain-re hallgatnia. A következő pillanatban Changmin rontott ki a szobából és morogva tűnt el a szemük elől.

Changmin dühös vadállatként rótta az utcákat és a lányt kereste. Árnyékként suhant át a város összes utcáin, de nem talált rá. Eszébe sem jutott, hogy a házukhoz menjen. A vágy helyett a kiolthatatlan vérszomj erősebbnek bizonyult és vámpírdémonként keresett áldozatot magának. 

Nemsokkal később egy fiatal lányt talált magának. Éhesen vetette rá magát és áldozata nem is ellenállt egy pillanatig sem. Az a lány volt, aki évek óta járt utána és minden alkalommal, mikor a vérét itta kérlelte, hogy társává és szerelmévé emelje.

- Oppa, kérlek tégy a magadévá. - nyöszörögte a lány. - Olyan akarok lenni, mint te.

Changmin elhúzódott a nyakától és morogva lökte kicsit távolabb magát. A lány sírt és követelte, hogy tegye meg, végül már sikítozott és rángatta őt.  Végül dühösen megragadta őt és a csuklójánál a falhoz szorította. 


- Tényleg azt akarod, hogy megerőszakoljalak és megöljelek?  - nézett csábítóan a lányra. - Ilyen szörnyeteggé akarsz válni?

- Én csak veled akarok lenni. - szipogott a lány a könnyeit nyelve.

- Hányszor mondjam még el, hogy van valakim?

A lány csak sírni tudott. Nem tetszett neki, hogy a fiú mást szeret és azt forgatta a fejében, hogy mindent azért, hogy a belé szeressen és elfelejtse a másik lányt. Abbahagyta a sírás és kikerekedett szemekkel nézett a fiú háta mögé.

Changmin meglepetten engedte el a lányt és fordult meg. Szinte lefagyott, mikor meglátta szerelmét alig pár méterre tőle. Mindketten hangosan szedték a levegőt és csak bámulták egymást. Mikor elindult felé, a többiek elkapták és egészen hazáig húzták, majd egy másik tömlöcfélébe lökték. 

Jaejoong megragadta a lányt és távolabb vitte a cellától, mert kíváncsi volt mit reagál rá barátja. Changmin dühösen kezdte rázni a "ketrec" falait. Mikor rájött, hogy nem tudja kidönteni, rugdosni kezdte. Jae elmosolyodott.

- Engedjetek ki! - követelte Changmin.

- Nem lehet. Ez a te érdekedben van. - válaszolt Jaejoong.

Mikor látta, hogy vele a lányhoz fordult. Ujjait átfűzte a rácsokon és csábító tekintettel nézett rá. Úgy tűnt jó úton jár, mert Jan ránézett és elveszett a tekintetében. Nagyokat nyelt és elindult felé. 


Jae látta mire megy ki a játék és mielőtt a lány odaért volna a fiúhoz, visszarántotta magához és átölelte. Changmin dühösebben rugdosta a rácsot, mint eddig és ha lehetősége lenne, talán megfojtaná őt. A fiú fekete szemekkel nézett rájuk, ami megrémítette őt. 

A legváratlanabb pillanatban Rain csatlakozott hozzájuk, kirángatta a lányt Jaejoong karjaiból és a nyakához hajolva mélyen beszívta az illatát. 

- Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, nagyon megbánod! - fenyegetőzött Changmin.

Rain felemelte a fejét és elmosolyodott. - Ha nem hagyod abba a fenyegetőzést.... - kezdte el és a hangjából ítélve komolyan is gondolta. - Megmutatom neked hogyan lehet kielégíteni egy nőt anélkül, hogy megdugnád.

Changmin még dühösebb lett. - Nincs olyan, amit ne láttam volna! - rúgott egyet ismét a rácsba.

Jaejoong próbálta menteni a helyzetet. - Hyung, engedd el! Changmin megfog ölni, ha kijut és nemcsak ő!

Rain ránézett a lányra, majd lassan hátrálni kezdett és a lépcsőig meg sem állt. Jaejoong-al együtt felmentek a lépcsőn és magára hagyták a két fiatalt. 

 Changmin elégedetten mosolyodott el, mikor Jan ismét felé vette az irányt. Mindketten tudták, hogy Jae és Rain figyelik őket. Megvárta, hogy odaérjen hozzá és a rácsokon átnyúlva magához húzta, hogy megcsókolja. Most nem volt türelmetlen, sőt élvezte a helyzetet, hogy korlátozva vannak a képességei. 

Gyengéden vette birtokba szerelme ajkait, cseppet sem éreztetve vele, hogy mennyire akarja őt. Úgy tűnt ő is lecsillapodik kicsit, mert megkapta, amit akart, még ha nem is teljesen úgy, ahogy szerette volna, de végre érezhette őt. A csók gyengéd és édes volt, amibe könnyen elmerült.

Most jó ötletnek tartotta, hogy nem tudtak teljesen egymáshoz férni, mert nem volt biztos benne, hogy sokáig kibírná anélkül, hogy letámadná a lányt. Nem figyelték az időt, csak csókolták egymás szünet nélkül. Már majdnem reggel volt, amikor elváltak és lefeküdtek egymással szemben, ujjaikat a rácsokon keresztül összefűzve. 

Jaejoong még utoljára lenézett a pincébe a két fiatalra és mikor leért, elmosolyodott. Mindketten édesen aludtak egymással szemben, ujjaikat összefűzve. Mikor odalépett hozzájuk, egyikük sem ébredt fel, így finoman felvette a lányt az ölébe és elindult vele a lépcső felé. 

Changmin szobájáig meg sem állt. Óvatosan nyitotta ki és zárta be az ajtót, majd befektette az ágyba és betakarta. Amint menni készült, a lány elkapta a csuklóját és álmában motyogott valamit, majd valami olyasmit hallott, hogy ne menjen és bújjon be mellé. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de a lány hajthatatlan volt. Eleget tett a kérésének, befeküdt mögé és szorosan hozzábújt. Szíve őrült módon zakatolt a mellkasában. Igyekezett lenyugtatni magát és mire megnyugodott, a lány békésen szuszogott a karjaiban.

Mikor úgy ítélte, hogy már mélyen alszik, óvatosan felemelte a karját és lassan kicsusszant mellőle. Halkan bezárta az ajtót és átrohant a szobájába. Nagyokat lélegzett, miközben átöltözött és befeküdt az ágyába. Érezte magán az illatát, ami kezdte nyugtalanítani. Gyorsan beszaladt a fürdőbe és vett egy jéghideg zuhanyt. Hosszú órákba telt, mire sikerült elaludnia.

2013. május 24., péntek

Bloody Kisses 4. fejezet

Changmin felállt, amikor Rain az ajtóhoz lépett és egyik kezével megfogta a kilincset, a másikkal pedig végigsimított az ajtón. Néhány pillanattal később kinyitotta és ott állt előtte a lány. Huncutul elmosolyodott és közelebb hajolt hozzá, de mielőtt ajkai hozzáértek volna az övéhez, a mutatóujjába ütközött. 

- Tudtam, hogy meglátogatsz. - kacsintott a lányra.

Jan csak felhúzta a jobb szemöldökét. - Az, hogy ezen a folyosón sétálok végig nem azt jelenti, hogy hozzád jövök.

Rain beharapta alsó ajkát. - Biztos, hogy nem miattam jársz erre?

- Nincs jobb dolgod, mint engem csábítgatni?

A férfi kicsit arrébb húzódott, majd közelebb hajolt. - Őszintén? Nincs.

A lány elfordította a fejét és mikor lassan visszanézett rá, meglátta a fiút, akivel álmaiban volt. - Changmin. - suttogta. Szíve kihagyott néhány ütemet és a gyomra is összerándult. A fiú is őt nézte. Nagyot sóhajtott, majd visszanézett a férfire.

- Nincs kedved később összejönni? - próbálta csábítani a lányt.

- M-mmm.... éhes vagyok. - rázta meg a fejét, majd elindult.

Rain figyelte, ahogy a lány egyre csak távolodik, de nem bírta megállni, hogy utána ne szóljon. - Éjszaka elég hangos voltál. Tudom, hogy velem álmodtál.

- Csak szeretnéd! - integetett a kezével, majd eltűnt a folyosón.

Mikor visszatért hozzájuk, Changmin nem akarta hallani a sok felesleges maszlagot arról, hogy mennyire fog szenvedni vagy hogy mekkora nagy erőfeszítés lesz visszafognia magát a lány közelében. 

- Szóval te is egy Hatcher lánnyal kavarsz. - nézett a fiúra, aki csak bólintani tudott. - Melyikükkel?

- Jan-nel. - mondta elpirulva.

- Ezt nem hiszem el. - mondta meglepetten. - Szóval veled volt múlt éjjel. Irigyellek.

Changmin kezdett egyre kíváncsibb lenni. Mi lehet a lány és Rain között? Ugye nem ő volt az, akivel a saját szavai szerint kavar? Mutatóujjával ajkaihoz nyúlt. A lány emlékeiben kutatva semmit nem talált, ami ezt bizonyítaná. Nem akart többet tudni. Szó nélkül elindult az ajtóhoz, de Rain megállította.

- Vigyázz vele. - Intette óva a lánytól.

A fiú dühösen ránézett. - Miért is?

Rain nagyot sóhajtott. - Azért mert vad. Szenvedélyes és odaadó is tud lenni, de ha felbőszítik, kegyetlenebb, mint képzelnéd. Csak akkor tudod megszelídíteni, hogyha ő is engedi. 

Changmin csak bólintott, majd Jaejoong társaságában rohanni kezdett és az utcákig meg sem állt. Az egyik közeli utcából kiáltásokat hallottak. Pár pillanattal később a többiek is csatlakoztak hozzájuk. Mikor a hangok forrásához értek, akkor látták meg a lányt, ahogy egy tíz fős csapatot intéz el emberről emberre. A vezérük folyamatosan azt hajtogatta, hogy úgyis a magáévá teszi, de ennek látszólag Jan nem örült.

Nem ölte meg egyiket sem, csak több helyen eltörte a karjukat, lábukat, vagy néhány bordájukat. Képtelenek voltak tovább nézni, ahogy lassan elfajulnak a dolgok, ezért azonnal közbeléptek. A vezér támadni készült, de valami megállásra kényszerítette.


-  Mi folyik itt? - szólalt meg egy ismerős hang, amit nem tudott hová tenni.

A körülöttük álló vámpírok mind falfehéren kezdtek lassan hátrálni, hogy elkerüljék a szörnyű büntetést azoktól, akiktől ennyire rettegnek. Kik lehetnek ezek a srácok és miért siettek a segítségére, mikor ő egymaga is eltudta volna intézni őket, de ekkor váratlanul a rá támadó férfi megszólalt. - TVXQ!

- Ugye nem bajt akartok keverni? - szólalt meg a mögötte álló is.

A tömeg hátrálni kezdett, kivéve a még mindig földön ülő vezért, aki lassan feltápászkodott és elindult feléjük, hogy elkaphassa a lányt. Jan kibújt az ölélésből, a falhoz hajította a férfit, majd a mellkasába nyúlt és jobb kezével a szívét kezdte szorongatni egészen addig, míg alig volt képes levegőt venni. Mielőtt még beteljesíthette volna a férfi végzetét, az öt korábban mögötte álló srác közül az egyik próbálta lerángatni róla, de csak nehezen sikerült neki és amikor távolabb volt tőle, akkor is támadni akart.

- Changmin segíts! Egyedül nem bírok vele! - kiáltott társának, aki nem sokra meg is jelent pont akkor, mikor ismét a férfinak ment.

Ő is jó ideig küzdött vele, mert a lány túl erős volt, még neki is. - Nyugodj meg! Már eleget kapott! - suttogta hátulról a fülébe, de nem volt rá hatással, mert ugyanazzal az erővel őt is lerázta magáról, ahogy korábban Jaejoong-ot is.

Ismét rátámadt a férfi, mikor a két sráccal volt elfoglalva. Míg Jaejoong a lánnyal küzdött, addig a társai mozdulattal elintézték a férfit a többiekkel együtt és végignézték, ahogy hamuvá válnak. Jaejoong próbálta a falnak nyomni Jan-t, de hamar ellenállásba ütközött, mivel folyamatosan kiszabadult és csak akkor kezdett el csillapodni a harci kedve, mikor ágyékához préselődött a feneke.

Jan hirtelen megállt, hogy gyűjthessen egy kis erőt, mielőtt kiszabadul és eltűnik a szemük elől, de Changmin eszébe juttatta az előző este történteket. Mikor Jaejoong szorítása gyengült, ő egyetlen mozdulattal ellökte magától, de Changmin lépésére nem számolt. A fiú elkapta őt és maga felé fordította, hogy a szemeibe nézhessen.

A többiek nem hitt a szemüknek. Changmin pillanatok alatt elérte, hogy a lány ne küzdjön és úgy figyeljen rá, hogy ne foglalkozzon a körülötte folyó dolgokkal. Azok a gyönyörű barna szemek teljesen elvarázsolták a lányt és még jobban feltüzelték a vágyát. 

Néhány másodpercnyi csend után vadul egymásnak estek. Changmin olyan éhséggel tépte a száját az övével, hogy Jan rögtön bele is nyögött a csókba. Egy gyors mozdulattal az ölébe vette a lányt, de a csók nem szakadt meg közben.

Mikor ajkaik elváltak, a fiúé levándorolt a nyakára, oldalra billentette a fejét, hogy még jobb hozzáférést biztosítson neki. Changmin nem tétlenkedett, fogaival rásegített a csókra, miközben egyik kezével kioldotta a nadrágját, félrehúzta a lány bugyiját és mikor nyakába mélyesztette a őket, azonnal belé is hatolt. 

Jan azonnal felszisszent az érzéstől. A fiú először lassan kezdett el mozogni, minden lökésnél gyengéden szívta a vérét, majd amikor elhúzódott az ízletes nedűtől, ajkait kezdte el ostromolni. Két csók között mindkettejük száját halk nyögések hagyták el. Az utcák nem voltak biztonságosak aznap éjjel. Junsu lassan elindult feléjük és akkor tudatosult benne, hogy szeretkeznek, amikor a pár kicsit hangosabban nyögött fel. 

Egyetlen hajszálra voltak attól, hogy átlendüljenek a határon, amikor Junsu és Yunho lerángatták a lányról Changmin-t. A fiú dühösen próbált szabadulni, de társai túl erősen fogták. Jaejoong megfogta a lány kezét és együtt indultak el a búvóhelyükre. Mikor odaértek, bezárták szerelmét egy kerítéssel körülvett kis helyiségben a pincében. 

A fiú bosszúsan kezdte el rángatni "cellája" falait és akárhogy is könyörgött, nem engedték ki. Tudták, hogy csak az jár a fejében, hogy a lány az övé legyen, de még eddig olyan nem volt, hogy két vámpír ennyire akarja egymást. Ideje volt letesztelni Rain egyik ötletét.

Bloody Kisses 3. fejezet

Hosszú évek óta most érezte magát igazán elégedettnek és boldognak. Jan-nel álmodott. Olyan valóságos volt, hogy még mindig érezte a fogai nyomát a nyakán és vérének ízét a szájában. Vissza akart aludni, mert ott legalább együtt lehetnek, de a többiek nem hagyták volna, hisz ő volt az, aki annyira vigyázni akart rá.

Changmin most is a gondolataiba volt merülve. Visszaidézte a lánnyal eltöltött időt. Kimondhatatlanul vágyott arra, hogy bárcsak ne álom lett volna az egész. Kipihentnek érezte magát a furcsa álom ellenére is. Mikor megfordult, beleütközött Jaejoong-ba. A fiú kérdően nézett rá. - Mi történt?

- Mocskos álmod lehetett. - mosolygott rá a fiatalabbra. - Irigyellek.

Changmin meglepetten nézett rá. Keserűen húzta el a száját. Hát csak álom volt. - Igen, de sajnos csak álom volt.

- Nem hinném. - mutatott társa a nyakára.

Összehúzta a szemöldökét, majd a nyakához nyúlt és legnagyobb meglepetésére véres volt a keze. Pont ott, ahol a lány az álomban megharapta. Nem értette mi történik vele. Hogy lehetséges mindez? Reménykedve nézett barátjára.

- Nem volt teljesen álom. - kezdte el Jaejoong. - Akkor történik ilyen, ha valakivel kimondhatatlanul vágytok egymásra.

Changmin úgy vélte az idősebb már biztos átesett néhányszor ilyenen, ezért tudhatja. Éppen szünetet tartott a mondókájában, amikor észrevette, hogy végigsimít a nyakán. Jaejoong még sosem viselkedett így azelőtt vagy legalábbis neki fel sem tűnt. Mikor ránézett, folytatta, amit elkezdett.

- Vágysz a csókjaira, az érintésére és arra, hogy a tiéd legyen. Mindketten ugyanazt akarjátok és mikor lefekszetek aludni, álmotokban találkoztok és ott megtehetitek, ami csak tetszik, de ezek a valós álmok egy idő után nem lesznek elegek. Ha nem kapod meg, akkor kezdesz megőrülni és bármit megtennél, hogy a közelébe juss.

Végre megértette miért viselkedett így öt évvel ezelőtt. A sok balhé Junsu és közte mind ezért volt. Ráébredt, hogy négy barátjának már volt ebben része és egészen mostanáig ő volt az egyetlen, akinek nem. Fejében hallotta a lány nevét visszahangzani és az ösztönei is azt súgták neki, hogy keresse meg.

Jaejoong alaposan megnézte Changmin nyakát és kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a két pontszerű sebet a nyakán. Még nem hegedt be teljesen. 


- A lány vámpír? - kérdezte rémülten.


- Igen, de ezt már korábban is mondtam neked. - válaszolta Changmin. 


- Zuhanyozz le és öltözz fel!


A hangsúlyból tudta, hogy komoly dologról van szó. Alig telt el tíz perc és máris lent volt a hallban, Jaejoong már várt rá. A többiek nélkül léptek ki az ajtón és indultak el kitudja hová. A sötét és kihalt utcákon át haladtak egészen addig, amíg el nem érték a Hatcher-ök határát. Ő mindig is félt átlépni ezt a határt és kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha megteszik és megjelennek az őrök, de emiatt nem kellett aggódnia, mert a köszöntésük után azonnal átengedték őket. Az idősebb ismerne innen valakit?


- Hová megyünk?


- Rain-hez. Ő tud válaszolni a kérdéseidre. - válaszolta komoly arccal.


Meglepetten nézett az idősebbre. - Ő itt él?


Jaejoong csak kuncogni kezdett. - Nem is tudtad? Egy Hatcher menyasszonnyal került abba a helyzetbe, amibe te most. 


Egy hatalmas birtokon voltak, rajta egy kastéllyal. Ahogy beléptek és a folyosókon haladtak. Az egyik szobából lágy zene szólt, szinte fülledt hangulatot árasztva. Changmin fantáziája azonnal beindult, Jaejoong-é ugyanúgy. Piszkosabbnál piszkosabb gondolataik támadtak és a fiatalabbnak sokkal nehezebben sikerült visszafognia magát. Valamiért vonzotta az a szoba.


Néhány méterrel távolabb bekopogtak az egyik szoba ajtaján. Mikor kinyílt, valóban Rain nyitott ajtót és mikor meglátta őket, azonnal tudta miért is jöttek. beengedtek őket és leültek beszélgetni. Rain minden kérdésére válaszolt, amire csak tudott. A mondandója közepén az ajtó felé kapta a fejét.

2013. május 23., csütörtök

Bloody Kisses 2.fejezet

A fiú visszatért társaihoz, egyáltalán nem tetszett neki az, hogy megzavarták és ezt ki is mutatta. Elindultak hazafelé, útközben pedig csatlakozott hozzájuk Junsu is. Jaejoong minden percben az arcát vizsgálta, hogy megtudja mi volt olyan fontos, ami miatt morcos, de ő egy kukkot sem szólt.

Az egyik sötét utcán sétáltak, amikor a többiek előre mentek és Jaejoong megállította őt. A szellő lágyan lengedezett. Beletelt egy is időbe, míg a fiatalabb a szemeibe nézett és akkor érezte meg a lány illatát rajta. Furcsállta is, hogy nem nyavalyog amiatt, hogy annak a lánynak vagy nőnek az illata van rajta, akiből éppen ivott. Ez most más volt. 

A szemében lévő csillogásból azonnal rájött, hogy megtalálta a lányt. Szemeit alig észrevehetően végigfuttatta a nyakán és akkor látta meg rajta az enyhén vérző foltokat, amiket minden bizonnyal a lánytól szerezhetett. Elmosolyodott. - Megtaláltad, ugye?

- Igen. - válaszolta, majd elindult, de Jaejoong megragadta a csuklóját. - Mi az?

- Changmin-ah, be kell vallanom neked valamit. - hezitálni kezdett. - A U-kiss területétől nem messze elveszítettük szem elől.

Changmin a vállára tette a kezét és a szemeibe nézett. - Ott voltam. Láttam az egészet.

Jaejoong megnyugodott, hogy nem amiatt mérges, hogy eltűnt a szemük elől a lány. Nem tehetett róla, de meg kellett kérdeznie. - Ha nem emiatt vagy dühös, akkor miért?

A fiatalabb csak megforgatta a szemét, majd megszólalt. - Azért, mert megzavartatok.

- Úgy érted, hogy közben?

Changmin csak bólintott egyet. Jaejoong boldog volt, hogy végre teljesült barátja kívánsága. A nyakához nyúlt és ujjaival letörölte nyakáról a pár csepp vért.

- Igazi vadmacska lehet. - kacsintott a fiatalabbra.

Miután visszaértek a házukba, mindenki a szobája felé vette az irányt. Changmin nem tudott aludni. Folyton csak a lányra tudott gondolni, hogy a kriptában olyan odaadóan ölelte magához. A szobában járkált, majd gondterhelten feküdt le az ágyára. Kényszerítette magát, hogy aludjon. Mikor sikerült álomba merülnie, egy ismeretlen szobában találta magát.

Alaposan körülnézett. A szoba hatalmas volt, erkélyajtóval. Miután megfordult egy nagy ágyat pillantott meg, benne a lánnyal. Az ágyhoz lépett, finoman kitakarta és leült mellé. Jól megnézte magának. Egy fehér spagettipántos térdig érő hálóing volt rajta, a haja hullámosan volt szétterülve a párnán. Halk szuszogására elmosolyodott. Ujjaival gyengéden végigsimított a lány ajkain.

Nem tudott ellenállni. Közelebb hajolt és gyengéden összeérintette ajkaikat. Mikor eltávolodott tőle, kinyitotta a szemét. Döbbenet helyett vágyat látott bennük. A következő pillanatban két kar fonódott a nyaka köré és a lány lehúzta őt egy újabb csókra. Nyelve szinte azonnal megtalálta az övét és csatába kezdtek. A hosszú és forró csók csak addig szakadt meg, míg felültek és levette magáról az atlétát, majd szétnyitotta a combjait és ráereszkedett.

Mielőtt a lány megszólalhatott volna, elhallgattatta őt a szájával. Hosszan csókolták egymást, miközben nyelveik ismét egymásra találtak. Changmin nem akart semmit elsietni, de a nadrágját feszítő férfiassága miatt képtelen volt hosszan elhúzni. Ajkai elváltak a lányétól és egyre lejjebb vándoroltak a nyakára. A vágytól szemfogai megnyúltak a szájában, szemei pedig feketévé váltak. Finoman rásegített fogaival minden egyes apró csókra. 

Felsértette a bőrét, nyelvével pedig rásiklott az apró vércseppekre. Többet akart. Sokkal többet. Minden lehetséges módon megakarta ízlelni a lányt. Elmosolyodott, mikor elégedett sóhajokat hallott és tovább folytatta. Próbálta visszafogni magát, ajkaival lejjebb haladt a kulcscsontjára, és ott elidőzött kicsit, majd áttért a vállára. 

- Várj még.... - mondta két sóhaj között a lány. - Várj!

Changmin felemelte a fejét és ránézett. - Mi a baj?

- Még a nevedet sem tudom. - válaszolta a lány.

A fiú azonnal elmosolyodott, majd egy apró csókot lehelt a lány ajkaira. - Changmin. - hintette be apró csókokkal újra a nyakát. - Shim Changmin.

- Az én nevem..... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot, mert a fiú belé fojtotta a szót.

- Tudom a neved, Jan. - simított végig az alatta fekvő arcán.

Néhány pillanattal felült és felhúzta a lányt is, hogy levehesse róla a hálóingét, majd gyorsan lerugdosta magáról a nadrágját az alsóval együtt és megszabadította őt is a bugyijától. Egymás ajkaira tapadva dőltek vissza az ágyra, majd miután a csók megszakadt, Jan egyetlen mozdulattal átfordította őt a hátára és kényelmesen elhelyezkedett az ölében. 

Lehajolt hozzá egy apró csókra, majd a nyakához hajolt és lassan végignyalt rajta. Changmin az érzéstől azonnal felnyögött, majd egy sokkal hangosabb hagyta el a száját, mikor Jan fogai a bőrébe mélyedtek és ráereszkedett keménységére, de csak addig, míg a makkja el nem tűnt benne. Fogait összeszorítva felszisszent néha, miközben egyik kezével ölelte, a másikkal a lepedőt markolászta. Imádta ezt az érzést, de amint teljesen elmerült volna benne, a lány nyelvével lezárta az apró sebeket a nyakán és ismét megcsókolta.

Mikor elengedte a száját, ő is ugyanolyan fekete szemekkel nézett rá. Nem bírta tovább, átfordította a lányt, hogy ő legyen alul és miközben belé hatolt, a nyakához hajolt és a vérét vette. Kéjes sikoly tört fel a lány torkából. Minden egyes lökésnél a fenekét markolászta és felemelte a csípőjét, hogy mélyebbre hatolhasson. Mikor eleget ivott, visszatért a szájához és addig csókolta, amíg mindketten egyszerre el nem élveztek.

Erőtlenül hullott rá Jan-re és próbálta visszanyerni az irányítást a lélegzése felett. Beletelt egy kis időbe, míg minden visszatért a régi iramba. Mikor kinyitotta a szemét, a saját ágyában találta magát meztelenül és a nap már lemenőben volt. Lassan feltápászkodott és az ablakhoz ment. Elsepert néhány izzadt tincset a szeméből és a naplementét nézte.

2013. május 22., szerda

Bloody Kisses 1.fejezet

Különös éjszaka köszöntött Seoul-ra. Egy fiatal lány sétált éppen haza. Útja a kihalt utcákon át vezetett, fittyet hányva a rá leselkedő összes veszélyre. Biztonságban érezte magát, mert tudta, hogy óvó tekintetek figyelik minden lépését. Kalandra vágyott, mert kíváncsi volt, hogy őrangyalai úgy is megvédenék-e. Gondolt egyet és letért a megszokott útvonaláról.

Szaladni kezdett, majd néhány utca megtétele után megállt és elbújt. Csendbe várt és nem is kellett sokat, mert négy srác máris keresni kezdte. Mindenhol megnézték, kivéve ott, ahol volt. A fiúk néhány perc után gondterhelten gyűltek össze és a fejüket vakargatták.

- Megtaláltad? - kérdezte az egyik.

- Nem. Bárhová mehetett. - válaszolta a másik.

- Meg kell találnunk. Changmin kiakad, ha megtudja. - mondta remegő hangon az első.

Mindannyian nagyot sóhajtottak. Kisvártatva egy újabb srác szólalt meg. - Felesleges ennyit rinyálni egy csaj miatt, Jaejoong.

Az előbb említett barna hajú srác felé fordult. - Hallod magad, Junsu? Nem tudom elhinni, amit mondasz! Changmin-nak fontos!

- Jó... hagyjuk! Én lelépek. - intett Junsu, majd eltűnt a sötétben.

A többiek kétségbeesetten néztek egymásra. Fogalmuk sem volt, hogy hol keressék vagy hová bújt. Tehetetlenül toporogtak egy helyben, majd Jaejoong meglátott valakit közelről leselkedni és elindult felé. Biztosra vette, hogy a lány az, így a többiek is követték. 

A lány úgy hátrált, hogy nem figyelt a háta mögött és észre sem vette a háta mögött lévő hét srácot. A legváratlanabb pillanatban két kar nyúlt ki érte a sötétből és behúzta magához. Ideje sem volt reagálni, mert valaki a falhoz nyomta és úgy bújt hozzá, hogy ne lehessen látni az arcát. Néhányszor lerázta magáról a srácot, de ő mindig visszarántotta és átölelelte.

Nem bírta megállni. Felnézett az őt óvó srácra. Szinte azonnal elveszett a gyönyörű barna szemekben és nem tudta mi ütött belé, de megcsókolta őt. A fiút láthatóan meglepte a dolog, de nem csinált semmit, csak közelebb bújt, hogy a U-Kiss tagjai ne vegyék észre.

Nem állt ellen, csak kezeit a mellkasára tette, fejét pedig a nyakába fúrta és próbált nem gondolni az imént elcsattant csókra. Mindketten zihálni kezdtek, mert akárhogy is próbáltak ellenállni, mégis eluralkodott rajtuk a vágy és az utcán nem eshetnek egymásnak, ha a hét srác ott ólálkodik körülöttük.

Mielőtt odaértek hozzájuk, ismét lerázta magáról, majd eltűnt a szeme elől. Néhány másodperc gondolkodás után utána eredt és egy közeli temetőben találta meg az egyik kriptában. A falhoz bújt, gondosan ügyelve arra, hogy meg ne lássa és úgy leselkedett utána.

A lány még mindig zihált, sőt időnként összeszorította a combjait és fájdalmasan fel is nyögött. Jól ismerte ezt az érzést. Őt már hónapok óta kínozza, ahogy a nadrágjában lüktető keménysége, ami elviselhetetlen. Próbálta magát visszafogni, de nem sikerült. Nem teketóriázott, odasétált és magához rántotta.

Éhesen vette birtokba a lány ajkait, válaszul a lány azonnal vetkőztetni kezdte őt. Eleresztette a száját és nagyot nyögött, mikor a szűkösnek tűnő nadrágja az alsójával együtt lecsúszott róla. Olyan gyorsan szabadította meg a lányt a bugyijától, tolta fel a ruháját és fektette le a sírra, ahogy csak lehetséges volt. Egyikük sem akart tovább várni, de tudta, hogy nem lehet türelmetlen.

Kényelmesen elhelyezkedett a combjai között, férfiasságával ingerelve bejáratát, szájával és nyelvével a mellére tapadva. Annyira elmerült a kényeztetésben, hogy észre sem vette, hogy a lány mozogni kezdett alatta. Mivel az alatta fekvő türelmetlen volt, felemelte a csípőjét és egyetlen lökéssel belé hatolt. 

Mindkettejük száját elégedett nyögés hagyta el. A fiú ismét ajkait vette birtokba és kihúzódott belőle néhány pillanatra, hogy a következőben egy újabb lökéssel hatoljon belé. Belenyögött a csókban, és a felette lévő sem tett másképp. A következő pillanatban Jaejoong hangját hallották, ahogy keresnek valakit, majd a többiekét. 

A fiú mérgesen morogva tápászkodott fel, majd eltűnt a semmiben. Csalódottan ült fel és vette fel a bugyiját, majd elindult haza. Otthon bemasírozott a szobájába, ledobálta magáról a ruháit a földre, majd a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozhasson. Amint megszárítkozott és letörölte a tükörről gőzt, meglátta a nyakán a lilás foltokat, amiket a fiú hagyott a nyakán. Megrázta a fejét és inkább felöltözött, majd bebújt az ágyába.